484. – XXI. század

Szögyi barátunkról egy csomó mindent el lehet mondani, de azt nem igazán, hogy a sereggel kapcsolatos bármilyen esemény vagy történés ki tudná billenteni a közismert lelki egyensúlyából. Nos, úgy tűnik, a lányának (ha rövid időre is) ez a teljesítmény összejött. Lássuk egyrészt, hogy mivel sikerült ez neki, s azt is, hogy hogy néz ki a hadsereg egy mai fiatal lány szemével.

Még ősszel egy unalmas napomat dobta fel a lányom azzal, hogy mi volna, ha jelentkezne katonának. Csak egy kicsit billent meg a lelki egyensúlyom, de sikerült megőriznem a nyugalmamat, láttam én már karón varjút eleget, majd csak kiderül, hogy honnan ez az ötlet, ha meg nem múlik el, akkor riasztom az orvos barátnőnket. Annyit azért mondtam neki, hogy ha azt hiszi hogy van külön női kiképzés is, akkor nagyon téved.

Aztán kiderült, hogy honnan is fúj a szél, a törzskocsmájából az egyik leltárszámmal ellátott törzsvendég rukkolt be, mert őszintén szólva az első időszakban fizetett zsold is kemény vetélytársa az Európa hátsó udvarában normálisan fizetett munkabérnek, sőt soknál még több is.

Hirtelen belázasodás elmúlt, majd egy hónap múlva jött elő, hogy ő menne a Géza katonai esküjére, Budapestre. Nohát a kocsit azt nem fogod elkötni, de ha kíváncsi vagy, akkor elmondom, hogy lehet eltopogni a Nyugatitól a Petőfiig. Kicsit leesett az álla, hogy honnan tudom én azt, hogy Géza ott van, hiszen Pesten biztos van még azon kívül több laktanya, de hát így jár az, aki nem követi a Milstoryt. Végül győzött a józan ész, nem ment fel, de estére már Géza is megjelent a törzskocsmában, igazolta az eddig igazolatlannak nyilvántartott hiányzását, és elbeszélgettek. Másnap aztán egy kis noszogatásra megosztotta velem a lányom, amit Géza mesélt neki a katonaéletről…

–    Képzeld, reggel fél 6-kor kell kelniük (na és?), és nem ám úgy, ahogy engem szoktatok szépen, szelíden keltegetni, hanem úgy hogy Ébresztő föl! és akkor már ki is kell ugrani az ágyból. (van ami évtizedek alatt sem változik)
–    Egész nap kiabálnak velük! (vazze, ez katonaság)
–    Képzeld el, nem mehetnek el sehova csak együtt (édes lyányom, ezt ottani tájszólásban alakzatnak hívják).
–    Még azt sem tehetik meg, hogy kiszaladjanak a kocsmába egy vodkára (no, úgy látszik ez konstans maradt), pedig a kapuból látszik ott szemben, ahol lehet kapni (nem tudom, hogy ott most kocsma van-e, vagy csak kisbolt).
–    Amikor az udvaron találkoznak valakivel, akkor állandóan tisztelegni kell! (he-he, ez újdonság? Mondjuk amikor én hallgató voltam, akkor egyszer felvetődött hogy a hallgatók egymásnak is teljesítsenek tiszteletadást, de egyöntetűen felhördültünk, hogy nem vagyunk mi buffosok!)
–    Ha bemennek egy irodába, akkor ott engedélyt kell kérni! (aha, kérek engedélyt – egyes humorosabb elöljárók ilyenkor engedélyezték, aztán megkérdezték, hogy mit is kért az elvtárs?)
–    Ott minden nap takarítani kell! (ellustult ez a mai fiatalság, nekünk naponta kétszer kellett)
–    Ha nincs szépen kitakarítva, akkor nem is fogják őket estére kiengedni! (naháááááát…)
–    Ott nem akkor kapnak kaját amikor megéheznek, hanem meg van szabva hogy mikor (napirendről hallottál már?). Még azt is megmondják, hogy meddig lehet enni. (ekkor már csak szörnyülködni tudtam, no meg majd megfulladtam a röhögéstől)
–    Egész nap hajtják őket! (szerintem ezt hívják alapkiképzésnek)
–    Már este tízkor le kell feküdniük! (pedig a mai fiatalok akkor indulnak el az estébe, ámbár ha úgy meg vannak hajtva ahogy kell, akkor nem is bánják szerintem)

Lehet hogy kihagytam esetleg egy-két „rettenetes” dolgot, amit ebben az országban a katonaság leple alatt művelnek,de nézzétek el nekem, mindenesetre az biztos, hogy nagyon jól szórakoztam…

6 hozzászólás

 1. kelempajszmadar1 — 2014-05-13 08:55 

Aranyos, köszönet érte! Ezen jót mulattam. Igaz, nálunk a kiképzésen nem fél 6-kor volt ébresztő, hanem 6-kor. Úgy látszik, tényleg van különbség.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 2. Bigjoe(HUN) — 2014-05-13 12:49 

Ámberek!
Terep rózsaszín, rózsaszín sisak. (az én lányomnak is van ilyen táskája, de emberek közzé nem mehet vele)
Agy baj.
Meg mint a szakállas nő.

“édes lyányom, ezt ottani tájszólásban alakzatnak hívják”
ez viszont cuki.

 3. szogyi — 2014-05-13 15:51 

Mondjuk az este 10 órai lefekvés lehet azért is ütötte nagyon zokon, mert én is mindig úgy oktattam:
Édes lányom egy rendes kislány ha éjfélig nem kerül ágyba, akkor hazamegy és lefekszik….

 4. pilotax — 2014-05-13 16:36 

Szögyi! B…. meg neked van humorod!!!!!
Nekem most kevésbé, bár meg lenne rá az okom, tegnap halt meg az anyósom. Ez ugyan “örömteli” de azért sajnálom az öreglányt a jobbak közé tartozott. Ma ügyintéztem, itt meghalni sem szabad, mert bele lehet pusztulni a magyar bürokráciába meg az ezzel járó anyagi lehúzásba.

 5. Pista — 2014-05-13 19:40 

Szögyi! Te nem árultad még el a leánykának, hogy katonai főiskolára jártál? Sose kérdezte meg apucit, hogy mi fán terem a katonaélet? :D
Van egy olyan érzésem, hogy te csak itt, fusiban nyomod a jó sztorikat, otthon meg a jó erkölcsökről szóló tanmesékkel eteted azt a szerencsétlen gyereket :D

 6. szogyi — 2014-05-14 09:38 

@pilotax: Részvétem az érzelmi, meg az idegi megterhelés miatt…. De azért csak úgy mint a székely a temetőben: Anyós? Asserossz….

Pista: Még hogy elárultam neki… De hát mint minden gyerek, ő is úgy van vele amit a szülőegysége mond, hogy egyik fülén be, a másikon ki, nem csákány az, hogy mégis a fejében maradjon. Különben is az ő részéről az én fiatalkorom annyival van elrendezve, hogy papa, mesélj már arról amikor kiskorodban a hátsó kertben a dinoszauruszokal játszottál…. Mondjuk itt még csak vagy három éve nyomom a dumát, a családnak meg huszonX éve, már én is jártam úgy mint Csaszi bácsi mikor sztori közepén telefonhoz hívták és megveregette a vállát az egyik szerelő, eriggy nyugodtan, innen majd én folytatom…
Én meg a jó erkölcs???? Olyan födémet még nem terveztek ami azt kibírná… Nem is kísérletezek vele.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.