491. – Az első 24 óra

Az ember úgy van összerakva, hogy minden újdonsággal kapcsolatban meghatározó erejű az első kontaktus. A legelső benyomás (akár bevalljuk, akár nem) sorsdöntő lehet két ember, vagy egy ember és egy intézmény jövőbeli kapcsolata szempontjából. Olyan ez, mint az alaphang a zenében: rengeteg függ tőle. A nyári szünet előtti utolsó sztoriposztunkban antikati kolléga első találkozásáról olvashattok a Magyar Néphadsereggel.

Érettségi után úgy gondoltam, minek feleslegesen húzni az időt, a sereget úgyse tudom megúszni. Távoli rokonom volt a nyíregyházi Kieg akkori parancsnoka, úgyhogy közöltem a szándékomat Pali bácsival. Megdícsért kötelességtudásomért, aztán elgondolkodott és megkérdezte: hová szeretnél menni? Itthon maradni nem érdemes, lásson világot a fiatalság. Azért túl messzire se szeretnék kerülni, jegyeztem meg bátortalanul. Mi is a szakmád? Rádióműszerész? Mit szólnál Lillafüredhez? Jövő februárban lesz oda bevonulás. Az nem rossz hely, megfelel? Megfelelt, úgyhogy 1975. február 28-án sokadmagammal felültem egy törm. kíséretében a Miskolc felé tartó vonatra.

A többi sablonos: megérkezés, üdvözlő babgulyás, ruhacsere, civilruha-csomagolás, hálóterem rendjének ismertetése. A szobaparancsnok szkv. csendesen ordítva oktatott:

– Befogod a pofádat, kopasz! Ha bejönnél, ha ki szeretnél menni, akkó engedélyt kérsz! Meg mertél szólni??? Nem kértél engedélyt!!! Kérek engedélyt! Ez az első szabály! Innentől csak engedéllyel hugyozhatsz, szarhatsz, ehetsz, alhatsz és úgy általában: még élni is csak engedéllyel lehet!

– Jóvanna, ha ez a szabály, hát ez a szabály – vontam meg a vállam.

Este még megismerkedtünk a kopasz legjobb barátaival: a fókával és a sikakefével.

Másnap elkezdődött a válogatás. Na nem afféle Mengele-stílusra kell gondolni, csak majdnem. Orvosi vizsgálat, készségfelmérés. Itt már éber voltam; amikor valami ritmust kellett lekopogni, rögtön leesett, hogy távírásznak való alanyokat keresnek, úgyhogy profin álcáztam magam, előadva a fakezű Pinocchiót.

Nagy szerelmem az édes anyaföld, legfeljebb azt tűröm el, ha egy autókeréknyire távolodom el tőle. Na meg azt sem csípem, ha két ugrással nem teremhetek a szabadban, a szépséges égbolt alatt. Imádom a repülőket, elgyönyörködök a barlangászok csodás videóin. Szép, de csinálják csak nélkülem! Nem szerettem volna azt a két évet a Szertárban tölteni.

Amúgy érdekesen ment a dolog. Előttem állt a sorban egy ismerős srác, aki a nyíregyházi GELKA-szervízben dolgozott, s aki azt hitte, hogy majd valami hírműhelybe kerül. Áááá… Közölték vele, hogy gépkocsivezető kiképzés! De hát… Ne hápogjon, basszameg! Van jogosítványa? Jelentem, van. Nézze már meg, milyen kategóriára szól! Van még kérdés? MHSZ-jogosítvány: beszoptad, cimbora!

A végére valami hetedmagammal maradtunk.

– Maguk menjenek a raktárba, felveszik a kimenőruhát, aztán holnap irány Debrecen, adókezelő kiképzésre – szólt a verdikt.

Levonultunk a raktárhoz, elkezdtük várni az Illetékes Elvtársat. Aki járt már arrafelé, az tudja, hogy ott a tavasz kb. egy hónapot késik. Volt már vagy minusz 7, rajtunk az egyetlen meleg dolog a mikádó. Már csattogott a fogunk jóideje, amikor ránkripakodott egy sztentori hang:

– Micsinálnakittbasszameg?

– Jelentem, várunk!

– Mijalófaszáravárnak?

– Jelentem, ideküldtek a kimenőruháért, mert hát holnap Debrecenbe…

– Hülyékmaguk, hámérnemszóltakazütiszobán, basszameg?

Drága aranyos fakezű Pinocchió testvérem! Fogalmam sincs, hogy mi az az üti, hol van a szobája, meg egyébként is; mernék én – egynapos kopaszként – bárkit  megszólítani?

Cidriztünk tovább, majd jó félóra múlva megjött a raktáros ftörm, aki rögtön a közepébe vágott:

– Miértverazistenengemetilyenbarmokkal?

A kedves üdvözlés után a jó meleg raktárban (bent már alig volt mínusz 2 és teljes a szélcsend) átöltöztünk. Papírvékony műanyagtalp, nejlonzokni, nejloning és -nyakkendő, na meg a kimenőöltöny anyagába se pazarolták a gyapjút feleslegesen. Mindezt megtetéztük egy hetyke tányérsapival, hiszen már tavasz van, kedélyeskedett a raktáros. Éppen ezért kesztyűt se kaptunk, viszont legalább adtak mikádót. Béléssel!!! A gatyán meg a trikón kívül ez volt rajtunk az egyetlen meleg cucc.

Futottunk kicsit az elhelyezési körletig, hogy majd odabent jól megmelegszünk. Az aegü. keservesen vakarta a fejét:

– Na most hova a túróba tegyelek benneteket? Minden háló tele van…

Kinyitott egy üreset, ahol talán az épület létrehozása óta nem volt fűtés. Olajkályha volt kettő is, de mint ahogy Hofi mondta volt: Olajat eszik a nyavalyás! Az akáciafába bele se kóstol!

Minthogy se olaj, se akácfa, takaró után néztünk. Jutott is fejenként 4-5 pléd, csak az volt a gond, hogy az ágyakon mindösze a drót vigyorgott, matrac egy szál se. Kettő alul, kettővel takarózol. Az aegü. búcsúzóul még figyelmeztetett:

– A ruhát vegyétek le, meg a mikádóról is húzzátok le a külsőt, mert ha a VÁP meglát agyongyűrötten, akkor a komendánsfogdán kezditek a debreceni időtöket!

Megpróbáltunk aludni, de ez az az állapot, amikor az ember még nem fagy meg, de már felmelegedni is képtelen. Ráadásul óránként rádjön a pisálás és még akkor is távozik belőled egy adag áldott meleg. Hajnal fél négy táján finoman felordítottak: öltözni gyorsan, sorakozó a folyosón! Kövessék az őrmestert a gépkocsihoz!

Mivel még nem járt a busz, Diósgyőrbe a villamoshoz a vételezőkocsival mentünk le. A Csepel szabvány padjai se valami melegek, ezen meg padok helyett a cinklemezzel bevont tárolóládákon kellett ülni. A mikádó csak félseggig ért, minden döccenőnél végigsimította a combunkat a jéghideg lemezborítás. Megpróbáltuk állva is, de a sátorvasakat fogdosni se volt egy kéjmámor. Diósgyőrbe érve már annyira elgémberedtünk, hogy jóformán csak legurultunk a platóról. Még vagy három órányi volt hátra ebből a félkába fagylaltállapotból, aztán végre vonatra szálltunk. Áldja meg a jóisten a MÁV-ot: a fülkében trópusi hőség fogadott bennünket. Leülés után pár perccel a meleg leterítette a társulatot, Debrecenig fel se ébredtünk.

21 hozzászólás

 1. koxi — 2014-06-06 10:40 

A jókis lilafüredi laktanya. Már csak a “romjai” vannak meg. Mármint, h nem műxik már.
Amúgy mindig bírtam a sereget, le is húztam 5 évet, de most hogy már jó 15 éve civilben nyomom, egyre nehezebben értem meg, mért kell állandóan szentségelni egy akrármilyen rendfokozatú semmittevőnek ha épp akad egy kis meló. Lásd itt a raktáros megnyilvánulását. A katonaságnak nem a f..zvakarásról kéne szólnia. Ebből jön nyílegyenest a sztereotípia, h ha egy katona civilben akar elhelyezkedni senki nem veszi fel, mert “dehát ez életében nem csinált még semmit, amúgy is egy tahó katona”.

 2. Rókakígyó — 2014-06-06 10:50 

na ezt ide mindenképp beteszem, bár nem kapcsolódik szorosan:

https://www.youtube.com/watch?v=SSyr71V_ArA#t=15

 3. koxi — 2014-06-06 11:24 

@Rókakígyó:
Kár volt. Semmi nem történik, csak füstöl.
Viszont a beírt kommentem szőrén szálán eltűnt :-(

 4. szkv — 2014-06-06 14:12 

Én is hasonló “élményeket” éltem át a bevonulás napján 1974 07 04-én. Szerencsére nem kellett messze eltávolodni a családtól és a szülőföldem szép határától, csupán csak 30 km utaztam Szombathelyre. Kollégista koromban sokkal messzebb voltam. Gyülekező (Szombathely Vasjármű kultúrterme) után három részre osztották a társulatunkat. Egy töredéke, gk vezetők Nyírbátor, a leendő híradósok Sopron, maradék vagyis a többség melybe én is kerültem Szombathely. A gyalogos felüljáró előtt vártak a csepelek, melyeken bevittek bennünket a söptei út melletti “Vörös bika szállóba”. Leszállás, már ha nevezhető volt leszállásnak, inkább lemásztunk, kinek hogy sikerült. A társaságunk több fele már lent volt mikor a hátsó ajtót lenyitották és azon volt egy kis lépcső forma. Innentől kezdve már könnyebb volt lejutni. Mivel én az elsők között másztam le, így már nem koptattam az autón lévő kincstári lépcsőfokot.
Névsor olvasás után, irány a fodrász ahol történtek ma már nevetséges események. Akinek a behívón szereplő méretnél (4 cm) kisebb volt a haja, azt azért szólták meg (nem kiabálva) hogy a fodrászainktól elvette a munkát, akinek meg hosszabb volt, nem látja mennyit dolgoznak a szegény fodrászaink és még munkát ad nekik. Majd következett az orvosi vizsgálat és a beöltöztetés. Bucsut vettünk a civil ruhától, beraktuk egy papírzsákba, melyet előtte megcímeztünk hogy a Posta elszállítsa. Majd következett az ebéd. Menü: Babgulyás. Itt kívánom megjegyezni hogy a mennyiség és a minőség KIVÁLÓ volt. Másik nap megtörtént a század szintű elosztás, melynek következtében lövész alap, szak és tisztes kiképzésben volt részem. Általában emberségesen bántak velünk, kiabálás, ordítás meg mindenféle baromnak való megnevezés nagyon ritkán volt. Szakasz parancsnokunk néha oly hangosan kiabált hogy a feje meglilult, a madarak felreppentek a fákról, de még is emberséges tudott lenni. Senkit nem alázott meg.
Hát dióhéjban ilyen volt a bevonulásom, melynek rövidesen kerek évfordulója lesz.
SZKV BUCSU.

 5. szogyi — 2014-06-06 15:40 

Bloggazdának címezve…..
Tiboru, hogy is van akkor ez az 500. poszt????
Május végére nem jött össze, ha meg most is dobbantasz, akkor még június végére sem….
Idézném a katonaság egyik alap bölcsességét: Csak az a biztos, ami már elmúlt….

 6. safranek50 — 2014-06-06 16:45 

Mélynövésü 10 teletem kolléga úr!
A történetnek az a része, melyszerint Debrecenbe kéne menni, …. annyiban nem smakkol, hogy az én időmben ezt úgy oldották meg, hogy az együtt bevonyított állomány 3/4 részét egyenesen a Medvékbe (adóházak) transzportálták, úgyhogy az esküt kivéve soha nem láttuk őket.
A Csepelen való utazás kimenő kimonóba meg legyen számodra lehánytálom, ahhoz képest, hogy december közepén 4 forduló Krazzal, éjjel, -10 ben, szakadó hóesésben a szénszállitás szépségeivel megáldva. Reggel persze (3 óra hunyás után) ugyanúgy élesztő fel! Na, ezek után jöhetett a ritmusérzék.
Üdv és diszlövés
Sulc, 69-70 Lilla, vevőszázad

 7. tiboru — 2014-06-06 17:47 

@szogyi:

Van egy csomó oka ennek, most nem fárasztanék személyes problémákkal senkit…

 8. tiboru — 2014-06-06 17:50 

@koxi:

Valami miatt spam-várólistára tette a rendszer, de most beengedtem…

 9. 75antikati77 — 2014-06-06 21:44 

@safranek50:
A sereg változott, én se vágom hogy mi a fenének kellett Debrecenben lenni 3 hónapig. Az alapkiképzésen túl kaptunk ugyan valamiféle hírképzést is, de ezt a valós életben sürgősen el kellett felejteni. Amit tudni kellett, azt fent a Hárson tanultuk meg. Amúgy minket se láttak gyakran Füreden, az én körletelhagyásimban a két év alatt mindösszesen hét bejegyzés szerepelt, ebből három a kötelezően kiadandó időszakos szabadság volt… Rövid eltáv szóba se jöhetett. Gondolj bele: – délfelé lemégy a váltáskocsival, borotválkozni valamelyik körlet fürdőjében, csellengsz összevissza egy csomó ismeretlen között. Ha az ÜTI rossz hangulatban van, akkor lehet hogy ott ragadsz másnapig. Ha megesik rajtad valamelyik bélgép szíve, keresnek neked egy ágyat esetleg. A hegyről lejönni egy nap, visszamenni egy másik. Szóval semmi értelme.

 10. 75antikati77 — 2014-06-07 00:22 

@koxi:
“A jókis lilafüredi laktanya. Már csak a “romjai” vannak meg”

Hát igen. Szomorú dolog látni hogy a roncsokon egy-két feketeruhás “varjú” károg már csak.

” Lásd itt a raktáros megnyilvánulását”

A raktáros tiszthelyettest valszeg a kricsmiből robanthatták ki, úgyhogy érthető miért volt olyan nagyon nyűgös. Emberből vagyunk, emberből vétettünk, emberré leszünk… (remélem).

 11. szogyi — 2014-06-07 11:23 

@tiboru:
Elnézést kérek, nem ellened irányult, csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy egy hétvégi eltáv is csak akkor biztos, amikor már vasárnap este visszaértél a laktanyába.

 12. vojtyek — 2014-06-10 09:02 

Üdvözlet!

Az egykori Zalka helyén elkezdték építeni a “DVTK Kalandparkot”…

De itt még javában üzemel:

https://www.youtube.com/watch?v=gkpU_Z92Rug

 14. kalati — 2014-06-19 12:33 

Mivel Nagy-hárs is említve lett, íme a tavaly készült képek:
https://plus.google.com/photos/100643522838562039730/albums/5933886999587225905

 15. safranek50 — 2014-06-19 14:18 

@kalati:
Köszönöm, hogy láthattam régi “alvóhelyemet”. :) Időnként álmomban még mindig ide járok fel (Bagolyvár) szoliba.
A pontos koordinátái nincsenek meg véletlenül?
Sulc v.k. ö.sz. (VezérKari ÖregSzárcsa) 69-70 :)

 16. 75antikati77 — 2014-06-19 16:20 

@kalati:

Nagyon szépen köszönöm a fotókat. Az üzemanyagtároló nagyon egyben van, valószinűleg most is használják valamire. Az RH adóház sincs annyira lepukkanva mint vártam. Érdekes hogy a régi antennaerdőből még áll egy oszlop a dipólokkal. Valamint minden dicséretem a TVK műanyag lambériájának. Azt a világosszürke burkolatot illetve egy részét még ’76-ban én is szegeztem felfelé. Megismerem a munkánkat, mert mint utólag kiderült fordítva raktuk fel. Gondoltuk, így simább, könnyebb takarítani. A másik oldalának, a bordásnak kellett volna kifelé kerülnie, szerencsére már túl sok volt fent mire észrevették. Így nem kellett visszabontani. Fura érzés látni a régi helyszíneket bár egy-két részlet nem ugrik be. A faoszlopokat tartó betongyámsor például. Bár lehet hogy az URH antennakert része volt, ott meg nem sokat tekeregtünk. Ha nem hadititok, hogyan jutottál be? Lehet valahol látogatási engedélyt szerezni? Szívesen széjjelnéznék személyesen is mégegyszer.

 17. kalati — 2014-06-19 16:53 

@safranek50:
Szia!
Az említett bagolyvár koordinátái: N48 06.746 E20 37.131
Képek: https://plus.google.com/photos/100643522838562039730/albums/5814707661312079345

 18. kalati — 2014-06-19 17:02 

@75antikati77:

Szia! Semmi ördöngösség nem volt a bejutással. Bár azt a részt még őrzik ahol a torony található, a régi részen szabadon mászkáltunk.

 19. Rókakígyó — 2014-07-02 12:56 

Ha Tiboru nem linkelte, akkor egy klassz történet mára a Szovjetunióból.

http://cink.hu/pont-30-eve-vittek-el-katonanak-szovjet-katonanak-hog-1598446735/all

 20. tiboru — 2014-07-02 16:41 

@Rókakígyó:

Kitettem ajánlónak, tényleg kurvajó a poszt!

 21. Rókakígyó — 2014-07-02 22:13 

@koxi: Annyi update van az eszközhöz, hogy azóta állítólag szétlőttek vele egy eáp-ot (ellenőrző áteresztő pontot), ahol halottak is voltak.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.