509. – Debrecen 3.0

debrecen3

Antikati barátunk elérkezett debreceni sorozata harmadik epizódjához, amelyben az eskütételről, az első eltávról és az ezzel szorosan összefüggő családi és katonai részletekről szóló emlékeiről számol be feszes, dokumentarista stílusban.

Egy hét múlva, április 4-én ESKÜ! A napok jó része alakizással telik, a többi körlettakarítás. Az alakulótér nyárfáiról még mindig hullik a levél, naponta több kukára valót begyűjtünk, de valahonnan mindig újratermelődik. Már az a sanda gyanúm hogy éjszaka valaki újra szétszórja, legyen másnapra is tennivaló!

Az ünnepélyes alkalomra (a városi felvonulásra) a katonazenekar mellé még egy dísszázadot is felajánlott a parancsnok. Naná hogy bekerültem! Ó, minő öröm és boldogság! Valamelyik agyas kitalálta, hogy a gyakorló nem elég ünnepélyes, vegyünk kimenőruhát. Semmi gond, felvesszük, aztán próba az alakulótér betonján. Elég vérszegény lehet a hangzás, mert a vezénylő tiszt ordít, mint a fába szorult féreg: Verjék oda rendesen a talpukat! Odaverjük, de csak nem akar impozánsan földrengetőnek hangzani. Még egy próba, aztán jön a megvilágosodás:

A vékony papírtalp csak csattan a betonon, akárhogy verjük, katonásan dübörögni nem fog! Vegyék fel a bakancsot, a nadrág szárát ugyanúgy fogják bele, mint a gyakorlóét, aztán meglátjuk.

Látom-látom, bár ne látnám. A három forduló után olyan a talpunk, mintha pálcával verték volna vörösre. Szerencsére a bakancsos hangzás már tetszik, mutassuk be az ezredes elvtársnak! Neki is tetszik, aztán megáll a szeme a széthordott, gacsosra taposott surranókon: Ez így mégse jó, a dísszázad vegyen fel új bakancsokat!

Ismét hasznos tanács a szobapk-tól: Nehogy olyat válasszatok, ami pont jó. Mindig legyen egy számmal nagyobb, mert a pont méret úgy feltöri a lábad, hogy besz@rsz!

Csütörtökön éles próba a helyszínen. A kis mellékutcából a Rákóczi induló hangjaira kanyarodunk ki, és már itt is a káosz. Az induló tagolt dallama összezavarja a lépést. A zenekar karmestere viszont megmutatja, hogy nem hiába tanulta a szakmát: Elvtársak! Nekem jobbról érkeznek, a jobbkezemet figyeljék, azzal csak maguknak vezényelek.

Teljes a siker, még két ismétlés, aztán mehetünk vissza a laktanyába. Délután a surranóápolási gyakorlaton kiderül, hogy a “fókazsír”-nak becézett kence az új bakancsokon annál tompább fényű, minél tovább keféljük. Pedig hát ennek olyan fényesnek kell lennie hogy a Salamon töke elsápadjon az irigységtől! A gondot az egyik öreg oldja meg. Állandó kimaradása van, összedobjuk a pénzt és hoz egy adag Bagarolt. Ez már inkább alkalmas, úgyhogy kialakítjuk a kívánt tükrös felületet, aztán takarodó.

Április 4., péntek. Munkaszüneti nap természetesen, a laktanya lassan megtelik az esküt megtekinteni akaró rokonsággal. A dísszázad előadja a műsort a városi díszemelvény előtt. Impozáns látvány lehet, mert megtapsolnak. Persze lehet, hogy én is tapsolnék, ha a partvonalról nézném… A laktanyai bevonulás is látványos. Az esküdözők már alakzatban felsorakozva, mi a zenekarral az élen bevonulunk. Újabb díszemelvény. Tiszti kard villan: Jobbraaaa nézz! Viiiigyázz!

Odaverjük rendesen. A nézők között az anyák sírdogálnak a meghatottságtól, az apák büszkén néznek (csak titokban párás a szemük): Hát csak felnőtt ez a büdös kölök… Extra ebéd, utána összeeresztik a frissen esküdteket a rokonokkal. Nagy az öröm, pláne, hogy mindenkinek ott van a zsebében az eltávozási engedély vasárnap éjfélig.

Otthon lenni egy – seregben töltött – hónap után fura dolog. Apám kezdi sorolni, hogy a rokonságból shawki mikor vár, úgyhogy rövidre zárom a dolgot. Nem megyek sehova, itthon akarok pihenni! Teleengedem a kádat, bekészítek 1-2 sört, aztán elmerülök legújabb szerzeményemben, Irvin Shaw Oroszlánkölykök c. regényében. Két-három alkalommal újramelegítek, majd törölközés és irány az ágyikóm. Felteszem a Pink Floyd-tól a The dark side of the Moon-t, felveszem a fejhallgatót aztán elrepülök a fenséges zene szárnyain…

Éjszaka pinkriadtan ébredek… mi baj van? Semmi, minden csendes. Valami mégsincs rendben… Sokáig forgolódok, aztán rájövök: a rendellenes dolog maga a CSEND! Senki nem nyög, horkol, böfög, fingik, nem korognak belek, senki nem beszél álmában, nem csikorgatja a fogát, nem nyikorog az ágyak sodronya, nem hallatszik a rötyire zarándoklók botladozása, nem hangzik félóránként a bélgép telefonjának csörgése… A csend szinte fáj. Rendellenes, gyanús, már-már ellenséges. Buta civil csend…

Így száll el a két nap. Anyácskám bőszen sütne-főzne, nehezen érti meg, hogy erre semmi szükség. Majd elviszed, kisfiam! Anya, drága! A körletben nem lehet kaját tartani, nem tudom hova tenni. De hát nincs hűtőszekrény? Úristen, Anya! Hogy értessem meg vele, hogy a sereg nincs berendezve a civil kaja tárolására, és magának tartja fenn a jogot, hogy azzal tápláljon, amivel és akkor, amikor akar. Meg persze annyit kapsz amennyi jár, nem többet és nem kevesebbet. Azzal vigasztalom, amit láthat is: Nézd csak, nem fogytam semmit, még talán híztam is. De hát adnak ott nektek eleget enni? Látod, hogy adnak, nem?

Vasárnap estefelé vonatra ülök, apám még betol egy sört a táskába (útközben majd megiszod), aztán jelentkezés az ütiszobán, majd a századnál, a papírokat leadom a bélgépnek. Szokatlanul barátságos: Bújj az ágyba és aludj, amíg tudsz. Mozgalmas éjszakátok és holnap nehéz napotok lesz. Mi van? Na, majd kiderül…

Nem alszok el, otthon kialudtam magam rendesen. Fél tizenegy felé aztán megélénkül a forgalom, sorra érkeznek a kollégák. Az alkoholos befolyásoltság minden fázisa látható az enyhe szalonspicctől a merev részegig. Ez utóbbi állapotot két békési cimbora produkálja. Egy faluból valók, unokatestvérek. Később elmesélik a sztorit. A két napot rokonlátogatással töltötték, ami azt jelenti, hogy a permanens részegség állapotában. Felülve a vonatra még betolták a tartaléknak hozott kerítésszaggatót. Legalábbis egy részét, mert valahogy csak megmaradt egy félliteres flaska. A laktanyához közeledve észlelték, hogy intenzív motozás folyik az ütiszobán. Kissé visszavonultak, aztán tanakodni kezdtek: Mi legyen azzal a kis pálinkával? Minden becsületes alkesz megértheti, hogy csak úgy egyszerűen otthagyni az útszélen, na ez elképzelhetetlen! Bevisszük belül! Gyorsan megisszuk, bemegyünk, lefekszünk és reggelre kialusszuk.

Az ütiszobán még működik a dolog, de rosszul mérték fel a teherbírást. A körletbe már alig tudnak bemászni, a bélgépnél meg végleg lehúzzák a redőnyt náluk. A szolgálat behúzza őket a hálóba, aztán úgy ruhástól rá az ágyra és kész.

Tényleg mozgalmas és igen zajos éjszaka lett. Szerencsére csak a rötyin hangzott sűrűn a szarvasbőgés. A hálóban nem okizott senki, mindenki elérte időben a hathengerest.

14 hozzászólás

 1. komojtalan — 2014-10-31 10:53 

Ezzel a bakancs tisztítással most megfogtál. Nekem soha nem volt rendes cipőm, mindig sportcipőben járok, így a tisztításról sem volt fogalmam :-). Nem emlékszem mit lehetett venni a kantinban, de tökéletesen megfelelt, viszont megtanultuk, hogy kell spórolni: Súrolókefével fényesíteni, elég heti 1x bekenni, 1 tubus kitartott másfél évig, még maradt is belőle.

 2. sztupi — 2014-10-31 12:05 

Mi ugy boxoltuk ki a bakkancsot, hogy fekete bagarollal a teljes bakancsot, az orrat meg feketevel. Egeszen ugy nezett ki mint egy bohoc cipo.
Mignem egyszer vamelyik nagyfeju eszre nem vette. Na akkor volt am uvoltozes:-)

 3. Bigjoe(HUN) — 2014-10-31 13:17 

Elnézést, de a HŐR-ok bakancsa (helyesen: CASTRÓ!!!) volt fekete, a Honvéd uraknak barna és surrranó névvel illették.

A fókazsírt egy gyengébb szétmázolás után meggyújtottuk, majd finoman políroztuk.
Fekete és csillógo lett.

A fókazsír szétnyomva a padlón (néha a barakk falain és menyóján) kellemes esti program volt.

Melegítve rendesen folyos lett, úgy még durvább munkát lehett csinálni vele.
(bár ezt csak hallottam, nem tapasztaltam)

 4. krux — 2014-10-31 19:52 

A legfényesebb felületet akkor tudtuk elérni, ha a bagarollal bekent és kifényesített csizmát még női harisnyanadrággal megkezeltük. Szinte ráégett az anyag. Nálunk egyébként a barna surranót fekete bagarollal kentük. Kivétel nlkül mindenki. Senki nem szólt miatta, mivel csak olyan színű anyagot kaptunk a csizma miatt.

 5. whitebeard — 2014-10-31 21:12 

Az én surranóm bevonuláskor már idősebb volt mint én. A ‘nájlonacskón’ olvasható volt a gyártási év 1957. Képzelhetitek a puhaságát ! Emlékezve az otthon hallotakra ráboritottam a fókaolajat, igyon! Első ’tisztításra’ elfogyottt ezzel a módszerrel az egész flakon. Később már csak fekete Bagarol. Senki nem szólt érte.

 6. zweitakt — 2014-11-01 13:55 

Én ragaszkodtam a KATONA aversines lábbeliápoló krémhez. A többiek mind vették a bagarolt, én meg elkértem tőlük a fókazsírt. Alig bírtam hazahordani. Apám is azt használta. A leszerelés után vagy 15 évvel ürült ki az utolsó tubus, és elég nehezen kaptam újabbakat. A surranómat ma is azzal kenem. Igaz, néha darabos, de azért van a fogpiszkáló, hogy a tubus száját eltömő göböt kipiszkáljam. Sarat levakarni, kefélni, utána vékonyan, nagyon vékonyan bekenni. Kis száradás után fényesíthető. A nylon harisnyától meg szinte villogott. Sokan gúnyolódtak rajta, hogy öregen is kopasz színű a surci, de lesz@rtam. Az öregek joga volt feketével boxolni.
A kimenőcipő talpát is boxolnunk kellett, hogy szépen mutasson. Meg a buktabilire is kentünk, hogy karcmentes legyen. A szépen csillogó rohamsisak sokkal jobb célpont az ellennek! Meg mire is volt még jó? Ja, gyalásó korrózióvélelmére, ajtózsanér nyikorgásának megszüntetésére, ablakzárra, ilyesmire. Csak épp a csúzlit nem kentük vele. És remekül égett! Szépen mutatott, amikor az öregeknek alakulótéren rengeteg tubusnyit felhasználva égett a 100! Jó nyomot hagyott a betonon, lett is olyan balhé másnap reggel…..;-))

 7. antikati — 2014-11-01 21:53 

@zweitakt:
Úgy veszem észre, nem ugyanarról a “fókazsír”-ról beszélünk. Amit mi használtunk, az kb. negyedkilós dobozban valami terpentin és gépzsír szagú massza volt. Nehezen fénylett, mondjuk a női harisnyanadrág technika eszünkbe sem jutott. Akkoriban olyan nagy kincs volt az ilyesmi, hogy ún. “szemfelszedő kisiparos”-ok javították a női harisnyákat! A surranót hiába kented vele vastagon, félóra múlva átázott. A töréseknél a megmerevedett fókazsír is megtört, aztán mintha ott se lett volna.
Kimenőcipő talpát meg a rohambilit és a gyalásót mi is kentük vele. Sőt még a kulacsot is! Az egyéb ápolóanyagokat (pl. Bagarol) meg ugyanúgy üldözték mint a civil gatyát. Az meg hogy barna helyett feketére? A honvédelmi miniszter feleségének megpocsékolását hamarabb megbocsátották volna. Vagy ez nem véletlen? :-)))) Akkor legyen hazaárulás!
Ja és kurvára nem égett, hiába próbáltuk a kazánban a tüzet éleszteni vele.

 8. musaic — 2014-11-02 00:19 

Elmondom a mi titkunkat. Íme a bakancspuhító program:
· Tényleg egy számmal nagyobbat kell szerezni.
· A következővel kell puhítani, amiből kettő van, középen és jobb oldalon:
http://retronom.hu/files/images/Camea-kezkremek,-Kez-balzsam.preview.jpg
Ebből felkened este az egyik bödön felét (lehet hogy még többet is be fog szívni). Reggel a másik felét (az első napokban örülnek, ha sorba tudsz állni, nem csesztetnek a tompa fényű surci miatt). Este a következő doboz felét (legalább másfél bödön kell rá összesen). Ezzel megvan a hosszú távú alapozás.
· Következő reggel felkened a surranóra vastagon a barna bagarolt a kis kefével, hagyod megszáradni. Utána kikeféledd a nagykefével. Kezd szép színt és állagot kapni.
· Este felkened megint vastagon a bagarolt és hagyod rajta reggelig, ugyanazzal a mozdulattal fogsz egy darab gyakorlót, kb 40×20 centis darabot, hosszában kettéhajtod, és az egyik külső felét átitatod bagarollal, és hagyod beleszáradni. Így a szálak közé megy az anyag és ott is marad jó része.
· Következő reggel nagy kefével átmész a surcin, lejön a tegnapi felesleg.
· Na most még egyszer átkened friss bagarollal. Hagyod kicsit száradni. A nagy kefét már nem is kell nagyon használnod (ahhoz nagyon pazarolni kell a bagarolt), csak a jól előkészített gyakorló darabbal kifényesíted (nem véletlen lett preparálva frankón). Mint az állat, úgy fog kinézni.

Az enyémen soha nem volt repedés, a lábam sem törte fel, pedig kemény nyarunk volt, volt hideg-meleg (1991). A jó előkészítés megtette a hatását, ha esetleg nem volt kéznél a bagarol, de az átitatott gyakorló igen, akkor is legalább a fényezés apróbb sérüléseit pillanatok alatt el lehetet tüntetni vele.

 9. musaic — 2014-11-02 00:24 

A 8-asban a “bagarol” alatt természetesen a barna cipőápoló krémet értem.

 10. komojtalan — 2014-11-02 09:04 

Azért elég gáz, hogy ha már 1/2-3 évig szívatták az embert még nem is tellett mindenkinek új cipőkre … Én még használt cipőkereskedésről nem hallottam, azt nem szívesen veszi fel az ember mások után, a ruha még csak-csak. Még jó hogy a zoknit alsógatyát nem kellett leadni a végén hogy megkaphassa más. Mi a zöld gyakorlóból is újakat kaptunk nem csak a cipőkből, de a laktanya 2/3 -ának minden másnap szolgálat volt, viszont a fekete az olyan szedett volt, hogy el tudom képzelni máshol milyenek lehettek a bakancsok. Némelyik fehér foltos volt a vegyszertől, de a laktanyában kiképzés/munka közben kit érdekel? Csodálkozom hogy a súrolókefét máshol nem alkalmazták, ugyanaz az elve mint a harisnyának csak mennyivel tartósabb. Eleinte hetente kellett boxolni, de a végén már havonta (se), mert az durva szőrrel 2-3 húzás után fényes lett bármi.

 11. janicsar — 2014-11-02 19:37 

Üdv mindenkinek, surranóügyben. A poszthoz: élénk leírás, három dolog jutott eszembe vele kapcsolatban. Az egyik, hogy boldog volt az helyőrség, ahonnan hazaengedték a frissen fölesküdött bakákat, nálunk este hatig kaptunk aznap kimenőt, azt annyi. A szhelyi éttermek nagy boltot csináltak ilyenkor. A másik, hogy a ’85-ös díszszemlén is, ha jól megnézitek, a tisztek díszegyenruhában, karddal és bakancsban feszítenek. S a harmadik erről jutott eszembe: kimenőben kellett vigyázzt verni – de, gondolom, a sisak elmaradt (nekünk az volt a szerelés), viszont a géppisztoly mégis csak furcsa kellék lehetett hozzá…
A pucoláshoz: fókazsírról még csak nem is hallottunk. Bagarolt kellett venni és vinni. Otthonról hoztam sárkefét, másnapra kiderült, hogy kizárólag gyökérkefével működik a bakancstisztítás (és a linóleumsúrolás). Ami viszont egész alapkiképzőben megoldhatatlan probléma volt, az a következő. Esténkint, ugyebár, negyedórás súrolásban részesültek a surranók, mivel sem a talpon, sem a recék között mákszemnyi sár nem maradhatott. Az átázott bakancsot persze hiába kentük bagarollal, nem lehetett fényesíteni. Úgyhogy reggel újra kellett kenni és suvickolni, szóval cipőkrémből több fogyott, mint mondjuk étkezési zsírból. Ja, és elvárás volt a surranóbelső (talpbetét) naponkénti lesúrolása is, úgyhogy volt mit csinálni nyolctól (híradó vége) fél tízig.

 12. kelempajszmadar1 — 2014-11-03 11:05 

Engem bevonulásom előtt felvilágosítottak a haverok, hogy a rajbox (ahogy mi a fókazsírt neveztük) után a csizma nem lesz fényes, vegyek bagarolt, és azzal lesz majd jó. Így is történt, újonckiképzésen és Dunakeszin bagarollal kentem a csizmát, nem is volt kifogás ellene. Kinn a határon már nem nézték, hogy fényes-e, a fontos az volt, hogy vízhatlan és lehetőleg puha legyen. Adtak valami feketekávé színű löttyöt (ma sem tudom, mi volt az), ezzel bekentem a csizmát. Pillanatok alatt beszívta, aztán rányomtam a rajboxot. Matt maradt, de ez nem számított, tiszta volt és vízhatlan, soha nem ázott be.
Az eskü napján minket se engedtek haza, kimarcsi volt valami este 6 vagy 8 óráig, amit a hozzátartozókkal tölthettem. Eltávot csak később kaptunk.

 13. Bigjoe(HUN) — 2014-11-03 18:20 

Nekem 2 féle fókazsírhoz volt szerncsém.
Az egyik tipus a tubusos, bent adták.
A másik a tégelyes narancs színű dobozzal, ezt cc 2 éve kaptam amikor sikerült egy új castrót szerezni.

A fókazsírtól simán átázott a castró, hiába nyomattam minden nap nem lett vízhatlan, valami nem stimmelt.
Ja, a kiken is és a sitteseknél is használt castrót adtak, újat csak akkor láttam amikor vettem magamnak.

A ruházat terén is mostoha gyereke voltam (többed magammal) a HŐR-nek, új ruhadarab csak a zokni, gatya, atléta, kék színű BM (BeMelegítő). Meg a kimenő cipő, talán a kimenő ruha ingje+ a kimenő cucból nehány darab.
A többi az valóságos rongy gyüjtemény volt.

Az öregBignek 3 garnitura gyakorlója volt- és 2db surranója- és akkor volt tiszta csere ha kérték.
(1 szemle gyakorló- ezt csak parancsrta használhatták, 1 hétköznap, 1 erősen kopott ebben kúsztak-másztak)

Nekünk soha nem adtak újat és nem volt a századon sem mósógép sem centrifuga és vasalósem. Eltelt úgy 12 hónap, hogy nem volt tiszta csere.

Létszámra nem de minőségre mi voltunk a Piszkos 12 – hamár említette valaki.
Én jeleztem a századosnak, hogy a gyakorlóból csak kilépek, hajtogatni nem kell mert már magától tudja a pihenj állást.
A színe a combján fekete volt a sok mocsoktól, kértem tisztacserét de nem volt, nem volt mit ki adni a ketzünkbe.
Mondta, hogy mossuk ki. Másnap meg 24 órás szoli, persze nem száradt meg reggelig, szóval aki kimosta az egész nap a vizes-fagyos gatyában ácsorgott. Szóval nem mosttuk ki.
Én találtam gyakorló nadrág száraz tisztitására egy jó megoldást: a kanálgép késével a mocsok vastagját lekapartam, vagy talán mondhatom hogy: meghámoztam a nadrágot magamon.
Kicsit tisztult.

A gyak.ing az mosható volt mert vékonyabb volt az anyaga, mivel nekünk nem volt centrifuigánk ezért ketten egymásnak ellentétesen csavarva próbáltuk a vizet kiszedni az ingből. Több-kevesebb sikerrel.
A legjobban Atis barátomnak sikerül, mivel erőben jól állt ezért többen kérték a segítségét a csavarásban.
Asszem Habi barátom is megkérte Atist, hogy segítsen.
Rá is lett, egymással szemközt álltak és beindult a kézi hajtású “Hajdú” centrifuiga. Igyekeztek a srácok A+++ centrifugázási hatékonyságot elérni, sikerült – elérték.
Rengeteg víz kijött az ingből, mind a két feléből.
Szét csavarták az inget.

 14. Bigjoe(HUN) — 2014-11-03 18:28 

NA kihagytam a lényeget:
Az ÖregBig-et rendszeresen zavarták ruhástól-bakancsostól-hátzsákostól klf vízekbe.
A bakancsukat olajjal ápolták – nem tudja milyennel, de gyanus, hogy a tgk.telephelyről “kölcsönözték”, mint a gázolajat is.

Azt mondja, hogy ha úszni kellett akkor ugy is meindegy volt, de ha csak gázolni, akkor az olajtól jobb nem volt. (az új surranón kipróbáltam, igaza van, oliva olaj és nem törte fel a lábam)
Ja, mondja, hogy a zsávoly alsó szárát/derek
át összekötve-felfujva+ volt valami hátizsákjuk is amire a bakancs+csúzli felrakva tudta úsztatni maga előtt. Szóval a hátizsák+ a nadrág elbirta az Ak-t+a bakancsot + a hátizsákban lévő egyébb dolgokat.
Na ezt nem tanították a kiken.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.