Szolgálati közlemény – szünet!

00szolgközlKedves bajtársak,

nem tudom, olvasóként nektek mennyire tűnt fel, de adminként én bizony látom, hogy a Milstoryblog az elmúlt hetekben, hónapokban valahogy veszített a lendületéből. Egyre kevesebb a komment és a látogató (egészen konkrétan a szeptemberi mintegy felére esett vissza), s nem is tudom már, utoljára mikor kaptam új történeteket, s mikor jelentkezett új kolléga.

No, nem nyafogok itt tovább, hanem katonaemberhez illően férfiasan és egyenesen elkönyvelem az érdeklődés megcsappanását. Van ugyan még néhány poszt a listámon (ha jól látom, szögyi és BigJoe barátaink írásai közül néhány még nem jelent meg), de akkor most egy időre bezár a bazár. Biztosan ismeritek a mondást: amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni :-) Ti is pihenhettek, esetleg visszaolvashatjátok az eddigi többszáz poszt bármelyikét, én pedig foglalkozom a többi blogommal és az egyéb teendőimmel. Majd valamikor folytatjuk. És ha gondban lennétek, hogy mit vegyetek karácsonyi ajándékként, természetesen a Konteókönyveket tudom ajánlani (az első kötetről itt, a másodikról itt olvashattok).

Köszönöm az eddigieket, s egyúttal kellemes ünnepeket kívánok mindannyiótoknak.

tiboru 

16 hozzászólás

 1. infomernok — 2014-11-21 11:24 

Na neeeeeeeee! :)

Tiboru, használsz Google Analytics-et, statisztikára? Az elmúlt időszakban számos Google Kereső algoritmus frissítés lefutott, így az átmenetileg felboríthatta a Google felől érkező látogatók számát.

A másik, hogy ha elfogytak a történetek, akkor érdemes lenne a kommentekből kivenni azokat, amiket a hozzászólók oda írtak. Nagyon sok (hosszú) történet is megtalálható ott, de sokkal nehezebben elérhető, mint az egyes posztok és szerintem el fognak sikkadni.

És végül, én beírnék ebbe a csoportba, hogy várnék katonatörténeteket: https://www.facebook.com/groups/453794921351346
Főleg azért, mert ami az internetre kikerül, az (nagyjából) örök, és még sokáig olvasható marad, a Facebook csoportoba beírt történetek meg jobb esetben is pár nap alatt elsikkadnak az újak alatt. És mivel a Google és a Facebook nem jóbarátok, ezért a Google soha az életben nem fogja megtalálni azokat a történeteket, amiket az emberek a Facebook csoportokban írnak le.

 2. Bigjoe(HUN) — 2014-11-21 17:06 

6. probálkozásra bejutottam.
Nálam van a hiba?

@infomernok:
A posztokat szokta Tiboru népszerűsíteni a Surranótárs csoportban, meg mások is, más csoportokban, pl én is.

Csatlakozok: “Na neeeeeeeee! :)”

Ha javasolhatom a szünet az csak téli legyen, mert biztos vannak még szunnyadó tartalékok.
Nálam vannak még tartalékok- ugye én több forrásból is meríthetek:)-, elég cifrák.

Szóval csak egy rövid szünet legyen, ha lehet…pls!

 3. antikati — 2014-11-21 19:36 

Akkor most írjam tovább, vagy hagyjam a csodába? Nem akarok senkit terhelni. Szögyi kolléga szövegével amúgy sem lehet versenyezni. Hofi is, Szögyi is csak egy van. Utánozni nem lehet, és értelme sincs…

 4. komojtalan — 2014-11-22 14:55 

Nekem is feltűnt már a színvonal csökkenése, úgy látszik megunták a népek. Ez a műfaj inkább kocsmaasztalnál jön be, így is szép karriert futott be ahhoz képest. Én pl. rengeteg mindent írtam kommentbe, de ezek egyike sem adott volna ki egy történetet, viszont remélem volt ami 1-2 percig hasznos, netalán humoros is volt. Megnéztem Vérnűsző Barom nickét, mert olyan régen írt már hogy elfelejtettem. A 103. történetnél 144 hozzászólás volt … Gondolom azért így is foglalkozni kellett cikkenként mondjuk 1 órát és ha nem volt olvasó akkor felesleges. Én kb. a 200 -asnál találtam rá a blogra és volt vagy egy hét mire az elejére értem a sok komment miatt.

 5. joep — 2014-11-23 10:14 

Én viszont Tiboru véleménye mellé teszem le a kétcentesemet. A valóságban is így történik: ha egy társaságban beindulnak sör mellett a katonasztorik, akkor egy ideig nagy az elán, mindenki alig várja, hogy sorra kerüljön, de pár óra múlva kifullad a lendület. Akárhogy is nézzük, a katonasztorik mind két szólamra épülnek: vagy jól megszívattak minket, vagy jól megszivattunk másokat. Ezt egy idő után már a stílus sem menti.
A magam részéről bevallom, hogy – habár az elsőlk között ugrottam rá a témára – de már jó egy éve nem olvasom a bejegyzéseket. Elteltem velük.

 6. Rókakígyó — 2014-11-24 14:42 

szerintem ha lesznek sztorik lesz blog is. Ennyi. A sztorizós szcéna elég nagy, lehet máshol is nézelődni. Szerintem sok-sok éve megy ez a blog, valszeg a legrégebben és sosem Tiborun múlott, hogy volt-e történet vagy nem. Szerintem a szünet nem rossz időnként. Mondjuk nem pont decemberben, dehát van ilyen meg még lesz is.

 7. szogyi — 2014-11-28 14:46 

@antikati:
Huh, kösz, még egy ilyen és foltot hagyok magam alatt…

Lehetséges hogy elfáradt a blog, de gondoljuk csak bele, mikor a 100.-kat ünnepeltük, hogy már akkor is az volt, hogy nem hitte senki hogy eddig eljutunk, most meg mennyi is?

De ami ma felháborított:::
http://index.hu/tech/2014/11/28/a_romanokat_megallitanank_valahol_a_tiszanal/

 8. szhelyi — 2014-12-01 09:27 

 9. sztupi — 2014-12-12 13:05 

Akkor jöhetnek a haiku-k:-)!
Ime a követelmény:
“A haiku (俳句; Hepburn-átírással: haiku?) a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely már a 13. században megjelent Japánban. Ez a rövid költemény nem csupán a japán irodalomban vált népszerűvé, hanem a 20. század elejétől a világirodalomban is.

Ez a versforma háromsoros, 17 szótagból álló, hangsúlyos vers. A sorok rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). A sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, amelyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni, vagy újrakölteni.[1] Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.”

 10. 68nyara — 2015-01-05 16:31 

Azt hiszem elég régi látogatója voltam a blognak, már a régi időktől. Írtam is rá, de valahogy rossz szájíze lett az utolsónak. Nem vagyok sértődős alkat, csak rosszul esik, ha valaki nem volt ott, de jobban ért hozzá. Nem haragszom én senkire, csak nem szívesen írok ezek után. Viszont sajnálnám, ha egyáltalán nem lenne milstory és nem lehetne hol olvasni olyan remekműveket mint Szögyi kolléga írásai. :-)

 11. 68nyara — 2015-01-05 16:31 

Azt hiszem elég régi látogatója voltam a blognak, már a régi időktől. Írtam is rá, de valahogy rossz szájíze lett az utolsónak. Nem vagyok sértődős alkat, csak rosszul esik, ha valaki nem volt ott, de jobban ért hozzá. Nem haragszom én senkire, csak nem szívesen írok ezek után. Viszont sajnálnám, ha egyáltalán nem lenne milstory és nem lehetne hol olvasni olyan remekműveket mint Szögyi kolléga írásai. :-)

 12. orvezeto — 2015-01-13 20:43 

Igen, van benne igazság, hogy minden téma elfogy egyszer, az én baráti körömben már a második feleségek is ismerik az összes történetünket, ha mégis felmerül valamelyik, az első feleségek kimennek a helyiségből.
Ezzel együtt én szívesen olvastam a történeteket, és kicsit sajnálom, hogy csak egy közlésre érdemes írást tudtam küldeni, de az a helyzet, hogy a többit megírták mások.
Azért, ha Tiboru újra gondolja, visszajövök.
Üdv. Mindenkinek. ŐRvezető

 13. orvezeto — 2015-03-05 21:19 

Esetleg mégis egy elfekvő történet a fiók mélyén, akárha szerkesztetlenül is?
Ebbéli reménnyel: Őrvezető

 14. Bigjoe(HUN) — 2015-03-06 11:27 

Tényleg jó lenne már valami……
Elvonási tüneteim vannak.
Beállok ny….. önkéntesnek

 15. szogyi — 2015-05-03 10:52 

Kislány bemegy az apukájához éjjel 3-kor:
Apuka, akarok kis elefántokat látni.
– De kislányom, éjjel van, most aludni kell.
– De én akkor is akarok kis elefántokat látni, mert megmondom anyunak, hogy rossz vagy hozzám.
– Na jól van, de jegyezd meg, utoljára.
Apuka fogja a telefont:
– Jó reggelt, itt Kovács ezredes. Azonnal rendeljenek el vegyi riadót a második századnál!

 16. tiboru — 2015-06-18 17:50 

@szogyi:

:-D

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.