517. – Kinek az anyja?

anyaTroppauer kolléga új szerzőnk (innen is üdv!), róla annyit kell tudnunk, hogy Szegeden kezdte táposként 1980-1981-ben, majd később megjárta Ercsit és Fehérvárt is. De át is adom neki a szót:

Alapkiképzés alatt történt, még igen kopaszok voltunk, talán az első hetünket töltöttük. Kiképző rajparancsnokaink hallgató elvtársak voltak, de egy-két továbbszolgáló, „keményvállapos” is akadt köztük. Ezek közül kitűnt bunkóságával B. tizedes – neve maradjon a feledés jótékony homályában –, aki Rambo módjára, szájában gyufaszálat pörgetve osztotta az észt. Egy jellemző epizód például, mikor vonul a szakasz reggelizni: „Haladjunk emberek, haladjunk, nem érünk rá!” üvölti folyamatosan. Majd az éppen előtte elhaladó katonára förmed: „Maga meg hova siet!?”.

De térjünk rá az ominózus esetre.

Szakasz-sorakozó, tipródunk ahogy kell, utolsó pillanatban érkezők lökdösődnek, stb.
B. tizedes gyufát pörget, vigyorog, majd elüvölti magát:

– Ez sorakozaú? Ez egy szar!

Az éppen előttem álló Pronyó honvéd egyből rávágja:

– Szar az anyád!

Itt most tegyünk egy kis kitérőt e becenév kialakulásának mikéntje irányában. Azt tapasztaltam, hogy sokszor valakire a saját szavajárása okán akasztanak becenevet. Nevezett katona állandó jelzője volt, hogy mindenre azt mondta: pronyó. Na így lett ő Pronyó honvéd. Jómagam később kaptam a Troppauer nevet, miután versikékbe próbáltam szedni megpróbáltatásainkat. De volt Hofi is, aki mindig viccelődött, rajta ragadt, hogy ő a körlet Hofija. Jellemző, hogy sor került arra is, hogy gyakorlatozás közben, a rajpk. Hoffmannn honvédként szólította meg.

Szóval Pronyó bekiáltja: Szar az anyád! Néma csend lesz. Ki volt az? – üvölti B. tizedes. És kiszúrja Pronyót: “Jelentkezzen a századparancsnoknál! Tudja mi lesz ebből, hadbíróság, megtagadja a sorakozót, megsérti az elöljárót, majd meglátja!”

Elég kopaszok voltunk ahhoz, hogy ezt el is higgyük. Mai ésszel gondolva, nem hinném, hogy B. tizedes miatt bárki is hadbíróság elé került volna. De nem voltunk még tisztába a dolgokkal. Hát tervet szőttünk, hogyan magyarázzuk ki ezt a dolgot.

Épp előtte napokban tanultuk, hogy mindenféle problémával a politikai helyetteshez szabad fordulni. Azt fundáltuk ki, hogy Pronyó felkeresi a politikai helyettest, elmeséli, hogy meg akarják fenyíteni az eset miatt, pedig ő éppen hogy igyekezett gyorsan sorakozni, és nem is a tizedes elvtársnak mondta az ominózus mondatot. Hanem nekem. Ugyanis rálépett a lábamra, mire én azt mondtam: Ne lépj a lábamra, te szar! És ő erre mondta azt, hogy szar az anyád!

Ugye milyen életszerű? :-)  Na de hiszi, nem hiszi, nem kap mást, ennél jobb nem jutott eszünkbe.

Jelentkezett a politikai tisztnél, Guriga alesnél. Eljött a perc, hármunknak (Pronyónak, nekem, meg még egy tanúnak) jelentkeznünk kellett Guriga irodájában. Elmondtuk a mesét, sőt el is játszatta velünk a jelenetet. Egy megjegyzése volt a végén: Elvtársak, magunk így beszélnek?? Ez annak fényében igen vicces, hogy akkor már tisztában voltunk vele, hogy a hivatásos állomány szokása a nemi szervek és az ezekkel végezhető tevékenység gyakori emlegetése.

Végül is a dologból nem lett semmi. Szerintem jót röhögtek rajtunk a tisztek, utólag aztán már mi is. Később rájöttünk, tök felesleges volt Gurigához fordulni. Mit is várhattunk volta tőle, a kiskatona érdekében ellene fordul a cimbiknek? Meg úgy is csak pirruszi győzelmet arathatott volna az ember, hiszen mindig van valami, amiért egy katonát basztatni lehet, visszavágtak volna úgyis. Lassan megismertük, milyen népszerű ember. A KISZ klubban volt egy biliárdasztal. A játszani akarók sorokban várakoztak, mert csak egy asztal volt. Belép Guriga, odasétál, elkéri a dákót. Na fiúk, ki játszik velem egy partit? Érdekes módok szép lassan kiürült a klubhelyiség…

21 hozzászólás

 1. Estván — 2015-10-27 13:00 

Isten (vagy egy nagy, fekete autó?) hozott szerzőként is!

Kemény váll-laposok még az én időmben is akadtak, mivel új évezred ide vagy oda, még rendületlenül hordtuk az (örök)zöld gyakorlót. Csak már nem továbbszolgálónak, hanem szerződésesnek hívták őket, és nagyjából mind szakaszvezető volt. Persze biztosan akadtak köztük, akik még a Te idődben zupáltak be, mert ránézésre is kinéztek 40-45-nek (bár ez nyilván egyeseknél a hosszú évek alatt elfogyasztott alkohol és cigaretta segítségével “bruttósított” 30-35 éves kort jelentette).
Ezen el is gondolkodtam, hogy 20 év alatt nem sikerült, vagy motivációjuk nem volt esti gyorstalpalón leérettségizni? Akkor lett volna esély, hogy legalább ftőrm.-ként menjenek nyugdíjba, így meg a kis alumínium csillagaikkal vegetáltak a nőtlenszálló és egy élelmiszer- vagy elhelyezési anyagraktár egy félreeső zugában…

A politikai pk.helyettes soha nem volt népszerű beosztás a pályakezdő tisztek körében (sem), aki tudta, elkerülte. Persze valakinek vagy nem jött össze, vagy nem is akarta megúszni, mint pl. B. egykori hőr. hdgy. (legutóbb katasztrófatábornok) :)

 2. janicsar — 2015-10-27 13:55 

Üdv a klubban! Ez még nagyon a tápos-korszak eleje lehetett…
S akkor két idevágó rövidke sztori. B főtörzs valamikor az első vagy a második időszak végén sorakozót rendelt el, amit a már nagyon öregek is megtiszteltek a jelenlétükkel. B. szokásos modorában osztotta az észt, amíg valaki félhangosan, mély, sok hónap alatt megizmosodott utálattal megszólalt: “Neked mennyi??” B. hajlamos volt a vértolulásra, vörös lévén jól látszott is rajta, de akkor kifejezetten lila lett. Főtörzsben ritkaság…
S a másik: rajtársam mesélte, hogy valahol a laktanya területén éppen “haza” igyekezett. A szabályok szerint elöljárónak ugyebár előre tisztelgünk. A dilemma az volt, hogy milyen messziről kell észrevenni az illetőt, pláne, hogy a laktanyában rendfokozat nélküli honvéd-szempontból elég sok elöljáró mászkál minden felügyelet nélkül szanaszét. Valahogy úgy történt, hogy az egyik – ráadásul legalább őrnagyi váll-lapos – elöljáró zokon vette, hogy nem tisztelgett neki elég messziről. Ám ez volt a szerencséje is: az őrnagy et. ugyanis rögtön utánaszólt, hogy “álljon meg, katona!”. K. honvéd azonban úgy értékelte a helyzetet, hogy az ügy annyira jelentéktelen, hogy emiatt igazán nem érdemes megállnia, s így tovább haladt. Az őrnagy újra: “katona, álljon meg!!” K. meggyorsította a lépteit. Elég nagyokat tudott lépni, lévén százkilencven centis legény. Az őrnagy még egyszer próbálkozott: “álljon meg! megfenyítem!! Katona!” Ám K. hatalmas léptekkel, de hidegvérrel befordult a legközelebbi sarkon.
Mindig van kiút.

 3. troppauer — 2015-10-27 14:25 

@Estván:
Azért 1980 körül még komolyan vették a politikát. Katonai szakkönyvet nem kaptunk, de egy vastag politika tankönyv azért mindenkinek jutott, és minden áldott szerdán egész délelőtt politikai képzés folyt. Alig lehetett kibújni alóla, még az asztalnál éppen nem álló AEGÜ-H. -nak is be kellett jönni. A végén vizsga, na mondjuk, az kabaré volt, szegény csórikám nem találta meg a térképen a Szovjetuniót … azért átment egy apró segítséggel. Aztán a politika miatt voltam lesittelve is, de ez megér majd egy posztot.

 4. Estván — 2015-10-27 15:01 

@janicsar: Olyan fiatalabb hivatásosokkal, akikkel valamilyen szinten ment a “bratyizás” (talán a hasonló életkor miatt), néha megengedtük magunknak a következőt: “nekem 47 nap, főhadnagy úrnak meg 5 olimpia (gy.k.: 5×4, tehát 20 év) és hali!”
Sorosok között pedig néha elhangzott az “úgy fejbe váglak, hogy hadnagyként szerelsz!” fenyegetés, a katonai szolgálatteljesítés közben elhunytak posztumusz tiszti kinevezésére utalva. :)

 5. buksitizedes — 2015-10-27 17:53 

@Estván: Nekemi kb 3 nap volt a leszerelésemig amikor a hivatásos őrsellátó lekopaszozott minket, leszerlőket. Én is csak annyit mondtam neki, hogy “Magának több olimpiája van hátra itt, mint nekem, őrmester úr!” :-)

 6. Bigjoe(HUN) — 2015-10-27 17:59 

ÜDV Troppauer!

A versekből van még valami emlék?
Vagy a “Hofi-toktól”?

Tovább szolgálló…..hát nem volt agysebész.
A poltisztek később (rdsz váltás után) milyen beosztásban tevékenykedtek?
Mert Bak… tudjuk mi lett,de volt normális poltiszt is.
Ezekből lettek a tábori lelkészek, vagy pszihók?
Vagy nem is volt végzettséghez (Marxista egyetem, stb.) kötve, csak bedobták. Minden mindegy alapon, csak legyen helye.
Mert belegondolva, az Ady-n kihez mehettem volna a panaszaimmal?
Humán osztály, táb.lelkész, század pk, őrkutya?
Mondjuk az utobbi tutira meghallgat…

 7. Estván — 2015-10-27 19:01 

@Bigjoe(HUN): Szevasz Bigjoe!

Poltisztnek tudtommal semmi egyéb végzettség nem kellett (a katonai fősulin kívül, mivel ott is volt épp elég ideológiai képzés). Viszont figyelniük meg jelenteniük kellett (mármint nem a századpk.-nak…), illetve lehetőleg a legénységi állományból is téglát beszervezni.
Persze minimum párttagnak kellett lennie, és nem ártott előmenetel szempontjából “jó elvtársnak” lenni…
Rendszerválás után az (al)egységek állománytáblájában a humántiszt váltotta fel.
A tábori lelkészek más tészta, nekik eleve van egy pap/lelkipásztor/rabbi végzettségük, tehát nem katonai felsőoktatásból kerülnek a céghez, noha egyenruhát és rendfokozatot kapnak (a rabbi a gyakorlóhoz tereptarka kipát is, viccen kívül).

 8. Bigjoe(HUN) — 2015-10-27 19:24 

@Estván:
Köszi a felhomályosítást.
Egy olyan humántiszttel azért beszéltem volna a 3.őr lelkivilágáról.

 9. janicsar — 2015-10-27 21:59 

Na végre, egy kis élet…
Poltiszttel valóban nem cseresznyézünk egy tálból, még ha kínálja is… Messziről kerültük őket, ösztönösen, pedig megmondták az elején, hogy a szolgálati úton kívül is megkereshetők. Ráadásul volt a századnak is saját poltisztje, helyesebben tiszthelyettese, egy ragyásképű rigó, akit az év során ötször vagy hatszor, ha láttunk. Az elején talán valaki próbált nála panaszkodni, de úgy söpörte le, mint a legyet.
Meg hát ugye a századparancsnok is párttag volt, meg néhány katonatársunk is (18 hónapos is, meg frissen érettségizett tápos is), a fene se ismerte ki magát a rendszerben, ahol pártfüggelmi viszonyok és szolgálati viszonyok keveredtek összevissza. Milyen lehetett az alapszervi élet? Nem mintha érdekelne, de hát pont 1985-ben, a mi időnkben volt egyrészt az utolsó pártkongresszus, aminek tiszteletére még valami eszmei és harcászati teljesítményfokozással és lelkesítéssel is próbálkoztak, nem sok sikerrel. Meg pont akkor adta be a kulcsot rövid egymásutánban a harmadik pártfőtitkár, a vastüdejű, mindez elég sok lelki terhet jelenthetett a politikai irányításnak…

 10. troppauer — 2015-10-28 11:49 

@janicsar:

Szevasz!

A mi századunkban is volt két párttag, eskü után defaultból őrvezetők lettek. Az egyik tök normális volt, a másik … a saját volt osztálytársaival magáztatni akarta magát. De ez is külön sztori. A pol.helyetteshez nem tudom mi kellett, egy érdekesség, hogy mikor Szegeden voltam a szomszéd század pk. egy frissen végzett hadnagy volt, igen getta ember. Mikor visszarántottak Ercsibe 84-ben, akkor ott volt, mint ZPK pol.h.

 11. troppauer — 2015-10-28 11:53 

@Bigjoe(HUN):

Üdv.!
Versre ne gondolj komolyra, afféle csasztuska jellegű, két-két sorban egy-egy eseményről a katonaéletünkből, és a “Jól van dolga…” kezdetű nótára lehetett énekelni, az időnk vége felé a hungáriás Casino Twist-re énekeltük Leszerelő Twist néven …
(Főleg ittassan szoktuk ordítani) Valahol megvan otthon, majd megpróbálom előtúrni.

 12. krux — 2015-10-29 17:41 

@Bigjoe(HUN): Hogy mi lett velük a rendszerváltás után? Alapos okunk lehet feltételezni, hogy megtalálták a helyüket a megváltozott viszonyok között is… Nekem konkrét ismereteim egyről vannak, de nem hiszem, hogy az lett volna a tipikus. Ez az egykori komisszár úgy döntött, hogy 40+ életévvel, már deres halántékkal beiskoláztatja magát az egyetem nappali tagozatára. Mentem be órát tartani, és azt láttam, hogy ott a hátsó padban egy apuka bejött a gyereke helyett a gyakra… Azzal kezdtem a mondókámat, hogy én tegeződni szoktam a hallgatókkal, de van itt egy olyan valaki, akinek nem ajánlhatom fel a pertut az idősebb jogán. Elmosolyodott, aztán mondta, hogy őt is ugyanúgy kell tekinteni, mint a többi fiatalt. Szerették a gyerekek, jó fej volt. Együtt rúgott be a tankörrel.

 13. szogyi — 2015-10-29 20:02 

@krux: Ha többéves gyakorló katonatiszt (és pol.tiszt) volt, akkor nézetem szerint nem együtt rúghatott be a tankörrel. A tankör már rég elázott, amikor a tiszt elvtárs/úr még mindig szomjas.

 14. Estván — 2015-10-29 20:44 

@szogyi: :)

Gondolom, a (kikísérletezett) szükséges idővel korábban kezdte a fogyasztást, így végül tényleg együtt sikerült berúgni.
B verzió: a vendégl. intézményben volt saját rendszeresített, a szükséges százalékkal nagyobb pohara minden műfajhoz :)

 15. krux — 2015-10-30 19:10 

@szogyi: A legjobb az volt az egészben, hogy a gyerekei is éppen akkor voltak egyetemisták. A normál életkorú tankörtársai mesélték egyszer, hogy valami közös elhajlás után – meglehetősen késői vagy inkább már korai órán – elhívta magához a tankör még járóképes tagjait és a lakásán folytatták az ivást. Az esemény után a felesége csak annyit mondott, hogy azt még csak-csak tolerálja valahogy, hogy a hülye gyereke időnként hazaviszi a félrészeg haverjait, de hogy a férje is visszahülyüljön ugyanarra a szintre, azt már nem tűri!

 16. janicsar — 2015-10-30 20:27 

És most nem röhög … Rövid internetes keresés után úgy látom, hogy a zászlóalj egykori poltisztje jelenleg addiktológiai konzulensként működik…
Mondom: Volt röhögni???

 17. szogyi — 2015-11-01 16:48 

Na, úgy látom a kemény mag megmaradt, megint érdemes lesz idejárni.
Tiboru: ha a milstoryt is kiadod könyvben mint a konteót, akkor egyből kétkötetesre tervezd egyikben a sztorik, másikban a kommentek.

 18. Bigjoe(HUN) — 2015-11-02 13:22 

@janicsar:
Pol.tiszt nem vész el, csak átalakul…..
A kábítás folyamatos, csak a ruha szine változott.

 19. flanker — 2015-11-15 12:32 

@janicsar:

Megkérdezhetem a nevét? Legalább egy x. y. formában? Van rá esély hogy édesapámról van szó.

 20. janicsar — 2015-11-15 13:50 

@flanker:
L.J.

 21. flanker — 2015-11-15 15:38 

@janicsar:
Köszönöm, akkor nem ő az.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.