523. – A pizza

pizzanyitBigJoe kollégának még maradt másfél adagnyi konyhai története:

Az adyligeti szanatóriumban, az őrkonyhán reggelire esetenként pizzát adtak. Nem egy komoly dologra kell gondolni, de pizza volt. Egy szép napon Atissal együtt nem voltunk szoliban. Meglepő, de ilyen is volt. Unatkoztunk. Már túl voltunk a reggeli pizzán.

Jaj, egy fontos részlet kimaradt, a pizza feltétje mindig kopottas volt. Alig volt rajta valami. Az a valami is csak paradicsomszósz volt, szóval se komolyabb sajt, se hús.

Mivel nem tetszett a dolog, szóvá is tettem:

– Szakács barátom, nem maradt le valami?
– Micsoda?
– A cuccos a tetejéről! Konkrétan a feltét, tudod: sajt, hús, paradicsom, stb.
– Á, ezek így jöttek…
– Jó, rendben.

Megettük, és arról beszéltünk, hogy mekkora a szegénység, ha kopasz pizzát eszünk. Szóval elmúlt a reggeli pizza hatása 9 órára, éhesek vagyunk.

– Menjünk a konyhára, kunyeráljunk pizzát! – javasoltam, és Atissal el is indultunk. A kiadópult felül üvegezett volt, alul marad egy kábé 1 méteres rés, itt adták ki a csócsálnivalót. Bekiabáltam, előjött egy szakács:

– Igen?
– Nincs egy kis maradék pizza? Éhesek vagyunk.
– Hozok, várjatok.

Hozott, de ezeket egyszer már valaki megette. Semmi nem volt a tetejükön.

– Nincs olyan, ami picit jobban néz ki? Vagy van rajta valami?
– Á, már csak ez van – volt a válasz.
– Te srác, hát abban a tepsiben mi van? –mutattam a válla fölött átnyúlva.
– Abban már nincsen semmi – vágta rá a szakács.
– Kapd el, Atis!

Atis benyúlt az üveg alatt, megfogta a szakács nyakát, vagy valamelyik felső alkatrészét és nekirántotta az üvegnek. Beugrottam a pult felett a konyhába, a szakács meg visítozott, hogy:

– Ne csináljátok, ide nem jöhetsz be!

Aztán csend lett, de hogy mitől nem tudom, mert már nem érdekelt: találtam egy nagy tepsi pizzát, vastagon feltéttel. A szakácsok a mi pizzánkról a feltétet leszedték és gyűjtötték maguknak egy külön tepsiben, raktak mellé néhány „feltétes” pizzát is.

– Megvan Atis, ide dugták! Viszem mindet! – és az egész tepsit kiraktam az ablakon át. A szakács csak csendesen nézett, amíg Atissal csináltunk egy-egy dupla pizzát.pizz1

Ez így nézett ki:

– pizzatészta
– feltét + feltét + a többi feltét + még feltét
– pizzatészta

A maradékot – zömében csak a pizzalapok – visszaadtuk (az az áldott jó szívünk!).

A századra úgy mentünk vissza, hogy egyensúlyoztuk a pizza tornyokat. Néztek is az éhezők! A körletben benyomtuk, aztán pocolás.

A szakács sráccal, volt még egy afférom. Disznótoros volt a menü, én a véreshurkát – erkölcsi okok miatt – nem eszem meg. Amint én kerültem sorra, finoman kértem a srácot:

– Légyszives, a vérest ne add ki, nem kérem.

Megkaptam. Csoda, hogy hozzávágtam? Aztán panaszkodott, hogy bunkók az őrök…

20 hozzászólás

 1. krux — 2016-01-25 13:17 

Pedig a főszabály az volt, hogy a kapu+konyha+telephely kombóval tanácsos jó viszonyban lenni…

 2. drbumburnyak — 2016-01-25 15:08 

@krux:
A gyengusszal se ártott jó viszonyt ápolni. Kéz kezet piszkít alapon :D Én annyi felmentést – őrszolgálat, bakancsviselés, borotválkozás és még a tököm tudja mi alól – az életben nem adtam ki sehol mint boldog katonakoromban. Cigim, piám, kajám, haverom mindig volt is bőven…

 3. krux — 2016-01-25 16:36 

Ebben tökéletesen igazad van, de nálunk sajnos nagyon nem működött az ilyesmi. Hivatásos volt ugyanis az ezredmengele…

 4. Bigjoe(HUN) — 2016-01-26 07:55 

@krux:
A 3. őrszázad mindenkivel jóban volt, kivéve:
– határvadászok
– némely szakács
– kapusok
Ez nagy általánoságban volt csak igaz, voltak kivételek, de általánosan elmondható, hogy kicsit minden századon tartottak az őröktől.
A kiképzőn a 3.őrrel riogatták a fiókákat.

 5. Bigjoe(HUN) — 2016-01-26 07:58 

@drbumburnyak:
A gyenguszon volt egy ismerős- egy lakotelepről származtunk- de ilyen kummantások, felmentések eszembe sem jutottak.
Meg nem is emlékszek, olyanra a századról, hogy valaki a gyengusszal próbált volna kimaradni a szolikból.

 6. drbumburnyak — 2016-01-26 16:18 

@Bigjoe(HUN):
Én ezt aláírom készségesen, hozzátéve, hogy nálunk sem kummantani akart az esetek java részében a katona, csak éppen – kissé kihegyezve a dolgot – nem akart “megdögölni”. Teszem azt azért mert történetesen éppen beteg volt, vagy valóban olyan gondja volt amiért normál esetben is kiírná az ember. Csak, hogy egy emlékezetes példát említsek:
Lejön a katona rendelésre. Hideg rázza, köhög, orra folyik – hőemelkedése is van. A hivatásos orvos – alezredes – felmenti 3(!) napra szolgálat alól. És leszarva, hogy az a köhögés produktív vagy improduktív – hurutos vagy száraz – felír neki köhögéscsillapítót (Sinecod) -mert ugye a köhögést csillapítani kell- és lázcsillapítót (paracetamol).
Három nap múlva ketten támogatják vissza a vitézt – de szó szerint – mert már levegőt alig kap a sok szartól amit nem bírt felköhögni. Közben persze az addigi 37,X °C-ból lett 39 °C körüli mert a felgyülemlett légúti váladékban dagonyázó baktériumok bizony fasza kis tüdőgyulladást kezdtek okozni.
Sebaj!
Ugyanaz a háromnegyed parkettás-kétcsillagos majom rájön, hogy valamit elnézett és erre berendel neki köptetőt (ACC), lázcsillapítót (paracetamol). Én közben kint mostam fel a folyosót mert “Mayer, a kurvák faszát! Olyan ez a metlaki(!) mint amit seggbebaszott kurvák végigfostak!”
Eljő az este. A jó ales lelépett végre, enyém a terep. Az EÜ.Ü valahol bandázik, amúgy se tudom ki az de le is szarom. Ruházati könnyítéseket eszközlök magamon, fonendoszkóp a nyakba, belebaszom a seggem a rendelőben a forgószékbe, a számítógépen zene (AC/DC, Iron Maiden) indít, elő a legújabb Cica magazin, a nadrág oldalzsebéből néha a lapost kiveszem és meghúzom.. idilli minden. Az “eü-főcsoportfőnök, Svéd Laci se nagyobb király nálam”-érzés.
Majd megjön a madárka.
A lázával meg a köhögésével és olyan húzó levegővételekkel, hogy Darth Vader megirigyelné.
Kissé már ködös tekintetem előtt megjelenik a “tabularium pulmonologiae” és annak a “légzőszervi beteg vizsgálata” című fejezete. Amiből igaz meghúztak anno, de hát – hogy klasszikust idézzek – “Volt ilyen kérdés? Kurvák faszát!”.
Na akkor nézzük. Szimmetrikus mellkas, de a légzési segédizmok működnek – azaz légszomjjal küzd. “Baszki Bazsi ezt ránézés nélkül tudod, elég hallani ahogy veszi a levegőt”. Bőre meleg tapintatú, testszerte erythema (bőrpír), hűvös, aprócseppes verejtékes, pulzusa szapora de reguláris, kellően ékelt – azaz láza is van. “Te vagy a legnagyobb diagnoszta Bazsikám, de lassan egy hete lázas ezt eddig is tudtad”. Akkor tapogassuk meg. “Nem, nem vagyok buzi, de értsd meg meg kell, hogy érintselek harcos.”
Fokozott pectoralis fremitus – zörög a mellkasa mintha macska dorombolna benne – magyarán tele van szarral a tüdeje. “Prof. dr. Tóth Kálmán ha ezt látná, olajat pisálna örömében fiam, de mi ez a gumipók itt a nyakadban?” Ja, a fonendoszkóp. Akkor hallgassuk meg. Bronchialis alaplégzés, örvényekkel, nedves szörtyzörejek, ki- és belégzéskor crepitál – azaz recseg – tehát tényleg tele a tüdeje szarral.
.Hát akkor mondjuk ki:
-Kezdődő tüdőgyulladásod van haver, be kellene feküdnöd.
-Hülye vagy baszdmeg, itt tuti eltesznek láb alól.
-De akkor is, értsd meg ezzel nem lehet szórakozni.
-Az a vén majom akkor miért nem ezt mondta?
-Ha az alezredes úrra gondolsz, akkor pont azért aminek nevezted.
-Neked cefreszagod van ember.
-Az elmúlik, de neked meg tüdőgyulladásod lesz ami így nem múlik el.
-Nem baj én be nem fekszem ide a sintérek közé.
-Oké. Akkor felmentelek szolgálat alól meg kapsz egy fekvési engedélyt és adok gyógyszert.
-Ne adjál, úgysem szedem be. Amit az ales adott attól is csak szarabbul lettem.
-Miért, mit adott? – mutatja, nézem, nézem… ACC és paracetamol… ACC és paracetamol.. ACetilCisztein és paracetamol. Valahol megszólal bennem egy csengő:
-Itt valami nem stimmel.
-Pont azt pofázom, hogy szarabbul lettem tőle.
És “a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban” – hogy Kosztolányit idézzem. Majd beugrott. Hogy a paracetamol-mérgezés antidotuma – ellenszere – az acetilcisztein. Toxikológia, harmadév, első félév. Amiből szintén bukta volt. De ha most Prof. dr. Pintér Erika itt lenne, akkor Tóth Kálmánnal együtt lejtenének örömtáncot a tiszteletemre. Önkéntelenül kinyögtem:
-Ez így szart sem ér együtt haver.
-Ezért jártál egyetemre? Én kárpitos vagyok de ennyit én is tudok.
Majd odaültem mellé a vizsgálóasztalra és elmeséltem neki, hogy miként is hat a paracetamol az endogén pirogénekre, a prosztaglandin-szintézisre, a ciklooxigenázra, hogy miként csökkenti az acetilcisztein a légúti váladék viszkozitását. Külön kitértem arra, hogy másnaposság ellen is nagyon jó mivel elősegíti, hogy az alkohol bomlása során keletkező acetaldehid mielőbb a viszonylag ártalmatlan ecetsavvá alakuljon. Tiszta “Mindentudás Egyeteme” volt az a szitu.
A vége az lett, hogy kapott valami antibiotikumot, kapott Algopyrint, még pluszba ACC-t – hátha még lesz másnapos is – C-vitamint, felmentést, fekvési engedélyt. És egy kortyot is a laposból.
Én meg másnap mentem a szőnyeg szélére, meghallgatni a “mijafasztképzelmaga hogyengemfelülbírál, leszaromazirányelveket, magaittcsakegyszarfaszúsorkatona” és hasonló litániákat.
De ahogy mondani szoktam: “szavakkal még nem törtek csontot”, úgyhogy leszartam mit ordibál. Nem az első ilyen volt és nem is az utolsó. De ettől függetlenül soha nem kedveztem az igazi kummantóknak, a másokkal kibaszva maguknak nyugalmat akaróknak, a szimulánsoknak és a lustáknak. És egy idő után, amikor már nem csak a sorkatonák, hanem szerződésesek és hivatásosok jöttek a gyenguszra azzal, hogy a “Dokit” keresik és senki nem a rendelő fele mutatott hanem megadták a választ,hogy fent van a kórtermében (egyet kisajátítottam magamnak)/kantinban van/Hargitában iszik – jó érzés volt számomra és kicsit talán néha büszke-boldognak is éreztem magam.
Ha meg valaki éppenséggel – utólag – megdobott egy-egy csík Prilukival, vagy egy kis szomódi vörösborral – a meleg kazánsalakra hányva olyan habosan pezsgett, hogy a reptéri tűzoltók kérték volna a receptet ha látják -, netán valami házi rettenetessel, akkor elszívtam, megittam és kicsit sem éreztem magam korruptnak.

 7. Bigjoe(HUN) — 2016-01-27 10:29 

@drbumburnyak:
Egy Dokival mosattak fel a gyenguszon?
Értem én, hogy sorDoki EÜ beosztásban, de nem volt egy sima EÜ katona erre a feladatra, vagy éppen “nevelés” volt.

A 3/4 parkettás betegekhez való hozzá állása nem okozott nagyobb bajt?

Az ACC-paracetamaol kombo hatásairól irt szösszenet után nincs más hátra:

Kérem a helyes megszólítást!

Milyen rangban szereltél le, és honnan?

Posztokat kellne írni a , mert szerintem van miről…

“meleg kazánsalakra hányva” ezt így bent a gyenguszon, vagy a kazánházba teleportáltál?

 8. koxi — 2016-01-27 14:07 

@drbumburnyak:
Ennyi mindenből megbuktál és mégis ennyi mindent tudsz?
Akkor egyrészt kérdezem mennyi mindent kéne összesen tudni? Vagy mennyit tud az aki sosem bukott meg egy tárgyból sem?
Másrészt most befostam rendesen, hogy akármelyik doki simán félrekezel bármi kis apró betegség esetén, mit várjak ha valami komolyabbat kapok?

 9. drbumburnyak — 2016-01-27 14:48 

@Bigjoe(HUN):
Jelentem poszt már a váróban van – hogy stílszerűen fejezzem ki magam.
Akkoriban egyébként éppen azért voltam sorkatona, mert rengeteg innivalóm közepette nem igazán volt időm – kedvem meg még annyi sem – foglalkozni a tudományokkal. Az időm java részét bent töltöttem ugyan az egyetemen, de leginkább az alagsori TMK-műhely és a POTE-söröző (nem vicc, ott van az udvaron, a Szigeti út-Kürt utca által határolt sarokban a Magatartástudományi Intézet épületének a földszintjén) között ingáztam.
Volt aki ezt elviselte – etikából például ott, napernyők alatt, sör és debreceni mellett vizsgáztam, mert az adjunktus eléggé rugalmasan kezelte a dolgokat – és volt aki az egyetem 1367-es megalapítása óta a legnagyobb renitens, deviáns és közösségbomlasztó faszkalapnak tartott, – aki ahelyett, hogy pályánk dicső zászlaját fennen lobogtatva haladna tovább a tudomány, ragyogó elméjű elődeink által kitaposott ködös útján – inkább a Kis Rókus – Hangulat presszó – Százéves borozó – Pöttyös kocsma úton halad. Igaz a köd és a ragyogás megvolt, csak a tudatállapotom volt ködös, a szemem viszont ragyogott.
Úgyhogy miután a Hallgatói Önkormányzat elnöke sokadik rábeszélési kísérletét követően pár terápiás céllal elhelyezett pofonnal lett gazdagabb – küldött előtte egy levelet,hogy ekkor és akkor, itt és ott keressem fel, én meg visszaírtam neki, hogy bocs Peti, az időpont alkalmas de a helyszín nem és mivel te akarsz velem beszélni és nem én veled, keress meg te engem a Kis Rókusban – nos ezek után a “Szentháromság” (rektor, dékán, oktatási dékánhelyettes) úgy döntött, hogy ennyi elég is az eléghez. Nekem levegőváltozás és nyugalom kell – különös, hogy egész addig ők baszogattak engem és kúrták fel az agyam mindenféle hülyeséggel – és két évig – a maximálisan adható ideig – nem kíváncsiak a pofámra. Igazából ez volt az egyetlen dolog amiben kölcsönösen egyetértettünk, mert én se voltam az övékre.
Ezek után persze sorozás jött és beszippantott a Honvédség.
Egyszóval egyszerű “szarfaszúsorkatona” voltam, csak a véletlenek okán és Isten különös kegyelméből éppen értettem is ahhoz amit csináltam. Hogy hogyan kerültem oda, az majd a posztban olvasható lesz. A hely egyébként Tata volt, előtte pedig Szabadszállás.
A háromnegyed parkettásnak a betegekhez való hozzáállása gondot nem okozott igazából mert ezeket vezényelték hozzánk egy-egy hétre, szóval öt liter töménynél többet egyik sem ivott ott meg és néha akadt köztük olyan aki egész belevaló fazon volt. Velem egyiknek sem volt gondja – a mundér és a köpeny becsülete ugye -, van akivel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Honvéd voltam, az is maradtam leszerelésig. Most már van valami tartalékos rendfokozatom, de fingom nincs róla mi az mivel Pamacs a macskám a legutóbbi alomnak többek között az erről szóló levélből csinált szülőszobát. Gondolom valami hangya vagy főhangya lennék ha támadna az ellen, bár én a magam részéről azt mondom, hogy ha az ember tudja a dolgát akkor tudja, ha nem akkor meg a fél Tejútrendszer is ott villoghat a parolján, akkor sem ér egy picsát sem.
Tehát a megszólításom “Doki” – a mai napig így hív mindenki aki számít, de szerintem még a “Kurvák faszát!”-ra is hallgatnék most is, bár manapság már koraszülöttekkel foglalkozom a ködös Angliában, nem kehes katonákkal odahaza. Ennek az a hallatlan előnye, hogy a koraszülik soha nem kérnek egy nyeletet a laposból.
Az acetilcisztein és a másnaposságra gyakorolt hatása egyébként tök komoly, nyugodtan kipróbálhatja bárki – kivéve ha szoptattok, vagy esetleg terhes valaki – de asztmások, cukrosok, gyomorfekélyesek szintúgy ne tegyék.
A kazánsalakra hányás a gyengusz alagsorában – ez az alagsorokhoz való vonzalom már az egyetemen is a problémák forrása volt – a kazánházban történt. Komoly cserekereskedelmet alakítottam ki a fűtővel. Az én “gyógyszerem” nála volt, az övé meg nálam :D
Ui: a poszt valamikor majd kikerül és ha mutatkozik rá igény, akkor követni fogja a többi is. Mert bizony sztori az akadt bőven…

 10. Bigjoe(HUN) — 2016-01-27 15:00 

@koxi:
Na pont így éreztem amikor olvastam a Dok kommentjét.

 11. Bigjoe(HUN) — 2016-01-27 15:16 

@drbumburnyak:
Krimóban napernyő alatt vizsgázni, na szépen vagyunk:)
– Én a Pepében presszóban vizsgáztam a “különteremben” Hőerőgépekből, meg nemtom miből. A Docens Úr (megérdemli a nagybetűt) szerint nem a helység határozza meg a tudást, meg különben is meleg volt, a Pepe a sulihoz közel, a sör meg hideg. Nem kényelmesebb?
Mindenki rendezett egy kört, a jegyért meg tudni kellett valamit…
A végére a Docens Úr elfáradt.
Egy másik félévben a Japán akácban voltunk….

Melyik évben sikerül a Honvédségnek beszippantani?
Az MH küldi a rendfokozatban történő változást?
Gondolm ez csak az exHv uraknál mükszik, mert én mint exHőr semmit nem kaptam, nem mintha hiányozna.

 12. drbumburnyak — 2016-01-27 15:24 

@koxi:
Az amit az emberrel azt hiszik, hogy meg kell tanítani és az amit az embernek valójában tudnia kell – kb 90:10 arányban vannak. Aki soha nem bukott meg egyből sem, az vagy nagyon ügyes, vagy nagyon szerencsés, vagy tud mindent – java részét teljesen feleslegesen. Mert mondjuk van egy rakat tölteléktantárgy. Például a biometria nevű borzalom, ami lényegében nem más mint matematika, statisztika, valószínűségszámítás és hasonlók. Vagy ott a biofizika – a kutyát nem érdekli a gyógyítás szempontjából, hogy hogyan zajlik a csillagok képződése a világűrben, esetleg az, hogy egy nyomottvizes reaktor hogy működik. Biokémiából az izolált policiklusos aromás szénhidrogének néhány képviselőjével rohadtul tele volt a puttonyom és a szakma szempontjából rohadtul érdektelen például a dimetil-hidrazin is – ami rakétahajtóanyag.
Befosni nem kell, mert ha mondjuk ilyen megfázásos sztorid van akkor 1. vagy el sem mész orvoshoz 2. amelyikhez mész azt ismered és pont azért mész hozzá, vagy 3. ha szarabbul vagy akkor mész egy másikhoz, ha kell akkor maszekban.
Azt meg amúgy idejében megtanítják mindenkinek, hogy van a diagnosztikus tévedés és a műhiba. A diagnosztikus tévedés az amikor mondjuk valaki jelentkezik egy kezdődő infarktussal és én adok neki pantoprazolt, mondva és leírva azt, hogy csak a gyomorsava rendetlenkedik. Az illető ledobja az ékszíjat, de ennek nem “én vagyok az oka”, hanem az, hogy tévedtem. Még jobb ha egyúttal adok is neki egy beutalót gasztroenterológiára – ez csak engem igazol.
A műhiba meg az, ha ugyanez a szitu, én leírom, hogy infarktusa kezdődik és adtam neki pantoprazolt, gyomorsav-túltengés ellen. Akkor viszont már felismertem a bajt, csak félrekezeltem. Ez a műhiba.
Ezért írják a zárójelentéseket és az egészségügyi dokumentációt – kezelőlap – mindig utólag. Nem arra kell várni órákat míg kinyomtatnak öt papírt, hanem arra amíg kozmetikáznak és átnézik, hogy minden stimmeljen és ne legyen gikszer esetleg.

 13. drbumburnyak — 2016-01-27 15:46 

@Bigjoe(HUN):
2002 szeptemberben vonultam be Szabadszállásra.
Ha jól tudom, akkor igen ezt az MH küldi, azon belül is a hadkieg. Bővebbet nem tudok mondani, arra emlékszem, hogy még első éven volt valami katasztrófa- és honvédorvostani tanszék vagy mi a bánat, nekik vettem fel egy kurzusukat, hogy legyen kredit gazdagon. Ott aláírattak velem egy valag papírt, de nem igazán néztem mik azok mert egyrészt tele voltam mint a gatya, másrészt meg a titkárcsaj dudái jobban érdekeltek szóval akár a Mars-program belépési nyilatkozatát is aláírtam volna ha elém teszik. Gondolom ott jelentkeztem valami tarcsis szarságra.

 14. piszkosfredakapitany — 2016-01-28 05:47 

@drbumburnyak: Üdv! Ha jól tudom, az orvosok “berántása”, hogy általános volt. Valahol megvan még anyámnak (!) a személyi azonosító jegye (vagy valami hasonló) és rémlik egy kis igazolványszerű cucc is, amiben benne volt, hogy háború esetén milyen beosztásokban alkalmazható. A dolog annyiban érdekes, hogy katona sosem volt, laktanyában is csak kétszer járt, ebből egyszer ’52-ben, amikor nagyapámat látogatta meg ötévesen, másodszor pedig éjszakai ügyeletben hívták ki egy elég rossz állapotba került sorkatonához, talán mert nem volt laktanyaorvos (vagy pont azért, mert volt) :)

 15. szogyi — 2016-01-28 09:50 

@drbumburnyak:
Doki, te vagy az aki felpezsdített itt az állóvizet. Már megint milstory-függő lettem.

 16. tiboru — 2016-02-01 19:37 

@drbumburnyak:

Csütörtökre (február 4-re) időzítettem! És igen, jöhet a többi is :-)

 17. drbumburnyak — 2016-02-02 19:37 

@tiboru:
Köszi :) Megkezdem akkor a többinek az írását is. Holnap egy atomnagy névnapi berúgás lesz, de legalább a csütörtök reggelem nem lesz olyan szörnyű, ha “magamat” olvashatom :D

 18. tiboru — 2016-02-03 16:23 

@drbumburnyak:

Isten éltessen!

 19. tthgbor — 2016-02-11 06:19 

Adys pizzarecept ’96-ból:

Mirelit pizzatészta kiengedve, sütőbe rakni tilos!
Szósz:
– Arany fácán paradicsompüré
– Ismeretlen eredetű szójagranulátum
– Víz
– Só
Adagolása kávéskanállal, majd a megmaradt 50 liter denájba transzportálása.

Sajt nem kell, csak a sorkonyhásoknak. A megmaradt darabokból lehet a feketemosó falára absztrakt képzőművészeti alkotásokat készíteni, had örüljön a kopasz konyhabugis. (Örültünk. Időnk volt, és legalább úgy nézett ki, mintha csináltunk volna valamit.)

 20. Bigjoe(HUN) — 2016-02-12 07:33 

@tthgbor:
Szakács voltál?

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.