373. – Stoki reloaded

Úgy tűnik, Zweitakt barátunk egy kicsit magára vette az egyik olvasó kommentjét, amikor a múltkori sztorijában a stokik, khm, felborulásáról és ennek körülményeiről, illetve előzményeiről írt. Mai posztjában – mintegy válaszként – egy kicsit alaposabban körüljárja a történetet, s ezt elolvasva talán még azoknak is megvilágosodnak a hogyanok és miértek, akik nem szimpatizálnak kifejezetten a hajdani tisztesek módszereivel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

370. – Haynau újratöltve

Ha jól számolom, ez a tizedik poszt a Milstoryn, amelyben a nyugati határszél őrzőinek egykori legendás fegyelmi tisztje (becenevén Haynau alezredes) felbukkan. Megegyezhetünk abban, hogy az azért jelent valamit, hogy ennyi év elteltével emléke még ilyen intenzíven él az egykori határőrök között.

Ma Bömbi székfoglalóját olvashatjátok a témáról. Még csak annyit, hogy ez a nick Hushegyi Róbert alezredest fedi, akinek könyvét annó, még a nyári szünet előtt mi is szíves figyelmetekbe ajánlottuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

369. – Leszerelés és utózöngék

Optika honvéd tartalékos szolgálatra jelentkezik, engedélyt kérek megszólalni. Több oka van annak, hogy a blogból történt véglegesnek tűnő leszerelésem után ismételt szolgálatba jelentkezem. Ugyebár a tartalékos szolgálatnak a régi szép időkben hagyománya volt, vagyis a már esetleg régesrég leszerelt elvtársak hosszabb-rövidebb időre ismét a Magyar Néphadsereg vendégszeretetét élvezték. Most teljesen saját elhatározásból ismét szeretnék a köreitekben eltölteni egy kis időt. Másrészt – bár érintőlegesen volt szó róla -, de még nem fejtettem ki az utolsó éjszaka során, vagyis a leszerelő vonaton történteket. Valamint arról sem ejtettem szót, hogy hogyan, milyen hivatalos kapcsolatom volt a katonasággal a leszerelést követően. Végül, de nem utolsósorban azért kérek szót, mert a BlogRepublikon is szeretnék új írással megjelenni. Na meg hát akit a mozdony füstje megcsapott…  – írja régi barátunk, Optika, s rögtön folytatja is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

368. – Kutyák, tavasz, tábornok…

Buksitizedesről tudjuk, hogy határőrnapjai jelentős része a négylábú bajtársak társaságában telt. Mai posztjában (ahogy egy korrekt, jó kollégához illik) meg is emlékezik róluk, de egy valódi országos parancsnok is felbukkan az emlékei között, no meg a tavasz – hiszen a természetről történő megemlékezés nélkül tán nem is létezik igazi határőr-történet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

367. – Kiskatona lettem

Gergő (aki per pillanat is aktív állományban van) nem sztorival, hanem egy képcsokorral szeretne hozzájárulni a Milstoryblog egyre szebben gyarapodó anyagához. A cuccot (amely talán sokaknak ismerős lesz, s szerintem tökéletesen alkalmas nosztalgikus emlékek felidézésére) lomtalanításkor, a garázsban találta, s – joggal – feltételezte, hogy a hozzám hasonló obsitosoknak örömet szerez vele. Annó ezek képeslapokként funkcionáltak, s például egyes laktanyákban is meg lehetett őket vásárolni, majd hazaküldeni a családnak, barátoknak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

366. – Rejtélyes történet

Bizonyára mindannyian találkoztatok már különös esetekkel, amikor az ember úgy érzi, hogy a sorsát megfoghatatlan erők irányítják. Előérzeteink olykor megsúgják a dolgok kimenetelét, de azokat nem mi döntjük el, hanem valami láthatatlan hatalom, mi pedig befolyásolni nem tudjuk, csak átéljük őket – vezeti fel Kelempájsz barátunk a mai, kicsit X-aktás hangulatú posztját. Itt az idő, hogy olvasóink a kommentek között megosszák velünk azokat a megmagyarázhatatlan élményeiket, amelyeket fel mernek vállalni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

365. – Egy szegény tizedes panaszai

Ez a történet nem igazán vidám, bár még az is lehet, hogy vicces – írja Zweitakt tizedes a mai posztjának bevezetőjében, amely – bizonyos szempontból – akár rendhagyónak is nevezhető. Hogy miért? Nos, az alapkiképzésről szóló posztok jelentős része a kopaszok szemszögéből íródik, s azt taglalja, hogy milyen volt a hímvessző rosszabik felén állni. Zweitakt barátunk ma elmeséli, hogy hogy látta mindezt a másik (öreg, illetve kiképző) tábor…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

364. – Határőr alapkiképzés

A nyári szünet után – melynek során remélhetőleg kipihentétek magatokat – újult erővel dübörög a Milstory. Egy új kollégát köszöntünk, aki (talán nem túl meglepő módon) blogunk eddig is roppant karakteres határőr-vonulatát erősíti. Pacika az alapkiképzés – mindenki számára felejthetetlen – időszakáról mesél nekünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény: reklámbanner

Kedves barátaim, olvasók!

Amint azt a BlogRepublik nyitóoldalán már jeleztem, elérkezett az idő, hogy mikroportálunk önfenntartóvá váljék. Ennek egyik első lépése a reklámbannerek kihelyezése. A “fiús, katonás” kategóriába tartozó blogjaimhoz (Tiborublog, Milstory, Hírsarok) igyekeztem olyan céget, illetve terméket kiválasztani, amely vélelmezhetően felkelti az itteni (túlnyomórészt a hímnemhez tartozó) olvasótábor érdeklődését, s nem idegen a military hangulattól. Mivel per pillanat nem szeretném a 18-as karikát kihelyezni, az explicitebb, pikánsabb témákat egyelőre hanyagoljuk, tehát formás női idomokat még ne keressetek a bannerek mögött.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – nyári szünet!

Kedves barátaim, olvasó-, szerző- és bajtársak! Tisztelt obsitos és aktív kollégák!

Mától a Milstoryblog megkezdi rendes (és szerintem igencsak megérdemelt) nyári szabadságát. Köszönöm nektek az aktivitást, a beküldött történeteket, a kommenteket és a magánleveleket. Tájékoztatlak benneteket, hogy a várólistán már csak 8 sztori szerepel, ami azt jelenti, hogy az augusztusi újrakezdést követően úgy egyhavi tartalékunk van. És azt is jelenti, hogy azt kérem tőletek, hogy a nyár vége felé rázzátok meg magatokat és küldjetek újabb történeteket – már ha ti is úgy gondoljátok, hogy a Milstoryblognak működnie kell a jövőben is…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

363. – Riasztások

Olvasóink tudják, hogy a katonatörténetek egyik leghálásabb témája az őrszolgálat. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló, hiszen a békeidőben szolgáló katonának meglehetősen kevés alkalma nyílik arra, hogy lőtéren kívüli helyzetben éles lőszerrel ellátva teljesítsen szolgálati feladatot (a határőrizet persze egészen más tészta). Mai posztjában BigJoe két riasztásáról számol be. Biztos vagyok abban, hogy a történetek hatására bennetek is felelevenednek a saját, hasonló sztorik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

362. – Köszönés

Elöljáróban azoknak, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy saját emlékeik legyenek az átkosból, gyorsan elmondom, hogy a szabályszerű katonaköszönés-válasz az elöljáró „Jónapot, elvtársak!”-jára annó (is) az „Erőt, egészséget!” volt. Minden további releváns információ a kiliános eskütétel előkészítéséről Szögyi mai posztjában olvasható.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

361. – Ismét Hermes

Buksitizedestől a múltkor akkor búcsúztunk el (egészen pontosan: ő akkor búcsúzott el tőlünk), amikor – naplójában – befejezte a dunakeszi kutyás kiképzést, megkapta a második (tizedesi) krumplivirágot, majd egy dobozos UAZ-zal és egy zászlóssal visszadöcögtek Sopronba, azzal a céllal, hogy a gyakorlatban (magyarán: élesben a határon) kamatoztassa mindazt, amit belevertek megtanítottak neki és a kutyájának.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

360. – Haynau másik arca

Barátunkat, Haynaut, a Szombathelyi Határőr Kerület fegyelmi tisztjét Kelempájsz kolléga már bemutatta egy előző posztban. Közismert és feledhetetlen ember volt, bármelyik, ott szolgált korosztályt meg lehet kérdezni: mind emlékszik rá éppúgy, mint szállóigévé vált híres mondására, amelyet számos alkalommal idéztünk itt, a Milstoryblogon is: „Egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!”. A teljesség kedvéért Kelempájsz ma a címszereplő jellemének másik, talán kevesebbek által ismert oldalát mutatja be.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

359. – Az I.-es kapu

Estván kolléga – akinek mai írása kicsit enyhíti azt a hatalmas határőr-túlsúlyt, ami a Milstoryra nehezedik :-) – a kapurendész-szolgálat finomságairól, előnyeiről és hátulütőiről értekezik. Mondjuk átlag-katona nem sűrűn látott naponta akár több tábornokot is (ami engem illet, teljes katonaidőm alatt konkrétan kétszer láttam generálist, ráadásul ugyanazt), már csak ezért is érdekes nézőpont egy olyan harcosé, aki a Szárazföldi Vezérkar közvetlen szomszédságában (is) szolgált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Könyvajánló: Határőrök voltunk

Egy rövid könyvajánló erejéig megszakítjuk a katonatörténetek közlését, de nem kell megijedni: a blog alaptémájától azért nem távolodunk el.

Egy hajdani határőr-kolléga könyvét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amire nedecz barátunk és szerzőtársunk hívta fel a figyelmemet. És hogy a legautentikusabb szájból halljátok a szükséges tudnivalókat, átadom a szót a könyv szerzőjének, Hushegyi Róbert nyugállományú határőr alezredesnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

357. – Szívatnak anyám, stop…

Nos igen, a katonaság sok embernek a szívatásról szólt… Szögyi kollégánál akkor következett ez az időszak, amikor Nyíregyházára helyezték át, egyedüliként, s így még a csoportos áthelyezéskor előforduló összetartás se volt meg senkivel. Igaz, kicsit zavarba jöttek tőle, mert még azt sem tudták eldönteni, hogy akkora kopasz-gumi-öreg ranglétrán hol helyezzék el. Akkoriban 18 hónapos volt a sereg, Szögyi meg már éppen a huszonnegyediket kezdte meg, így a letöltött hónapjai szerint már k..a öreg volt (tájszólásban múmia), az akkori tudomása szerinti hátralévő idő alapján meg éppen a kopasz korszak végét tapodta… Mindenesetre az első bemutatkozása (M. főtörzs kiakasztása) pár napig még megvédte attól, hogy a társai bepróbálkozzzanak, de aztán csak-csak megindult a kóstolgatás, hogy milyen kasztba is sorolják be…   

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

356. – A Vasfüggöny

Hozzászokhattatok már, hogy – a klasszikus katonasztorikon messze túlmutatóan – Kelempájsz barátunk írásai olykor elkalandoznak a blog szigorú értelemben vett tematikájától, s idegenforgalmi, históriai vagy természetrajzi érdekességekkel tágítják a bajtársi olvasóközönség látókörét. Mai posztjában (tőrőlmetszett határőrként) ismét tudományos-történelmi népszerűsítésbe kezd, ugyanakkor tartja magát a Milstory fő vonulatát jelentő katonatörténetek követelményeihez, hiszen elsősorban saját katonaélményeiből merít.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….