507. – Katonák és civilek

cimicTöbbször volt már szó itt a Milstoryblogon a katonák és civilek közötti kapcsolatokról, amiről megemlítettük, hogy napjaink hadseregeiben olyan fontos, hogy külön tudományág (a CIMIC) foglalkozik a területtel. Nos, fzr barátunknak is vannak testközeli, személyes élményei arról, hogy milyen szép is az, ha katonák és polgári személyek közösen vesznek részt egy kulturális rendezvényen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

503. – Szabad Európa

SZERA laktanyákban működő stúdiók állománya, s az általuk szolgáltatott kulturális élmény bizony nagymértékben befolyásolta, hogy az adott kaszárnyában milyen a hangulat. A Milstory oldalain is olvasható volt már katonai mozigépész visszaemlékezése, úgyhogy fzr kolléga mai történetét is hatalmas együttérzéssel élhetjük át, főleg azok, akik még emlékeznek a címben szereplő intézményre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

498. – Őrkutya, a barátom

kutya2A katona bármit elkövet azért, hogy a laktanya területét – akár rövid időre is – elhagyhassa. Ez néha szabályos, néha szabálytalan körülmények között történt, de a cél ugye szentesíti az eszközt. Azokon a beugrató kérdéseken már túl voltunk, hogy “Ki tud zongorázni? Na akkor maguk ketten a laktanya összes budiját kitakarítják!”. Néha azért így is el lehetett csípni egész klassz lehetőségeket is – indít fzr barátunk, akiről másfél éve nem hallottunk, de hálistennek most ismét aktivizálta magát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

413. – Katonazenekarok

Újabb friss belépőt köszönthetünk, fzr kolléga személyében. Öröm az örömben (ha lehet ilyet mondani), hogy új barátunk a katonaélet igazságtalanul elhanyagolt vetületéről, a katonazenei életről írta székfoglalóját. És most ne a hagyományos, cintányéros, indulókat harsogó katonazenekarokra gondoljatok, hanem a hatvanas évek közepének beathangulatú bandáira. De nem is szaporítom tovább a szót, következzék tehát fzr és az Albatros.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….