525. – Gasztró és tűzőrség

tűzőrségLuckye barátunk eddig beküldött visszaemlékezéseinek a végére érünk, ma az utolsó két egypercesét tesszük közzé. 

Több bejegyzés is szól a gasztronómiáról a blogon, én is meg kell, hogy említsem. Emlékeim szerint az átlagos kaja nagyjából ehető volt (nem finom, csak ehető :) ), nagyobb bajom inkább a higiéniával volt. Az első csellóm után nem is voltam hajlandó a katonai pohárból inni (nagy, három decis, sárga műanyagpohár), vittem sajátot, mint ahogy a tányérból is ugyanezt tettem. Ugyanis láttam, hogyan folyik a mosogatás… Az inkább a zsír szétkenése volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

514. – Szilveszter

szilveszter2A szilveszterek – gondolom, máshol is – igen érdekesen alakultak a laktanyában. A bevonulásom előtti szilveszterről mesélték, hogy még – bizonyos ősi mesterséget űző – lányok is voltak a tornyokban, nem beszélve a danolászó, a sárga földig beb*szott őrökről. Szerencsére nekem ezekben nem volt részem, mert azon a szilveszteren, amikor katona voltam – bár nem hivatalosan –, nem tartózkodtam a laktanyában. De ennek is van egy története – kezdi Luckye, majd így folytatja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

510. – Őrségben

ŐrségAz őrségről szóló történeteket nem lehet megunni, ami valahol érthető is: a békeidőszak azon kevés alkalmainak egyike, amikor a katona (fegyverében éles lőszerrel) tényleg élet és halál ura, s amikor egy mezei honvéd akár még a hadsereg főparancsnokát vagy magát a Jézuskát is megfektetheti, ha az nem engedelmeskedik a felszólításnak. Luckye barátunk most az őrszolgálatról szóló emlékmorzsáit osztja meg velünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

505. – Lövészeten

birkaLuckye kolléga nincs egyedül azzal az érzéssel, hogy – elmondása szerint – nagyon szerette a laktanyán kívüli eseményeket, mert megtörték az unalmat. Emlékei szerint – sajnos – az egy év alatt csak három ilyen volt, s ebből is csak kettőn tudott részt venni. A harmadik alkalommal pont az éjszakai lövészetből maradt ki, mert őrségbe volt osztva. Hogy ezt az öreg írnok rendezte így szívatásból, máig nem tudja. De lássuk, hogy alakult a másik két, laktanyán kívüli programja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

500. – Három életkép

500Kedves barátaim, a Milstoryblog elérkezett a félezredik bejegyzéshez! Az elmúlt több, mint öt évben (emlékeztetőül: a legelső sztoriposzt 2009. májusban jelent meg) mintegy félmillió szóban meséltétek el katonatörténeteiteket (ez kábé egy kétezer oldalas könyv lenne, kommentek nélkül), s eddig 102 szerzőtársat üdvözölhetünk ezeken az oldalakon. Több statisztikára most nincs idő, az ötszázadik poszt írója egy új kolléga, Luckye, aki mindjárt három rövid írással mutatkozik be nekünk. Csak így tovább, s köszönöm mindenkinek az eddigieket!   

Egy kattintás ide a folytatáshoz….