456. – Páncélozott menü

Szinte biztosra veszem, hogy a katonatörténetekben elég nagy százalékban szerepel a kaja (az étel, az ennivaló, stb.), hisz Napóleon óta tudjuk (biztosan) hogy a katona leginkább a gyomrával menetel. Az is elő szokott fordulni a történetekben, hogy XY bevonult honvédnak/határőrnek/folyamőrnek és mire eljött a leszerelés ideje, felszedett 5-10 kilót. Mondjuk a 10 kiló plusz azért nem rossz, de tényleg hallottam már ilyet (ha ezt leosztom kettővel, akkor is 5) – vezeti fel proletair barátunk a mai, leginkább a gasztromilitary (vagy a militarygasztró) műfajához sorolható posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

408. – Menetgyakorlat

“Emlékeim szerint 2000 meleg augusztusában pattant ki az akkori századparancsnokunk fejéből a (szerinte) remek gondolat, miszerint kellene csinálni egy kis harcászkodással egybekötött menetgyakorlatot. A századpéká nem volt szívbajos ember, a távot 100 (száz) kilométerben határozta meg, a gyakorlat időtartamát négy napra. Ez így nem hangzik olyan szörnyűnek, hiszen így 25km/nap átlag jön ki, ezt meg egy mélységi felderítőnek meg ugye fél lábon hahotázva is végig illene csinálnia…”

Láthatjuk, hogy Proletair mai történetének első bekezdése megint alkalmas arra, hogy felhívja magára az olvasó figyelmét. Lássuk, hogyan folytatódik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

383. – A reporvosi

Hónapok óta nem olvastunk semmit Proletair barátunk tollából, pedig az a helyzet, hogy a Milstoryblog beküldői versenyében sokáig ő birtokolta a „legtermékenyebb szerző” büszke címet. A kolléga most megrázta magát, s a hajózó állomány egyik kötelező púpjáról, az évenként esedékes reporvosi vizsgálatról számol be az érdeklődő tömegeknek. Csak kiegészítésként tenném hozzá, hogy egyszer (az ugrások megkezdése előtt) jómagam is végigmentem egy hasonlón (pedig csak sima sorkatona voltam), úgyhogy teljes együttérzésemről tudom biztosítani. Bennünket még az urológiával is ijesztgettek, de (mint utólag kiderült) vakriasztás volt, viszont vérnyomásemelőként kiválóan működött.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

351. – Nagyapa története

Vannak dolgok, amik már a történelem részei, könyvek százai íródtak róla. Ilyen a második világháború is, amit nagyapáink, dédapáink megéltek. Voltak, akik elestek, s voltak, akik túlélték.

Proletair barátunk anyai nagyapjának állít emléket azzal, hogy töredékesen fennmaradt sztorijait, emlékezete által hiányosan megőrzött életét, történetét most blogposztba önti, az oral history sorozatunk részeként.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

296. – Rádiós kirándulás


Viszonylag hosszú hallgatás után ismét jelentkezik a Milstoryblog szerzői doyenje (vagy nevezzük csak nyugodtan poszt-elöljárónak?), Proletair barátunk, aki eddig több, mint kéttucatnyi poszttal szórakoztatott bennünket.

Mai írásában – természetesen – újfent a szolnoki felderítők dolgos hétköznapjairól mesél.
 

274. – Egernek végvára


Proletair kolléga a mélységi felderítők egy újabb, városi körülmények közepette lebonyolított taktikai műveletéről ad beszámolót, melynek során – a valódi, nemes magyar katonahagyományoknak megfelelően – nemcsak italozásra, hanem kulturális programra is sikerült időt szakítaniuk.   

262. – A Gyűrű Szövetsége

A katona több tekintetben is hasonlít az úttörőre kiscserkészre, és itt most elsősorban nem az antialkoholizmusra gondolok, hanem inkább arra, hogy ahol tud, segít. Proletair ma kivételesen nem hadgyakorlatról, túlélésről és ejtőernyőzésről mesél, hanem egy olyan mozzanatról, ami azt bizonyítja, hogy a felderítők sincsenek ám (mindig) híján minden emberi érzésnek…

219. – Alaki emlékek

Mindenki, aki volt katona, átesett valamiféle alapkiképzésen. Ezt vagy jól tűrte, vagy rosszul, vagy jó fej kiképzői voltak, vagy állatok, de az biztos, hogy a civil életből hirtelen kiszakadt emberfiát egymillió (vagy annál is több), addig nem tapasztalt benyomás érte. Proletair barátunkat is, amint itt alant olvashatjátok. Ráadásul ő már csak azért is hiteles forrás kiképzési téren, mert pályafutása során – hogy úgy mondjuk – a furulya mindkét oldalán állt, már ha értve vagyok.

181. – Ugrás, ivás, macskajaj

Kevés felemelőbb dolog van annál az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetében, mint amikor a szövetséges hadseregek katonái együtt képzik magukat a közös (és gonosz) ellenség elleni fellépés, a béke megvédése, a nemzetközi terrorizmussal szembeni határozott intézkedések foganatosítása, a demokrácia védelme… bla-bla-bla… érdekében.

Ennél csak az a szívetmelengetőbb, ha a Szövetség katonái együtt ugranak ejtőernyővel, majd együtt rúgnak be, mint az állat, ahogyan az Proletair mai írásából is fényesen kiderül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

172. – Az első közös gyakorlat

A nemzetközi fegyverbarátság (mint olyan) nem ismeretlen fogalom a Kárpát-medence tájain. Még a hézagos történelmi ismerettel rendelkezők is tudják, hogy a magyar katonának voltak már osztrák, német és szovjet harcostársai is, még ha nem is teljesen önszántunkból.

Proletair egyike volt azon magyar honvédeknek, akik a NATO-csatlakozást követően az elsők között próbálhatták ki, milyen érzés egy zászló alatt gyakorlatozni a jenkikkel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

166. – A kummantás művészete

Szerintetek melyik az a tevékenység, amit az egyszeri katona bevonulás után 48 órával már készségszinten elsajátított? Merthogy az esszenciája benne van a mindenkori alakulótér betonjában, a laktanyai falakban, a lőtér levegőjében és tán még az ezredzászló anyagában is, Oslótól Buenos Airesig.

Bizonyám: a kummantás. Proletair tudományos meghatározással kezdi, majd (mintaszerű pedagógusként) példákat is említ. Reméljük, tucatjával olvashatunk továbbiakat a kommentekben. És tőletek várom annak a kínzó kérdésnek az eldöntését, ami katonakorom óta foglalkoztat: tudomány-e a kummantás, avagy művészet?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

157. – ’98 tavasza

Nem tudom, felmerült-e már bennetek a kínzó kérdés: hogyan lehet egy felderítőt megkülönböztetni a többi katonától? Természetesen az egyenruha nem játszik…

Hát roppant egyszerű: felderítő az, aki akkor is el tudja hitetni az ellenőrző parancsnokkal, hogy szolgálati feladatot lát el, ha történetesen ágyból ugrasztják ki, s körülötte lépni sem lehet az üres sörösüvegektől. Proletair soros sztorija nem pont ilyen esetet dolgoz fel, de a lényegen – szerintem – ez mit sem változtat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

141. – A zárógyakorlat

Nincs is szebb egy korrektül megkomponált zárógyakorlatnál, amikor a felderítő katona koncentráltan ad számot az elmúlt hónapokban elsajátított ismereteiről. Proletair sem maradhatott ki a tutiságból, és gondolom senkit nem lep meg, hogy a katonák a polgári lakossággal történő fraternizálást sem hagyták ki a gyakorlandók közül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

132. – Feladat teljesítve!

A mai – proletair által jegyzett – posztnak azt a címet is adhattuk volna, hogy A kettős csoda napja. Hogy miért – nos, ezt megtudjátok a továbbiakban, miként azt is, hogy okos felderítő még az ürítés helyét is úgy választja ki, hogy az a teljesítendő feladat szempontjából a maximális eredményt hozza.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

115. – Szívás Szentesen

Egy jó mélységi felderítő nem jön zavarba, ha földön vagy levegőben kell helytállását bizonyítania. Proletair most bebizonyítja, hogy a harmadik elem sem áll távol egy felkészült bercsényistől, főleg, ha a sors (vagy egy ragyogó taktikai kombináció) egy női pólóedzést is a medencébe szervez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….