531. – Tél a Bakonyban

ujdornyitÚjrakezdjük (illetve hát folytatjuk) a Milstoryblog katonatörténeteit. Nyitásként csak annyit, hogy kezdenek kifogyni a sztorik, még kettő-három van tartalékban, tehát ha nem küldtök újakat, végleg be kell zárnunk a boltot, amit szerintem senki se szeretne… Ismételten bátorítok mindenkit, hogy vegyen részt a katonaemlékek megörökítésében; ahogy mondani szokás: ki, ha nem mi..?!

Most pedig Troppauer barátunk 35 éves memoárja következik egy régesrégi hadgyakorlatról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

520. – A század anyja

ncoTroppauer barátunk folytatja a mesélést ott, ahol a múltkor abbahagyta:

Ahogy végigolvastam a kollégák történeteit, szép lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán nem mindenhol voltak annyira sötétek a tiszthelyettesek, mint nálunk Szegeden. Persze itt se mindegyik volt az, de azért akadt egy-két díszpéldány. Most egyikükről lesz szó, nevezetesen Bandi törzs elvtársról, a nevet megint nem írom ki. Nem tudom, most mivel foglalkozik az életben, de ne bántsuk, ha nem muszáj – bár rászolgált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

517. – Kinek az anyja?

anyaTroppauer kolléga új szerzőnk (innen is üdv!), róla annyit kell tudnunk, hogy Szegeden kezdte táposként 1980-1981-ben, majd később megjárta Ercsit és Fehérvárt is. De át is adom neki a szót:

Alapkiképzés alatt történt, még igen kopaszok voltunk, talán az első hetünket töltöttük. Kiképző rajparancsnokaink hallgató elvtársak voltak, de egy-két továbbszolgáló, „keményvállapos” is akadt köztük. Ezek közül kitűnt bunkóságával B. tizedes – neve maradjon a feledés jótékony homályában –, aki Rambo módjára, szájában gyufaszálat pörgetve osztotta az észt. Egy jellemző epizód például, mikor vonul a szakasz reggelizni: „Haladjunk emberek, haladjunk, nem érünk rá!” üvölti folyamatosan. Majd az éppen előtte elhaladó katonára förmed: „Maga meg hova siet!?”.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….