466. – Őrök, nyulak, (bal)fácánok

Úgy látszik, a téli szünet jót tett az új jelentkezők bátorságának: Zolcsi67 is úgy döntött, hogy kilép a read only üzemmódból és posztíróként is bemutatkozik a tisztelt kollégáknak (s ezáltal ő lett a kereken 100. szerzőnk, hurrá, hurrá, hurrá!).

Legelső posztja két olyan témát is boncolgat, amelyek már szóba kerültek ezeken az oldalakon: az egyik a katona és a természet (ezen belül az állatok) kapcsolata, a másik pedig az ugyancsak többek által szóba hozott gasztrovonulat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

449. – Bambi

Az ellentétpárok bemutatása a művészek egyik kedvenc (noha olykor már kicsit elcsépeltnek tűnő) módszere: a síró bohóc, a gyöngéd vasgyúró, az izmait megfeszítő kisegér, a puskacsőbe dugott virág, s még sorolhatnánk. Hasonló ellentétpárt alkot minden olyan kettősség, ami a katonát (a legférfiasabb szakmák egyikét) érző szívű, neadjisten állatszerető embernek mutatja be. Őrvezető barátunk most egy valóban megtörtént (ráadásul hazai) sztorit prezentál, röviden, de annál lényegretörőbben. Remélem, az eset további állatos emlékeket ébreszt bennetek, amelyeket várunk a kommentek közé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

368. – Kutyák, tavasz, tábornok…

Buksitizedesről tudjuk, hogy határőrnapjai jelentős része a négylábú bajtársak társaságában telt. Mai posztjában (ahogy egy korrekt, jó kollégához illik) meg is emlékezik róluk, de egy valódi országos parancsnok is felbukkan az emlékei között, no meg a tavasz – hiszen a természetről történő megemlékezés nélkül tán nem is létezik igazi határőr-történet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

323. – Éjszakai ijedtség

Itt minálunk a Milstoryn is volt már több olyan poszt, amely az éjszakai őrséggel foglalkozik; azzal a furcsa érzéssel, amikor az ember ott áll a töltött fegyverrel a nagy semmi közepén (legalábbis úgy érzi…), s az addig megszokott környezet egészen új arcát mutatja az olykor bizony megszeppent hősiesen feladatát teljesítő katonának. BigJoe most egy hasonló élményről számol be.

189. – Tücskök, békák, bogarak

Bloggazdaként megtisztelő kötelességnek érzem, hogy időnként saját katonasztorival is előálljak, hiszen máskülönben olyan lennék, mint az a szakács, aki nem szeret enni, avagy mint az olyan jógi, amelyik nem tud felmászni a semmiből lelógó kötélen: hiteltelen.  

Egy kommentben már tettem célzást az esetre, de most egy kicsit bővebben kifejtem.

168. – Medvekaland

Vegyük csak sorra, milyen állatokkal találkozhat(ott) katonai szolgálata alatt egy átlagos, anyaországi honvéd: kutya, macska, patkány, különféle madarak, sündisznó, esetleg lapostetű… Egyik sem valami nagy kihívás, ugye?

Nos, egy határral arrébb azért másként mennek a dolgok. Dogoo egykori munkatársa egy életre szóló élményt szerzett, valahol a Kárpátok szent bércén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

146. – A jógázó cinege

A nagy hideg (ellentétben mindenféle fizikai törvénnyel és a józan ész által elvárttal) néha nemhogy lelassítaná a katonák agyműködését, hanem fordítva: felgyorsítja azt. Ráadásul ha a természet még más teremtményét is az őrszolgálatos rendelkezésére bocsátja… De inkább olvassátok el Nedecz posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

122. – A vereség

Obsitos barátunk a hajdani Magyar Néphadsereg egyik szakaszának harcérintkezéséről és csúfos megfutamodásáról ír mai posztunkban. A tanulság csak annyi, hogy a régi szocialista típusú megközelítés az egész nép háborújáról (ahol ugye a nemzet minden fia és lánya, sőt kutyája kapát-kaszát ragadva hősiesen küzd a betolakodó ellenséggel) ezek szerint nem is volt olyan hülyeség.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

121. – Vadhús

Ha nem vagyunk elég körültekintőek (meg akkor is, ha azok vagyunk) bármelyikünkkel előfordulhat, hogy autózás közben finomságot gázolunk: nyulat, őzet, sündisznót… Azt hiszem, jól emlékszem, hogy ilyenkor a vadat elméletileg le kell adni a területileg illetékes vadásztársaságnak, máskülönben lopásnak minősül. Mai posztunkban látni fogjuk, hogy Vérnűsző Barom körültekintőbben vezet, mint akármelyikünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

100. – Az őrség faunája


Mai, jubileumi posztunkban egy csöppet szakítunk a klasszikus katonaimidzzsel. Proletair ugyan blogunk egyik legnépszerűbb témájával kezdi (az őrszolgálattal), de aztán elkalandozik és egyfajta egyenruhás Brehm Alfrédként mutatja be egy átlagos, a civilizációtól egészségesen távoli őrhely állatvilágát.

És még mondja valaki, hogy a katonák szakbarbárok…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….