526. – Drbumburnyák színre lép!

mildoc1Drbumburnyák kolléga az eddigi aktivitásával (kommentjeivel) már felhívta magára az olvasók figyelmét, s a hozzászólásaiban bemutatottak alapján joggal előzte meg komoly várakozás a posztjait. Itt az első.

Szóval Tata. És a jó öreg „kágyégéelldédé”, méghozzá a 25. A szabadszállási alapkiképzés után ide helyeztek – ahogy az akkori századpók mondta: „dobtak”, gondolom azért, mert ez mégiscsak katonásabban hangzott – át minket. Halvány lila fingom nem volt egyébként arról, hogy én ott mit is fogok majd csinálni (a kummantáson kívül, amit Szabadszálláson amúgy is tökélyre fejlesztettem), hiszen igazi antikatona lévén és meglehetős orvosköri ismeretségeimet kihasználva már idejekorán elkezdtem intézkedni, hogy engem lehetőleg ne vonultassanak be. Ebből „csak” annyi lett, hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen dologból felmentést kaptam: akkora „C” virított a papíromon „mint az a megkurvult újhold az égen„, hogy egy klasszikust, a szabadszállási szolgálatvezetőnket idézzem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

439. – A bika újonc

Az már többször bebizonyosodott, hogy a Milstoryblog szerzői, olvasói és kommentelői számtalan dologban egyetértenek, s most is biztos vagyok abban, hogy kevesen fognak ellenkezni azzal a kijelentéssel, hogy vannak (voltak, és lesznek) olyan emberek, akik személyiségük, habitusuk és a világhoz való hozzáállásuk miatt egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy surranót húzzanak. Egy ilyen esetről számol most be daneel kolléga.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

199. – Furkó és az artista

A virtuális magyar katonai panteon huszadik századi nagytermében, a bejárattal szemközt, közvetlenül a színes, turulos vitrálüveg alatt ott magasodik Furkó Kálmán szobra. Masszív oszlopok veszik körül, amelyeken valós (és kitalált) sztorik leírása olvasható.

Vérnűsző Barom mai posztja egy újabb történettel gazdagítja a hajdani szolnoki főtiszt köré szőtt legendáriumot.

184. – Fogdába menet


Törzsolvasóinknak nem kell bemutatnom Vérnűsző Barom kollégát, aki barokkos körmondataival és kritikai észrevételeivel  legalább annyi rajongót szerzett már magának, mint ellendrukkert. Hasonlóan eddigi sztorijaihoz, mai története egy újabb elmekórtani eset bemutatása a hajdani Magyar Néphadsereg egyik kiemelkedő generálisának aktív közreműködésével.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

154. – Svejk Imre

A katonaviselt emberek nagyon jól tudják, hogy minden alakulatnak, sőt, alegységnek megvan a maga örök balfékje (néha több is), aki akarva-akaratlanul kihívja maga ellen a sorsot, illetve automatikusan vonzza a bajtársak csipkelődő energiáit.

Dogoo ma egy ilyen katonáról, pontosabban a vele történtekről számol be. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

145. – Menetelés


Békeidőben az alakizás tartja össze a hadsereget – ezt a hülyeséget természetesen egy kiképző őrmestertől hallottam, jó emberöltőnyi idővel ezelőtt. Biztos vagyok abban, hogy Vérnűsző Barom őrmije nem beszélt össze az enyémmel, de úgy tűnik, ez az állítás valami kényszeres izé lehet a tiszthelyetteseknél, mert az övé is hasonlóban hitt…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

139. – Bajtársi segítség


Egy valódi bajtárs – miként a neve is mutatja – a bajban mutatkozik csak meg igazán. Egy frankó kamerádra bármikor lehet számítani, s ha kérünk tőle valamit, önzetlenül siet a segítségünkre.

Mondjam még a közhelyeket? Oké, nem folytatom; Obsitos elmesél egy történetet, ahol a sorkatona-szolidaritás ritkán tapasztalható példájával szembesülhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

133. – Ki tud többet..?

A szellemi-műveltségi vetélkedők minden laktanyában nagyjából olyan szerepet töltöttek be, mint a nyílt szavazások a  pártállamok országgyűlésében: adunk a látszatnak, és ha nem az első sorban ülsz, akkor tán még szunyókálni is lehet két forduló között.

Persze egy nem várt fordulat (nem a törvényhozásban, hanem a laktanyában!) bármikor bekövetkezhetett; Vérnűsző Barom mai története egy ilyenről számol be.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

131. – Egon, Sünkutya és a többiek


Münci
egy olyan szakma képviselőjeként húzott le három hónapot a Magyar Néphadseregben, akikkel még a komancs időkben se nagyon mertek ujjat húzni a hatalmasságok. Lássuk, hogyan katonáskodtak a nyolcvanas évek végén a bányászok, akinek innen is teljes riszpekt és természetesen: Jó szerencsét!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

123. – Alakiság

Rejtőn szocializálódott olvasóinknak nem ismeretlen az az antikatona-típus, amelyik egy fogadáson odalép a tábornokhoz, barátságosan rámosolyog és azt mondja: Portás úr, hívjon már nekem egy taxit!

Úgy látszik, ilyesmit nem csak Vanek úr tudott produkálni. Limbekcs kolléga egy Gronyár becenevű honvédről ad rövid, de találó jellemzést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

096. – A mesterlövész

A most következő, és Droidfigyelő kartács billentyűzetéből származó történet több szempontból is kivételes itt, a milstoryn.

Először is azért, mert eddigi gyakorlatunktól eltérően csak nyitóképet kerestünk neki, a szöveget magát nem akartuk megzavarni illusztrációkkal.

Másodszor a terjedelme miatt: olyan hosszú, hogy először részekre akartuk szabdalni, de rövid hezitálás után beláttuk, hogy a műélvezetet nem szabad megtörni, ezért a közel négyezer szavas alkotást egyben élvezhetitek.

Harmadszor meg azért, mert a mesterlövészek amúgy is szívünk csücskei – a róluk szóló Tiborublogos posztot ajánljuk mindenki szíves figyelmébe!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

085. – Géza honvéd, kétszer

Mivel nagyvonalúságomnál már csak a jóságom közismertebb, ma két történetet is olvashattok Art tollából. Mindkettő főszereplője Géza honvéd, aki katonának ugyan tökéletesen alkalmatlan volt, de legalább lehet róla ilyen sztorikat mesélni. És gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy Gézákra minden hadseregnek szüksége van.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

062. – Mimikri

A sorkatonák jelentős részét (főleg a táposokat) egyetlen cél foglalkoztatta a tömeghadsereg időszakában: minél kevésbé feltűnően túlélni az egészet. Ha az ember alkalmazkodóan belesimul a környezetébe, erre jelentősen megnőnek az esélyei.

Amint azt látni fogjuk, ZöPö kollégának ezt a célkitűzést nem sikerült maradéktalanul megvalósítania.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

057. – Kúszásban hozzám!


Gombob
mai története finoman érinti a napjainkban különösen szomorú aktualitású nemzetiségi kérdést, továbbá (a happy end-szerű végkifejlet okán) a szórakoztatáson túl alkalmas arra is, hogy minden olvasónk egyfelől újból átismételje az őrszolgálat alapszabályait, másfelől pedig feltegye magának a klasszikus, történelmietlen kérdést: én mit tettem volna X vagy Y helyében?

 
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

054. – Szatyi honvéd

Darahian, aki az eddigi olvasóból a mai aktussal szerzővé lép elő minálunk, az erős kezdések embere: mindjárt nyolc rövid kis történettel szórakoztatja az egybegyűlteket. A főszereplő bizonyos Szatyi honvéd, aki (minden bizonnyal napjainkig) számos hivatásos tiszthelyettes rémálmaiban visszatérő szereplő lehet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

039. – Švejk Macedóniában


Nolik
kolléga mai posztjában bevallottan laboratóriumi közegként szeretné felhasználni blogunk felületét, továbbá kísérleti (fehér)egérként foglalkoztatni a tisztelt olvasókat.

Senkit nem akarok befolyásolni, de ami engem illet: örömmel adok helyt mai írásának is, arra biztatva benneteket, hogy reagáljatok írásban a kommentek között a poszt végén található felvetésre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

028. – Egy szép barátság kezdete

Háziszerzőnk első történetfolyamának utolsó állomásához érkeztünk (a közvetlen összegyűjtött előzmények, vagyis JoeP nálunk megjelent katonai életműve ide kattintva olvasható), de a rajongókat szeretném megnyugtatni, hogy tarsolyunkban még lapul ám egy-két hamisítatlan JoeP-féle sztori.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

025. – Bociszem reloaded

Úgy tűnik, JoeP-nek tökéletesen igaza van abban (is), hogy az antikatonák körül a tér és az idő görbületei valóban a legviccesebb helyzeteket képesek előidézni. Mai adagunkban jelentős szerepet kap egy faág, a robbanó gyújtózsinór, valamint a háttérből diszkréten felbukkanni látszanak a szovjet szövetségesek is, elvégre a dicsőséges nyolcvanas években vagyunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….