521. – Az utolsó hét

kilgyorSzögyi kolléga, blogunk legtermékenyebb szerzője nem hiszem, hogy különösebb bemutatásra szorulna. Mai posztjában a kiképzői időszakát zárja le, amúgy szögyisen.

Csodák csodája, elérkezett az alapkiképzés utolsó hete, bele nem pusztultam, bele se őrültem, a rajom is kezdett már egészen úgy viselkedni, mintha katonák lennének, istenbizony nem én tehettem róla. Ezen a héten már inkább csak az eskügyakorlás volt orrba-szájba, két „nagyobb” feladattal tarkítva: az egyik a harminckilométeres menetgyakorlat, a másik meg az éleslövészet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

488. – Kondíció

A fizikai erőnlét kérdése évezredeken keresztül kardinális pont volt a mindenkori hadseregekben. A többé-kevésbé kötelező reggeli tornától az akadálypáyán keresztül egészen az (egyéni vagy kollektív) büntetésként kiszabott lefutandó kilométerekig elvileg mindnek egy volt a célja: megacélozni az állomány izmait, tüdejét és ezeken keresztül a kitartását, ami néha még sikerült is. S ezt bizony még az olyan örök szkeptikusok is kénytelenek elismerni, mint Szögyi. És akkor majd arra is kíváncsiak leszünk: neked milyen volt a kondid a seregben?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

468. – Egy szegény kiképző panaszai 2.0

“Az eltávok a katonai főiskolán mondhatni automatikusak voltak hétvégenként, kivéve annak, aki nem (szóval nekem az első fél év elteltével), a szolgálatok meg szakaszszinten voltak leosztva. Minden hónap elsején jött a szkpkh (aki közülünk való volt), hogy ennyi és ennyi szolgálat van hónapban, ki mit vállal.”

Ugye ismerős a stílus és a helyzet? Igen, eltaláltátok: szögyi folytatja azon napok megörökítését, amikor a sors furcsa fintora révén kiképzőként tevékenykedett (az első részt itt olvashatjátok).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

373. – Stoki reloaded

Úgy tűnik, Zweitakt barátunk egy kicsit magára vette az egyik olvasó kommentjét, amikor a múltkori sztorijában a stokik, khm, felborulásáról és ennek körülményeiről, illetve előzményeiről írt. Mai posztjában – mintegy válaszként – egy kicsit alaposabban körüljárja a történetet, s ezt elolvasva talán még azoknak is megvilágosodnak a hogyanok és miértek, akik nem szimpatizálnak kifejezetten a hajdani tisztesek módszereivel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

365. – Egy szegény tizedes panaszai

Ez a történet nem igazán vidám, bár még az is lehet, hogy vicces – írja Zweitakt tizedes a mai posztjának bevezetőjében, amely – bizonyos szempontból – akár rendhagyónak is nevezhető. Hogy miért? Nos, az alapkiképzésről szóló posztok jelentős része a kopaszok szemszögéből íródik, s azt taglalja, hogy milyen volt a hímvessző rosszabik felén állni. Zweitakt barátunk ma elmeséli, hogy hogy látta mindezt a másik (öreg, illetve kiképző) tábor…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

301. – Alapkiképzés az ezredfordulón

Estván egy hangulatos posztban meséli el, milyen is volt az alapkiképzés az Úr kétezredik évében, a Balaton-felvidéken. Biztos vagyok abban, hogy a számos apró momentum dokumentarista felvonultatása sokunk memóriáját fogja megmozgatni, ami a kommentek számában is meg fog nyilvánulni.

 

219. – Alaki emlékek

Mindenki, aki volt katona, átesett valamiféle alapkiképzésen. Ezt vagy jól tűrte, vagy rosszul, vagy jó fej kiképzői voltak, vagy állatok, de az biztos, hogy a civil életből hirtelen kiszakadt emberfiát egymillió (vagy annál is több), addig nem tapasztalt benyomás érte. Proletair barátunkat is, amint itt alant olvashatjátok. Ráadásul ő már csak azért is hiteles forrás kiképzési téren, mert pályafutása során – hogy úgy mondjuk – a furulya mindkét oldalán állt, már ha értve vagyok.

068. – A kiképző, mint ember

A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.

Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….