521. – Az utolsó hét

kilgyorSzögyi kolléga, blogunk legtermékenyebb szerzője nem hiszem, hogy különösebb bemutatásra szorulna. Mai posztjában a kiképzői időszakát zárja le, amúgy szögyisen.

Csodák csodája, elérkezett az alapkiképzés utolsó hete, bele nem pusztultam, bele se őrültem, a rajom is kezdett már egészen úgy viselkedni, mintha katonák lennének, istenbizony nem én tehettem róla. Ezen a héten már inkább csak az eskügyakorlás volt orrba-szájba, két „nagyobb” feladattal tarkítva: az egyik a harminckilométeres menetgyakorlat, a másik meg az éleslövészet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

511. – Kaja, pia, nő

sexnurseNem kell ahhoz filozófusnak vagy bölcsésznek lennünk, hogy belássuk: vannak a Földön örökérvényű, kikezdhetetlen alapigazságok, amelyekkel egy épeszű ember nemigen áll le vitatkozni. A víz nedves, a tűz forró… Várjunk csak, lennie kell még… Igen, megvan: kaja, pia, nő – ezen kívül érdekli valami a katonákat?

Szóljon, aki nem ért egyet szögyi kollégával!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

506. – Egyenruha

kilian„Második karácsonyi időszakomat töltöttem már egyenruhában. Ebben az évben fateromék újítottak, és az ünnepekre leszerveztek egy üdülést Balatonfüreden. Jó, tudom, télen (?) de hát olcsó volt. Addigra az otthoni barátnőm sem az én barátnőm volt már, így semmi akadályát nem láttam annak, hogy én is boldogítsam a dunántúli város ifjúságát.”

Ugye ismerős a stílus és a helyzet? Persze, eltaláltátok: szögyi újabb történetét olvashatjuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

488. – Kondíció

A fizikai erőnlét kérdése évezredeken keresztül kardinális pont volt a mindenkori hadseregekben. A többé-kevésbé kötelező reggeli tornától az akadálypáyán keresztül egészen az (egyéni vagy kollektív) büntetésként kiszabott lefutandó kilométerekig elvileg mindnek egy volt a célja: megacélozni az állomány izmait, tüdejét és ezeken keresztül a kitartását, ami néha még sikerült is. S ezt bizony még az olyan örök szkeptikusok is kénytelenek elismerni, mint Szögyi. És akkor majd arra is kíváncsiak leszünk: neked milyen volt a kondid a seregben?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

477. – Szolgálat

Szolnokon kitört a tavasz, ennek egyik folyománya volt, hogy a negyedéves zászlósokat elvezényelték az avatás előtti csapatgyakorlatra. Kicsit megritkultunk, azért egy teljes évfolyam hiánya meglátszódik minden főiskolai életen. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor egy vasárnap este, amikor a helyi tisztiklubban éppen azon töprenkedtünk, hogy mit is tehetnénk minél hamarabb és minél jobbat a hazánkért, beköszöntött hozzánk Mandarin, aki a fent említett kontingensbe tartozott.

Ugye nem is kéne feltétlenül megneveznem a szerzőt? Háperszehogy szögyi… Lássuk, mi történt később.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

468. – Egy szegény kiképző panaszai 2.0

“Az eltávok a katonai főiskolán mondhatni automatikusak voltak hétvégenként, kivéve annak, aki nem (szóval nekem az első fél év elteltével), a szolgálatok meg szakaszszinten voltak leosztva. Minden hónap elsején jött a szkpkh (aki közülünk való volt), hogy ennyi és ennyi szolgálat van hónapban, ki mit vállal.”

Ugye ismerős a stílus és a helyzet? Igen, eltaláltátok: szögyi folytatja azon napok megörökítését, amikor a sors furcsa fintora révén kiképzőként tevékenykedett (az első részt itt olvashatjátok).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

452. – Lövöldözünk…

“Miben különbözi a katona a normális embertől? Többek között abban is, hogy néha lövöldözik. Nekem az nagyon néha volt… Az elsőt még izgatottan vártam, hogy na, milyen is lesz… a második az már csak olyan volt, hogy tudjuk le megfelelően, a harmadikat meg már a hátam közepére sem kívántam… Igaz, többet sem lőttem a 30 hónapos szolgálatom ideje alatt.”

Fogadjunk, hogy a rutinosabbak kitalálták: szögyi következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

433. – A tájékozódás legfontosabb kelléke

Számos olvasónkhoz és szerzőnkhöz hasonlóan pilotax barátunk a brezsnyevi éra kellős közepén volt sorállományú katona, s tudvalevő, hogy annak a korszaknak a szellemisége erősen rányomta a bélyegét az élet minden területére. És miért ne lett volna így a katonai kiképzés területén is? Teljesen értelmetlen és fölösleges dolgokat tettek ”Rettenetesen titkos!” minősítésűvé. Persze a katonaság mindig is szeretett titkolózni (ez azért érthető), de az értelmetlen titkolózás igencsak csökkentette a megfelelő kiképzési hatékonyságot. Persze ez éles helyzetben erősen a túlélés lehetőségét vette el  a katonától.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

416. – Ki nyer ma a Kiliánon?

A közszolgálati rádió főadójának legendás komolyzenei vetélkedője 1969-től 2007-ig volt megkerülhetetlen viszonyítási pontja a magyar nyelvterületen élő (óhazai és határokon túli) rádióhallgatók déli programjának. Saját tapasztalatból mondom: ha tehette, még az is meghallgatta, akinek prioritási listáján a komolyzene elég hátul helyezkedett el. Csapos barátunk egy régi adásra mereng vissza: közel negyven évvel ezelőtt történt a Kiliánon…  

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

410. – Harci ösvényen

Amikor a Killiános elsőévesek kitelepültek Csobánkára…, hajjaj. Illett nekünk is megkapni a hegyikiképzést vagy mi a franc volt a fedőneve. Mindenesetre mivel akkor már a Star Wars után voltunk, a Csobi van Kenobi szólás terjedt el a században.

Vasárnap ebéd után gépjárműre, az okosok persze behúzódnak a ponyva sarkába, ott jó meleg van (de megmarad a büdös is!), a még okosabbak meg kiültek a plató végére. Ebből kifolyólag, ahogy csattogtunk át Pesten, naná hogy az egész belső fertály a nyakunkba szakadt, alig tudtuk megvédeni harcálláspontjainkat. Kora tavasz volt, már csiviteltek a fák, rügyezett a pénisz, nyiladoztak a csajok, volt bőven látnivaló – kezdi Szögyi ezzel a sokat ígérő természeti képpel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

402. – Zöld szamár…

… és normális repülős nem létezik. Erre az aranyigazságra kedves lányom jött rá, amikor a múlt nyáron statisztált a műrepülő világbajnokságon. Az előkészítő napon azzal a nagy hírrel jött haza, hogy amikor összeállították a résztvevő nemzetek sátrait, hogy – hogy nem, egymás mellé került egy USA-angol-francia-német négyes. Aha, mondtam, akkor viszont kell lennie egy lengyel-orosz-ukrán sornak is, nahát, bingó, csak nem voltám én is kint a reptéren? Dehogy, csak úgy néz ki, hogy a repülősök gondolkodása az elmúlt húsz-harminc évben egyáltalán nem változott – mondja ki a tőle megszokott határozottsággal Szögyi a szentenciát. Lássuk, hogyan bizonyítja (nem először) a tételt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

394. – Karácsony 1.0

Mi sem természetesebb, hogy a Karácsony közeledtével olyan posztokat válogattam, amelyek témája – legalább érintőlegesen – a legnagyobb keresztény családi ünneppel van kapcsolatban. Az idei első ilyet szögyi barátunk követte el, s azt kell mondanom, hogy az őt (illetve eddigi munkásságát) ismerők most sem fognak csalódni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

382. – A köpeny

A Kiliánról sokat olvashattatok ezeken az oldalakon, s Csapos barátunk ezt a sorozatot bővíti mai posztjában, melyben egy – első blikkre szinte hihetetlen – sztorit oszt meg velünk arról, hogy hogyan lett egy sorállományú (ráadásul előfelvételis!) katonának méretre igazított köpenye a Magyar Néphadseregben. Természetesen a fegyvernemi vetélkedésnek itt is jut szerep…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

381. – Az első fenyítés

Ha egyszer valaha valaki a hajdani kiliános hallgatók hétköznapjairól (pláne hétvégéiről) fogja megírni nagydoktoriját (hadtudományból vagy vendéglátóipari ismeretekből, netán az aloholról), a Milstoryblog (s benne Szögyi barátunk visszaemlékezései) megkerülhetetlen forrásmunkát fognak jelenteni számára. A mai poszt egyike az eddig itt megjelent leghosszabb írásoknak, de – miután elolvastam – nem volt szívem kettévágni. Ha elolvassátok, ti is egyet fogtok érteni velem: ezt a lendületet több, mint bűn lenne megakasztani. Adjuk át tehát a szót a szerzőnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

375. – A tégla

Szögyi – aki egész nyáron lustálkodott ugyan, de most igyekszik behozni a lemaradást – a következő mondatokkal nyitja új posztját:

Nos, igen: a tégla meg a szocialista rendszer úgy tartozott egymáshoz, mint a bolhához a kutya. Civilként csak annyit kaptam belőle, hogy egy-két egyetemi koli folyosóján láttam kiplakátolva „Te büdös geci tégla…” kezdetű közleményeket, amiket senki nem mert levenni, viszont a katonai főiskolán – noha nem számítottam rá –  felbukkant egy ilyen is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

374. – A vizsga

Csapos kolléga sokáig csak olvasóként vett részt a Milstoryn folyó, össznemzeti katonatörténet-meséléssel kapcsolatos tevékenységben, most viszont (roppant dicséretes módon) úgy döntött, hogy ő is belép a szerzők közé. Székfoglalója 45 évet repít vissza bennünket a múltba, méghozzá a Kiliánra, ahol (más szerzőinktől is tudjuk) az elmúlt évtizedekben csuda dolgok történtek, s nem csak a hallgatók hétköznapjaiban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

362. – Köszönés

Elöljáróban azoknak, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy saját emlékeik legyenek az átkosból, gyorsan elmondom, hogy a szabályszerű katonaköszönés-válasz az elöljáró „Jónapot, elvtársak!”-jára annó (is) az „Erőt, egészséget!” volt. Minden további releváns információ a kiliános eskütétel előkészítéséről Szögyi mai posztjában olvasható.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

352. – A sárga lap

Szögyi írásai általában nem igényelnek különösebb bevezetőt. Most sem teszek mást, csak betördelem mai posztjának első bekezdését:

Éldegéltem jókedvvel-bőséggel-szívatással, mint hal a kőporban, mígnem egyszer a második évben egy tanulmányi kirándulás alkalmával az akkori tanár el nem árulta, hogy a tanszékvezető már kikészítette nekem a selyemzsinórt. Maga a kirándulás sem volt egy túl szokványos, nem nagyon illett bele sem a katonai, sem a „normál” főiskolai életbe.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

345. – Dekoráció

Egy-egy katonai kollégiumi szobában a körletek, falak kidekorálása mindig is neuralgikus pontot jelentett, főleg az elöljárók szemében. Érzéssel, tapintattal és finom lélektani megközelítéssel azonban mindig van esély arra, hogy a megfelelő magyarázatot előadva a főnököknek eredményesen megmagyarázzuk az esztétikai hogyanokat és a miérteket. Szögyi barátunk pedig – ahogyan azt tudjuk – mindig is erős volt alkalmazott pszichológiában..

Egy kattintás ide a folytatáshoz….