456. – Páncélozott menü

Szinte biztosra veszem, hogy a katonatörténetekben elég nagy százalékban szerepel a kaja (az étel, az ennivaló, stb.), hisz Napóleon óta tudjuk (biztosan) hogy a katona leginkább a gyomrával menetel. Az is elő szokott fordulni a történetekben, hogy XY bevonult honvédnak/határőrnek/folyamőrnek és mire eljött a leszerelés ideje, felszedett 5-10 kilót. Mondjuk a 10 kiló plusz azért nem rossz, de tényleg hallottam már ilyet (ha ezt leosztom kettővel, akkor is 5) – vezeti fel proletair barátunk a mai, leginkább a gasztromilitary (vagy a militarygasztró) műfajához sorolható posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

451. – Elégedetlenkedők

Pilotax mai története egy örök problémát elevenít fel, egy olyan konfliktusforrást, ami a mindenkori hadseregek sajátja, Észak-Finnországtól Dél-Argentínáig: a seregen belüli fegyvernemi különbségtételt, illetve az elit-alakulatok kérdését. A bloggazda nagy empátiával olvasta a most következő sorokat, hiszen ugyancsak ejtőernyősként sorkatonáskodott, s a posztban említett feszültségeket testközelből ismeri, noha egy hadsereggel odébb, s tíz évvel később szolgált.  

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

443. – Latrinaproblémák

A tájékozódás legfontosabb kelléke című posztban írtam, hogy egyszerre három mfcs. szállítása történt meg a Mi-8-cal. Ugyebár felderítő szakmai szempontból több hiba is volt a dologban. Az alapszabály szerint a felderítő csoportoknak nem szabad egymásról tudniuk, hiszen akkor fogságba eséskor elárulhatták a másik csoport helyét és megadták az esélyt az ellenségnek, hogy könnyen, gyorsan felszámolhassák a kirakott felderítő csoportokat – vezeti fel pilotax kolléga a legújabb posztját, majd lendületesen folytatja is:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

409. – A távirat

Pilotax kolléga régi olvasónk, s mostanra érlelődött meg benne az elhatározás, hogy – mintegy minőségi ugrást végrehajtva – belép a szerzők csoportjába. Róla már az első posztjában kiderül, hogy egy kicsit több (és mélyebb) kapcsolata volt az egyenruhával és a hadsereggel, mint itt a legtöbbünknek, ezért kiemelten örülök neki, hiszen tovább tudja árnyalni a katonaemlékekhez fűződő érzelmi viszonyulást, s más szögből látja a dolgokat, mint a hajdani sorállomány.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

408. – Menetgyakorlat

“Emlékeim szerint 2000 meleg augusztusában pattant ki az akkori századparancsnokunk fejéből a (szerinte) remek gondolat, miszerint kellene csinálni egy kis harcászkodással egybekötött menetgyakorlatot. A századpéká nem volt szívbajos ember, a távot 100 (száz) kilométerben határozta meg, a gyakorlat időtartamát négy napra. Ez így nem hangzik olyan szörnyűnek, hiszen így 25km/nap átlag jön ki, ezt meg egy mélységi felderítőnek meg ugye fél lábon hahotázva is végig illene csinálnia…”

Láthatjuk, hogy Proletair mai történetének első bekezdése megint alkalmas arra, hogy felhívja magára az olvasó figyelmét. Lássuk, hogyan folytatódik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

115. – Szívás Szentesen

Egy jó mélységi felderítő nem jön zavarba, ha földön vagy levegőben kell helytállását bizonyítania. Proletair most bebizonyítja, hogy a harmadik elem sem áll távol egy felkészült bercsényistől, főleg, ha a sors (vagy egy ragyogó taktikai kombináció) egy női pólóedzést is a medencébe szervez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

007. – Éjszakai ugrás

Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….