529. – Nyíregyházi őrség

nyírcímSzögyi sokszor jelezte, hogy Nyíregyházán is katonáskodott, s ott a szolgálata utolsó hat hónapjában őrkatonaként nézett farkasszemet az ellennel. Most ezekről az időkről mesél ezt-azt:

Szóval ahogy kinézett az a nyíregyházi őrség, no meg az egész laktanya… Elől a kapu meg a parancsnoki épület, beljebb a legénységi szállás, de még előtte a katonai kollégium. Ahhoz képes, hogy ott egyszem laza drótkerítés volt, amin átugrani nem nagy kunszt… A katkol kapuja meg éjjel-nappal nyitva volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

514. – Szilveszter

szilveszter2A szilveszterek – gondolom, máshol is – igen érdekesen alakultak a laktanyában. A bevonulásom előtti szilveszterről mesélték, hogy még – bizonyos ősi mesterséget űző – lányok is voltak a tornyokban, nem beszélve a danolászó, a sárga földig beb*szott őrökről. Szerencsére nekem ezekben nem volt részem, mert azon a szilveszteren, amikor katona voltam – bár nem hivatalosan –, nem tartózkodtam a laktanyában. De ennek is van egy története – kezdi Luckye, majd így folytatja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

510. – Őrségben

ŐrségAz őrségről szóló történeteket nem lehet megunni, ami valahol érthető is: a békeidőszak azon kevés alkalmainak egyike, amikor a katona (fegyverében éles lőszerrel) tényleg élet és halál ura, s amikor egy mezei honvéd akár még a hadsereg főparancsnokát vagy magát a Jézuskát is megfektetheti, ha az nem engedelmeskedik a felszólításnak. Luckye barátunk most az őrszolgálatról szóló emlékmorzsáit osztja meg velünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

500. – Három életkép

500Kedves barátaim, a Milstoryblog elérkezett a félezredik bejegyzéshez! Az elmúlt több, mint öt évben (emlékeztetőül: a legelső sztoriposzt 2009. májusban jelent meg) mintegy félmillió szóban meséltétek el katonatörténeteiteket (ez kábé egy kétezer oldalas könyv lenne, kommentek nélkül), s eddig 102 szerzőtársat üdvözölhetünk ezeken az oldalakon. Több statisztikára most nincs idő, az ötszázadik poszt írója egy új kolléga, Luckye, aki mindjárt három rövid írással mutatkozik be nekünk. Csak így tovább, s köszönöm mindenkinek az eddigieket!   

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

499. – Lövészárok-sztori

lövészárokKiderült ám, hogy BigJoe barátunk tollából még egy rövid sztori lapult a merevlemezemen, úgyhogy egy vonónyival a félezredik poszt előtt gyorsan ezt is közreadom. A történet helyszíne továbbra is az egykoron szigorúan titkos nemzetbiztonsági ojjektum Csévharaszton, amit hős határőreink őriztek és védtek, roppant eredményesen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

469. – Kapcsolat a lakossággal

A korszerű katonai ismeretek művelői külön fejezetben (hogy azt ne mondjam: külön tudományág keretein belül) foglalkoznak a hadsereg és a polgári lakosság közötti intézményes kapcsolatok fejlesztésének jelentőségével. Ez az úgynevezett CIMIC, s jelen blog gazdájának annó még egy kétkredites, féléves tantárgyat is ért az egész a boldogult emlékezetű Nemzetvédelmi Egyetemen. BigJoe mai posztja bizonyíték arra, hogy a katonai-civil együttműködés a Néphadseregtől sem volt teljességgel idegen, noha egy kicsit mintha másként értelmezték volna, mint mi az előadásokon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

467. – Őrség

Vannak ezen a blogon olyan témacsoportok, amelyek egyszerűen megunhatatlanok és bármennyit is beszélünk/írunk róluk, mindig marad egy kis hiányérzet az olvasóban, mert mindenkinek vannak vonatkozó emlékei és történetei, amelyek megosztásra várnak. Ilyen örökzöldek az őrséggel, őrszolgálattal kapcsolatos sztorik, amelyek janicsár barátunk  mai posztjában is felbukkannak. Helyszínünk a szombathelyi Garasin Laktanya.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

466. – Őrök, nyulak, (bal)fácánok

Úgy látszik, a téli szünet jót tett az új jelentkezők bátorságának: Zolcsi67 is úgy döntött, hogy kilép a read only üzemmódból és posztíróként is bemutatkozik a tisztelt kollégáknak (s ezáltal ő lett a kereken 100. szerzőnk, hurrá, hurrá, hurrá!).

Legelső posztja két olyan témát is boncolgat, amelyek már szóba kerültek ezeken az oldalakon: az egyik a katona és a természet (ezen belül az állatok) kapcsolata, a másik pedig az ugyancsak többek által szóba hozott gasztrovonulat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

446. – Újabb riasztás

Többször volt már arról szó itt, ezeken az oldalakon, hogy az őrszolgálat mindig is alkalmas volt arra, hogy egy kis adrenalinlöketet adjon az amúgy unatkozó katonák véráramába. Hiába tudtuk, hogy milyen kicsi a valószínűsége egy valódi Eseménynek, azért a legnyugodtabb, leghalvérűbb katona (avagy határőr) vérnyomása is felment egy csöppet, amikor átvette a fegyvert, a fullos tárat, s kiballagott (vagy pláne ha riasztáskor kirohant) az éjszakába. BigJoe barátunk egy hasonló emlékét osztja most meg velünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

444. – Őrhelyek

Nagyjából 25 évvel ezelőtt rendkívül súlyos kihágás lett volna (ha kiderül) a laktanya őrhelyeiről akárhol is beszámolni: családnak levélben, újságcikkben … Hogy kedvenc blogszerző társaim egykori Haynauját idézzem: ez minden bizonnyal az 5 évtől kötélig terjedő kategória lett volna. Pedig mindenki, aki ott volt katona vagy a szomszédságában lakott, nagyon jól tudta, hol vannak az őrtornyok, aminek bizony komoly hasznát lehetett venni – vezeti fel Optika a zalaegerszegi laktanya egykori belső titkait felfedő posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

431. – Rémisztő világosság

Szerintem abban minden katonaviselt ember egyetért, hogy micsoda nagy különbség van fegyverdörrenés és fegyverdörrenés között. Egészen másként szól teszem azt egy lövészeten, megint másként egy figyelmetlen fegyvertisztogatás közben, bent a körletben, s ismét másként egy éles őrszolgálatban. Arról pedig, hogy hogy szól egy ilyen éles harci feladat végrehajtása közben, ráadásul a nyugati határon, ahol – akárhogy is nézzük – mégiscsak két ellenséges világrendszer nézett farkasszemet az átkosban… nos, erről ki is lenne kompetensebb beszámolni, mint Kelempájsz barátunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

429. – Őrségváltás

Hosszú (és természetesen igazolt) távollét után Optika kolléga ismét jelentkezik. Mai írásának apropója a zalaegerszegi laktanya belső őrségének élete, illetve időbeosztása. A posztot olvasva nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a boldogult emlékezetű Varsói Szerződés idején mit nem adott volna egy NATO-hírszerző, ha ezt elolvashatta volna.

Ha ugyan nem tudták már akkor legalább ilyen pontosan, hogy mik is folynak egy magyar (szovjet, endékás, csehszlovák, stb.) laktanyában…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

404. – Őrségben

Szeretnék magam is megosztani veletek egy újabb katonasztorit. Ezek tipikusan olyanok, amin katonaviselt cimboráim jókat röhögnek, aki meg nem volt a seregben, az csak bólogat, de nem nagyon érzi és érti, hogy miről is van szó – vezeti fel malahide barátunk a mai (elég élesnek tűnő) történetet, majd így folytatja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

399. – Őrségben

Lala (aki a poszt legvégén kilép az inkognitóból és minden igényt kielégítően be is mutatkozik – üdv mégegyszer, ales bajtárs!) hosszú idő elteltével ismét jelentkezett egy olyan poszttal, ami az őrszolgálattal kapcsolatos élményeket gazdagítja.

Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy egy katonai reptéren őrszolgálatot adni bizony az majdnem olyan komoly, mint az államhatáron vagy egy lőszerraktárnál – s ezzel szerintem még a határőr kollégák is kénytelenek lesznek egyetérteni :-)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

387. – Buktunk

Többször is említettük már ebben a blogban (s aki volt katona, az enélkül is nagyon jól tudja), hogy az őrszolgálat mindig is különleges helyet foglalt el az egyenruhások életében. Ökörködés és poénkodás ide vagy oda, mégiscsak éles feladat, valódi lőszerekkel, felelősséggel, s – nem utolsósorban – komoly mulasztás esetén a katonai ügyészség virtuális rémképével a lehetséges végkifejletek között. Zweitakt kolléga most egy ilyen történetet mesél, amely – remélem – sokakban ébreszt majd fel őrszolgálatos emlékeket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

363. – Riasztások

Olvasóink tudják, hogy a katonatörténetek egyik leghálásabb témája az őrszolgálat. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló, hiszen a békeidőben szolgáló katonának meglehetősen kevés alkalma nyílik arra, hogy lőtéren kívüli helyzetben éles lőszerrel ellátva teljesítsen szolgálati feladatot (a határőrizet persze egészen más tészta). Mai posztjában BigJoe két riasztásáról számol be. Biztos vagyok abban, hogy a történetek hatására bennetek is felelevenednek a saját, hasonló sztorik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

341. – A HŐR elitje

Minden fegyveres testületnek megvan a maga elitje: mindannyian hallottunk az amerikai Haditengerészet SEAL-jeiről, az ugyancsak jenki szárazföldiek Delta Force-áról, az izraeli sayeretekről, a brit ejtőernyősökről, és még folytathatnám… Az egykoron létezett (majd a Rendőrségbe felháborító módon beolvasztott) magyar Határőrség elit alakulatának a határvadászokat tartották, akikről BigJoe barátunk emlékezik meg a mai posztjában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

336. – Fagyos objektum

Azt hiszem, minden különösebb rizikó nélkül elmondhatjuk, hogy Nedecz barátunkat lassan a Milstoryblog fagyás- és hidegügyi belső szakértőjévé léptethetjük elő. Mai történetében ismét a zord tekintetú, zúzmarás bajszú Tél tábornokkal lefolytatott egyik lokális ütközetéről mesél.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….