323. – Éjszakai ijedtség

Itt minálunk a Milstoryn is volt már több olyan poszt, amely az éjszakai őrséggel foglalkozik; azzal a furcsa érzéssel, amikor az ember ott áll a töltött fegyverrel a nagy semmi közepén (legalábbis úgy érzi…), s az addig megszokott környezet egészen új arcát mutatja az olykor bizony megszeppent hősiesen feladatát teljesítő katonának. BigJoe most egy hasonló élményről számol be.

310. – Három csapás

Az alábbi, szívbemarkoló történet főszereplője régi jó bajtársam. Bár 280 km-re lakunk egymástól, sem a földrajzi távolság, sem az elgomolygott évtizedek nem rontottak barátságunkon. Ha találkozunk, jól hátbaveregetjük egymást és nevetve idézzük fel a régi szép időket, így a most elmondásra kerülő történetet is. Az eset tanulsága, hogy a baj nem jár egyedül. Ha valakit csapás ér, életbe lép az ősi törvény: „Három a magyar igazság, és egy a ráadás!” Ezúttal a ráadás elmaradt ugyan (bizonyára azért, mert a sors is megszánta szegény bajtársamat), de láthatjuk majd, hogy jár az, aki addig cibálja az alvó oroszlán bajuszát, amíg az fel nem ébred. De most már kezdődjék a szomorú, igaz történet – vezeti fel mai sztoriját Kelempájsz barátunk.

305. – A gyorsváltás

Mi magyarok világhírűek vagyunk az újítások és találmányok területén; gondoljunk csak a golyóstolltól a holografikus képalkotáson keresztül egészen Csiccsolináig, akinek – ha minden igaz – a kamerák előtt először sikerült egy óriáskígyóval úgy közösülnie, hogy nem volt szükség síkosítóra.

Wendiii egy olyan magyar találmányt mutat be, amelynek szabadalmi levédése tudomásom szerint még nem történt meg, de (a Magyar Honvédség jelenlegi állapotát szemügyre véve) szerintem erre már nem kell túl sokat várnunk.

303. – Őrszolgálat, reloaded


BigJoe
folytatja határőr-elbeszélésfolyamát. A mai részben olvashattok titokzatos ojjektumokról, egy még rejtélyesebb csatornafedélről, az őrszolgálat apró nüanszairól, továbbá arról, hogy hogyan kell egy lélektaktikai/pedagógiai rajtaütéssel fokozni az átlag (vagyis alvó) határőr éberségét.
 

251. – Őrségben

Hiripiri kolléga belépőjét olvashatjátok, amely pont 23 évvel ezelőtt, egy „baráti” ország hadseregében történt apró kis momentumot elevenít fel. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ugye katonaként mindannyian álmodtunk arról, hogy valamelyik vadbarom akkor kezd el velünk okoskodni, amikor őrszolgálatban vagyunk, lehetőleg minimum 30 éleslőszerrel..?
 

216. – Külső őrség


Abban szerintem nincs vita a katonaviseltek között, hogy az őrszolgálat orbitális szopás is lehetett, de egy kis szerencsével az ember megcsíphetett olyan helyszínt, ahol a fizikai-idegi-szellemi megterhelés tartósan negatív tartományban leledzett. Szögyi ez utóbbit is kipróbálta, s ahogyan azt látni fogjuk, még szerencséje is volt.

178. – Béla és a pornó

A konzervatív ízlés nem kifejezetten a sorkatonák sajátja; gondoljunk csak az ezeken az oldalakon már többször bemutatott ital-preferenciákra, netán az étkezéssel vagy a tisztálkodással kapcsolatos élményekre. Dogoo egy érdekes alfajról írta legfrissebb posztját: egy katonáról, aki a pornó vizuális élvezetében volt konzervatív. És ezért szívatták is rendesen.   

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

168. – Medvekaland

Vegyük csak sorra, milyen állatokkal találkozhat(ott) katonai szolgálata alatt egy átlagos, anyaországi honvéd: kutya, macska, patkány, különféle madarak, sündisznó, esetleg lapostetű… Egyik sem valami nagy kihívás, ugye?

Nos, egy határral arrébb azért másként mennek a dolgok. Dogoo egykori munkatársa egy életre szóló élményt szerzett, valahol a Kárpátok szent bércén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

156. – Mese

Biztosan ti is emlékeztek, milyen jókat nevettünk annak idején, amikor anyánk felolvasta nekünk A répa című (asszem orosz) népmesét a nagyapóval, nagyanyóval, kutyával, macskával, satöbbivel, akik egymásba kapaszkodva végül nagy nehezen kihúzzák azt a rohadt zöldséget a földből.

Pista mai sztorija bebizonyítja, hogy a meséknek igenis van valóságalapjuk, vagy inkább azt, hogy a valóság gyakran utánozza a képzeletet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

151. – Családi történet 2.0


Folytatjuk Dogoo családi elbeszélését, melynek első részét ide kattintva olvashatjátok. A mai fejezetben további szubjektív életképeket kapunk a második világháború hétköznapjairól, valamint felbukkan az őrszolgálatot ellátó katonák visszatérő élményeinek egyike, a rejtélyes neszezés.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

146. – A jógázó cinege

A nagy hideg (ellentétben mindenféle fizikai törvénnyel és a józan ész által elvárttal) néha nemhogy lelassítaná a katonák agyműködését, hanem fordítva: felgyorsítja azt. Ráadásul ha a természet még más teremtményét is az őrszolgálatos rendelkezésére bocsátja… De inkább olvassátok el Nedecz posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

139. – Bajtársi segítség


Egy valódi bajtárs – miként a neve is mutatja – a bajban mutatkozik csak meg igazán. Egy frankó kamerádra bármikor lehet számítani, s ha kérünk tőle valamit, önzetlenül siet a segítségünkre.

Mondjam még a közhelyeket? Oké, nem folytatom; Obsitos elmesél egy történetet, ahol a sorkatona-szolidaritás ritkán tapasztalható példájával szembesülhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

137. – A jó tea receptje


A katonahumor nem mindig áll az intellektualitás csúcsán, hogy finoman fogalmazzunk. Néha bizony még a Mikroszkóp Színpad művészei által produkált magasságokat is nélkülözi. Nedecz története ötvözi az őrszolgálat és a teázás nemes hagyományait a bajtársiasság ősi követelményeivel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

102. – Téli kemping a Bakonyban


Azt már tudjuk, hogy Optika kolléga hogyan élte meg a vonatozás katonai verzióját. Mai történetéből további információk birtokába kerülünk például arról, hogy hogyan is zajlik le egy téli kempingezés a Bakonyban egy konyhai kisegítő számára, ha a szervező maga a Magyar Néphadsereg.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

100. – Az őrség faunája


Mai, jubileumi posztunkban egy csöppet szakítunk a klasszikus katonaimidzzsel. Proletair ugyan blogunk egyik legnépszerűbb témájával kezdi (az őrszolgálattal), de aztán elkalandozik és egyfajta egyenruhás Brehm Alfrédként mutatja be egy átlagos, a civilizációtól egészségesen távoli őrhely állatvilágát.

És még mondja valaki, hogy a katonák szakbarbárok…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….