130. – A DHL-tábornok

Ez a blog nem a napi katonai aktualitásokra szakosodott, de – hosszas vívódás után – úgy döntöttem, nem hagyom ki az elmúlt nap hírét. Arra kérlek benneteket, kommenteljétek ezt a rendkívüli (és szerintem nagyon szomorú) katonasztorit.

Biztosan mindenki hallott róla, de röviden (a tárgyszerűség jegyében) összefoglalom a történteket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

093. – A dezoxiribonukleinsav

Hogy egy közkeletű, abszolút életszerű, a politika és az újságírás által roppant kedvelt fordulattal kezdjem: tegnap reggel a postaládámban egy feladó nélküli borítékot találtam, benne az itt alant olvasható, aláírást nem tartalmazó történettel. Mivel bélyeg nem volt rajta, nem tudom, melyik országban adták fel, s a technikusok sem ujjnyomot, sem DNS-maradványokat nem találtak. A sztori azonban a szerkesztőség részéről egyhangúlag érdekesnek találtatott, ezért most elétek tárjuk még akkor is, ha csak rendőri legenda.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

080. – A brutális zsaru

Van az úgy (és ezt mindannyian tapasztalhattuk már), hogy a véletlenek tragikus összejátszása olyan képet közvetít a külvilág felé, amely nem felel meg a valóságnak. Pistone rendőrtörténetét elolvasva óhatatlanul az ősi bölcsesség ugrik be, mely szerint ne higgy a látszatnak, mert pofára fogsz esni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

023. – Ablakfestés és helikopter

A nyitóposztot visszaolvasva látható, hogy a katonatörténetek kifejezést meglehetősen széleskörűen értelmezzük, hiszen kifejtettük, hogy más egyenruhások (vámosok, bévések vagy akár polgári védelmisek) sztorijait is várjuk.

Ez itt egy rendőrtörténet, amit ExSün küldött (én csak megszerkesztettem egy kicsit, a szerző áldásával), csak hogy egy kis kéket is keverjünk az eddig domináns zöldbe. A színdinamikások meg ne szóljanak semmit! Amúgy meg örömmel látjuk, hogy logikából és problémamegoldásból a rendőri vezetés ugyanott szigorlatozott, mint a katonák.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….