296. – Rádiós kirándulás


Viszonylag hosszú hallgatás után ismét jelentkezik a Milstoryblog szerzői doyenje (vagy nevezzük csak nyugodtan poszt-elöljárónak?), Proletair barátunk, aki eddig több, mint kéttucatnyi poszttal szórakoztatott bennünket.

Mai írásában – természetesen – újfent a szolnoki felderítők dolgos hétköznapjairól mesél.
 

294. – A foxi

Szokták volt mondani, hogy aki nem volt fogdában, az nem is volt igazán katona. Szögyi barátunk is tiszteletét tette, de eleinte attól tartott, hogy ha elmondja, akkor ez itt megint felzúdulást fog kiváltani. A dolog nyitja az az, hogy ő (mármint Szögyi) csak a hallgatói fogdát látogatt meg, ami szertartásilag megegyezett a tiszti fogdával. Amit aztán szerzőnk ki is használt. És nem kicsit: nagyon.

289. – Pisti és Levi 1.0: A piros bicikli

Dramaturgiailag nyerő húzás egy sztoriban gyereket, vagy kisállatot szerepeltetni, de mivel ez egy katonai blog, egyik sem vitelezhető ki túl egyszerűen (ja, egyszer elhangzott olyan is, hogy x. hallgató, hatolja ki puh, hogy mi folyik a domb másik oldalán). A másik jó húzás, amikor két ellentétes karakterű egyén van egymásra utalva, no ebből viszont volt nálunk a szolnoki főiskolán – írja Szögyi, új milstory-sorozata kezdősoraiban. Dőljünk hátra, mert garantáltan jól fogunk szórakozni.

286. – Békében háborúra…


Elvileg mindannyiunkat – akik átéltük a hadsereg intézményét – erre, mármint a háborúra készítettek fel (pláne a hivatásosnak jelentkezőket), de szerencsére nem nagyon kellett a „tudásunkat” alkalmazni. Szögyi azonban találkozott olyannal, akivel a sors éppen fordítva csinálta.
 

238. – A kapu

A katonaember életének egyik legjelentősebb fordulópontja akkor következik be, amikor először bemegy azon a nagy, zöld kapun, aztán jó darabig várhatja, hogy mikor kerül ki onnan. Időközben azért előfordulgat, hogy kisebb-nagyobb időtartamra ki tud lépni rajta, no de utána az ismételt bemenetel…

Szögyi ismét csak arról az átkozott alkoholról írt egy szinte tudományos igényességgel induló posztot.

231. – Lávsztori a milstoryban

Azt már tudjuk Szögyi eddigi posztjaiból, hogy a szolnoki Kiliánon az élet tényleg zajlott, mint a Tisza márciusban (nem tudom, figyelitek-e a teljesen ontopik hasonlatot?!), de arról most értesülünk először, hogy a kolléga a néptánc mellett vízimentősködött is.

További pikáns részletek itt alul olvashatók.

221. – Teleport


Ha nem tudnátok, a teleport egy közlekedési eszköz, vagy inkább módszer, és nem feltétlenül a Star Trek kiváltsága. Nem a katonaságnál találták fel, de alkalmazása nagymértékben köthető a katonai szolgálathoz. Szögyi alábbi története a teleport kivitelezésének iskolapéldája, és – naná! – még repülőgép is van benne.

210. – Hadtápbevetés 2.0


A Szögyi-féle hadtápkalandos történet második részével folytatjuk, amely (én garantálom!) legalább olyan, khm, cselekményes lesz, mint az első rész: alkohol ebben is van, az idiotizmus különböző lépcsőfokain található tisztek is akadnak, na és a jó öreg konyhaszolgálat is hallat magáról.
 

208. – Hadtápbevetés 1.0

Szögyi katonai karrierje szépen indult, de – amint azt látni fogjuk – sajnálatos módon egy kisebbfajta döccenőt szenvedett. A friss sorállományú katona első hadtápbevetése emlékezetes fizikai munkával, továbbá egy még emlékezetesebb autózással és ivászattal írta be magát a Göncruszka környéki településtörténészek aranykönyveibe.

203. – Tanévzáró

Az alapelvárás a sorállománnyal szemben (legalábbis a beöltözést követő első 48 órában) egykoron az volt, hogy valahogy úgy tekintsen a tisztjeire, mint valami különleges kasztra, ahová csak a kiválasztottak nyerhetnek bebocsátást. Szögyi (nem először…) első kézből származó információkkal bizonyítja, hogy a tisztjelöltek ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Maximum többet ittak és hangosabban.

199. – Furkó és az artista

A virtuális magyar katonai panteon huszadik századi nagytermében, a bejárattal szemközt, közvetlenül a színes, turulos vitrálüveg alatt ott magasodik Furkó Kálmán szobra. Masszív oszlopok veszik körül, amelyeken valós (és kitalált) sztorik leírása olvasható.

Vérnűsző Barom mai posztja egy újabb történettel gazdagítja a hajdani szolnoki főtiszt köré szőtt legendáriumot.

196. – Repülős vs. buffos


Szögyi
mai történetében a jó öreg fegyver-, illetve haderőnemi rivalizálás egyik gyöngyszemét olvashatjuk. Naná, hogy a repülősök és a nem-repülősök közötti vetélkedő újabb fejezetéről van szó, és naná, hogy jócskán megöntözve alkohollal.
 

185. – Tiszteletadás

Egy igazi katona onnan ismerszik meg, hogy nem csak a fegyverek, a harcászat vagy az alkoholtartalmú italok szakértője, hanem a másik – egy történelmi félreértés miatt  roppant tévesen gyengébbnek nevezett – nem fenntartások nélküli tisztelője is. Szögyi mai posztjában az egyenruhások ennek hangot is adnak, amúgy katonásan.
 

181. – Ugrás, ivás, macskajaj

Kevés felemelőbb dolog van annál az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetében, mint amikor a szövetséges hadseregek katonái együtt képzik magukat a közös (és gonosz) ellenség elleni fellépés, a béke megvédése, a nemzetközi terrorizmussal szembeni határozott intézkedések foganatosítása, a demokrácia védelme… bla-bla-bla… érdekében.

Ennél csak az a szívetmelengetőbb, ha a Szövetség katonái együtt ugranak ejtőernyővel, majd együtt rúgnak be, mint az állat, ahogyan az Proletair mai írásából is fényesen kiderül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….