472. – Átkelés a Kárpátokon

Nem tudom, a blog olvasói közül hányan élték át a mai poszt címében megfogalmazott tevékenységhez kapcsolódó érzést. Vélelmezem, hogy nem sokan; a Második Magyar Hadsereg egykori katonái, akiknek ez tömegesen megadatott (igaz, bárcsak ne adatott volna…) már nem nagyon vannak abban a helyzetben, hogy blogokat olvasgassanak… Nos, közel harminc évvel ezelőtt janicsár barátunk magyar egyenruhában bizony átlépte a magyar-szovjet határt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

435. – Kubinkai kirándulás 1.0

A Milstoryblog régi szerzője, wendiii barátunk egy jó adag fotóval lepett meg bennünket, amelyeket a kubinkai harckocsimúzeumban készítettek, egy ottani kirándulás kapcsán. A képanyag terjedelme miatt két rendhagyó posztban fogom bemutatni nektek a gyűjteményt. Nézzétek, olvassátok és csorogjon a nyálatok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

290. – Az Ősök

Mai posztjával BigJoe is belép azon szerzőink szépen gyarapodó sorába, akik őseikre, azok katonakorára emlékeznek a Milstoryblog oldalain. BigJoe mai posztja azért is különleges, mert egy füst alatt két generációról is említést tesz, hogy a minden korban felbukkanó oroszokról ne is beszéljünk.
 

259. – Kreativitás


Papírzsepi
barátunk (aki amúgy a Lemilblog legfrissebb szerkesztője) itt, a Milstoryn is bemutatkozik. Mindjárt egy olyan történettel szolgál, amely egyfelől családi vonatkozással is bír, másfelől a nemzetközi fegyverbarátság új dimenzióját villantja fel, harmadrészt pedig a pálinka (mint egyetemes értékmérő) mindent megoldó képességére világít rá.

073. – Iván, a létszámfeletti


 Azt, hogy az ember a szovjet rendszerben (és főleg a szovjet hadseregben) fogyóeszköznek számított, már számtalanszor hallottuk, de békeidőben valahogy olyan költői túlzásnak tudtuk be az ilyen beköpéseket. Lajos mai rövid, de annál elgondolkoztatóbb sztorija arra hívja fel a figyelmet, hogy az a Kafka nevű prágai csávó tényleg tudott valamit…

Persze mindez még jóval a haderőreform előtt történt…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

071. – A Gyűrű Szövetsége


Vászka
barátunk erkölcsi színezetű katonai sztorit kapott elő a ládafiából, közvetlenül egy – kicsit megzöldült – jegygyűrű mellől. A tanulságot úgyis mindenki levonja magának, részemről csak annyit bocsátok előre, hogy meglepően olcsó ékszerekre tömegek vevők a mai napig; aztán másnap ugyanők állnak sorba a kapitányságon feljelentést tenni. De ez egy másik történet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….