421. – Elsők

Nem kell ahhoz katonának vagy obsitosnak lenni, hogy belássuk: az élet számtalan területén a meghatározó élmények az elsőhöz kapcsolódnak. Az első cigi sokkal emlékezetesebb, mint a tízezredik, az első éleslövészet, az első gránátdobás, az első csók, az első lerészegedés, az első szerelem, az első…, naszóval, műfajtól függetlenül az első roppant fontos és megmarad az emberben. Zweitakt barátunk sem akart lemaradni, s mai posztjában (a címnek megfelelően) az első katonaélményeiről mesél. És ha vannak kiemelkedő „első” élményeid, várjuk őket a kommentek közé! Persze csak ha tűrik a nyomdafestéket :-)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

387. – Buktunk

Többször is említettük már ebben a blogban (s aki volt katona, az enélkül is nagyon jól tudja), hogy az őrszolgálat mindig is különleges helyet foglalt el az egyenruhások életében. Ökörködés és poénkodás ide vagy oda, mégiscsak éles feladat, valódi lőszerekkel, felelősséggel, s – nem utolsósorban – komoly mulasztás esetén a katonai ügyészség virtuális rémképével a lehetséges végkifejletek között. Zweitakt kolléga most egy ilyen történetet mesél, amely – remélem – sokakban ébreszt majd fel őrszolgálatos emlékeket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

269. – Kopaszságom története


Zweitakt
kolléga mai (rekordokat döntögető hosszúságú) posztjában egy dokumentarista alaposságával elemzi sorkatonai szolgálata pár emlékezetes momentumát. Eredetileg két részben akartam betördelni, de aztán beláttam, hogy ez így (egyben) olvasandó. És remélem, hogy a poszt végén feltett kérdésére szakszerű választ fog kapni! 

 

220. – Gáz!


A vegyvédelmi gyakorlatok mindenkiben mély nyomokat hagytak; gondoljunk csak vissza a hányásszagú gázálarcokra, a kánikulában (esetleg a kopogós fagyban) felrántott gumiszerkóra, a taknyunknyálunkegybefolyik helyzetekre, a harákoló köhögésekre és köpésekre… Nos, Zweitakt kolléga sem úszta meg, aminek (szigorúan a blog szempontjából) őszintén örülünk!