Titus Pullo Urbino mai négy rövid történetével fényesen bebizonyítja, hogy egy katonasztorinak nem kell feltétlenül hosszúnak lennie ahhoz, hogy jó legyen.

Tatai híradós zászlóaljba vonultam volna, az első szakmám (elektronikai technikus) okán, de felvettek az egyetemre és mi voltunk az elsők, akiket nem vittek el előtte előfelvételisként (1990-ben). Naszóval: az összes osztálytársamat elvitték híradósnak, ők mesélték ezeket:

1.) Őrmester meséli: a világon a legjobban összeállított harckocsi a T/34 típus, egy hibája van: már nem "gyárcsák". Egy jóindulatú osztálytársam kijavította a nyelvtani hibát és közbeszólt: "gyártják".

Mire a főokos őrmester: rosszul tudja az elvtárs, már nem gyárcsák.

2.) Híradós kocsira tett egy tiszt degradáló megjegyzést: mit bohóckodnak maguk, sétálni akarnak a kocsi tetején? Mér’ nem szedik már le a korlátokat? Beleakadnak azok a nagy rácsok a faágakba! Azonnal szedjék le!

Katona közbeszól: jelentem, nem szerelhetjük le a rácsokat, mert azok az antennák.

3.) A hadosztályparancsnoki szoba tábláját havonta valaki átjavította Hatosztályparancsnok feliratra; ennyi iskolája volt szerencsétlennek.

4.) Híradós katona állt őrségben, gyanús befelé mozgást vett észre a kerítésnél, három zöldruhást látott éppen bemászni a laktanyába, rögtön lekiáltott: mit csináltok ott, vétel!