017. – Szex, szerelem, hadsereg

Régi olvasónk, aki a Vérnűsző Barom nickkel nyomul a világhálón, egy kedves, emberi történettel lepett meg bennünket, melynek olvastán mindenki, aki fogadott már női látogatót egy laktanyában, elismerően csak sóhajtani tud.

Több egykori katonatárs, tiszt, miegyéb egybehangzó véleménye szerint Svejk hozzám képest modellként szolgálhatott volna a tökéletes katona szobrához.

Ezzel mélyen nem értek ugyan egyet, de tény és való, vittem némi civil kurázsit a kissé unalmasnak tűnő mindennapokba. Mivel például a rangjelzések nem különösebben érdekeltek, mindenkit, akire valami csillagot ejtett rosszsorsa, konzekvensen főnöknek szólítottam, amit érthetelen módon rosszallottak, és mindenféle plusz programmal jutalmaztak. Aminek még örültem is, mert egyébként szétevett a fene az unalomtól.

Így esett, hogy miközben minden kollegához látogató jött, nekem valahogy nem jutott belőlük, viszont fürgén szaladgálhattam a Barkassal a raktár és a konyha között, a fene se tudja már mi rendkívül fontosat szállítva.

Ahogy vittem a nemtudommit, látom ám, hogy az egyik békési legény igen bánatosan fogja "menyasszonya" kezét az asztal alatt. Na, mondám: komám, itt a hátsó ajtó, mögötte a Barkas, ugyan üljetek már be egy pillanatra, oszt’ csak lesz valami.

Lett. Átkocogtunk a laktanyán, be az M-zárolt kocsik közé, kaptak egy remek mentőautót, én meg baktattam vissza a nemtudommivel.

Ebédlő, újabb kollegát sajnáltam meg, pár fordulóval meg is teltek az M-zárolt autók, de jutott a daruba, és a telephelyügyeletes szobájába is vendég.

És a laktanya tavaszi fái alatt békésen átsejlett az autók ütemes nyöszörgése…

 

7 hozzászólás

 1. Dr. No — 2009-06-08 10:18 

Laktanyai légyottokról csak ennyit:

A nyolcvanas évek végén – kilencvenesek elején a pécsi laktanyák „réme” volt a Habzó Era néven ismert félbolond női személy (ha az olvasók közül valaki hallott róla, kérem, erősítsen meg). Általában este vagy éjjel bukkant elő, és az őrségben álló harcost a jellegzetes hanglejtéssel előadott „Szomorú vagy, kiskatona?” jelszóval invitálta magához, majd az adott körülmények által biztosított lehetőségekkel élve töltetét hatástalanította.

Ténykedéséből egyszer lett botrány, amikor az Áperként ismert laktanya teljes őrsége igénybe vette szolgálatait. Ugyanis az őrt álló harcos a jelszó után nem ment a kerítéshez, hanem kihívta az őrparancsnokot, aki Erát bekísérte az őrszobára. Ezt követően a teljes bent lévő őrséget „lekezelte”, sőt a tornyokban lévőket is a váltás után. Állítólag a harcosok között volt olyan, aki többszöri nekifutás után – lőszere fogytával – már az őrszobán rendszeresített seprű nyelét nyomta fel neki. (A részt vevők közül többet személyesen ismertem, bár táposként akkor már nem voltam a bajtársuk.)

A botrány másnap tört ki, Era anyja ugyanis bement a laktanyába, és a laktanyaparancsnoknak állítólag szóvá tette, hogy „az rendben van, hogy a lányát megkúrják, megszopatják, ezen nem lehet segíteni; de legalább a gecit ne töröljék a hajába, mert az undorító.” Mivel a résztvevőket nem tudták azonosítani, illetve igazából nem volt miért felelősségre vonni őket (ugyan őrségben, de a pihenőben végezték a dolgot, és Era kezdeményezőkészsége közismert volt, tehát nem minősült erőszaknak), ezért állítólag az idézett felszólítás napiparancsban is kijött.

 2. sóskatáska — 2009-06-08 10:48 

Vááá. Igen a történet igaz én is ott voltam másfél időszakot /kopasz gumi/ annyi különbséggel hallottam hogy az alakulótéren ezredsorakozón mondta az ezredpk. Miski ezredes, ne töröljék a gecit a hajába mert az anyja nem birja samponnal.
Dugni állitólak nem dugott, csak szopott.
Egyszer az egyik öregkatona név szerint Temmert örv. hátulról megkúrta de akkora farka volt hogy Era kinjában leszarta a farkát, Temmert pedig elhagyva őrhelyét feljött az üteghez/ 1. zászlóalj vpct/ lógott rajta az AMD a tártásfa meg a szimatszatyor és mosta a faszát a mosdóban, a többiek meg röhögtek mint az állat.
Ezeket az információkat egy Sungyi Malac nevü egyébként Rusznyák Sándornak anyakönyvezett dagadt kis gecitől hallottam és 1986 ban történt

 3. Dr. No — 2009-06-08 11:12 

@sóskatáska: Az áltam leírt sztori 1988-as vagy 1989 eleji, akik csinálták, 1989 februárban szereltek. Nekem Kocka tizedes mesélte (ő volt az őrparancsnok). Aki a seprűnyelet feldugta, egy mélynövésű meszesi csóka volt. A neve nem jut eszembe, csak Elefántembernek hívtuk a háta mögött, a pk szakaszban volt híradós azt hiszem. Most, hogy írtad, nekem is eszembe jutott, hogy nem dugott. De szopni, ha kellett, a kerítésen keresztül is.

 4. ZöPö_ — 2009-06-11 13:11 

Szegeden ’84-ben a Kossuth környékén is volt hasonló, neki Lotti volt a „nickje”. Ő sem dugott, csak szopott meg kézimunkázott. A haveromat egyszer leápolta, utána fél évig könyörgött nekem, hogy ne mondjam el az anyjának vagy a szerelmének, aki az öcsém osztálytársnője volt. (Na, nem, mintha el akartam volna mesélni, inkább elfelejteni akartam.)

 5. ZöPö_ — 2009-06-11 13:13 

@Dr. No: És igen, Lottihoz sem kellett „leöltözni”, elég volt a kerítésen keresztül kiadni neki a műszert, elintézte seperc alatt.

 6. .com — 2009-06-12 12:19 

Ugy latszik minden laktanyanak megvan az angyalkaja
Ujpest, flottila kikoto; kettes orseg: Hogolyo cimen futott (keriteshez) a holgy

 7. Kelempájsz — 2010-11-19 08:55 

Az én időmben, az egyik kiképzőbázison volt egy nagydarab csaj, aki polgári alkalmazottként dolgozott. Egyik este cefetül berúgott (nem akkor először) és a drótkerítésbe kapaszkodva kidobta a taccsot, miközben az őr hátulról fente. A szemtanúk napokig röhögtek a dolgon, én sajnos nem láttam, pedig jó lett volna.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.