Stancili1 most következő két története közül az első végre talán megoldást ad az emberiséget régóta marcangoló Bermuda-rejtélyre (ezek szerint csak egy presszót kell keresni a karibi térségben is), a második pedig a virtuális légitámadások klasszikusává nemesedhet, ha ti is úgy akarjátok.

Megosztanék én is két történetet veletek. A helyszín Kiskőrös, időpont: 1990.

Jött egy hívás valamelyik este, hogy ég a nádas Soltvadkert és Akasztó között, segítsen be a honvédség kicsit, lévén hogy van tűzoltószakaszunk. ÜTI intézkedik, alakulat (amely állt egy darab 1953-as Csepel tűzoltóautóból és 6 katonából: két öreg, két gumi és két kopasz megoszlásban) elindul este 10 felé, már sötétben. Ahogy illik, el is tévedtek, s mivel a baj nem jár egyedül, valami földúton a Kunság közepén le is rohadt a kiérdemesült Csepel. Se előre, se hátra, a semmi közepén, éjjel.

Öreg harcos nem azért lett őrvezető, hogy ne oldja meg a problémát; logisztika indul: két kopasz nekivág a sötétben pislákoló két fénypont felé, egyik jobbra, másik balra, vagyis egyik be Akasztóra, hogy rugdaljon elő valami telefonbirtokost és csörögjön be a laktanyába, a másik pedig természetesen a közeli tanyára, borért. A kiérdemesültebb harcosok addig kártyázgatnak.
 

Mondjuk érdekes, ahány hadgyakorlaton voltunk a környéken, gyakorlatilag bárhová bekopoghattunk borért-pálinkáért, nem fordult elő, hogy nem volt a gazdának, csak annyit kérdezett: üveget-kannát hoztatok vagy adjak?

Szóval, a telefonálni szalasztott kopasz sikerrel járt (a másik is, ő bor/pálinka kombinációval tért vissza). A laktanyában az ÜTI felkeltette a szervízcsapatot, és utánuk küldte a szervíz DAC-ot (nagy böszme román teherautó, dobozos felépítménnyel). Nem örültek, volt vagy hajnali 1 óra, de elindultak. Eljutottak egészen a laktanyától pár száz méterre álló Róna presszóig, ahol megálltak kicsit pihenni, meg magukhoz venni némi folyékony buzdítást. Sokat.

Az ÜTI-nek gyanús lett egy idő után, hogy erről a csapatról sincs több hír; elvesztek, mint hajó a Bermuda-háromszögben. Riadóztatta hát az ÜGYAL-t (Ügyeletes Alegység), induljon el az is, egyszerre két Urallal, hátha ez a technika is lerohadt, haza lehessen húzni mindkettőt.

Az ÜGYAL-nak nem volt nehéz dolga, azonnal kiszúrták a Róna presszó mellett szépen leparkolt DAC-ot (meg hát meghallották a "Mához egy hétre már nem leszek itt" című örökzöldet), beálltak ők is az Uralokkal a DAC mellé szépen, majd bementek körülnézni. Annak örömére, hogy megtalálták őket, persze ittak is kicsit. Ottragadtak ők is szépen.

Közben lassan hajnalodni kezdett, a tűzoltók némileg kijózanodtak, és egy arra járó traktorossal elkezdték visszahúzatni magukat. Természetesen a gyenge láncszem itt is a Róna presszó volt: meglátták az egymás mellé szépen beparkolt három teherautót, azonnal lefékezték a derék polgárt, majd vele együtt benéztek, mi történik itt.

Bent az ÜTI közben egyre idegesebb lett, hisz úgy nézett ki, bárki lép ki éjjel a laktanyakapun, az eltűnik örökre, kiesik a téridőből. Bepattant az UAZ-ba, elindult megkeresni a harcosokat. Meglettek. Szép sorban leparkolva a Csepel, a két Ural, a DAC, plusz a traktor, ugye, körben boldog honvédekkel. A barátom, aki ott volt és látta, azt mondta, hogy kiszállt az UAZ-ból, és egy perc alatt öregedett öt évet :) Aztán leült a fűbe, és csak ennyit mondott: "30 éve vagyok tiszt, de én ilyet még nem láttam. Azannyukbetyárkurvaúristenit!"

Aztán a derék résztvevők kaptak fejenként 5 nap fogdát, ami nem volt nagy ár az élményért :)

A másik történet:

Hadgyakorlat kinn a pusztán, laktanya kivonul, és háborúsdit játszik, ami abból áll, hogy fel-alá rohangálunk, mint a mérgezett egér, a tisztek meg mindenféle színű ködgyertyával imitálják a különféle csapásokat (mittomén; sárga: vegyi támadás, kék: atomvillanás, zöld: légitámadás, stb.) Mindnél mást és mást kellett csinálni, légitámadásnál például hanyattvágtuk magunkat, és elkezdtünk az AMD-vel felfele "lőni", azaz kiabáltunk, hogy ratatatata, mert töltényt nem kaptunk.

Szóval, aznap túl voltunk vagy két vegyi támadáson, három atomvillanáson meg talán a marslakók invázióján, amikor hopp! légitámadás! Előírásszerűen hanyattvágtuk magunkat, lőttünk felfelé, mint ökör, egyedül Kovács honvéd maradt állva, mi több: ugrált, integetett, lengette a sapkáját, örült nagyon. Grünwald őrnagy nézte (nem hitt a szemének), aztán csak megkérdezte:

-Maga mi a faszt csinál?!
-Őrnagy bajtárs! Nézze, a MIEINK!

A gyakorlat tíz percre félbeszakadt, a heveny röhögés miatt leállt a háború.