Sorhajóhadnagy rövid, ámde roppant tanulságos története elé mit is írhatnánk felvezetőül, mint azt, hogy a szabályzat ismerete majdnem olyan erős érv egy szakmai vitában, mint a megfelelő beosztású hozzátartozó.

Márciusi szelek fújnak a laktanyaudvaron. Az ÜTI megállít egy – vélhetően előfelvételisnek látszó – honvédot. Valódi leszámolás készül: az ÜTI a légvédelmi tüzérektől, a "lovaktól" van, a szerencsétlen tápos a felderítőktől, a "nyulaktól".

ÜTI rámutat:

– Katona, hogy van maga felöltözve? Miért nincs magán kesztyű?

A srác tiszteleg, és közli:

– Jelentem, az átmeneti öltözethez (mikádó bélés nélkül, 65M nyári gyakorló sapka) nem jár kesztyű.

ÜTI gúnyos mosollyal:

– Honnan veszi ezt, honvéd elvtárs?
– Jelentem, az édesapámtól tudom.

ÜTI, még gúnyosabb hangon:

– Miért, mi a maga apja, tán szabó?

Baka félénk mosollyal:

– Á dehogy; jelentem, ő X. Y. vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg ruházati főnöke.

Mondani sem kell, az egységügyeletes széles mosollyal, elismerő tekintettel engedte tovább.

– Remek, honvéd elftás… Erre parancsoljon, honvéd elftás…