Úgy látszik, szerzőink nem fogynak ki az őrszolgálatos sztorikból. Mityu története ismételten bebizonyítja, hogy békeidőben talán ez a beosztás volt az egyetlen, amit érdemes volt komolyan venni – na nem másért, de ha egy elég hülye tisztet sodort töltött fegyverünk elé a sors, még egy jutalomszabi is leeshetett.
A nagykanizsai reptéren – ami most újra polgári reptér – nyomattuk az őrszolgálatot 24/24-ben. Mint mindenhol, itt is meg volt határozva az egyes objektumok őrzésrendje, belépési jogosultságok, etc, etc. A tulajdonképpeni laktanyától kb. 2000 méterre, a reptér egyik sarkán van egy kis ház. Olyan 500 méteres sugarú körben körbekerítve fakerítéssel, rajta egy fő- és egy mellékbejárattal.
Ki volt adva, hogy a kisházba kizárólag az oda vezényelt rádiós tiszt/tiszthelyettes mehet be felvezető nélkül munkaidőn kívül (akkori munkaidő ott is a megszokott napi 8 óra). Azonkívül senki!!! SZI-GO-RÚ-AN! Még pizsamás sem!!
Egyik őrparancsnoki szolgálatom ideje alatt csörög a TBK. Fogás van! Húúú – mondom a pihenős őrnek – kapd magad, ecsém, mert futásba feljön a kéz van. Géppisztoly röptibe betáraz, csőretölt, visszabiztosít. Tártáskába minden tárhelyre teli tárat rak… Ki tudja, mennyi lőszerre lesz szükség… :))
Rohanunk lefele; közeledve a ‘zőrzött objektumhoz látom, hogy vízszintesen, mintha egy M65 mintájú tiszti egyenruha lenne elfeküdve. Közelebb érve egyre jobban bizonyosságot nyert, hogy a "szopatós" hadnagy
elvtárs a hosszú cici melyik végére került. Azért hívtuk szopatós hadnagynak, mert tőlünk 2-3 évvel volt idősebb, és szerette cumiztatni az állományt mindenféle katonai előírások betartatásával (alakizás, ruházat, hosszúhaj és társai). Nem kicsit lenézte a sorállományt.
Látta, hogy közeledünk, állt volna fel. Mondom:
– Hadnagy elvtárs! Ki mondta, hogy felállhat?! VISSZAKOZZ!
Kérdezem az őrt, mi történt?
A történet nagyon egyszerű: a hadnagy lement nélkülem munkaidőn kívül, s az őr megállította, vissza akarta fordítani. A hadnagy meg csak erősködött, hogy ő márpedig be fog menni a kisházba (s már a kiskaput nyitotta volna ki)! Az őr (tökéletesen ellátva feladatát) AMD-t vállról levesz, csőretölt, majd kiadja a következő parancsot: FEKÜDJ!!!
Hadnagy elsőre nem vette komolyan, csak akkor amikor a srác lábra kezdett el célozni! És mégegyszer: FEKÜDJ!
Bementem a kisházba megjelenteni az ÜTI-nek, hogy mi történt. 
Jelentés után kimentem és mivel tudva, hogy a tiszt elvtárs szerette a katonás szigort, így mindent az előírásnak megfelelően igyekeztem rendezni.
– Figyelem! Hadnagy elvtárs! FEL! Irááány a laktanya! Előttem két lépéssel lépéééés INDUUULJ!
Kezdett volna lebaszni, mert majd ő megmutatja, csak érjünk fel…. Erre szóltam neki: hadnagy elvtárs nem kapott engedélyt beszélni!
A srác, aki megfektette, 4 nap jutalom szabadságot kapott, a hadnagy elvtárs pedig másnap szőnyegszélén kezdett a századpékánál…
70 hozzászólás
1. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-10-12 03:24
Mázsás malac volt őrségből is. Sokkel kedvesebb, barátságosabb pofának tűnt, mint a fentebb említett, bár közelebbi ismeretségbe csak holtában keveredtünk vele.
Történt, hogy az egyik őr kibökte a malackát (frászt! Baszottnagy disznó volt az, nem malacka) az őrtornyától nem mesze a kukoricás szélén kóricálni.
Annyira lázba jött apecsenyétől, hogy fel se tűnt neki kedvenc laktanyaparancsnokunk közeledése, igaz, nagy súlyt fektetett a jó öreg a settenkedésre, ő tudja miért…
Na, őrünk figyelgeti a malackáját, be-becélozza, de csak arrébb van, meg szar ügy is, ha megbukik vele, de ekkora röfit nem szabad elengedni, remek recepteket tudott rá.
Úgyhogy amikor jónak élezte a dolgot, szabélyosan felszólította röfit, ahogy azt kell, majd amikor felnézett precízen fejbelőtte, és boldogan üvöltötte az Orifonba. Elsőre megfektettem a disznót!
Lelkesen ment is ki az őrség gratulálni neki, meg a fegyverhasználat miatt amúgy is kellett, de csak egy igen megszeppent őrt,és nagyon mocskos laktanyaparancsnokot találtak, aki erősen káromkodva hajtotta el őket. Viszont soha többé nem próbált )a mi időnkben) hátulrúl az őrhöz sunnyogni.
A malackáért meg pár úra múlva suttyomban kellett kiosonni UAZ-zal, majd káromkodva visszajönni és kimenni ismeg a darus ZIL-lel, és máig nem értem, hogy a fenébe nem buktunk meg se a kocsiforgalommal, se az őr lövöldözésével, se a malacka eltakarításával.
Viszont az őrhely divatba jött. A későbbiek során még sikerült ott őz helyett kóbor kutyát és ügyeletes tiszt helyett meg sünre is lőni. A süni megúszta.
2. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-10-12 03:46
Ebben a laktanyában (BP-től 30 km, 300 év távolságra) is divatos volt a saját gazdaság. Drága, no, annak a sok katonának az etetése, a tisztek meg szerették a disznotorost. Is…
A gazdaságban volt egy méretes kandisznó, akinek (csak magázta mindenki, aki látta) már harmadszor erősítették meg az úlját, de hiába, viszont kani feladatit se látta el túl jól, lévén a harmadik jobb sorsra érdemes malachölgyet ölte le közvetlenül az aktus után. Rossz véleménnyel volt a nőkről, ő tudja miért.
Az első kettőt még betudták neki (másnak se volt sokkal jobb a hozzáállása az ilyemihez arrafele), dea harmadik valamiért kiverte a biztosítékot, Rüfi api halálra lett ítélve.
A gazdaságot üzemeltető helybéli katonautánzat (sok tiszt szimpibb volt a gyereknél, ami lássuk be, ritkaság), erős fejvakarás közepette némi segítséget kért a feladat végrehajtásához. Meg is kapta a pesti táposokat, mind a négyet, akit odavetett rosszsorsa, és persze engem se hagyhattak ki egy ilyen kalandból.
Nézegettük a malackát, aki élősúlyban nehezebb volt nálunk (háromszáz kiló fölött volt, de már nem tudom mennyivel), a jóindulatú fejecskéjét, amihezképest laktanyaparancsnokunk is határozottan szimpatikus figurává avanzsált, és nagyon nem tudtuk, mi a fene legyen?
Javasoltam, hogy lőjük le, aztán majd kicibáljuk valahogy a kert végéből, de bölcsen beláttuk, hogy esélytelen. El nem bírjuk, kocsival nem férünk hozzá, marad a kötél.
Sikeresen beszerveztünk még párönkéntest, majd kerítésről, últetőről, mindenhonnan aggattunk rá köteleket, és elindultunk kifelé.
Ki az úlból, az úlat jobbra megkerülni az őrség elég keskeny felvezető útján, majd befordulni a gazdasági épület mellett, és előrecibálni az egyre jobban tiltakozó jószágot.
Eleinte tetszett neki a játék, majd megunta. Mi csak cibáltuk, ezen megsértődött, és elindult az ösvénykén, súlyát, korát meghazudtüló tempóban.Addigra mi már elhelyezkedtünk últetőn, kerítésen, oszlopon és körtefán, a malacka meg rohanvást az ösvényen, ami csak kicsit volt keskenyebb, mint ő.
Szemben a váltásra igyekvőőrséggel…
Azok ahányan voltak, követték példánkat (kerítés, fal, tető, ami jött), kivéve a felvezetőt, aki tudomásul vette, hogy megtámadták az őrséget, szabályosan felszólította Röfi urat (volt valami rendes neve, de nem hallgatott rá) cselekménye abbahagyására, majd ahogy kell, lőtt alevegőbe, majd sajnálattal kvégezte a malacot. Nagyjából a teljes tárral. Holtában is elütötte Röfi úr majd egy köbméternyi teste.
Persze le lett váltva, anyázva, fogdába téve (velünk együtt, ahogy kell, mindenki, kivéve csíraféle sunnyogó sorparasztunkat), jogtalan fegyverhasználat, pánikkeltés, minden, amit lehetett rá akartak verni, menjen csak nagyatádra, és ott riogassa a disznókat, de szerencsére valami épeszű tiszt még vádemelés előtt lehülyézte szeretve tisztelt parancsnokunkat, és elkente az ügyet.
A malacka viszont ottmaradt az ösvényen, nekünk kellett elhordani hülő tetemét párórás fogságunk után.
Némi agyalás után (hiába, lusta, satnya pesti táposok), előkerült a korábban már bizonyító darus ZIL, egy fene tudja honnan származú csőszerű vasdarab, ez rá lett húzva egy rendesen megtámasztásra kerölő oszlopra, le lett fejtve jópárméternyi sodrony, majd a darucska és a ZIL együttes ereje valahogy becibálta az udvarra Röfi úr porhüvelyét, átadva idegesítő és félelmetes létét a kondérnak.
Fura módon belőle se került kaja az asztalunkra, állítólag büdös volt a húsa. Annyira nem, hogy a parancsnoki sofőrnek ne kelljen háromszor fordulnia…
3. spájdernecc — 2009-10-12 05:28
@Krux:
de
ott a pont
4. Optika — 2009-10-12 12:40
Hát mindenütt az 1. őrhely volt a szívás?
Zalaegerszegen a belső őrségnél tuti. Ott volt a legnagyobb a jövés-menés. Ott aztán nem lehetett napközben szépen szenderegni, olvasgatni.
Bezzeg a külső őrség 4. és 5. őrhelye! Azok voltak a nyugalom szigetei. Komolyan sajnáltam, hogy 3 óránként váltás van. Jobb lett volna egyben letudni 6 órát, az alatt ki is alussza magát az ember! :)
5. Optika — 2009-10-12 12:47
Ja amúgy ilyen megfektetős sztorikat hallottunk ott is. De nem tudtuk, hogy igaz-e vagy legenda…………
6. gatsy — 2009-10-12 15:25
@Krux: @Violette81: @Szalacsi Dezső: Jó szerencsét! Én ugyan nem abban a völgyben, hanem az ország másik végén (Sopron)lettem értelmiséggé, viszont édesapám, nagybátyám és unokabátyám is ott végzett.
Öröm mindenütt össze találkozni az burs-testvérekkel. :D
7. spájdernecc — 2009-10-12 15:43
üdv az erdésznek :)
és persze Jó szerencsét!
8. gatsy — 2009-10-12 15:55
@spájdernecc: hát őszintén bevallom, hogy közgazdász, de a hagyományokat a szaktól függetlenül is tisztelem és szeretem!
Családilag pedig úgy néz ki, hogy édesapám gépészmérnök volt, a nagybátyám nyugalmazott bányamérnök Pécsen, az unokabátyám pedig geológus
9. spájdernecc — 2009-10-12 16:05
@gatsy:
mindegy az, csak a hattyú tollasodjon :)
10. gatsy — 2009-10-12 16:11
@spájdernecc: „Oh, régi szép diákélet, hová hová tűntél el!”
:)
11. Krux — 2009-10-12 20:10
@gatsy: @spájdernecc: Uraim és vaskohászok! Jó szerencsét a bányásznak! Legyen fényes sikere a kohásznak! Tiszteletet a gépésznek! Igazságot a jogásznak! Pénzt a gazdásznak! Vivát bölcsész! Hangot a zenésznek! Stb…
Nálunk, a Dudujka-völgyben a mai napig minden szakestély azzal kezdődik, hogy 1735-re visszavezetve, végigénekeljük a karok himnuszait. Bányász, Erdész, Kohász, stb. Ha ezeket nem tudod, nem is keresztelnek meg.
12. gatsy — 2009-10-13 08:21
@Krux: Hát a himnuszok a minimum. ;) Azért annál még egy kicsit több is kell a kereszteléshez.:)
Sajnos mostanság egyre kevesebbszer jutok vissza Sopronba, de azért évi 2-3 szakest így is össze jön.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egyre gyakrabban kapom magamat azon, hogy selmeci ntákat dudorászom magamban, pedig az egyetem alatt sem hanyagoltam el őket.:)
13. htibi — 2009-10-13 18:43
@eMM2: hol voltál ?
14. htibi — 2009-10-13 18:59
@Optika: ismerős helyzet !
15. eMM2 — 2009-10-13 22:49
@htibi:
Szentendre Kossuth Lajos Katonai Főiskola mint sorállományú, a szállítószázadban 1988-1989.És nekünk volt ám külön őrszázadunk is(na ott voltak a legnagyobb tahók) úgyhogy minket ilyesmivel nem zargattak.
16. labi — 2009-11-10 13:17
Hozzám egyszer a harcálláspont keverék kutyája akart feljönni az őrtoronyba valamikor éjfél után… A legeldugodtabb erdőszéli toronyban – ahol állítólag már vágták el őr torkát amit hittünk is meg nem is) – arra ébredtem, hogy valaki jön fel a vaslépcsőn…
Miután lefostam a bokámat és kiderült hogy ki a látogató, szegénynek leüvöltöttem a szőrét, pedig csak azért jött hozzám, mert nagy haverok voltunk amúgy… :)
A következő napokban lelkiismeret furdalásból nem győztem kárpótolni szegényt finom falatokkal.
No természetesen utána mindig meglátogatott őrségben, de így legalább volt ott aki figyelt helyettem… :)
17. Marcellusca — 2010-07-09 20:12
Na, a hüjjje Mityu ide irányított. :D
Később majd olvasgatom a blogot. :)
@Mityu: Nekem azt tanították, hogy a parancsot „megb@szni” nem érdemes!
Csak szaporodik. :DD
18. Marcellusca — 2010-07-09 20:18
@Rókakígyó: Figyelmeztető lövésnek hívták. És levegőbe kellett leadni.
/Zárójelben: NATO szabály szerint a behatoló lába elé/mellé kell leadni a figyelmeztető lövést./
A célzott lövésről meg azt tanítottam (mert szab. szerint kerülni kellett az emberi élet kioltását), hogy: Lábra irányuló fejlövés. :)))
Egyik őrkatona sem volt mesterlövész, nem lehetett számonkérni, hogy miért nem a lábat találta el. A fejlövött meg nem fog ellene vallani, hogy ő nem is akart bemenni, meg nem is hallott semmit. :D
19. Marcellusca — 2010-07-09 20:24
@Mityu: Én határőröktől hallottam hasonló sztorikat. :)
Az a hülye őz (éjszaka) nem állt meg a felszólításra, és a sötétben, bozótban csak a mozgást lehetett hallani. :)
20. Marcellusca — 2010-07-09 20:24
Jóóóóvaaaaa, látom, a KBM itt is „dolgozik”. :D
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.