085. – Géza honvéd, kétszer

Mivel nagyvonalúságomnál már csak a jóságom közismertebb, ma két történetet is olvashattok Art tollából. Mindkettő főszereplője Géza honvéd, aki katonának ugyan tökéletesen alkalmatlan volt, de legalább lehet róla ilyen sztorikat mesélni. És gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy Gézákra minden hadseregnek szüksége van.

Az elfeledett légió

Volt nálunk egy komplett idióta gyerek, úgy hívták, hogy Danyi Géza, de lehet, hogy nem is így hívták, mert nem hallgatott arra, hogy “Danyi honvéd, hozzám!”, arra viszont igen, hogy GÉÉÉÉZA a kurva anyád bazmeg, hol a picsába vagy már?! Egy ilyen nyírségi parasztgyerek volt, az a fajta, aki 18 éves korára elveszítette a fogsora felét, elitta az agyának a háromnegyedét, valamint valószínűleg a teljes családja börtönben és/vagy elfekvőben tölti napjait.

Kesehajú, vizenyősszemű apró kis fickó volt, örök debil vigyorral a fején, és totál érthetetlen tájszólással, amire még rájátszott a fogatlan szájszerve meg standard alkoholszint. Ennek valahonnan mindig volt pálinkája, de egy idő után senki nem baszogatta érte. Leveleket nem írt és nem kapott, látogatója sose volt, egyszer engedték haza szabadságra Szabolcsba a falujába, de két nap múlva a katonai rendészet hozta vissza Budapest Keletiből; odáig bírt eljutni saját erejéből, ahol aztán jól berúgott, és a továbbiakban nem fárasztotta magát a vonatozással.

Ez a Géza annyira hülye volt, hogy a fogyatékosság határát súrolta, fegyvert nem lehetett a kezébe adni, mert képtelen volt felfogni vagy alkalmazni olyan egyszerű szabályokat, hogy épületbe való belépés vagy gépjárműre való felmászás előtt szabályosan kitárazzuk a fegyvert, nehogy véletlenül lekaszaboljuk önnön bajtársainkat, plusz további ártatlan civileket.

Egyszer egy hosszútávú vezetési gyakorlaton voltunk, ami abból áll, hogy teherautóoszloppal meg kell tenni kb. 30 kilométert úgy, hogy egy jármű se boruljon a susnyásba, és a végén ugyanannyi autóval érkezzünk vissza, ahánnyal elindultunk, plusz lehetőleg az emberek is mind meglegyenek – de ez utóbbit már csak bónusz fokozatért, alezredestől felfele követelték meg. A Géza volt beosztva az egyik Kamazra, már az isten tudja, hogy mi célból, ugyanis természetesen vezetni se tudott, pláne nem teherautót. Valami málházói feladata volt talán, ez a platón történő zötykölődésben merült ki gyakorlatilag, de lényeg az, hogy mindenkinek ki legyen pipálva a kiképzési tervében egy ilyen vezgyak.

Én voltam a parancsnoki rádiós, de miután megállapítottuk, hogy a rádió csak a 9 méteres árbocantenna telepítése után használható, beláttuk, hogy ez a művelet menet közben gyakorlatilag kivitelezhetetlen, így kommunikációs lánc nélkül maradtuk. Ezután az egyetlen feladatom az volt, hogy időnként hátramásztam a platóra, és ordítozva közöltem a mögöttünk haladóval, hogy szerintem zörög a sárhányó.

Persze egy ilyen vezetési gyakorlat igen megerőltető művelet, úgyhogy kábé óránként muszáj volt megállni és rendezni a sorainkat, bevárni az leszakadozókat meg leugatni a méltatlankodókat. Meg is szomjazik ilyenkor a jó katona, úgyhogy a tiszt urak vezényletével útitervbe iktattuk először a Márkus tanyát, majd Igor Vaszilijevics bolgár kertészetét, ahol csudálatos módon a fóliasátrak alatt kertészet egyáltalán nem volt, ellenben pálinka és házibor rengeteg, plusz néhány, hogy – hogy nem, honvédségi márkájú olajkályha, honvédségi gázolajjal.

Mivel igen fáztunk és szomjasak is voltunk, megszálltuk tehát Igor fóliasátrait, ahol akkurátus rendben sorakoztak a honvédségi lócák, honvédségi demizsonok és merőkanalak, valamint bádog bögrék, amibe Igor gyakorlatilag fillérekért mérte a szeszt.

Gézát kint hagytuk őrségbe. Na nem az Ötödik Északolasz Hadtest hirtelen megjelenésétől tartottunk, hanem a cigányoktól, akik rendszeresen fosztogatták a magukra hagyott honvédségi járműveket, amiket egyébként harckészültségi okokból nem lehetett kulcsra zárni (ezt ők jól tudták), slusszkulcsuk se volt (ezt is jól tudták), hanem gombnyomásra indultak (már amikor), szóval minden okunk megvolt rá, hogy egy fegyveres őrszemet für alle fälle hátrahagyjunk, míg iszunk, ha nem akarunk szégyenszemre gyalog hazakutyagolni.

Igen ám, de valahogy a Géza mégiscsak megoldotta, hogy ő is berúgjon, és mire visszaértünk, ő már békésen hortyogott az egyik Kraz alatt (ott nem esett rá a havaseső), mellén keresztben a géppisztolyával.

Meglátta ezt Imrefőhadnagy, aki éktelen haragra gerjedt, és elhatározta, hogy majd most megleckézteti ezt a barom Gézát. A terve az volt, hogy odalopózik, és a részegen alvó katonáról lelopja a fegyvert, majd ezután sorakozót és fegyverszemlét parancsol, ahol ki fog derülni, hogy a katona nem bír elszámolni a fegyverével és hahh! jól lebukik, két hét fogda, satöbbi. Mondtuk neki, hogy ugyanmár, nem kéne ezt, minek pöcsölünk itt ezzel, menjünk már, mert késő van. De a főhadnagy csak ragaszkodott a tervéhez; úgy látszik megérezte, hogy eljött ma az ő nagy napja.

Levetette magáról a köpenyét, hasravágódott, és Chuck Norrist megszégyenítő stílusban, könyökre-térdre támaszkodva, mintegy nyomot is alig hagyva, hasmánt elkezdett bekúszni Géza után a teherautó alá. Egy igazi felderítőtiszt! mondaná egy avatatlan szemlélő, de  mi tudtuk, hogy Imrefőhadnagy legalább olyan részeg, mint Géza, csak ő jobban fázik, és ezért nem aludt még el.

Miután Imrefőhadnagy eltűnt a teherautó alatt, mi már nem láttunk semmit, csak annyit hallottunk, hogy a teherautó alól lövések dördülnek, ádáz dulakodás zaja hallatszik, majd kisvártatva iszonyatos káromkodás és csörömpölés közepette előmászik Imrefőhadnagy falfehéren, Géza pedig az ismert debil vigyorával: “Háááá! Iiiaaa eeeee eüüü ééé???” (=kb: megyünk már gecik vagy mi van?)

Apránként összeraktuk a történetet: Imrefőhadnagy nem tudta, hogy Géza csőrehúzott, sorozatlövésre állított géppisztollyal alszik (a biztonság kedvéért, ahogy utólag magyarázta). Ezért mikor Imrefőhadnagy a sötétben óvatlanul a fegyverért nyúlt, az elsült, amitől Imre úgy megijedt, hogy elsősorban jól bebaszta a fejét a kardántengelybe. Másodsorban a Géza erre felriadt, és a vaksötétben első dolga volt behúzni egy kurvanagyot a támadójának, továbbá kicsit meg is rugdosta, már amennyire a hely szűke megengedte. Imrefőhadnagy erre jobbnak látta sürgősen kimászni.

Jót röhögtünk volna az egészen, ha nem derül ki hamarosan, hogy a lövések átlyuggatták Igor Vaszilijevics centrális fóliasátrát, és csak a vakszerencsének volt köszönhető, hogy nem volt ott éppen egy italozó katona se.

Mindegy, a Gézának ezentúl nem adtak fegyvert a kezébe. De ezen kívül se lehetett semmire se használni: az hagyján, hogy írni és olvasni nem tudott, de pl. telefonálni sem, így gyakorlatilag semmilyen szolgálatra nem lehetett beosztani. Végül az egyetlen munka, amit rá lehetett bízni, az a kertészkedés volt: gereblye, ásó, talicska meg ilyenek – remekül passzoltak a Géza kezébe. Az egy gond csak az volt, hogy Géza mindig combig ganésan került elő (és persze részegen, de ez mindegy), úgyhogy a parancsnokság idővel elrendelte, hogy Géza eztán bakancs helyett gumicsizmában menjen mindenhová. Így lett Géza az egyetlen gumicsizmás katona a Varsói Szerződésben.

Végül mindenki elfogadta, hogy az a gumicsizmás, tudod, az a szerencsétlen hülyegyerek, hagyni kell, végül is nem árt senkinek, és legalább messziről látszik, hogy nem is igazán katona.

A kertészeket, így Gézát is, egyszercsak elkezdték nagyon megbecsülni: a laktanya kerítésén belül több hektárnyi, gondozásra szoruló zöldterület volt, a parancsnok meg fejébe vette, hogy ez lesz az ország legzöldebb laktanyája. Szó ami szó, tényleg szép volt, ápolt fák, bokrok, gyep, minden. Dehát rengeteg munka volt vele, nyáron pl. fűnyírás, ami – mondván – kézi erővel szinte lehetetlen volt, ezért a szomszédos téesztől vettek egy használt benzinmotoros fűnyírógépet, de akkora volt, hogy már majdnem kombájn.

Jól is jött ez a gép, mert lehett rá gázolajat vételezni, havonta vagy két-háromszáz litert biztosan, és tulképp senkit nem zavart, hogy dehát ez egy kétütemű benzinmotoros szerkezet, amibe egyáltalán nem való gázolaj, de nem baj, ugyanis úgyis üzemképtelen volt, és az egyik siló sarkában állt letakarva egy “SA-20: Békezárolt Készlet Kinyitni Tilos” feliratú ponyvával. A katonák meg továbbra is kézi erővel, kaszával meg sarlóval (kopaszok körömollóval) nyírták a füvet.

Ám egyszer nagy baj történt: megneszelte a Miniszterhelyettes Vezérkarifőnök Elvtárs, hogy van itt egy mintalaktanya mintaszerűen karbantartott zöldövezettel, és meg akarta nézni, hogy milyen szép is az. Sajnos pont június közepén történt ez, amikor a fű a legjobban burjánzik, és nyilvánvaló volt, hogy a látogatásig hátralévő 2 nap akkor se elég a fűnyírásra, ha minden élő és mozgó ember kaszát ragad, arról nem is beszélve, hogy csak 4 db. kasza volt raktáron (a beszerzési bizonylatokon 34 kasza volt ugyan, de mindenki tudta, hogy azok valójában kerti bútorok a Zászlóalj Parancsnok Elvtárs dunaparti kulipintyójában).

Szóval nincs mese, meg kell oldani a gépi fűnyírást, különben embertelen botrány lesz. Kiadták a parancsot, hogy üzembe kell helyezni a fűnyírókombájnt bármi áron. Összetereltek mindenkit, akinek autószerelő volt a szakmája, később azokat is, akiknek bármilyen szerelő volt a szakmája, hogy valahogy leheljenek életet ebbe az ócskavasba. De hát egyszerűen nem ment. Kap benzint, oké. Kap levegőt, oké. Kap gyújtást, oké. Akkor meg miazisten baja van ennek a szarnak. Egyre kínosabb volt a helyzet, ennyi sok okos szakmunkás nem bírt elbánni egy nyamvadt fűnyíróval, pedig még a Fegyverzettechnikai Szolgálatvezető (mérnök őrnagy) is megnézte, de kurvára nem jutottak semmire.

Ekkor előkerült a Géza, gumicsizmában és szokás szerint csontrészegen. Hogy mi a fasz ez a kavarás ott a kertészeti cuccok körül?! A picsába mindenki! Mi, hogy nem indul a fűnyíró? Faszok! Dehogynem indul az!

Géza elővette a bicskáját, és miszlikre szedte a motort. Egy-egy alkatrészt megköpködött, másokat a körmével megnyomkodott, megint másokat kicsit megtaposott, mi meg egyre nagyobb csendben figyeltük, hogy mi történik. Végül Géza összerakta a motort (motrot), megintcsak egyetlen bicskával. Majd megrántotta az indítózsinórt, és csodák csodája, trrak-tak-tak-tak, a motor beindult, és úgy nézett ki, hogy képes önfentartó forgó mozgást produkálni.

– Heee heeejjj gecik, hááá mén ez! – rikkantott Géza.

Fél év múlva együtt szereltünk le, s nekem úgy rémlett, Géza nem igazán örül a hazatérésnek. A leszerelővonaton ő volt az egyetlen józan katona.

26 hozzászólás

 1. Szalacsi_Dezső — 2009-10-16 08:16 

Matróz ízű szeszesital!!
Ez a kép óriási, meg a poszt is. :-D

 2. dozark — 2009-10-16 08:39 

Lehet, hogy több helyen is olvasgatok, de ez valahogy ismerősnek tűnik, mintha már lett volna korábban.

 3. spájdernecc — 2009-10-16 09:00 

jó sztorik
én ugyan vezgyakon éleslőszert sose láttam, de hát, ahány ház annyi szokás

 4. proletair — 2009-10-16 09:03 

Édesjóanyám, de jókat kacagtam! Brávó, az ilyen sztorik miatt lett ez a blog!
Kiváló sztori volt!

 5. Luxa — 2009-10-16 09:13 

@dozark: Szerintem lemilen volt anno kommentben, mert én is olvastam már. Nem baj, másodjára is jó. :)

 6. Boogie66 — 2009-10-16 09:13 

Nekem is deja vue érzésem van. Má’ biztos hogy valahol olvastam – de ez egy kicsit cizelláltabb volt.

 7. thinker_ — 2009-10-16 09:21 

milyen íze lehet egy matróznak, ha italt neveznek el róla? :)

a sztorik jók, mikor térünk vissza a napi frissítésre?

 8. dozark — 2009-10-16 09:28 

@thinker_: Szeptember közepén, végén, így szerepelt a 48,5-es posztban. :-)

 9. eMM2 — 2009-10-16 10:23 

Én még nem olvastam mert nem igazán jártam sokat a lemilen beeeeee!:)
Amúgy vezgyakra még vaklőszert sem kaptunk nemhogy éleset de az AMD-t azért vittük hagy legyen csak útban.
Ennek a Gézának kelett volna TSZ-esnek lennie,valamit dobott volna a továbszolgáló tiszthelyettesek értelmi színvonalán.
Nálunk az őr raktáros kollega pld azon gondolkozott hogy beadja a TSZ-t.(De lehet hogy HK-s volt, hát nem sok a különbség agyilag) Én csodálkoztam is mert azért annyira nem volt hülye de a vidéki élet perspekívájában semmitse látott(borsodi volt persze, de akkor ott még volt munka) szóval megfontolta.Végülis nemtom mi lett belőle.Lehet már tábornok mert ott volt a szimatszatyrában a marsallbot.Vagy honvédelmi miniszter,most röhögjetek a keresztneve már nem ugrik be de a vezetékneve Szekeres volt!

 10. Szalacsi_Dezső — 2009-10-16 10:43 

@eMM2:
Megvan a hiányzó láncszem a TSZes raktáros és a honvédelmi miniszter között. Ezek szerint Imre része a katonai evolúciónak. :-D

 11. belszolga — 2009-10-16 10:56 

Mindenhol volt Géza honvéd…
Nálunk azt hiszem, Gábornak hívták. 6 hónapot töltöttünk egy körletben.Nem beszélt, csak nézett ki a fejéből imára kulcsolt kezekkel. Úgy emlékszem, szegény pont elérte azt az IQ mennyiséget, amivel még besorozták.De a lényeg, a srác 50 kiló volt vasággyal, de ha felhúzták, volt hogy 10 embert juttatott a gyenguszra…

 12. Jedlik — 2009-10-16 11:08 

Ahhha, itt olvastam már: 1rem1.com/az-elfelejtett-legio/#more-951

ettől még jó.

 13. dozark — 2009-10-16 11:27 

@Jedlik: Valóban, én is ugyanitt. Persze, hogy jó, volt már itt rossz történet? :-)

 14. Titus Pullo Urbino — 2009-10-16 12:30 

Nagyon jó volt, élvezetes, fordulatos, meglepő.

 15. sorhajóhadnagy — 2009-10-16 12:40 

Hát igen… Vannak történetek, amelyek a népköltészet határán mozognak. De így van rendjén, amikor a realista korrajzból mitológia lesz. Civileknek ez is jól hangzik, tök katonás, hozzáértőnek azért egyértelmű, hogy ez a milstory kissé retusált. Vezgyakra soha senki nem vitt éleslőszert, és nem bíztak volna töltött fegyvert egy ilyen katonára. Azt hiszem, ez világos. Ám a költői lényeget tekintve (az igazat mondd, ne csak a valódit) jó a sztori.

 16. eMM2 — 2009-10-16 12:51 

@sorhajóhadnagy:
Így van a töltött fegyverrel azért csínján bántak.Nekem pld kezembe sem volt éleslőszerrel töltött AMD sose,kivéve a lövészetet a lőtéren.(Azt a 3-at,azaz félévente eggyet)Az őrök kaptak éleset meg a VÁP-osok és kész.Ők is nagyon ellenőrzötten számolva.(Még a vaklőszert is számolva kaptuk amúgy)nem osztogatták azt mint a cukorkát.Nem annyira a katona/esetleg civilek) élete kimélése céljából hanem mert rettegtek ’56 szellemétől,semmiylen lőfegyvert/lőszert a népnek,még légpuskát sem lehetett csask úgy tartani.Emlékeztek?
Namost ha a seregnél csak úgy osztogatták vola a „stukkert” az idővel elfolyik a „civil” szférába is és ezt nem lehetett megengedni.Nagyon is jól emlékeztek az elvtársak hogy az’56-os forradalmárok a katonaságtól kapták a fegyvert,nem csak géppityut hanem még tankot is.Mert bizony ami T-34-est látunk a híradókban az mind magyar „átált” eszköz, a SZU az T-54-esekkel nyomult nálunk debütált a típus mérségelt sikerrel mert volt belőle veszteség szép számmal, dehát volt sok.

 17. Szalacsi_Dezső — 2009-10-16 13:17 

Nálunk a Mezei honvéd volt ilyen.(lsd. korábbi posztomat, nem reklám)

 18. Vajmaci — 2009-10-16 15:17 

Minden laktanyának megvolt a maga Gézája..:D:D
A minénkben Adyliget ’93-’94) nem tudom hogy hívták..talán Tibinek!
Valami olyasmi rémlik, hogy ’94 augusztusi leszerelésre várók közül, a testvérével volt a srác a Törzs Szd.-on.
A testvére nem volt toronyhibás, csak Ő!:D
Szerencsétlennel még leszerelő korában is mosatták a hosszúfolyosót, amit egy alkalommal (gondolom betelt a pohár alapon) nehezményezett a LaktanyaÜH-nál, aki mitadisten a Törzs Szd. PKH-ja volt…felment a századszintre, létszámellenőrzést vezényelt, és (mivel tudta hogy megy ez sutyiban) a kopaszokat elküldte a kantinba tv-t nézni, az öregekkel,és leszerelőkkel, pedig kitakaríttatta a századot!
Szemlére!:D:D
Mondanom sem kell, a „századőkre” este akkora pokrócozásban részesült az öreg állománytól, hogy 2 hétig a gyenguszon volt, mert csuklótöréstől kezdve, a zúzódásokig, mindennel „ellátták”!
Majd leszerelték vagy egy hónapra az eset után, pszihés okokra hivatkozva!
Az esethez hozzátartozik, hogy a pokrócozásban tevékenyen résztvevők közül asszem 3, vagy 4 fő velünk szerelt novemberiekkel…kaptak 3 hónap hosszabbítást „ajándékba” a Katonai Ügyészségtől!

 19. gitáros — 2009-10-16 15:42 

Remek írás!
Ja, ja, Géza honvéd mindenütt volt… Nálunk (Eger, 1983-85) kettő is, csak az egyik Gézát Lajosnak hívták, a másikat meg Svejknek hívtuk… :)
Előbbi esetében egy öngyilkossági kísérleténél belátták, hogy alkalmatlan a katonaságra és leszerelték. Addig őrkatona volt, éles lőszerrel, természetesen.
Svejk viszont arany pofa volt. Az a típus, akivel bármi megtörténhet (főleg, ha jóindulatú bajtársak erre némileg még rá is segítenek) és a kezdeti idegbaj után simán tudott nevetni saját magán.
Egy alkalommal éjszakai riadót vártunk, ezért biztos, ami biztos, mindenki felöltözve, surranóval a lábán feküdt le aludni. Svejknek pedig villámgyorsan olyan mélyen sikerült nyugovóra térnie, hogy arra sem ébredt fel, amikor két oldalról precízen bevarrtuk a pokrócai közé… Mindezt az emeletes ágy felső szintjén.
Hajnal felé riadó, mindenki esze nélkül pattan ki az ágyából, kivágódik az ajtó,üti a századpékával berobban a körletbe, Svejk honvéd békésen hortyog. Századpéká elüvölti magát:
– Svejk, maga állat, ÉBRESZTŐ!
Az oly szeretett hangra Svejk felriadt és egyetlen lendülettel levágódott a padlóra, sehogy sem értve a szituációt ott tekergett tetőtől talpig pokrócba varrva az üti lába előtt, aki csak ennyit kérdezett:
– Ki ez a pondró?

 20. gothmog — 2009-10-16 18:09 

A fűnyírásról- történt egyszer, hogy századunk külső körletén időszerűvé vált a fűnyírás. Értsd: A laktanyaparancsnok (bizonyos Radics) egy dandárdiszkó alkalmával szóvá tette, hogy, idézem „a harmadik század külső körletébe meg rókára lehetne vadászni!”. Ezen sugalmazás alapján a századpk mintegy megkérte az állományt, hogy volnánk szívesek azt a közel hektárnyi bozótot (tényleg méter+ magasságú gaz volt a területen) megszűntetni. (persze nem ezekkel a szavakkal, és hangnemben) Úgyhogy a század kivonult, és füvet nyírt. Gyalásóval. És ami a legfurcsább: a művelet eredményes volt.

 21. eMM2 — 2009-10-16 18:21 

@Vajmaci:
Na igen a sereg úgy volt kitalálva hogyha netán valami ókos tiszt „segíteni” akart a honvédon azt az illető szívta meg.
Kopaszkorom vége felé rájöttem hogy a legbulibb takarítás az a „külső körlet”
( a kopaszok takarítottak persze ez a világ rendje, amikor ez felborul az nagy baj, de erről önnálló postot írok)
Ez úgy nézett ki a kellemes késő tavaszi időben kelett kitakarítani a legénységi épületet körbevezető járdát és a füvet.Ez soknak hangzik de egyáltalában nem volt az.Összeszedegettem a nagyobb szemeteket azt kész rend van, az AEGÜ egy bólintással átvette.(A fűszálakat minálunk nem kelett elvágólag megfésülni a nyírással meg nem mi veszkődtünk) Ezzel elszórakotzom egy jó húsz percet a friss levegőn madárdalban mintha dógoznék és kész is vagyok míg a többiek fókáznak.És szállítószázad révén sokan voltak kint igénybevételen a kopaszok meg nem siettek vissza takarításra szóval kevés volt az ember.(már ha lett volna fóka de nem volt kézzel kelett felnyalni a folyósókat,sőt az elején még azzal is szívattak minket hogy az akkori raktáros nem adott ki elég felmosóromngyot tehát az egyik csapat arra várt hogy befejezze a másik miközben időre legyél kész,én megoldottam én hozattam othonról a körletünknek saját felmosórongyot aki más hozzányúlt az a halál fia ,jó katonás megoldás)
Naszóval kényelmesen szedegetem a szemetet és megjelent a színen a század pol.tisztje a „Hosszú puska” hdgy.(volt neki rendes neve is de ez a találó egy langaléta tejfeleszájú fontoskodó hangya) hogy húha mieza mieza szívatás cseszte le a különben jóindulatú öreg AegÜ-t hogy egy szem katona takarítja az egész külső körletet.Mit volt mit tenni kihajtotta majd az egész benti takarítást fűszálat nézni.Aztán meg segíthettem be bent fókázni mert ugye azt is meg kell csinálni tehát még várt egy folyosó.Na a jó anyucikád hosszúpuska és ezzel még nem volt vége.
A többi surranótársam is rájött a „találmányomra” hogy a külső körlet az így nem is olyan szívás mint mondjuk télen szóval később tülekedni kelett a helyért.
Hát kérem így működött a sereg,és én még jó helyen voltam.

 22. Szalacsi_Dezső — 2009-10-17 09:51 

@Vajmaci:
Szegény Tibi :-(

 23. 68nyara — 2009-10-17 18:07 

@Szalacsi Dezső: Jaja, Géza mindenhol volt. Nálunk nem emlékszem már, hogy hívták, de szintén IQ negatív volt, és analfabéta. Egyszer megvert valakit a szinten, mire kapott 1 évet, úgyhogy végül 2,5 évre szerelt le.

 24. Michael Collins — 2009-10-21 10:31 

Hosszútávú vezetési gyakorlat :). Nem voltam, csak mesélték, hogy a rádiós kocsin kinn felejtették az antennát – bár a menetbiztosítók próbálták jelezni – és behajtottak a vasúti átjáróba. Més szerencse, hogy senkinek nem volt fenn a füles. Állítólag baromi gyorsan hagyta el az állomány a gépjárművet – hál istennek sérülésmentesen. Ja, az felsővezetékes volt a vasúti átjáró :).

 25. Adani — 2009-10-21 14:48 

@Michael Collins:

Gondolom a technika nem köszönte meg azt a 25 ezer voltot, amit kapott a vasúti felsővezetéktől. :))))

Egy hasonló történetet hallottam ott vmi NATO külédöttséget vártak, akik kíváncsiak voltak még 1998 körül ,h mi mindenünk van ezért az összes híradástechnikai cuccot kizavarták egy nagy placcra a laktanyában és beüzemelték a látogatás előtti délutánon szépen kinyitogatták felállították a mgas antennarudakat is, majd szépen ott is hagyták. Este pedig vihar volt és senkinek se jutott eszébe, h nem túl jó ötlet egy halom égnek meredő magas fémrudat ( antennák) vihar közepén egy sík terület közepén hagyni. Na vajon mi történt? Pontosan az. éjjel arra ébredt a laktanya, h BUMM Reggle pedig konstatálták ,h amperszag és ropogósra sült technika. Mire a NATO küldöttség odaért csak egy halom ropogósra sült ócskavasat tudtak bemutatni mint híradástechnikát.

 26. 1rem1 Art — 2009-11-02 14:56 

Valóban az enyém a sztori, tiboru az én bíztatásomra másolta ide. Örülök, ha tetszett, majd még küldök alkalom adtán.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.