Dezső történeteinek állandó főszereplője Gyula, aki a mai sztoriban is felbukkan, ráadásul leszerelésközeli állapotban.
Márpedig arra minden (sor)katonaviselt olvasó emlékezhet, hogy az utolsó napok egy laktanyában… huhh, szóval olyankor tényleg előkúsznak a legmélyebb lelki bugyrokban addig rejtőzködő ösztönök.
Minden sorkatona (katona)életének legboldogabb időszaka az, amikor visszaérkezik az utolsó eltávról, amin végre behozhatta a civil ruhát a leszerelés előtt. Nem volt másképp nálunk sem. Ez az az időszak, amikor a féktelen mulatozás, a „leszarok mindent” mentalitás gyakran a legállatiasabb ösztönöket hozza a felszínre. Ilyenkor az éjszakai laktanya csendjét gyakran verte fel az innen-onnan felbődülő VILMA! kiáltás, majd az erre válaszul érkező, kisebb intenzitású ETEL!, amire persze automatikusan zúgott a „Köcsög tápos!” viszontválasz. A katona ilyenkor „másállapotba” kerül.
Hornyák Gyula, a „Nagy Fehér Állatt” (két t-vel), egy este úgy berúgott, hogy a stokit keretestől vágta ki az ablakon. Mindez nagyon tetszett is neki, mert utána ordította, hogyaszongya: „Hornyááák, nagyfehér ááállattt!” Öröme azonban nem tartott sokáig. Pár perc múlva nyílt a körletajtó és belépett Herkli hadnagy, a századpéká. Róla tudni kell, hogy egy ritka savanyú, humortalan figura volt, akinek mosoly 
soha nem hagyta el az ajkait. Mondjuk legalább szemét se volt; viszonylag jól elvoltunk vele. Leszámítva, amikor meghallotta, hogy eccer a Soltész Rezső nóta dallamára az alábbi szöveget harsogta a század ebédhez vonuláskor:
Szóljon hangosan a verkli,
Gyere Herkli verd ki,
A’ lesz csak a jóóó!
Na szóval ott áll Herkli hadnagy az ajtóban némán. Gyula kicsit megszeppen, nem tudja, most mi következik. – Hornyák! Öltözzön! Futkosó! – mondta Herkli hadnagy szenvtelen hangon, mint a Terminátor. Ekkorra már a légy zümmögését is lehetett hallani. Nem tudom, mi volt az igazság, de az a szóbeszéd járta, hogy aki háromszor 30 napot ült már a fogdán, az a következő alkalommal automatikusan megy a futkosóra. Ezt Gyula is tudta, mivel neki megvolt a 3 x 30. Diónyi agyán átfutott a büntető század rémképe és azonnal pánik üzemmódba kapcsolta a Nagy Fehér Állattot. 
Levetette magát a földre és odakúszott Herkli hdgy. lábához. Átölelte a surranóit és úgy nyöszörgött, mint egy kiskutya: „Ne vigyen el, hadnagy e’társ!”.
Herkli hadnagy hajthatatlan volt. Rezzenéstelen arccal lenézett Gyulára, kilépett az ölelő gibbonkarokból és ennyit mondott:
– Pakoljon, Hornyák! – majd kiment a körletből.
A Nagy Fehér Állatt sírógörcstől remegve kezdte el pakolni a málhazsákját, mi meg nem igazán tudtunk mit mondani neki, mert hát Herkli hadnagyot nem így ismertük. Tíz perc sem telt el, újra nyílt a körletajtó. – Kész van Hornyák? Jöjjön! – mondta már-már együttérző hangon a hadnagy. Gyula könnyeit törölgetve indult utána, majd eltűntek a lépcsőfordulóban.
– Ez de gáz! – mondta valaki, majd lefűrészeltük az aznapi centit a vonalzóról.
Eltelt egy fél óra is, amikor ismét nyílt az ajtó. Egy megtört „szürke kis állat” vánszorgott be rajta.
Órákig ült maga elé meredve, alig tudtuk kiszedni belőle, mi történt. Herkli hadnagy lekísérte az ÜTI szoba elé, váratta kint vigyázzban egy fél órát, aztán visszazavarta.
Szerintem Gyula sem így tervezte, de színjózanul szerelt le, egy kitérdelt csehszlovák szöszmösz mackóban.
31 hozzászólás
1. Barny77 — 2009-11-25 09:33
96 júliusában szereltem le. Leszerelés elött pár nappal az alábbi dolgok történtek.
Hétfő
Reggel: Hírszázad színt kopasz katona ablakból ki hozzákötözött vaságyal együtt.
Délután: semmi
Este: Laktanyasorakozó leszerelő katonák részére az U-alakban Üti+2 fegyveres őr részvételével.
Kedd
Délelött semmi
Délután semmi
Este: Laktanyasorakozó leszerelő katonák részére az U-alakban Üti+4 fegyveres őr részvételével. Csapatfelderítőktől gázolajba mártott labdák potyogtak kifele természetessen lángolva. Valahonnan kirepült egy mosógép ill. centrifuga U-alak felásva egy nagy darab egyest ábrázolva mellete gázolajt tartalmazó kannák. Az Üti lelkessen magyaráz ha nem hagyunk fel a hülyeségeinkel senki sem fog másnap leszerelni hanem zendülés vádjával megy mindenki kaposvárra az ügyészségre. Ezután kitért az öltözködési szabályzatra (majdnem mindenkin civil ruhadarabok. Utána egy kicsit csitultak a kedélyek. Ja helyszín Pécs A/1 laktanya
2. proletair — 2009-11-25 09:45
@Barny77:
Már el is felejtettem, hogy egy ívásúak vagyunk:)
Szolnokon a leszerelés előtt pár nappal az egyik este megpróbálta egy századnyi katona eltolni az alakuló térre a kiképzésre használt kibelezett Mi-8-ast. Csak sajna feltűnt az ügyeleteseknek a nagy mozgás, így csak pár méterig jutottak. Pedig ment volna, mert a kerekeinek semmi baja nem volt.
3. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-25 10:11
Augustusi leszerelés. Nem jött össze, helyette telephelyügyelet, laktanyafogság, plusz egy hónap kiképzési ráhúzás (már nem tudom mi volt a pontos neve)
Szeptemberi leszerelés. Nem jött össze, helyette telephelyügyelet, laktanyafogság, plusz két hónap talán előrehozott tartalékos (nem tudom már a pontos nevét) ráhúzás.
Novemberi leszerelés. Nem jött össze, helyette egy hét fogda a Petykán, amiből három lett.
Fogdáról vissza remek laktanyámba (már nem ismert meg lassan gumisodó kapus), ott alig fél óra szöszölés, barátságos elköszönés a kapuban távozáskor (Szerencséje, hogy nem küdtem hadbíróságra, de ne feledje, még két hétig katonának számít), ennek viszonzása részemről – Szerencséje a kedves mamának, mert megbaszhattad volna, de hiába kívánják annyian, erre már úgyse számít), baktatás a civil élet felé.
4. Krux — 2009-11-25 10:32
Hát igen, a leszerelés! Jönnek az élmények ezerrel, de ha leírnám, túl hosszú lenne, és úgy viszonyulna Vérnűsző Barom komment-hosszúságaihoz, mint Solohov Csendes Donja Örkény egyperceseihez! Majd talán egy önálló posztban…
5. Flankerr — 2009-11-25 11:10
@Krux: ne fogd vissz magad a posztban, én csak örülök ha sokáig olvasok jól megírt/érdekes/vicces történeteket..
6. hungaryhonvéd — 2009-11-25 11:51
Ehh. Kajak semmire nem emléxem. Vagy nem történt semmi rendkívüli, vagy én voltam rohadtul elfoglalva vlamivel…
Arra az egyre viszont igen, hogy utsó szoliból elléptünk általánosan 3 hét eltávra. Márciusi leszerelés. Mindenki bozontosan jött vissza. Volt nagy ugatás, hogy borotválkozzunk meg. Sikerült fölvenni a készletezett tiszta gyakorlómat, ami persze úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya… Búcsúztató a CsMO-ban: kézrázás a laktanyapkh-val, leszerelés jutalmazással… =)
7. Lyanko — 2009-11-25 12:22
@hungaryhonvéd: csókos :-)
8. Lyanko — 2009-11-25 12:22
velünk tatáról egy kicsit eggyütt utazott némi váp és rendőr
9. Optika — 2009-11-25 13:19
1986. december 31. – 1987. január 1.
Vagyis a leszerelés előtti éjszaka. Mi táposok eléggé erőteljes létszámfölényben voltunk, na meg pár „táposfaló” katonatárs épp szabin, vagy esetleg a piros 9-ben volt.
Ahogy éjfélt ütött az óra és a Himnusz hangjai elcsendesedtek a század összes táposa egy ablakból jó hangosan elüvöltötte magát:
„ETEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEL !!!!!”
Pedig hát még kopaszok voltunk és még előttünk volt egy leszerelés. Még a katonaidőnk felén sem voltunk túl. De hát a tudat, hogy már idén leszerelünk, akkor is boldogsággal töltött el.
1987. február 12 vagy 13
Az öregek szerelnek le. Kiabálnak amint levonulnak: „VILMA ! VILMA ! Szervusztok ! Szervusztok ! Gyertek haza ! „
Válaszoltunk ekkor is:
„ETEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEL !!!!”
Szomorúak voltunk, hogy még van 6 hónapunk, de tudtuk legközelebb mi jövünk. Akarom mondani megyünk!!!
1987. nyár
Éjszakánként a VILMA kiáltásokra mindig válaszoltunk „ETEEEEEEEEEEEEEEL!!!”, amit a velünk együtt bevonult másfél éves katonatársak, rajpk-k kicsit rosszallóan vettek tudomásul.
1987. augusztus 6. után
Visszatérve a civil a szekrényben. A katonatársak fele épp otthon volt a civilért. Az egyik őrmester (a századpk szabin volt) egy búcsúlátogatásra akart vinni minket az egyesre, amiben csak az akadályozta meg,hogy nagy árvíz volt és a hídon nem lehetett átkelni.
Aztán genyózott bent egy kicsit. Takarítatott. Szidott, kurvaanyázott minket. Egy szóval provokált.
Valahogy négyszemközt voltunk és halkan szidalmazott engem is az összes rokonommal. Én csak azt súgtam neki:
„Őrmester elvtárs! Jusson már eszébe ETEEEEEEEEEEEL !” Ezt senki nem hallotta, de többen látták hogy az őrmester lába lendült és belém akar rúgni. De nem tette és elzavart.
Aznap este még egy utolsó kimaradásra kimehettem, egy kocsmából meglátott, amint a város felé baktattam a többiek után. Utánam kiáltott és csakis velem akart beszélni.
„Optika! Most pedig megiszik velem egy pálinkát és én bocsánatot kérek magától, maga meg tőlem!” Az egy pálinkából kettő lett, majd három, négy stb… Utolsó kimenőm többi részletére nem emlékszem. Megjegyzem a többiek sem.
Másnap bevonták a katonakönyvünkből a körletelhagyási engedélyt. Leadtuk a gyakorlót és az utolsó pár napot kimenőruhában töltöttük bent. Kimenőről többé nem eshetett szó.
Esténként felvettük a civilt, és úgy lófráltunk a századszinten. Az igazán bátrak sétát tettek a laktanyában civilben. Ilyet nem mertem, de egyszer a az épülettől kb. 50 méterre is eltávolodtam hajnal egy körül. Aztán rohanás vissza, mikor valami tisztszerűség (talán az ÜTI) rám ordított.
1987. augusztus 12 vagy 13 Zalaegerszeg leszerelés előtti éjszaka
A laktanya udvarán a szombathelyi Lord zenekar adott koncertet. Kibaszott jó volt. Nem ismertem addig őket, de nagy kedvenceim lettek. Mámoros koncert volt a leszerelés előtti órákban. Pohl Misi a koncert után megkérdezte: „Ki az a Vilma meg Etel, akit emlegettetek? Valami jó kis zalai kurva? „
A koncert után a századszintre visszatérve civilbe öltözhettünk. Kimenőt egyikünk vezényszavára úgy vettük le, hogy előtte nem gomboltuk ki. Repült a sok sok gomb.
A raktáros:
„basszátok meg! Hol vannak a gombok?”
Átadtuk neki egy lapáton. Mert rendesek voltunk és összesöpörtük.
Alig tudtak visszafogni minket a tisztjeink.
Indulás a buszhoz. Már akkor mi is vilmáztunk. De eteleztünk is. „szervusztok!” „Gyertek haza!”
A leszerelő vonat hajnal 2.kor indult. Azon aludtunk. Nem hagytak énekelni a leszerelő nótákat.
10. Optika — 2009-11-25 13:21
hoppá az első mondat eleve hülyeség, amit írtam.
Helyesbítve:
1986. december 31. – 1987. január 1.
Vagyis a leszerelésünk előtti év utolsó éjszakája.
11. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-25 13:50
Hiába mászkáltam sokfelé, a jobbraátot is csak a fogdán bírták belémverni, ott se könnyen, a katonai rövidítések egy szűk részét (üti, stb.) is csak bőven félidőn túl ismertem meg, úgy se mindet (nem is igazán érdekelt), elég sok minden kimaradt katonai kiképzésemből.
Így például (többek között) fogalmam sincs a Vilma és az Etel jelentéséről.
Valaki elmesélné? Különben számomra is maradnak ledér zalai hölgyek…
12. Vajmaci — 2009-11-25 14:41
Nálam 1994. okt. 30.
A nyulak előtt egy nappal engedtek minket leszerelni, nehogy összeverekedjenek a jóképességűek a délinél, vagy a moszkvatéren..:D
Előttevalő nap lettem 19 éves…a mentőssel csempésztettünk be piát (vodka+narancs) és tajtrészegre szívtuk magunkat..:D
A mentőt tudniillik soha nem kutatták át!
Így több mint 15 év távlatából is kösz Balu!! (a mentős)
Másnap hajnalban leszerelés…teherautókon a déli,nyugati,moszkvatér…a laktanya elhagyásakor elindult a rigmus:
– itthagyjuk a tanyátokat,baxátok az anyátokat…gyertek haza…
:D:D
És másnapos voltam…a katonatársakkal aláírattam a kimenőingem, majd haza…este otthon rátöltés cimbikkel!:D:D
Az ingem vagy egy évvel később jóanyám felhasználta portörlőnek….rejta a surranótársaim nevei,címei,telefonszámai…én meg sírógörcsöt kaptam,mikor megláttam…azt mondta mutter, hogy ez úgysem volt jó ing..össze volt firkálva…
Most mit mondjak neki…nő…ugysem értené!:D:D
13. hungaryhonvéd — 2009-11-25 23:12
Ja:
Vilma? Etel? Nálunk már nem volt. Valaki?
(Igaz mi már csak instant voltunk rüszük, gumik, kopterek és még ki tudja milyen állománykategóriák, szóval más is kikopott addigra, vagy a SAVARIA-ban ennek nem volt hagyománya…)
14. Optika — 2009-11-26 07:49
Amikor katona voltam azt hittem, hogy VILMA és ETEL az egész Magyar Néphadseregben ismert kifejezések. Aztán az ex középiskolai osztálytársaim – akiket más egyetemre vettek fel, így más laktanyába kerültek, amely szintén messze volt a lakóhelytől – révén rádöbbentem, hogy nem tudja ezt mindenki.
Most segítségül hívom a Kis Tamás Magyar katonai szleng szótárát:
„vilma isz <Betűszóként értelmezve:> Végre időm lejár(t), megyek anyám(hoz)/(ritk) aranyom!; Végre itt a leszerelés, megyek/megyünk, anyám/(ritk) anyu!; (ritk) Végre időm lejárt, megyek, anyám!; (ritk) Végre immár letelt, megyek anyámhoz!; (ritk) Viszontlátsz ma, anyám!; (ritk) Viszontlátlak máma, anyám!; (ritk) Végre ismét látlak már, anyám!; (ritk) Végre itt hagyom a laktanyám, megyek, anyám!; (ritk) Viszontlátásra, Marcali! (Ma87/88): <A leszerelésre készülő katonák által a fenti értelmezés szerint ordibált szó, mely a leszerelés közelsége fölött érzett szertelen örömöt hivatott hirdetni>. Konyec ~!: ritk Ua. Tíz hét még és ~!; Még tíz gyümölcsleves és ~! (ti. a vasárnapi ebéd mindig gyümölcsleves volt): Ua. (Ma87/88). Vö. még eszti, etel, irma, káelte. [← Vilma, a „Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki” c. rajzfilm egyik női főszereplője, akinek nevét az Irmával együtt az epizódok befejezésekor Frédi és Béni kiabálja.] „
„etel isz <Betűszóként értelmezve:> Ennyi/ebből a táposnak elég, (s/és) lelép/(ritk) leszerel!: <Előfelvételis katonák által a második időszakban ordibált szó, mely a leszerelés közelségére (egyesek szerint a fél évvel rövidebb szolgálatra is) utal>. Vö. vilma, letelik. „
Nosztalgiázó exhonvédoknak, határőröknek úgyszólván kötelező mű. Rá a link:
mnytud.arts.klte.hu/sorozat/katszl/
A könyvet Kis Tamás a debreceni egyetem egyik tanára állította össze saját emlékeiből, de bőven besegítettek Neki saját hallgatói is. A debreceni egyetemista fiúk pedig Zalaegerszegen szolgáltak, így az ottani nyelvhasználat teljes egészében helyet kap. De azért a többi laktanya sajátos kifejhezései is benne vannak.
15. Michael Collins — 2009-11-26 08:55
@Barny77: Én a leszerelésed után augusztusban kerültem az ÁPER-be. CSak a bavonulási cirkuszt láttam!
1996 november Bolyai – tartalákos leszerelés.
Az eskünél 10 percig ismételtették velünk a „Jó napot tiszt urak – Erőt, egészséget!” párbeszédet, mert a sok barom diplomás (köztük én is), az kiabálta „Erős, eészséges” :)!
Persze a Hadtáp 2. az utolsó volt a felszerelés leadásnál és a tiszti kantin is kinyitott. Egy idő után elkezdtük fűzni a főiskolás csajokat is :)!
Szóval jó néhány sör után célbadobáltunk a gatyákkal, büdös zoknikkal és a tornacipőkkel.
16. Sz.Lacc — 2009-11-26 09:39
@Optika: mivel régóta olvasom a blogot, és úgy vettem észre, hogy itt megértő, jófej kommentelők vannak.
Ezért kérem, hogy magyarázzátok el nekem, mint a hazát soha nem védő állampolgár, mi a franc az az ETEL/VILMA???
Köszönöm a felvilágosítást! :-))
17. ZöPö_ — 2009-11-26 10:15
Szegeden ’85-ben nem volt nagy truváj a leszerelés. Hangulat persze volt, de óvatosak voltunk, mindenki haza akart menni. Voltak, akik nem tarthattak velünk, a húsvétkor a barátját lelövő srác Vácott csücsült (a beiratkozás utolsó lehetséges napjára engedték ki), két haversrác a fogdán húzott rá harminc napot, az egyik halálra dobizta magát (szegedi volt a srác, a barátnője is szegedi, van-e, ki csodálja, hogy nem szeretett a laktanyában aludni), a másik pedig ugye otthagyta az őrséget és bejött az őrszobára kullantani úgy, hogy senkinek nem szólt, Apagyi őrnagy ets. meg megtalálta a betárazott-csőre töltött AMD-t a folyosó kövére b*aszva), szóval mi csak azt néztük, hogy végre elhúzhassunk a retekbe.
A kapu előtt persze mindenki észrevétlenül kiöntötte a zsebéből a 150 levágott egy centis darabkát a centiből, a Zalka körüli fák-bokrok pedig hetekig kék-fehér-pirosak voltak az emeleti ablakokból kidobált „sportruházat”-tól.
Én még aznap este indultam hét haverral, két Kispolszkiban a Balatonra, ahol másnap szakadni kezdett az eső, szakadt három napig, amikor is negyediknek sikerült beszállnunk egy utóléréses-ráfutásos karambolba, majd másfél másodperc után jött a nyugatnémet Mercedes, aki semmit nem fékezett. Bocs, tudom, hogy ez OFF, de nekem hozzátartozik a leszerelés élményéhez.
18. Michael Collins — 2009-11-26 12:13
@ZöPö (inda): Bakker négy-négy ember kispolákonkét, minden tiszteletem a tiétek :)!
19. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-26 12:22
November legvégi kissé magányos leszerelésemet azért sikerült némileg feldobni.
Ugyan már nem sokan ismertek a laktanyában (pár sofőr, egy-két egyéb katona, meg persze örök haverjaim, atisztek), egy üzenet várt a kapuban, amit ugyan nehejezen kaptam meg, de végül csak elhitte a legény saját énségemet, és átadta.
Ennek alapján bemehettem a faluba, meglátogatni az egyik cimbit, aki már augusztusban leszerelt, és mély meglepetéseme átvehettem akkori viszonylatban derekasnak számító obsitomat, amit a többiek dobtak össze.
Így már kissé felvidulva folytahattam a civil létet. Megérkezve a Üllői út – Körút sarkára, ahol magam se tudom igazán mi a fenét kerestem a szokatlan civil gúnyában (vagy tíz kilót én is fogytam a fogdán, noha közel se szívattak annyira, mint a már említet fogyókúrára fogott kollegát) elmerengtem egy sör esetleges lehetőségén.
Kiböktem az aluljáróban hegedülő cigányt, aki rövid egyeztetés után a hátára kapta a tokot, majd elindult mögöttem.
Kiskocsmába be, nagyobból ki (húzta), villamos, taxi, séta (húzta), étterem, haver, Fórum szálló Grillbárja (húzta).
Húzta mögöttem szerencsétlen vagy öt órán keresztül, miközben sorban kipróbáltam nagyjából mindent, amit 86 ősz végén Budapest csak nyújtani képes volt.
Megjegyzem, a város is igencsak iparkodott jó formájt hozni…
20. ZöPö_ — 2009-11-26 12:23
@Michael Collins: szerelmes fiatalok voltunk (4 fiú, 4 lány of course :-)), én ráadásul alig voltam 70kg, most a duplája vagyok. Tavaly ültem egy Kispolákban hátul, úgy, hogy ki volt szedve belőle a jobb első ülés. :-)
21. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-26 12:34
Pár nappal kásőbb már megakadályozandó a majdnem kijózanoddást, hirtelen összerántott haverokkal, vonat, azon vigyori erdélyi lányok, irány Berlin, ott pár nap ami csak szilánkokban villan be, de keveredik a visszafele ótbaejtett Prága-Bruno-Pozsony állomások egy-két napjával, a téli házibulikkal, és mire megjött a tavasz, nagyjából ki is józanodtam (még vagy két évig nem ittam semmit, addig kitartott), és katonakorom emlékeit se hoztam elő senkinek (még vagy öt évig).
22. Michael Collins — 2009-11-26 12:37
@ZöPö (inda): Persze így már más a leányzó(k) fekvése :)! Én meg azt hittem 8 katona viselt férfi volt!
23. ZöPö_ — 2009-11-26 12:51
@Michael Collins: mea maxima klumpa, az ivararányt megírhattam volna elsőre. :-) Frissen leszereltek ketten voltunk csak a csapatban, de megegyeztünk, hogy nem traktáljuk a nagyérdeműt milstorykkal, már az „és hol voltál katona” kérdésre is azt válaszoltuk, hogy „nem emlékszem”. :-DD
24. hungaryhonvéd — 2009-11-26 17:08
=) Látom, vannak akiknek jól sikerült az „utolsó bejegyzés” a katonakönyvbe!
@Sz.Lacc:
Ne izgulj!
2 nap alatt nekem ez a második ‘bassz-effektusom’.
Ezt az oldalt (katonai szleng szótára) már korábban lementettem, de most nagyon nem gondolkodtam, hogy ott nézzek utána.
De minek is gondolkodni? Jó katona ugye…
Áhh, örök rüszü maradok… Ez egy ilyen világ.
25. Rókakígyó — 2009-11-26 18:31
Kezd komolyra váltani a blog. Teljes filozófa helyenként.
Én nem sokra emlékszem a leszerelésből. Azt tudom, hogy Kádárt 1, Nagy Imrét 2 hónapja temették. A leszerelésünkkor századunk először ment az orosz laktanyába őrségbe.
Én speciel a Matrszov klubban szúnyokálam hajnalig, miközben civilruhás bajtársaim lerészegedtek és pornófilmeket néztek.
26. balu a kapitány — 2009-11-27 05:48
89 augusztus a leszerelésem időpontja, Kaposvár. Apám ugyan itt a rendőrségen bünügyi technikus. Megáll az örség előtt a robbancsnak becézett csíkos Uaz típusú gk.-val, majd nemes egyszerüséggel két marmonkannával besétál hozzám. A kapu ügyelet tátott szájjal néz, de Apám határozottsága miatt nem kérdez. A marmonkánnák tartalma 20 liter jó fajta saját készítésü házi bor, és 20 liter hp. /házi pálinka/. Már arra sem emlékszem Édesapám mikor ment el.
27. Szalacsi_Dezső — 2009-11-28 11:12
@balu a kapitány:
És legalább egyenruhában volt a fater?
28. balu a kapitány — 2009-11-30 05:38
@Szalacsi Dezső:
Hát mint helyszínelő civil ruhát hordott. Még én sem láttam soha egyenruhában.
29. Baluka04 — 2009-11-30 12:15
Sziasztok!
MN3335, Nagyatád
Nálunk az IRMA kicsit kibővített jelentést kapott: Itt Rohadsz Meg Atádon
Vilma értelmezése pedig szintúgy finomodott: Végre Itthagyom Laktanyád Mocskos Atád
Amúgy tápos rüszü létemre két másik cimbimmel ráhúztunk egy hetet (valamilyen fogdafenyítésből kifolyólag), úgyhogy édes hármasban szereltünk le.
30. Tapos Vapos — 2010-01-14 03:19
A budapesti Petofi laktanya (valoszinuleg) egyetlen taposakent teljesen egyedul szereltem 1988 nyaran. Jozanul, csendesen kisetaltam a kapun, es igyekeztem az emlekezetembol kitorolni az elmult majdnem 12 honapot. Eleg jol sikerult, bar a blog olvasasakor elojott az emlekek egy resze. A 6 honap Zalaegeeszeget valoszinuleg sokkal jobban utaltam mint a masodik 6 honapot a kozponti katonai rendeszeknel.
A bloghoz gratulalok, jokat szoktam mosolyogni a torteneteken meg a kommenteken. :-)
31. szkv — 2014-05-04 13:18
Leszerelés előtt tíz nappal reggel megjelent az őrsellátó és szigorú szemekkel szemlélete hogy az adott körletben kinek járt le a pihenő ideje, de még nem volt hajlandó felkelni. A szemle „sikerrel járt”, mivel az egyik „csizma társunk” még mélyen aludt. Az őrsellátó ráparancsolt B…….i elvtárs csattanjon a talpa és kezdte lehúzni róla a takarót. B elvtárs meg húzta vissza és közben csak annyit mondott, hogy zászlós elvtárs most már ne minket b@szogasson, hanem az újoncokat. A „párbaj hamar eldőlt a zászlós javára. B elvtárs egy hétre vonult Szombathelyre a Bal 2-es (fogda) „szállodába”.
Egy ismerősöm mesélte, aki 1964-ben vonult be a HATÁRŐRSÉGHEZ.
Eltelt a kiképzés ideje és hívatták a kerület pk-hoz, ahol közölték vele hogy leszerelik, mivel olyan diplomája van amire a polgári életben jelenleg (Akkor 1964-ben) nagyobb szükség van, mint sor HATÁRŐRNEK lenni.
Leszerelés megtörtént, amelyet bejegyeztek a katona igazolványába. Teltek múltak a napok, hónapok közben fizette a katona adót és egyik nap kapott a hadkiegtől egy ajánlott levelet hogy a levélben megjelölt napon jelenjen meg sorozásra, mivel még nem volt katona. Megjelent a sorozó bizottság előtt és arra a kérdésre hogy miért akart kibújni a katonai szolgálat alól, csak annyit mondott hogy ő volt már katona, igaz hogy nem teljes időre és bemutatta a katona igazolványát, de ennek ellenére, újra besorozták. Megkapta a behívót. Bevonulás napján létszám felettinek tekintették és többé nem hívták be, mivel közben „túlkoros” lett.
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.