Sóbányász szerzőtársunk folytatja az 1982-es szombathelyi tápos történeteit. A mai adagból megtudjuk, hogy miért volt fontos a Néphadseregben a biciklitechnikai jártasság, valamint azt, hogy (a közmondással ellentétben) a bosszú nem mindig édes mellékízzel rendelkezik.
Jó néhány nappal [egészen pontosan 19-cel. tiboru] ezelőtt már írtam a szombathelyi Hotel Garasin laktanyában eltöltött napokról, amelyekből jó néhány előfelvételissel együtt vettük ki a részünket.
Most két rövid történettel egészítem ki az akkor bemutatottakat.
1. Centi helyett kilométerszámláló
A másfél éves, normál időszakos állomány igencsak nagy becsben tartotta, hogy hány napja van még a leszerelésig. Ennek megfelelő volt a laktanyán belüli rangsor is: leszerelők, illetve a harmadidőszakos állomány, akik benzinbe meg különféle lötyikbe áztatták a centijeiket, átkötötték szorosan, gránátszegre fűzve, alig várva, hogy robbanjon a centi, vagyis a leszerelésig éppen már csak 150 nap legyen hátra. Ekkor aztán mindenféle válogatott baromságokat kitalálva kellett a többieknek ünnepelni őket, amelyekről más már úgyis írt. A másodidőszakosok voltak a gumik, akik – bár előbb vonultak be, mint mi – velünk szereltek. Mivel a mi – előfelvételis – időnk csak egy év volt, ezért súlyos sértésnek számított, ha egy előfelvételisnek is volt centije leszerelés előtti 150 nap alatt, és ezt néhány öreg katona annyira szigorúan vette, hogy a laktanyában ezt többször ellenőrizték is személyes motozásokkal.
Erre találtuk ki a bicikli-kilométerórát, már csak azért, hogy ezzel is idegesítsük az öregeket. Akkoriban a Keravill-üzletekben lehetett kapni pár forintért egy, a kerékpár első kerekére szerelhető kis kütyüt, amelyikből egy pici fogaskerékszerű valami állt ki. A kütyüt a bicikli villájára kellett feltenni úgy, hogy a másik rész – ez a kerék küllőjén volt – éppen ütött egyet a kilométer számláló fogaskerekére.
Szóval kimenőkor (vagy eltávon) vásároltunk a boltban 20-30 ilyen kis kilométerszámlálót, és előretekertük 150-re. Ez annyira nem volt nagy időtöltés, mert bármelyik unalmas nappali foglalkozás alatt megvolt.
Amikor az öregeknek a centi robbant, mi is elkezdtük a számlálót visszafelé tekerni, ha meg megtalálták, nem tudták mire való, illetve, hogy miért van nálunk. Pontosabban már csak közvetlenül a leszerelés előtt jött meg az eszük, és találták ki, hogy nálunk ez volt a centipótló.
2. Hadgyakorlaton
Talán mások szóltak már róla, hogy a táposokat a normál időszakos állomány nem szerette, azok közül is leginkább egy-két, odahaza maximum a teheneknek parancsoló tisztes.
Az előfelvételisek nagyrészt összetartóak voltak, így a velük történt eseteket – már csak a segítség, illetve a megoldás közös keresése miatt is – általában megosztották egymás között.
Így volt ez a következő történettel is.
Az egyik, a felderítőkhöz bevonuló srácot valóban nem szerette a szakaszparancsnoka. A fiú (nevezzük B. Attilának) valóban nem volt szent; ahol lehetett, kibújt a munka alól, de hát ki nem így csinálta akkoriban, és nem csak a seregben..?
Na, ezt a fiút több alkalommal szívatta a parancsnoka: a lehető legpiszkosabb munkákat bízta rá, és a srác már bevonulás óta nem is volt otthon, mert erről álmodni sem mert.
Már tél volt, amikor egy több napos kitelepülésen, melynek alkalmából a laktanya egy riadó után indult el a közelinek nem mondható hadgyakorlat helyére, már várható volt, hogy valami történni fog.
A tizedes természetesen Attilát állította annyiszor szolgálatba, ahányszor csak lehetett, és a pihenő idejében is többször izélgette mindenféle feladattal. Egyik ilyen újabb parancs volt, hogy a tizedes még korábban megbeszélte az egyik ellátós barátjával, hogy ők reggelenként friss kávét főznek náluk, és ha valaki reggelenként átjön érte, akkor a tizedes is kaphat belőle egy-egy pohárkával, persze jófajta rummal felerősítve a nagy bögre tartalmát.
A második reggelen Attila volt a soros, akinek így korábban kellett kelnie, hogy a hideg, havas, sötét reggelen titokban elmenjen a bögre forró kávéért, vigyázva, ne lássák meg, hogy a szakaszparancsnok dőzsöl a kitelepülés alatt. Attila viszont csak erre várt! Ha már ott volt az ellátóknál, a hidegre való tekintettel ő is kért a rumos kávéból, és a tisztes számára elindult a teli bögrével. Menet közben a bögrébe is bele-belekortyolt, aztán, hogy a hiány ne látszódjék, kigombolta a 75 mintájú gyakorló nadrágjának sliccét, és azt a fegyverét elővéve, amelyet egyébként civilként sem adott le a leszereléskor, kipótolta azt a pár kortyot, ami hiányzott a rumos kávéból.
Visszaérkezésekor szabályosan lejelentkezett a felettesénél, akinek agyába talán belevillant annak lehetősége, hogy a fiú egyedül volt azzal a bögrével, amelynek tartalmát ő mindjárt meginni készül, mert megkérdezte: „ugye nem köpött bele a kávémba?” Erre Attila a legnyugodtabb, és legigazabb képét magára öltve azonnal nemet mondott, és még a „Hogy képzeli ? Nincs abban egy csepp nyál sem!”-et is hozzátette.
Hiszen ha valaki, ő aztán tényleg tudta, mennyire igazat mondott!
29 hozzászólás
1. vén betyár — 2009-12-11 09:11
Jó kis történet és régi jó kis trükk.Egy a háborút szinte csodával határosan túlélő kamikáze-pilóta könyvében olvastam, hogy ők a kiképző tisztesek
grízes tésztájába a hajukból bőven szórták a korpát az ismertetett eljárással: nagy röhögés, ártatlan felszolgálás, még nagyobb röhögés.
2. ZöPö_ — 2009-12-11 10:07
@vén betyár:
Kuwahara-Allred: Kamikáze
Nekem is ez jutott egyből eszembe. :-)
3. ZöPö_ — 2009-12-11 10:09
Ja, OFF:
Hogyan tanítja növendékeit a kamikáze-oktató?
– Most jól figyeljenek, mert csak egyszer mutatom meg!
4. ZöPö_ — 2009-12-11 10:10
@vén betyár: Ja, nem grízes tészta, hanem főtt rizs. (Japánok a szereplők…)
5. Michael Collins — 2009-12-11 10:45
@ZöPö (inda): Nem szült líz? Benny bácsi után szabadon:)!
6. ZöPö_ — 2009-12-11 11:11
@Michael Collins: „Az SÜLT RIZS, maga ploli!” :-DDDDDDDDD
Az eredetiben („Flied lice? It’s fried rice, you plick.”) még egy poén van elrejtve, csak azt már nem lehetett belefordítani.
7. Szalacsi_Dezső — 2009-12-11 11:55
@ZöPö (inda): plick=dick ?
8. Krux — 2009-12-11 12:11
Hasonló eset megtörtént nálunk is. A zászlóalj törzs a földszinten volt, a zászlóalj kantin meg az emeleten. Ha valamelyik nagyfejű kávét szeretett volna, akkor felhívta azt az AEGÜ-t, amelyik a legközelebb volt a kantinhoz, azaz bennünket. A kantinos tudta, hogy kinek viszi a szolgálat a kávét, rendesen teleadta a csészét. Mivel az alátétre helyezett csészét le kellett vinni a lépcsőn, abból mindig kilötyögött a kávé, aminek okán K.J. őrv. rendszeresen lebaszást kapott. Erre kitalálta azt a megoldást, hogy a lépcső előtt beöntötte a kávét az arcába, de nem nyelte le, hanem lerohant a lépcsőn, ott visszaengedte a csészébe, majd szervirozta. Több lebaszás nem volt…
9. Optika — 2009-12-11 12:12
Zalaegerszegen 1987-ben engedélyezett volt az un. tápos centi. Ez nem volt gurigába tekerve. Igaz be volt áztatva valamibe, amitől megkeményedett, aztán hetesével fel volt vágdosva. Majd ahogy teltek a napok hullottak a centik.
A tápos centi birtoklása miatt nem problémáztak sem az öregek, sem a velünk együtt vonult de utánunk szerelt rajpk-k és egyéb gumik. Mindössze azt vették zokon, nem kicsit, nagyon, ha beráztuk nekik. És éppen ezért be is ráztuk a mi tápos centinket. Vagy amikor a rajpk számomra wc pucolást rendelt el, engedélyt adtam , hogy levágja a centim következő darabját. :)
ui: amikor kopaszok voltunk az akkori öregkatonák néha megengedték, hogy levágjunk a centijükről egy darabot és ezt óriási kegyként, kitüntetésként kellett megélnünk. Vagy ha ugyan nem mi vágtuk le, de megkaptuk ajándékba a leesett centit. Kibaszottul hálásnak kellett lennünk.
10. ZöPö_ — 2009-12-11 12:12
@Szalacsi Dezső: majdnem. :-)
plick = prick, csak racsolva, mint Benny bácsi.
A plusz poén, hogy a „lice” az nem csak a rice racsolva, hanem a „tetű” többes számban, a „flied” pedig körülbelül „legyes, legyek által ellepett”. Ezt nem lehetett már átvinni a magyar fordításba, hogy nem csak a racsolást gűnyolják, hanem a kínai konyhát is leszólják vele.
Érdekesség: a japánok, noha van R hangjuk (pl. a harakiri szóban), az európai nyelvekben képtelenek kimondani azokat a szavakat, amelyekben R van. Ilyenkor jön a „flied lice” (sült lizs) a „fried rice” helyett.
11. ZöPö_ — 2009-12-11 12:16
@Optika: kopasz, gumi és tápos nem érinthette szabad kézzel a centit. A levágott darabokat pedig gondosan össze kellett gyűjteni, őrizni és leszereléskor, hajnalban az alakulótéren vagy a kapuügyelet előtt feltűnés nélkül elszórni. Ez természetesen tilos volt, de ki nem xta le… :-)))
12. Krux — 2009-12-11 12:32
@ZöPö (inda): Én egyszer az ÜTI-vel vágattam le. Öreg korunkra a kopaszkori századpékánk már a kutyáknál volt törzsfőnök. Ő adta az ütit, mi meg lógtunk az ablakban. Fölszólt, hogy mit csináltok, mi meg mondtuk, hogy szomorkodunk, mert már annyira öregek vagyunk, hogy már a centit sem vagyunk képesek levágni. Felajánlotta, hogy levágja, de vigyem le az ÜTI szobára. Én meg levittem. Zokszó nélkül levágta
13. hungaryhonvéd — 2009-12-11 12:53
Nálunk már ilyenek nem voltak. Se centi, se időszakok…
Legalábbis a régi világ szerinti szinten már nem jegyezte senki. Kaptunk egy kis kártyát rajta egy táblázattal: az adott szolgálati időre -fél év- eső naptári penzum; napok, hónapok. Abban lehetett jelölni, X-elni, hogy hol tartunk, a szolikat és ebből következően, hogy mennyi van még hátra… Már nem nagyon rázogattunk semmit.
Ált 2 állomány volt fedésben, volt, h 3 is összejött a szolgálatra. De rendszerint mire az újak beléptek, az öregek már leléptek…
(Kicsit zoki lettem: első kattintásom a kommentekre esett…)
14. Selkath - Nightwish rulez! — 2009-12-11 14:17
@Krux:
A tökig forró kávét? Az igen… A termoszpofa! :)))
15. 68nyara — 2009-12-11 15:45
1. Nem centi, hanem időjelző kézi készülék. :-)
2. Méghogy egy gumi (a kopasz szót ebben a kontextusban meg sem hallottam) MEGFOGHATTA és LEVÁGHATTA? Na de hova fajul a világ? :-)
16. tiboru — 2009-12-11 18:37
@68nyara:
Onnan kezdődött az általános morális válság, amikortól a nők jogosítványt szerezhetnek és engedélyhez kötötték a szeszesital előállítását…
17. 68nyara — 2009-12-11 20:41
@tiboru:
sokkal régebben..amikor egy szobában ehettek a férfiakkal már elindult valami. :-)
(A feleségem remélem nem olvassa a blogot, ha igen akkor valakinél ellakhatnék egy-két hétig?)
18. Katz — 2009-12-11 20:56
Végre új bejegyzés!:)
19. tiboru — 2009-12-11 23:07
@68nyara:
Ha meg az én párom olvassa, akkor egy polifoam-matracra én is igényt tartanék valamelyik előszobában…
20. Optika — 2009-12-12 00:14
@68nyara:
Hát óriási megtiszteltetés volt egy kopasznak, főleg egy tápos kopasznak, de leginkább geci tápos kopasznak, ha megfoghatta a centijét egy öregnek!
Jó magam néha részesültem eme kegyben és hálálkodnom is kellett rendesen.
Egyéb esetben ha kopaszként centihez értem, ha véletlenül is, akkor a duma az volt, hogy „kopasz vigyázz! égeti a kezedet!”. Arra már nem emlékszem, hogy az így keletkezett égési sebeket mivel lehetett elmulasztani, de tuti erre is létezett valami faszság.
21. nedecz — 2009-12-12 09:16
@ZöPö (inda): Nem vitázni akarok,de az az „l” betű,amit mondasz…
22. Szalacsi_Dezső — 2009-12-12 11:27
Nekem speciel volt centim, mint tápos gecinek. rendese beáztatott, feltekert, minden ami kell. Kis rézből esztergált kézigránátra volt szerelve. Talán írtam már, hogy eccer beráztam egy határőr fejesnek a Dac platóról, és az öregek csak azért nem lincseltek meg, mert életreszóló élmény volt a vén ezredes arcának látványa. Bár én csak utólag tudtam meg, hogy a gyakorlóruhás bácsi kicsoda volt.
23. Szalacsi_Dezső — 2009-12-12 11:30
@tiboru: „Onnan kezdődött az általános morális válság, amikortól a nők jogosítványt szerezhetnek”
Szerintem még korábbról, amikor választójogot kaptak.
:-D
(feleségem szokta olvasni a blogot és jól meg is van a véleménye rólunk)
Ilyenkor szoktam neki elmesélni az alapviccet:
Férj kiszól a nappaliból a feleségének:
– Drágám, hozzá’ már egy sört a hűtőből!
Feleség visszaszól: – És a varázsszó?
Férj: – Odabasszak?
24. Rókakígyó — 2009-12-12 16:09
Az ilyen csicskázatós dolog miatt gondolok sok tisztes és öreg úrra (többségük nevét sem tudom már – télleg ez érdekes játék lehetne: ki hány katonatárs nevére emlékszik), mint pelusos kisbabára. Inkább groteszk volt ez a „szolgáljmárkiengem” dolog. Furcsa volt, hogy pl olyan király helyekre, mint a kantin 20 éves gyerekek minket 18 éves gyerekeket küldtek le ezért-azért. Persze 1 órán belül sosem kerültünk ilyenkor elő.
Mindenesetre én annyira megutáltam ezt a centis dolgot, hogy mire odakerültem (mondhatom odakerültünk – 10 tápos volt a században) szinte senkinek nem lett centije és a csicskáztatás sem lett divat, ami miatt igen jó viszonyt ápoltunk a kopasz állománnyal. Az öregek meg időnkánt akartak volna szívatni, de hamar rájöttek, h ez teljesen értelmetlen, mert sokszor örömmel csináltuk meg a dolgokat, mivel mást se nagyon kellett tennünk. Több mint 10 kilót híztam fél év alatt.
25. hungaryhonvéd — 2009-12-12 16:59
@Rókakígyó:
Ismerős. Nálunk sem volt már csicskáztatás, vagy csak próbálták játszani az eszüket a „hagyományok” miatt, le lettek beszélve…
De a mienk már nagyon más világ volt. Még jó!
Meg érdekük is volt az öregebbeknek, hogy ne gecózzanak, mert a szolit együtt adtuk ki.
Unalmunkban tényleg sokat ettünk. Híztam én is. Sztem vagdalthúst azóta sem ettem…
26. ZöPö_ — 2009-12-13 10:39
@nedecz: ne is vitázzunk, mert a betű az, amit leírunk, a hang meg az, amit kiejtünk. Pont. :-)
27. chevyfan — 2009-12-15 17:43
Üdv!
Nagyon gyűlöltem az „engem szivattak, én is szivatok” hozzáállást. Próbáltam megtörni a hagyományt. Szerintem nálam rendesebb öreg katona nem volt a seregben:-). Utolsó időszakban is a vállapban hordtam a bocskait (ebből fakadóan volt is pár vicces sztori…). Mondjuk a nadrágot azt gumiztam már a 2. hónaptól, de csak kényelmi szempontok miatt.
28. szkv — 2013-03-25 18:51
A történet amelyet megosztok az olvasókkal, még a II. világháború végén történt egy hadifogoly táborban, ahol számtalan Magyar katona is volt., többek közt édesapám is (Francia zóna)
Az egyik szakács csizmájába rendszeresen bele vizeltek.
Egyszer az egyik őr megjegyezte a szakácsnak, nem veszi észre hogy mit csinálnak a csizmájával ?. Dehogynem. És miért nem szól nekik ?. Minek szóljak, ők meg nem tudják hogy a reggelihez felszolgált cikória fekete kávába vizelek bele. A szakács részéről ez csak blöff volt, de eredményes, mert ezek után nem használták a csizmáját mellék helyiségnek.
29. szkv — 2013-03-25 18:56
Az őrs pk gyakran küldött a konyhára fekete kávéért, de egyetlen egyszer sem adagoltam hozzá a cukron kívül semmi mást.de azt töménytelen mennyiségben..
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.