114. – Ismét kormányőrsztorik


Vajmaci
újra lecsap. Mai két története egy tényleg korrekt parancsnokról szól, aki a kormányőrök (aktuálisan: köztársasági őrezredesek) nem túl változatos napi teendői közepette is emberként tudott viselkedni. Biztosak vagyunk abban, hogy odaát is ő szervezi a szolgálatot, és szabadidejében jókat sakkozik a kollégákkal. Nyugodjék békében!

Egy nem éppen friss sztori, az öregebb kupolacsőszök (így hívtak annó bennünket) talán még emlékeznek is rá. Volt egy szolgálatparancsnok, akit a beosztottjai rettenetmód tiszteltek, szerettek, hiszen szigorú, de emberséges főnök volt, és nem utolsósorban a kisujjában volt minden, amit egy kormányőrnek tudnia kell!

Megvolt a maga konfliktusa a nagyobb fejesekkel, de helyén tudta kezelni a dolgokat, és igazi példakép volt a friss állomány előtt. Sajnos már az égi kupolát őrzi, pár éve itthagyott minket.

Volt egy fiatal kormányőr, nevezzük Jenőnek.

Jenő kiment az őrhelyre, az oroszlános kapu elé (ez a Parlament IX-es kapuja), hogy szokásos négy óráját eltöltse a placcon. Gondolt egyet, és az őrbunda alá becsempészte a kisrádióját, amit egyik fülébe vezetett fülhallgatóval egészített ki, gondolván az unalmas órák hamarabb elrepülnek. A szolgálati rádióját viszont elfelejtette felvenni és magára aggatni.

Ez feltűnt a parancsnoknak is, aki gondolta: utánaviszi, s így egyúttal a szokásos ellenőrzést is végrehajtja a szolgálatos őrökön.

Jenő bőszen halgatta a rádiót, mikor integettek neki, hogy jön Pistabá!

Fülhallgató gyorsan eldug, rádió kikapcs. Pistabá odaér.

Pistabá: Jenő! Hol a rádiód??

Jenő (megszégyenülten): Pista bácsi… megbuktam…

Majd előkotorta a rádióját a rejtekhelyről, és odaadta a parancsnoknak. Pista bá próbálta visszafogni a röhögést…

Pistabá: Jenő… én a szolgálati rádiódra gondoltam, utánadhoztam, de ha Te így megbuktatod magad, akkor majd ha letelt a 4 órád, írsz egy jelentést a dologról. Jó?!

Mondanom sem kell, Jenő őrhelyen nem hallgatta a rádiót többé, és Pista bá nem íratta le vele azt a jelentést!

:-)
 
Másik sztori Jenőről és Pistabáról.
 
Mindketten szenvedélyesen sakkoztak. Jenő kevésbé, mint az "öreg", de ezt igazán nehezen, és sokára ismerte be.

Volt olyan, hogy pihenőidőben egy-egy partit lenyomtak egymás ellen. Jenő persze szeretett spekulá