132. – Feladat teljesítve!

Posted on 2010-02-22 by tiboru

A mai – proletair által jegyzett – posztnak azt a címet is adhattuk volna, hogy A kettős csoda napja. Hogy miért – nos, ezt megtudjátok a továbbiakban, miként azt is, hogy okos felderítő még az ürítés helyét is úgy választja ki, hogy az a teljesítendő feladat szempontjából a maximális eredményt hozza.

1996 nyarán sorállományom második időszakában elérkezett az idő, hogy kitanuljuk a sziklamászás fortélyait. Szolnokról így Csobánkára települt a két soros század egy hétre. Nyár volt, és jó meleg hetet fogtunk ki. A napok mégis gyorsan teltek, mert a vezetés gondoskodott az egész napos elfoglaltságról. Délelőttönként sziklát másztunk, különféle kiépített pályákon. Nem volt könnyű, de én nagyon élveztem, és minden pályát sikerült megmásznom. Délutánonként pedig harcászkodtunk csoportkötelékben. Ez nyolc főt jelentett, élén egy szerződéses őrmesterrel.

A csobánkai gyakorlótér rendelkezett egy nagyobb területtel, ahol valaha a régi szép néphadseregbeli időkben egész kis hadmozdulatokat lehetett levezényelni. Ezeket a manővereket egy téglából épített házféleség lapos tetejéről szemlélhették a fejesek. Na az egyik délután azt találták ki, hogy ezen az épületen kell rajta ütni, de előtte elrejtenek rajta-mellette néhány ellenséges katonát, akiket a sofőr-állományból jelöltek ki. A lényeg az volt, hogy csendben, gyorsan és meglepetésszerűen kell a feladatot végre hajtani. A mi csoportunk kezdi majd az akciót.

Szépen elvonultunk az erdőbe és elkezdtünk tervezgetni. A csoportpéká engem meg egy társamat jelölt ki, hogy ugyan nézzük már meg, hogy néz ki az az épület. Persze ha egy mód van rá, akkor kussban. Nem örültem, mert fáradt voltam, és cigim sem volt már egy napja. Szóval odalopóztunk az épülethez, ami az erdőből kihasított kis tisztáson állt, egy domb oldalában, alant a nagy mező. Fülelünk, guvasztjuk a szemünket, de semmi mozgás. Hát nincs itt senki. Korán jöttünk, az ellenség még sehol.

Így hát kicsörtettünk az erdőből, és jól megnéztük, mit kell tudni a célpontról és a környékéről. Itt egy ajtó, ott egy lépcső a tetőre, ott egy ablak, amott néhány pad meg asztal rönkfából, emitt egy üres cigis doboz… De amint belerúgtam, kiderült, hogy nem üres. Egy teli doboz százas Multi! Na már megérte a felderítés, legott bearanyozódott a napom.

Amikor jól megnéztük magunknak a terepet, visszaindultunk. Társam talált egy alig látható ösvényt, azon kezdtünk el baktatni. Pár lépés és egy kanyar után észrevettünk két budit. Két igényes fabudit! Gyors helyzetértékelés, felmértük a nálunk található wc-papír-készleteket, és úgy döntöttünk, ha már ilyen sikeresek voltunk, beülünk és értékeljük a napot. Fegyver letámaszt, feladat megkezd.

És ekkor a távolból egyre erősödő motorhangra figyeltünk fel. Egy GAZ-66 meghozta az ellenséget az épülethez. Mi jó, ha 30 méterre ücsöröghettünk onnan, csak a sűrű erdő miatt nem látták a budikat. Hallottuk, ahogy a századpéká kiosztja a szerepeket, kinek hol kell rejtőznie, mikor kell felbukkannia, satöbbi. Mi szépen csendben összeszedtük magunkat, és visszatértünk a többiekhez. El sem akarták hinni a sztorit, hogy mindent kiszagoltunk, vagyis inkább füleltünk. A cigim azonban erős érv volt, mert tudták, hogy nekem nem volt.

Így talán érthető, hogy mintaszerű rajtaütést hajtottunk végre, minden ellenséges katonát lemészároltunk, az elöljáróktól meg csak dicséretet kaptunk, ami azért a felderítőknél nem volt általános. Az akció végeztével letelepedtünk a rönkpadhoz, természetesen cigizni. És ekkor rúgtam bele véletlenül a bakancsommal az asztal alatt egy üveg bontatlan Amstelbe. Hát ilyen nincs, ez biztos csak álom! Kissé langyos volt, de akkor ott párunknak mézédes nektárhoz hasonlított az íze. Emlékeim szerint bő 50 másodperc alatt elfogyott.

27 hozzászólás

1. nagy.viky — 2010-02-22 08:48

Erdőben, hűs fák alatt, fáradtan sört inni… Nincs is jobb dolog annál. :) Esetleg a Pokol Csárdában rántott sajtot enni, és utána Vinye megállóhelyen felülni a vonatra, és ott inni meg a sört. :)
Jók ezek a felderítéses sztorik, jöhetnek még! :)

27 hozzászólás

Szólj hozzá