68nyara barátunk további négy rövid történettel folytatja balatonfüredi katonaidejének megörökítését. Emlékszünk ugye: a kolléga első vonalbéli harci feladatot teljesített: kultúrfelelős volt a tiszti pihenőben… A sajnálkozást és az együttérző, keserű könnyek szétkenését bátran lehet folytatni.

Mint írtam már az előző kis bevezetőben, lekerültem Balatonfüredre kultúrosnak, majd eltávmentes őr lett belőlem télire. Tartósítva. Na ott tartottam, hogy december környékére már tökéletesen elfelejtettük az alakiság összes szabályát. Ennek egyenes következményei olvashatók alant.

Ezredes úr látogatása

Az élelmezésünket úgy oldották meg, hogy a teljes pénzbeli ellátmányt megkaptuk kézbe, amiből nekünk kellett gondoskodni a bevásárlásról. A meleg ebédre befizethettünk a nem messze elhelyezkedő katonai szívszanatóriumba, ahol egészen jól főztek, a maradék pénzünkön általában viszonylag olcsó felvágottat és kenyeret vettünk.

Mivel a szabályzat szerint alkoholtartalmú italt tilos a körletbe behozni/tárolni/fogyasztani, ezért nem is tettünk ilyet. (Amennyiben azóta a cselekmény elévült, akkor mégis.) Ellenben elég sűrűn ellenőriztük a nem túl messze elhelyezkedő vendéglátóipari egységben felszolgált italok minőségét, ezzel is öregbítve egyrészt a helyi lakosság és a Magyar Néphadsereg megbonthatatlan barátságát, másrészt megelőzve olyan komolyabb tömeges mérgezéseket, amely a lejárt szavatosságú sör és egyéb, alkoholtartalmú ital fogyasztása következtében alakulhatott volna ki.

Kis kitérő, de meg kell említeni: soha senki se igyon 20 nagyvadász után rumpuncsot, ha előtte disznótoros vacsora volt a korcsmáros születésnapján, és nincs a közelben első időszakos honvéd a másnapi körlettakarításra.

Egyik nap átballagtam az ebédért, kezemben a szolgálati kajahordó edény. A téli szabályos öltözék a következő volt ilyen rövid utakra, hómentes környezetben: fehér tornacipő, piros tornazokni (az volt a vastagabb), gyakorló nadrág, begyűrve a zokniba, póló, lehetőleg fekete AC/DC felirattal, mikádó, sál, usanka. Mivel a baka előre gondolkodik, biztonsági okokból a bakancs, ing bekészítve a csapatpihenő ellenkező végén, az egyik ház alá, ha mégis valamiért alakiasan kell visszaérkezni.

Mondjuk egy váratlan ellenőrzésnél. Mint az aznapi.

A gondot az okozta, hogy a laktanya-parancsnokunk (a drága) nem a laktanyából indult, így nem tudott a kapuügyelet felhívni minket a hírrel, másrészt pont egyszerre érkeztünk a kapuhoz. Jómagam kis ételhordómmal gyalogosan, ő meg az UAZ jobb egyesén. Kicsit elfehéredett, amikor meglátott, és elég vésztjóslóan intett magához. Azt hiszem, akkor éppen még nem tudott megszólalni a meglepetéstől. Gondolatban végigfutottam azon, hogy hogyan lehet viszonylag gyorsan bepakolni a málhazsákomba úgy, hogy a stika dolgok is bekerüljenek, legyen valami cserealap a futkosón.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem valamelyik nehezebben kezelhető tiszt gondolta úgy, hogy ellenőrzi a kitelepült állományt, így egy rövid fél órás előadást hallgathattam csak meg a katona alakias megjelenése és ennek a társadalomra gyakorolt hatása tárgykörében. Aztán átadta a karácsonyi ajándékait (5 literes szilva konzervek) és távozott. Igen, mi ott lent messze kaptunk karácsonyi ajándékot. A laktanya pk-tól. Ez egy ilyen bizalmi hely volt, na.

Tiszti ellenőrzés

Ekkor  tudtuk, hogy az elöljárónk érkezik. Előző nap telefont kaptunk, tőle magától. Megérdeklődte, hogy van-e a hűtőben alkohol? Természetesen a válasz csak egyféle lehetett:

– Jelentem, nincs! Alkoholt a csapatpihenő területén tartani tilos!

Válaszában jelezte, hogy másnapi látogatása alkalmával legyen, mert különben a hátralévő időnket Nagyatád és környékének megismerése fogja kitölteni. Mivel a parancsot nem szabad megtagadni (miként erről alapos oktatásban részesültünk a bevonulásunkat követő első, kiképzéssel töltött napon), mi sem tehettünk másként. Így ez alkalommal nem hordtuk ki a körlet mögé a hűtőből a készleteinket, csak egy részét, gondolva arra az eshetőségre, hogy a látogatás alkalmával még elfogyna a teljes tartalékunk.

Másnap körlet kitakarítva (már amennyire sikerült), a sörök megfelelő hőmérsékletre hűtve, bor kinyitva, mert azt még a jobb alkoholisták is tudják, hogy felszolgálás előtt kicsit levegőznie kell a vörösnek. Az Ezredes látogatásából okulva bakancs csillog, zubbony nyakig begombolva, bocskai elvágólag.

Elöljáró érkezik. Jelentés. Körletszemle. A szemle egyetlen elemeként a hűtő tartalmának megtekintése és elfogyasztása szerepelt az aznapi tervekben. Az ellenőrzés kicsit elhúzódott, dehát egy ilyen nagy területen elhelyezkedő objektum átvizsgálása sok időt igényel.

Miután a szolgálati UAZ jobb egyes ülésén elhelyeztük (majd egy szabályosan végrehajtott gépelhagyás és földetérés után visszaraktuk), éjfél körül sikerült a sofőrnek elszállítania az enyhén illuminált tiszt elvtársat az otthona felé. Egy darabig még motoszkált bennünk, hogy esetleg menet közben végrehajtva nem sikerül ilyen ügyesen, sérülés nélkül arccal talajt fognia, de mivel az ellenőrzésen mi is részt vettünk, így viszonylag hamar álomba szenderültünk. A reggeli bejelentkezéskor aztán megnyugodtunk, hogy szerencsésen hazatalált.

Bejelentkezés

Tiszt/tiszthelyettes nem volt velünk, még csak tisztes sem, mert mindketten ügyeltünk rá, hogy ilyen csúfság ne essen meg velünk. Minden reggel és este hatkor telefonon jelentkeznünk kellett a laktanya ügyeletes tisztjénél, jelenteni a létszámot és az eseményeket.

No, ebben a kettőben nagy változások nem igazán történtek, így elég monotonul eldaráltuk a szöveget, majd az ÜTI-függő válasz elhangzása után letettük a telefont és folytattuk az addigi tevékenységet. Reggel aludtunk még kicsit, este pedig irány vissza a TV elé. Esetleg kártya.

A szervezési hibák természetesen itt is megbosszulták magukat. Egy szép napsugaras januári délutánon mindkettőnknek halaszthatatlan dolga akadt. Mivel a jelentés komoly szellemi munkát igénylő feladata kellőképp fárasztó, így a megállapodás szerint egyik nap az egyikünk, másnap a másik tekintette magát AEGü-nek, és végezte el a bejelentkezést. A problémát az okozta, hogy ez a bonyolult algoritmus meghaladta a komoly munkában elfáradt agykapacitásunkat. Hiába no, a kocsma és a saját készletek egyenletes lefogyasztásának problémája lefoglalta az összeset.

Így ezen a délutánon mindketten a másikról gondoltuk, hogy ezt abszolválja. Mivel a kolléga egy helyben aktualizált barátnőnél töltötte a délutánt, én meg a már megénekelt Sanyi-féle italmérésben, az esti bejelentkezés elmaradt. Szerencsére Sándor aznap (a gyér forgalom miatt) a hét órás zárást tartotta célszerűnek, így hét után öt perccel már a körletben melegedtem. Ekkor fékezett a kapu előtt a veszprémi VÁP. Megérdeklődték, hogy miért nem vesszük fel a telefont, és miért nem jelentkeztünk be Fehérvárra? Jelentettem, hogy rossz volt a telefonunk, de már éppen végeztem a szereléssel. Még jó, hogy nem jöttek beljebb, mert a szoba jobban hasonlított a Sanyi italmérésére, mint katonai körletre. Legalább is ami az üres üvegek mennyiségét illeti, akkurátusan felsorakoztatva a hűtő mellett.

Olaj

A szállásunk egy faház volt a kapunál. Nem volt téliesítve. Ezt csak a miheztartás végett jegyzem meg, mert akkoriban még voltak hidegebb telek is. Ez a tél is ilyen volt, így fűtés nélkül hamar zuzmarássá vált az ablak belülről is.

A fűtés persze remekül ki volt találva, ahogy az már a katonaságnál lenni szokott. Volt egy remek olajkályhánk, amit egy idő után bármikor csukott szemmel is szét tudtunk szedni, és összerakni. Az úszóház kipucolását szerintem néha álmunkban is megejtettük, fel sem ébredtünk rá. Mert ez a fránya kályha csak és kizárólag éjjel tudott elromlani. Mikor arra ébredtél a szabvány katonai ágynemű alatt (pokróc), hogy kezdesz megfagyni, akkor már tudtad, hogy megint felakadt az úszó benne. Ágyból ki, káromkodás indul, próbálsz a hidegtől elgémberedett ujjaiddal felöltözni, hogy addig se fagyj meg, amíg a javítást megejted.  Aztán csavarhúzó felkap és szétbontod azt a kurva úszóházat, majd miután pucolással végeztél, és összeraktad, próbálod begyújtani a kályhát. Ha begyulladt, akkor örülsz és visszamászol az ágyba, úgy olajosan.

Ja, azt még nem említettem, hogy meleg víz sem volt. Csak hideg. Meg pottyantós WC a ház mellett, amit a tél kezdetén ástunk ki. Mondom, hogy remekül ki volt ez találva. Fürdéshez melegíts vizet az olajkályhán egy lavórban. Szerintem mi meg sem lepődtünk volna ha áthelyeznek minket Szibériába. A rutinunk már megvolt hozzá.

Azonban az igazi ötlet az volt, hogy nem kaptunk, csak egy hordó olajat egyszerre. Mert ugye a katona élelmes és még eladja a végén a készletet. Ja, mert szeret megfagyni. No, ha már ilyen jól kifundálták ezt a dolgot, hát gondoskodtak róla, hogy mindig legyen utánpótlás. Hozták a teli hordót, vitték az üreset. A két székesfehérvári honvéd szépen felült az Ural–375 típusú teherautóra és megtették azt a kicsivel több mint 50 kilcsit, szépen 70-es tempóban a Balatonig, ott csere és indultak vissza. Az testvérek közt is minimum százegynéhány km. Nagyjából a leszállított mennyiséget meg is ette út közben a járgány. Benzinben. Megérte. Aztán később rájöttem, hogy valószínűleg az olajcserével együtt megejtett tisztacsere miatt kellett az Urallal jönni, azt már nem bírta volna el kisebb gép.