191. – A belga kiruccanás

Proletair a katonai nemzetköziségről szóló újabb történetével lep meg bennünket. A partnerország ezúttal a söreiről és a (részben magyar származású) pedofil sorozatgyilkosairól méltán híres Belgium.

1997-ben a Szolnoki Felderítő Zászlóalj első százada remek lehetőséget kapott, ugyanis az egyik fele a franciák Bercheny ezredéhez mehetett cserekiképzésre, (ide kattintva megnézhetitek az ezred jelenlegi, szám szerint 93. parancsnokát, Jacques de MONTGROS ezredest – tiboru), a másik fele meg a belga Paracommando-hoz.  Ez természetesen azt jelentette, hogy ide meg francia és belga katonák jönnek majd. Szerény személyem a belgákhoz lett beosztva, aminek örültem nagyon, elvégre Mézga Aladár szavaival élve, ott úgysem jártam még.

Eljött hát a kiutazás napja; szépen kivonultunk a szolnoki katonai reptérre, hogy a Belga Légierő C-130 Hercules gépével útnak induljunk. Előtte még a betonon megjelentek a vámosok, és a kötelező kérdések feltevése után az útlevélkezelő kislány megkérdezte, akar e valaki pecsétet a passzportba? Hát naná! Nem sok embernek van „Szolnok” határátkelő-pecsétje az útlevelében.

A repülőút eseménytelen volt, nekem mégis izgalmas, mert addig csak helikopteren ültem, és mindig ki is ugrottam belőle. Tehát a merevszárnyú repülés és úgy általában a leszállás élménye nem volt meg. Na majd most! A brüsszeli nemzetközin értünk földet, s a katonai részleg mellett szálltunk ki. Gyors laktanyábabuszozás, még gyorsabb körletelfoglalás, megdöbbenés a helyi (már-már szállodai) viszonyokon, majd a kantin azonnali felderítése következett.

No, itt le lettünk állítva. Merthogy kétféle kantin van: legénységi, és tiszti. A legénység nem léphet be a tisztibe, de a tisztek sem mehetnek a legénységibe, hacsak meghívást nem kapnak (!). Most ez történt: a belga legénység meghívta a magyar és a belga tiszteket az érkezésünkre való tekintettel. Ez abból állt, hogy a belga parancsnok üdvözölte a magyar ejtőernyősöket, mondott egy pár perces blablát, végül úriemberhez méltóan megköszönte a meghívást, és jó szórakozást kívánt az este hátralévő részére. Azzal a tisztek átvonultak a saját kantinjukba, mi meg hozzáláttunk a piáláshoz. A kantin igazából egy pazarul berendezett terem volt, hatalmas bőr kanapékkal, fotelekkel, dohányzóasztalokkal, a falakon katonai relikviákkal, egy vitrinben mindenféle csecsebecsével. És a 88. gyorsreagálású zászlóalj pólójával. Itt szóltunk, hogy a 88-asok nem ejtőernyősök, mire a belgák haladéktalanul kihajították a pólót (már előzőleg feltűnt nekik hogy semmi sem utal az eje-mivoltukra), s az így üresen maradt helyre az én bercsényis pólóm került.

Szóval a kantin rendelkezett még egy jókora söntéssel is, és rengetegféle belga sörrel. Egy sör ára 20 frank volt, mi meg kaptunk napidíj gyanánt összesen 10000 frankot a teljes kint-tartózkodásra. Gyors számolással kijött, hogy itt bizony iszonyatos berúgásoknak nézünk elébe. De az első este még disztingvált hangulatban telt el.

Az első napon az ejtőernyős ugrásokat zavartuk le Namur mellett egy bázison. Mivel a belga ejtőernyős címhez két ugrásra van szükség, ezért mindenki kettőt fog ugrani. De nem ám Herculesből, hanem ballonból. Ez a léghajó egy bomba alakú héliumos ballon volt, alatta egy ötfős kosárral. Négy ugró és az ugratóparancsnok számára volt benne hely, és inkább egy ketrecre hasonlított. Ezt a kosarat egy drótkötéllel egy teherautó csörlőjéhez kötötték, és így a csörlő engedte fel 300 méterre. Onnan aztán csak ki kellett lépni, lévén bekötött ugrásról volt szó.  A reptéren azért folyt az élet. Kétszer jött Hercules és ejtőernyősöket dobott, kétszer pedig a teherdobást gyakorolták. Az egyik dobásnál a 3 teherernyőből csak kettő nyílt ki, a raklap becsapódását még olyan messziről is hallottuk.  A laktanyában kiosztották a belga ejtőernyős jelvényeket, meg kaptunk egy pofás oklevelet is, hogy fasza gyerekek vagyunk. Este természetesen sörrel ünnepeltünk, eljutva a szalonspiccig.

Másnap a hadsereg sziklamászó központjába mentünk. Csodás táj, folyó, hatalmas sziklafalak, kastély (katonai tulajdon), jó nagy fák. A fák között amolyan kalandpark jellegű kötélpályák meg kötélhidak voltak, ezeken kellett átbátorkodni a végéig.  Aztán sziklafalmászás meg ereszkedés volt, egész délutánig. Délután aztán egy bődületesen magas autópálya-viaduktra kellett felmenni, onnan meg egy kötélen a közeli laktanyácska udvarára egy karabiner+hurok párosba kapaszkodva besiklani. Addig egy forgalmas közút és egy vasútvonal, meg pár ház felett siklott el az ember. Estére szinte mindenkinek jelentős izomláza volt, ezért a kantinbeli sörösüveg emelgetés nem ment olyan könnyen, de még így is sikerült az állománynak beszédesre innia magát.

A következő napon lövészet volt, semmi izgalom, viszont elvittek egy kis brüsszeli városnézésre a gyönyörű olajzöld Jonckheere-DAF buszukkal, ami szó szerint fapados volt, és borzasztó kényelmetlen. De legalább láttuk az Atomiumot, a királyi palotát, és egy rettenetesen lepukkant arab negyedet, amin a sofőr mintha kicsit gyorsabban ment volna keresztül. Sőt, még a híres Pisilő Kisfiúhoz is elsétálhattunk. Nekem csalódás volt, mert addig azt hittem, hogy legalább egy embernagyságú szobor ez, de egy frászt, egy aprócska kis szobrocska, ráadásul fel volt öltöztetve valami alkalom miatt… Visszaindulás előtt a helyi hadtörténeti és légierő múzeumban is szétnézhettünk. Este a kantinban csendben ittunk egészen zárásig. Vagyis addig, amíg a pultos szerepét játszó katona ki nem dőlt a söntésből.

Az új nap szintén izgalmasnak ígérkezett, mert egy hosszabb gumicsónakos evezésre készültünk egy sekély, de elég gyors sodrású folyón. Mondhatnánk raftingnak is, de azért annyira nem volt durva. A legnagyobb veszélyt mindig a másik csónak legénysége jelentette, mert folyamatosan ment a fröcskölés, meg az ökörködés. Amúgy mesebeli szép tájakon csónakáztunk, egészen jó volt, a végére még a nap is kisütött, így akik a vízicsatákban eláztak, megszáradhattak. Hogy aztán este a kantinban újra elázzanak, de már máshogy.

Volt a belgáknak egy hülye játékuk. Kellett hozzá négy ember, meg egy pakli francia kártya. Az osztó szép lassan mindenkinek leoszt egy lapot, amit azonnal meg is kell nézni. Teszi ezt addig, míg valaki meg nem kapja az első királyt. Na, akkor ő hoz egy sört. A következő király tulajdonosa iszik egy kortyot ebből a sörből. A harmadik szerencsés királytulajnak egy szuszra kell az üveg sört kiinnia, a negyedik király kihúzó meg megy, és szépen kifizeti. Hát én csak kortyoltam, meg fizettem, a többiek meg beájultak.

Mondom, hogy hülye játék, na.

Hátra volt még egy nagy esemény: egy 24 órás gyakorlat, amin egy duzzasztógátat kellett volna imitálva megsemmisítenünk. Három belga-magyar vegyes csoportot alakítottak ki, ebből egy majd evezve, egy másik úszva, egy harmadik meg gyalogolva közelíti meg az objektumot. Az evezős csapatnak kábé egy kilométert kellett eveznie, az úszóknak párszáz métert, a gyalogos kompániának 10 kilométer gyaloglás jutott, és ők vitték a robbanóanyag-imitációt is. Naná, hogy az utóbbi csapatba kerültem. Kiosztották a fegyvereket, meg a napi kajafejadagot, és hajrá. Olyan harcszerűen nyomultunk előre, hogy tíz óra alatt értük el a gátat, már késő éjjel. Akkor az evezős-úszós csapat „kiiktatta” az ellenséget, mi meg lemásztunk a duzzasztóműbe. Ez elég rémisztő volt és nehéz, mert a fegyver meg a hátizsák erősen akadályozott a haladásban. Sok emelet mélységbe kellet létrákon lemenni egy aknában. Ott egy sötét alagútban haladni vagy 200 métert, és akkor egy hatalmas csarnokba érkeztünk. Itt néhányan felhelyezték a „robbanóanyagot” valahová, a többiek meg biztosították a terepet. Közben volt idő elmerengeni azon, hogy most a víz szintje alatt vagyunk, és ez valószínűleg valami turbinaterem lehet. Nyomasztó volt.

Mikor kijöttünk már hajnalodott. Innen minden csoport gyalog indult vissza, ez nekem újabb tíz kilométert jelentett, meg egy kullancsot az erdőben. Mivel eléggé fáradtak voltunk, mindenki aludt egy nagyot, aztán vacsora után irány a kantin, búcsúivászat. Meg is kezdődött a cserebere, rólam a pultos folyamatosan le akarta imádkozni a zubbonyomat, mert nagyon tetszett nekik a magyar terepszín. Ezért felajánlott 2 zöld gyakorlónadrágot, meg egy zubbonyt. Állt az alku, a zöld nadrágjuk kiváló anyagból készült, kényelmes volt, és sok évig hordtam. Természetesen az állomány istenesen berúgott, de úgy, hogy másnap a brüsszeli reptéren is még elég sokan mászkáltak fehér arccal, kezükben kólásüveggel.

Nagy meglepetésünkre nem Herculesre kellett felszállni, hanem a légierő egy kétmotoros utasszállítójára, ami jóval kisebb volt mint a C-130 és láthatóan eléggé leharcolt állapotban volt. Nagy nehezen elrendezkedtünk, és vártuk a felszállást. Látszott a pilótákon, hogy ők is ezt szeretnék, de a gép meg nem. Volt sok szaladgálás, ajtók nyitása, majd újból becsukása, de végül csak felszálltunk. Megtapsoltuk őket, ők viszont nagyon mufurcak voltak és nem örültek ennek.

Szolnokra visszatérve este kigondoltuk, hogy megosztjuk a többiekkel, milyen élményben is volt részünk. Az élménybeszámoló helye természetesen egy söröző volt.

29 hozzászólás

 1. ludens — 2010-08-23 09:19 

Ehhez leginkább ezt tudnám hozzáfűzni:

http://www.youtube.com/watch?v=DwfIe6W3-4Q

 2. Syolos — 2010-08-23 13:50 

Picit off, de ha már Belgium:
Én a belgáknál (flamandoknál) a fent említettnél sokkal szemetebb játékot tanultam :) Nem tudom, mennyire nemzetközi, de itthon nem találkoztam vele, csak kinti sörözésekkor.

Nem egy agyjáték, csak egy gyufa meg egy kis láng kell hozzá. Az ember két ujja közé fogja a gyufa fejét, majd meggyújtja a másik végét, aztán tetszőleges idő múlva elfújja (de a gyufának kötelező saját lángot produkálnia!), és tovább adja. A következő delikvensnek ugyanezt meg kell csinálnia, és így tovább, egészen addig, amíg be nem lobban a foszfor a gyufa fején. Akinél ez megtörténik, az egyrészt vesztett, másrészt rá is baszott, mert fáj ám :)

Ha az ember beiszik egy kis Kasteelt vagy Grimbergent (és mennyi van még), meglepően szórakoztató. Persze, csak addig, amíg nem veszít :D

 3. tiboru — 2010-08-23 16:30 

@Syolos:

Tipikusan akadémikusoknak való játék :-)

Remélem, hogy aki vesztett egy fordulót, az fizet egy kört. Máskülönben értelmetlen, hülye játék lenne :-)))

 4. tépegető szexkavátor — 2010-08-23 16:51 

A blogmotort le kéne cserélni valami hibridre már.Lopja a hsz.-okat.
jiscsoráz:
T.Proletair, ha beszédesre iszod magadat, az az állapot flamandul vagy vallonul nyilvánul meg? Vagy belgául? És hova állasz olyankor:)…?
Nekem volt anno egy Erika nevű flamand kolléganőm…ő józanul is rendesen beszédes volt, az anyanyelvén kívül fransziául, németül és ángliusul is. El se merem gondolni, miket tudhatott italozás közben/után? És még csinos is volt hozzá.Utóbbi a 2 gyerek után már korlátosan érvényes. Fájdalom nem tőlem vannak :) A vizelő kiscsávó meg egy makett szinte, öltözet nélkül is.De jó a sajtója.

 5. franta — 2010-08-23 17:12 

@tépegető szexkavátor: Szarva közt a tőgyit: „jó a sajtója”. Mert ekkora giccset még Disneylandben sem látni. Nem árt a jó sajtó: visszatérve katonai / történelmi ügyekhez, ez olyan tkp., mint hogy Ausztria volt a nácizmus első áldozata. Na ja, ahogy azt a Pis elképzeli.

 6. tépegető szexkavátor — 2010-08-23 17:56 

@franta: pontosan. Csaknem pofára estem a brüsszeli (fő?)téren, mikor odavezettek a kiscsávóhoz, a tömeg szélére. Sógorékra meg csak annyit: örülök, hogy vannak még gondolkodó emberek , akik nem szopnak be mindent, amit látnak-hallanak itt-ott-amott, csak mer’ a neten, v. a tv-ben volt vmi róla…
Más: Kecelre-Szolnokra jössz-é netán? Magam tervezem mindkettőt.Ember tervez, oszt meglátja mi lesz belőle.

 7. Szekuriti Blogger — 2010-08-23 21:11 

Mi anno a kollégiumban esélykiegyenlítő focit/dartsot játszottunk. A fociban vicces volt, 1 gól 1 feles, 1 favágózás 2 feles, 1 szép csel pár feles, bemutatás a bírónak megint pár feles – a döntés elég szubjektíven ment, a végén mindenki satura itta magát. És az eredményt is elfejeltettük másnapra…

 8. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-08-23 22:28 

Bolgár ifjakkal gyakoroltuk azt a kis ügyességi játékot, melyben egy szál cigit kellett az asztal közepére állítani. Miután ez megvolt, minden résztvevő ivott egyet és az első páciens rárakott keresztben egy szál gyufát a cigi tetejére, majd a következő mégegyet, és így tovább, amíg el nem dőlt az egész.
Akinél borult, az fizette a kört, és persze minden rakás előtt megfontoltan inni kellett.

Annyiban nem off a játék, hogy a bolgár legények állítólag katonaként tanulták, gyakorolták ezt a nemes sportot. Meg kell hagyni, meglehetős sikerrel…

 9. tiboru — 2010-08-23 23:53 

@Vérnűsző Barom:

Lám, milyen igaza van a tengerészgyalogos mondásnak, mely szerint minden – a kiképzésen ejtett – verejtékcsepp kivált tíz vércseppet a harcmezőn.

Vagy valami hasonló; most nem vagyok képes irodalmi fordításra.

 10. BiG_ — 2010-08-24 09:05 

@tiboru: Ha én jól tudom, ezt Kutuzov tábornok mondta. Valami olyat, hogy jobb egy vödör verejték a gyakorlótéren, mint egy csepp vér a csatában.
De ne szidj, ha nem így volt, nem voltam ott :-)

Amúgy a PPKU-val is lehet játszani: felhúzni, majd a KAP-tüskét kicsit kivenni, majd visszatenni. Akinél elcsattan, az fizet. Proletair ismeri gondolom…

Kék eget!

 11. Rókakígyó — 2010-08-24 09:35 

Sziasztok,

Feltettem az infokat a keceli blogtúráról, csak egyelőre nem jelenítette meg a motor. Lehet, h túl hosszú lett a bejegyzés.

 12. proletair — 2010-08-24 09:48 

@BiG_:
Vessél rám követ, de nem ismertem:) @tépegető szexkavátor:
Nem emlékszem rá, milyen nyelvűre ittuk magunkat. Szerintem ilyenkor urduul is megérti egymást két katona:)

 13. Libero — 2010-08-24 09:51 

@BiG_: lazán: „Nem azért kell mindent elkövetnem, hogy katonáim meghaljanak a hazájukért, hanem azért, hogy az ellenség soraiban minél több nyomorult meghaljon a sajátjáért.” Patton tábornok

 14. tépegető szexkavátor — 2010-08-24 10:12 

@proletair: Értettem! vagy hogy stílszerű legyek: Unguru Nimbu! Asszem ez felső-urduul van, de ez nem krucifix.

 15. proletair — 2010-08-24 10:48 

@tépegető szexkavátor:
Egy bizonyos alkoholmennyiség után kiderül, hogy mindenki minimum középfokon, társalgási szinten beszél legalább angolul. Aztán egy újabb szint után még legalább 3 nyelven. Ezután viszont a folyamat visszájára fordul, és amit mond leginkább csak önmaga érti. Súlyosabb esetben ő sem:)

 16. Rókakígyó — 2010-08-24 11:26 

Sikerült mindent felraknom a blogkiránduláshoz. Lehet hozzászólni :)

milstory.blog.hu/2010/08/20/szolgalati_kozlemeny_blogkirandulas#more2230826

 17. Titus Pullo Urbino — 2010-08-24 15:15 

@Szekuriti Blogger: ezt az esélykiegyenlítő játékot volt szerencsém nekem is élvezni a budaörsi úti koleszban, asszem 7-4-re vezettünk, amikor feleslegessé vált a labda.

 18. 68nyara — 2010-08-24 15:27 

@proletair: Szegény 88-asok. De azt honnan vették vajh, hogy ők ejések?

Jelentekztem én is a keceli túrára, Rókakígyó szállás ajánlatát űberelni nem tudom, szeszfőzdés szállodát azt hiszem nemis lehet.

Zig Zag, és Vérnűsző Barom kollégákat nem látom a jelentkezők közt. Nem tudtok jönni egyáltalán?

 19. 68nyara — 2010-08-24 15:35 

@Titus Pullo Urbino: Hasonlóan értelmes játékok voltak még: Dallas ivás; kártyázás szovjet elvtársakkal a küldöttség szállásán (a játékra már nem emlékszem, de az ivást a szovjetek nyerték).

 20. Titus Pullo Urbino — 2010-08-24 15:39 

@68nyara: mi egyszer a haverjainkkal a „Veri az ördög a feleségét” című Bereményi Géza filmen szórakoztunk úgy, hogy mindig azt ittuk, amit a főszereplő. Érdekes hangulatban teltek az utolsó percek. Azóta ez a kedvenc filmem. Ismeri valaki?

 21. proletair — 2010-08-24 16:13 

@68nyara:
Azon a pólón egy gonosz tekintetű koponya volt, rajta barett sapka, azon ugye meg ott az eje sapkarózsa. Volt még ott asszem AK meg AK szurony keresztbe, szóval pofás póló volt, de egyéb ejtőernyős utalás nem volt. Egyébként az utolsó napon egy radiátor alatt találtam rá, portörlő rongy beosztásban.

 22. tépegető szexkavátor — 2010-08-24 17:07 

@Titus Pullo Urbino: akkor VALAKI lettem:)…”na, naa, ugye milyen finom illata van Doktor úr?,” – bor szimatoltatása gyomorbajos funkcival, ebéd utáni trinkelés kezdetén…” jó szaga van – így a nagyember, sanyarú pofával (mit keresek én itt egyáltalán arccal). Szaga a szarnak van, a bornak illata, Doktor úr!” Kedvenc magyar filmjeim egyike.:)))Talán András Ferenc rendezése?

 23. tépegető szexkavátor — 2010-08-24 17:14 

@proletair: sajnos már csak eprészgetek ilyen jellegű emlékeim közt, de legalább vannak ilyen , erősen hézagos emlékeim, nevezetes lerészegedésekről, új nyelvi képességek ki- és lebomlásáról. Még a daliás időkből, amikor egyenesen lenézve láttam a cipőm hegyét, hogy a blog-gazda egy klasszikus képi megoldásával éljek. Már csak fényképen tudom igazolni.

 24. tépegető szexkavátor — 2010-08-24 17:25 

@franta: adalék a sógorok nácikok általi megszállásához, viccben elbeszélve:
Neei erőszakkal vádolt manus a bíró előtt azzal védekezik, hogy tkp. FÉLIG volt az csak erőszak, mert hátulról történt a dolog, és el is mehetett volna onnét az „áldozat”, ugye… Tudom, igazságtalan vagyok, a történelem nem ilyen vicces, de ezért van benne valami. Legalább megpróbáltak volna, ha csak a forma kedvéért is ellenkezni, ugye.

 25. Titus Pullo Urbino — 2010-08-25 08:19 

@tépegető szexkavátor: „Szüsz Maria orszaga! és ezt magyarul mondta!!!” nekem is a kedvencem ez a film, imádom Bereményi minden írását, szövegét, filmjét, ez egy zseni

 26. Szárnyati Gézа — 2010-08-25 09:27 

Nemrég tudtam meg, hogy Brüsszelben nem csak pisilő kisfiú van, de a nemi egyenlőség érdekében kislány, sőt kutya is:

http://www.cromwell-intl.com/toilet/statues.html

 27. tiboru — 2010-08-25 09:37 

Biztosan sokan tudják, hogy a Manneken Pis-nek (pisilő emberke, valamilyen flamand nyelvjárásban) egész ruhatára van a különböző jelmezekből, és ezeket adott alkalmakkor (évfordulók, ünnepek, stb.) fel is használják.

Én elég sokszor voltam Brüsszelben, de összesen tán két olyan esetre emlékszem, amikor a szobor (jel)meztelen volt.

 28. tépegető szexkavátor — 2010-08-26 19:01 

@tiboru: eszerint nekem volt szerencsém pucéran látni a kiskrambót (csak semmi sötét feltételezés: a vizelő fiúcska szobrát).3-szor sikerült járnom buxellesben, de csak 1-szer eljutni a hírességhez. Viszont azon a téren meghívtak vmi eszelősen jó echte belga sütire meg egy baró jó kávéra.Nem vagyok édesszájú, de az nagyon fájin volt így együtt még 1982-ben. Máig emlékezetes…A nevét nem tom’, de ha látom ráismerek. Azóta nem láttam/ettem olyat sehol.A csokijuk is ütős, főleg a keserűbbek emlékezetesek nekem – by Erika nevű flamand kolléganő, ugye.

 29. tépegető szexkavátor — 2010-08-26 19:02 

buxelles=Bruxelles akart lenni(aki nem tud flamandusul, ugye)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.