207. – A laktanya faunája

Proletairről már tudjuk, hogy nála élesebb szemű állatmegfigyelő katonát a NATO-ban keresve sem lehet találni (azon kívül is csak protekcióval). Mai szösszenete a laktanyán belüli állatvilág keresztmetszetét kínálja, ebbe beleértve egy András nevű, macskabarát őrmestert is.
 

Egyszer már itt megénekeltem, hogy micsoda élővilág burjánzott a szolnoki laktanya 3-as őrhelyénél, de azóta felrémlett pár eset, ami azt erősíti, hogy nem csak az elhagyatott laktanyaszéleken volt élet a susnyásban.

Egyszer egy kellemes, nyári nap délutánján kiültünk a körletablakba. Beszélgettünk, cigiztünk, a laktanya kihalt volt. Egy emelet magasan ültünk a párkányon, odalent a gyakorlópálya pázsitja. És ahogy ott pöfékelünk, az egyikünknek feltűnt egy pocok, vagy egér, a rosseb tudja; rágcsáló volt, az biztos. Aztán több is feltűnt, ott szaladgáltak lent a fűben, futottak A-ból B-be, ragadozóktól nem zavartatva. Rendkívül idegesítő volt, hogy pofátlanul tevékenykednek. A bosszúságnak azért volt előélete, és akkor itt egy kis kitérő.

Egyszer egy hosszan tartó, súlyos szabadságról jöttem vissza, mikor a körlettársaim szóltak, hogy még mielőtt bepakolnék a szekrényembe, nézzek szét benne, mert egér volt a körletben és több szekrény tartalmában is kárt tett. Sajnos elképzelhető volt, a szekrényeknek  a hátoldalán a szellőzőlyukakon simán befértek. Nosza, rovancs. Pakolok kifelé, de semmi. Aztán ahogy kivettem az Egészségügyi könyvecskémet (így hívták, és egyáltalán nem volt olyan kicsi, hogy rászolgált volna a kicsinyítő képzőjére), hát látom, hogy frappánsan meg van perforálva a gerince. Aztán jött A 22-es csapdája vaskos kötete, ami szintén egy egér fogai nyomát viselte magán.

Ekkor már mérges voltam. Aztán következett egy póló, ami szívtájékon lett átrágva, végül az igazi sokk: kedvenc és drága farmernadrágom jobb combján egy méretes rágott luk éktelenkedett. De nem ám térd alatt, hogy esetleg még rövidgatyának jó legyen. És végül meglett az egér is, ott feküdt holtan a (megrágott) Ejtőernyős naplóm mellett. Friss hulla volt, nemrég fordulhatott föl a kis mocsok. Szerintem A 22-es csapdája feküdte meg a kis pocakját. Egyébként volt, akinek az usankáját használta az egércsalád alomnak, és anyuci odafialt.

Tehát gyűlöltük a kis bundás átokfajzatokat, és ott az ablakban (hogy a történet elejére visszakanyarodjak) tehetetlenül néztük, ahogy vidáman iszkolnak a fűben. Ekkor valakinek eszébe jutott az egyik srác légpuskája.

És akkor még egy kis kitérő, igérem nem lesz több.

Egyszer – szintén a délutáni semmittevésben – feküdtem az ágyamon és olvastam. Odakint a folyosóról beszélgetés hallatszott, nevetgélés, aztán síri csend, majd egy csattanás. Gondoltam: kinézek, mi volt ez. Aztán megint egy csattanás. Kinyitom az ajtót, és azt látom, hogy hárman hevernek a folyosón, egyikük kezében távcsöves légpuska, a másik legénynél távcső, a harmadik meg csak úgy fekszik ott.

Hát az történt, hogy a jó hosszú folyosó végére kiraktak egy lőlapot, és úgy gondolták, hogy a nemrég beszerzett távcsöves légpuskát ilyen laboratóriumi körülmények közt belövik. A kézi távcsővel ellenőrizték a találatokat, így nem kellett minden lövés után odasétálni a lőlaphoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepődtem.

Visszakanyarodva az ablak alatti rágcsálódzsemborihoz. A légpuska említése egy kicsit felvillanyozta a társaságot. Az egyik srác kézbe vette, cigije lazán kilógott a szájából, célzott, lőtt, talált. Folyt tovább a beszélgetés, a nap langyosan sütött, épp lemenőbe fordult, célzás, lövés, találat. Van egy cigid, tessék, tüzed, persze, lövés, találat. És azt a filmet láttad, hogyne, lövés, találat. Ahogy így öregurasan beszélgettünk a párkányon, alattunk összegyűlt tíz kicsi hulla. Talán a beállt szürkület, talán a harctéri sokk miatt több célpont nem bukkant fel. (Az, hogy a populációt esetleg kiirtottuk volna, fel sem merült) A puskát elraktuk, és mentünk tévét nézni.

Egyszer a vizesblokkban, a plafonon futó csövek közt találtam egy jókora keresztes pókot. Magamévá fogadtam, és etettem szinte minden nap; volt is mivel, hízott is rendesen. Senki nem csodálkozott rajta, bár nem is tudtak sokan erről a „bogaramról”. Általában az esti fogmosás volt az etetés ideje. Pókom, akit Elemér káplárnak neveztem, hízott is rendesen. Egyik délelőtt az egyik srác beront a körletbe, kezében a már említett távcsöves légpuskával, és (mint egy diadalittas Rambó) vigyorogva meséli, hogy most jött a vizesblokkból, és akkora pókot lőtt, mint egy ház! Én azon mód kirohantam, és horrorisztikus jelenetnek lehettem tanúja.

Elemér káplár őrületes, felfoghatatlan hibát vétett: elhagyta fedezékét, és a falon mászott. Fényes nappal. Ekkor lőtte le a kolléga. Mert ő irtózott a pókoktól, így kölcsönkérte a puskát, és egyetlen lövéssel lelőtte. Vagyis inkább szétlőtte. Maradványai szétkenődtek a falon, jó magasan ahhoz, hogy ne lehessen lemosni, és örök mementóként, hogy soha ne legyen kedvem házi kedvencet tartani a laktanya falain belül. Persze aki tudott a hobbimról, elmondta a mesterlövésznek, hogy mennyire kötődtem a kis nyolclábúhoz, így már ketten éreztük magunkat szarul, de vigaszként este meghívott sörözni, és őszintén sajnálta, ami történt.

De voltak ennél is meredekebb esetek. Az egyik körlettársam (András, az őrmester) nagy állatbarát volt. Vagy óvta, védte őket, vagy ette kétpofára. Volt, hogy a külső őrségben ő volt az őrparancsnok. Ilyenkor kiszólt a három őrhelyre, hogy senki ne essen pánikba, ő fog lőni, fácánra megy. Este az őrszobán levest főzött belőle. Volt, hogy még az ellenőrző elöljárónak is jutott. Néha, mikor az otthoniakra is gondolt, akkor hurkot vetett, és nyulat fogott. A leváltás után reggel a vizesblokkban nyakon csapta őket, megnyúzta, majd kis nejlonokba csomagolva hazavitte. Azért a vizesblokk ilyenkor tényleg úgy nézett ki, mint egy Zs-kategóriás horrorfilm egyik jelenete: a csupa fehér csempén+járólapon mindenütt szép piros vér… De Andrásnak, az őrmesternek ezt mindenki elnézte.

Egyszer délelőtt bementem valamiért a körletbe, nem volt rajtam kívül bent senki. Hallok valami neszezést; azt hittem, valaki csak van bent, és alszik. De senki. A neszezés viszont ott volt. Sőt, mintha valami vékonyka, halk, nyikorgó hangot is hallanék. András, az őrmester ágya mellett megtaláltam a zaj forrását. Erre nem voltam felkészülve. Egy bádog tűzoltóvödörben némi szalma közt egy csomó élő pocok volt. Én tizenkettőt számoltam meg, András az őrmester későbbi faggatásomra elárulta, hogy az valójában több mint huszonöt pocok. Megkérdeztem, hogy mégis mi a jó bánatot akar csinálni ennyi élő pocokkal? Nézett rám, mint aki nem érti, hogy lehet ilyen hülye kérdést feltenni. Hát természetesen viszi haza a macskáinak, inkább ezt egyék mint a konzervet. Berakja egy dobozba őket, azt bele a hátizsákba, és irány a vasútállomás.

András, az őrmester Szeged mellett lakott…

35 hozzászólás

 1. Krux — 2010-10-01 08:50 

Azért engem rohadtul érdekelne, hogy mi volt abba az ejés naplóba írva. Merthogy a kisegér, amikor beleolvasott, rögtön visszaadta a lelkét az Úrnak.

Tiboru!

Ha az első képen lévő fegyver légpuska, akkor én…

Bocs, majd még folytatom, de most vár a katedra.

 2. nedecz — 2010-10-01 09:21 

@Krux: Pedig az légpuska szerintem.Hasonlóval lőttem is.Valami spanyol darab volt.

 3. proletair — 2010-10-01 09:43 

@Krux:
Az eje napló egy rém bürokratikus táblázat volt, kemény fedélbe kötve, fényképpel, anyám nevével, stb. Ebbe kellett vezetni az ugrásokat, havi, napi lebontásban. Most nincs előttem, de asszem úgy nézett ki, hogy volt egy rublika annak, hogy abban az évben az adott ugrás hanyadik, ez összesen hanyadik, nappali vagy éjszakai, bekötött vagy stabos, egyszerű terepre, bonyolult terepre, vagy vízbe történt e az ugrás, Sport ugrás volt e vagy sem, zuhanási idő, ugrás helye, gép típusa, ernyő típusa, dátum, aláírás. Ez egy sor volt egy lapon.

 4. Rókakígyó — 2010-10-01 10:25 

Azzal lehetett volna zárni, h akkor most mindenki nézzen körül otthon a szekrényekben, hiszen ilyenkor költöznek be a kisállatok a hideg elől.

Jó sztorik ezek kérem, főleg a végén a cicafotó. A szalmaegereket kicsit hiányoltam, azt hittem azt is csináltatok:)

 5. Chuikov — 2010-10-01 10:47 

Részvétem szegény Elemér káplár miatt! Nem lehetett könnyű feldolgozni a tragédiát. :)
Egyszer békésen pihene… akarom mondani kigúvadt szemekkel őrzöm a kijelölt ojjektumot mikor nagy csörtetést hallok. Már épp kezdtem becsunyizni mikor a torony alatt elrongyol egy róka ezerrel mögötte a laktanya kóborkutyaállományának nagy része. Ha nem járt volna mindenféle kellemetlen papírmunkával közéjük is durrantok, hozzák itt rá a frászt a hon bátor védelmezőjére.:):):)

 6. falugazda — 2010-10-01 11:30 

Szentes, a harcoló állomány éppen a lőszerraktárnál végzi, a külső körlet takarítás fűnyírással és levélhordás sátorlapon, nevű kiképzési feladatot, amikor meglepő felfedezést tett egy élesebb szemű harcos. A kerítés szögesdrót-tüskéin kis szürke egértetemeket himbált a tavasz szél. Valami ragadozó madár (? tővisszúró gébics? ) használta éléskamrának a kerítést.

 7. Dogoo — 2010-10-01 12:33 

@Krux:
Valószínűleg légfegyver.
Itt nállunk az egyik barkács áruházban árultak hasonlókat. remek kínai márka.
Az alsó rúd lehajtásával lehetett felhúzni a fegyvert.
Nekem a csoki mikulás fejét rágta le diszkréten egy egér.
mikor ki húztam afiókot menekülőre fogta a dolgot, az egész körlet üldözőbe vette. Mindenki valamilyen eszközt ragadott. Seprű, papucs, fakanál, sőt még egy kalapács is hadrendbe lett állítva.Hosszas üldözés után a kalapácsos kapta el Jerryt.
Béke poraira!

 8. Libero — 2010-10-01 13:28 

@Chuikov: Ez jó…A hon „bátor” védelmezője :D

 9. Chuikov — 2010-10-01 16:28 

@Libero: Nos az MH vezetősége abban a tévhitben leledzett, hogy felálított őrei az Mzárolt lőszerraktárt őrzik. A valóság azonban az volt, hogy stratégiailag rendkívül fontos földiszeder bokrok terültek el a raktár mögött. Mivel két torony is közel volt egymáshoz, érthető ha jelentős határvillongások történtek ezen a természeti kincsekben gazdag területen:D:D:D Ha az őr nem figyelt a gaz társ képes volt legelés közben átruccanni az egyes torony érdekszférájába eső lelőhelyekre. Igen komoly erőfeszítést igényelt ám megvédeni a ránk eső szakaszt. Arról nem is beszélve milyen gyanúsak az őrségről lila ujjakkal és szájjal visszatérő őrök.:)

 10. fakir — 2010-10-01 20:28 

Nekem a mikádómat rágta meg egy egér. A felső zsebben volt egy csoki, a kis szemét belülről felmászott és átrágta magát.
De nem sokáig örülhetett, mert egész arzenált vetettünk be ellenük.
Éjjel nem egyszer ébredtünk fel az egérfogó csattanására, és az a ragasztós genya is megfogott párat. Aztán szép lassan elfogytak.

 11. Donna Anna — 2010-10-01 20:33 

Nekünk a konyhaszekrény mögött, kb. másfél-két méter magasan voltak egerek. Fogalmam sincs, hogy jutottak be, mert még ha az ajtón be is szaladhattak, oda nincs min felmászni, és másutt semmi nyomuk nem volt. Végül a szitás csapda – udvar – macska megoldással szabadultunk meg tőlük. Volt vagy nyolc.

 12. Dogoo — 2010-10-01 20:50 

Gyermekkoromban a szomszédban rengeteg patkány volt.A vályog disznó ól teljesen szét volt furkálva. Az öreg Imre bácsi szerzett valahonnan karbidot, azzal ügyesen elgázosította a járatokat. Az izgalmas rész akkor kezdődött mikor gyufát gyújtott és megakarta gyújtani a gázt. Had melegedjenek azok a kis piszkok. De sikeresen leteperték mielőtt földkörüli pályára indította volna a malacok lakhelyét.

 13. _Nyuszi — 2010-10-02 09:27 

„Néha, mikor az otthoniakra is gondolt, akkor hurkot vetett, és nyulat fogott. A leváltás után reggel a vizesblokkban nyakon csapta őket, megnyúzta, majd kis nejlonokba csomagolva hazavitte.”
Szegénykééék….

 14. Krux — 2010-10-02 11:07 

@_Nyuszi: Én sokkal emberségesebb vagyok. Én simán lelövöm őket. A földkerekség legszebb zsivlalánya pedig apportírozza. Most már. Korábban nem tette. Asszem megírtam már, hogy – élete első vadászata alkalmával – rögtön az első hajtásban, alig indultunk el, felkelt egy nyuszi nekem úgy 10 óránál. Futott vagy pár métert, amikor elfektettem. A zsivlám meg a legnagyobb együttérzését kifejezve sajnálkozólag állt fölötte. Mindenki rajtunk röhögött. Azóta nagyott változott a világ. Dorka nagyon nagy vadász lett!

 15. Titan89 — 2010-10-02 11:28 

@Krux:
field-target.hu/pages/technika_hw77_review.html

Remek poszt Proletair!

Eszembe juttatta a nyarat mikor a párommal mentünk fácánra vadászni légpuskával!:)

 16. snowpanther — 2010-10-02 12:20 

A devecseri Meggyeserdő laktanyában macskák és rókák vívták harcukat a szemétgyűjtő konténer feletti uralomért.Egyszer egy kölykes anyamacska két rókakölyköt zavart el :-)
Néha egy-egy őzike is benézett…

 17. szögyi — 2010-10-02 12:32 

@Krux: Baszki, jó lehetett az a kutya… ;)

 18. Krux — 2010-10-02 13:31 

@Titan89: Rabsickodtatok? Ejnye-bejnye… Tavaly mi is fogtunk rabsicokat. Éles volt a helyzet. Fegyver volt fegyverrel szemben, de nem akarok off lenni. Ha Tiboru rábólint, elmesélem.

 19. Krux — 2010-10-02 13:40 

@snowpanther: A fiam érettségi előtt kapott egy vakbélgyulladást. Ellenségemnek sem kívánom, hogy a saját fiát a négykerekűn, zölddel letakarva, hullafehéren lássa, miközben a gyerek folyamatosan hány. Két nap elmúltával a nővérkék sírva kértek, hogy takarítsam már el a gyereket a kórházból, mert roppant gyorsan felépülve a műtétéből, azzal szórakozott, hogy a komplett sebészet férfi osztályán veszteglő betegektől elkunyerálta a tubusos sajtot, amiknek a tartalmát a harmadik emeleti ablaqkból kilőtte a földszinti kukához, ahol a macskák – pavlolvi reflextől vezéreltetvén – már nyávogtak, amikor a gyerek megjelent az ablakban. Ez a hülye meg kéjes pofával vigyorgott, amikor kérdőre vontam. Csak tudnám, hogy kire üthetett…

 20. Krux — 2010-10-02 13:44 

@szögyi: A sztorizgatóst rendre megnyitom, de – sajna – semmi új. Kapd már össze megad!

 21. szögyi — 2010-10-02 17:26 

Na, akkor inkább itt kapsz egy sztorit, mert úgyis kapcsolódik a környékedhez, meg a hobbidhoz.
Doki ügyfelem vitt el egyszer Miskolctól valahová északra (a pontos helyet a célzóvíz miatt nem tudom belőni) vadászni, pontosabban ültünk a magaslesen, és szopogattuk a laposüveget. Valamikor hajnal felé mit ad isten (vagy hogy-hogy nem elvtársak) dokibácsi lőtt egyet, kiderült, amit én nem láttam, hogy egy szarvas kolbászolt arra, ő meg meglőtte, ahogy kell. Olyan két-három éves lehetett, tehén (ha ott is így mondják), szóval hús szempontjából pont jófajta. Rövid tanakodás után az volt a döntés, hogy hibázást ír be, a szarvaskát meg ellopjuk.
Dokikám valami kis egérterepjáróval volt fent a hegyen (forgalomból kivont ezeréves Szutyuki, talán volt akkora, mint egy LJ 80-as), valahogy ennek a hátuljába kellett bepasszírozni a mint később kiderült nyolcvankilós dögöt. Doki a fejéhez, én a farához, ugyebár a meglőtt állatban nagyon nincsen tartás, a két vége a levegőben, a közepe meg súrolta a földet.
Valahogy elvergődünk a szutyukihoz, hátsó ajtó kinyit, dokibácsi felrakja az ő végét, no akkor valahogy csúsztassuk be. Még különösebben nem is érkeztem meglökni a túlsó véget, mikor a kézifék elenged (mondjuk az is csoda hogy egyáltalán volt rajta, sebességbe rakni meg ohne), ez az okos bácsi meg lejtőnek orral parkolt…
Szóval kicsi kocsi újra száguld lefelé az irtáson, én utána a kezemben egy nagy szarvasseggel, doki mint a nyúl (csak sajnos már idős nyúl) kilő, hogy beugorjon a vezetőülésre, mert viszont az erdő igencsak egyre inkább jött felénk. Sikerült utolérnie a bal első ajtót, erre kiderült, hogy b..szik nyílni, oda is lihegte nekem, hogy Petikém, az ilyen előfordul ennél az ajtónál úgy kb. havonta egyszer-kétszer, no akkor uzsgyi, megelőzni a szutyuki-szarvas-szögyi vonatot, még szerencse hogy az irtáson néha akkorákat ugrott a járgány, hogy majd kivitte a kezemből a terhet, végül valahogy csak sikerült betörnie a saját kocsijába, kuplung, minden nélkül hasonfekve a jobbegyen berántotta a sebváltót rükvercbe, nyelestengely egy kicsit fogazott, de hát annak a járgánynak már addig is mindegy volt, naná hogy én meg felkenődtem a megálló szerelvényre, szarvasfej meg kibukott a hátuljából, lehetett bestokizni újra.
Mondtam is utána, hogy akkor szerintem abba is fejezhetnénk ezt a vadászást, mert ami zajt az eltelt öt percben csaptunk, szerintem az összes környező állat (már amelyik nem kapott szívinfarktust) már a szlovák-lengyel határ környékén jár…
Azért a szarvast azt hazahoztuk ;)

 22. Krux — 2010-10-02 21:03 

@szögyi: Nagggggyon jó! Egyébként én nagyon elítélem az alkoholfogyasztást. Az én értékrendem szerint összeegyeztethetetlen a vadászat, meg a pálinka… Na, ezt olvasva az összes ismerősöm a plafont nézi, meg köpködi a számítógépet. Van még egy dolog, amit szintén elítélek, ez pedig a lőtt vad ellopása. Nagyon megvetendő dolognak tartom, én hallani/olvasni sem szeretnék az ilyenről, de ha VÉLETLENÜL még egyszer ilyen helyzetbe kerülnél, akkor mondom a frankót. Két ember simán fel tud rakni egy két mázsa körüli kant is a terepjáróra. Az elejét kell felhúzni a kocsira, a többi már „magától” megy. Ezt csak onnan tudom, hogy olvastam a neten… Én magam soha nem tennék ilyet…

 23. _Nyuszi — 2010-10-03 09:30 

@Krux: Aranyos kutty lehet ez a Dorka. :)
A vizslák különösen közel állnak a szívemhez, mint általában a nagytestű kutyusok és a pulik. :)

 24. franta — 2010-10-03 11:31 

Arachnofobiás (jól írom?) nem vagyok, ti. gyermekkoromban elég sokat nyaraltam / éltem vidéken, oszt pajta, góré, szoba stb. kissé tele volt pókokkal. Nem foglalkoztunk egymással. Mi több, azt a szürke, hosszú lábút kifejezetten – művészeti szempontból – egzotikusnak tartottam. (Talán kaszás pók? Javítson, ki ért hozzá.)
Nos, egy átvezényléskor egy kétágyas szobába kerültem X honvíddal. Akit különösebben nem izgatott fel a zuhanyozóban rohangáló svábok vagy csótányok szakaszai,- ezen urak különbözőségét csak tíz évvel később, a lakótelepen értettem meg -, de amikor X ledőlt az ágyára, nézte a csillagos eget
ám amikikor tekintete a plafonra tévedt, – és ez nem vicc – felsikoltott és olyant ugrott, mint egy szöcske. Mondom „mi a baj?” A sarokba bújva – mint egy macska által megfélemlített egér – felmutatot a sarokba. „Nem látod?” „Mit?” „Nem látod?” „Mit?” Aha. Tényleg, a szoba négy sarka, ott, fent a magasban, tele volt pókhálóval és „otthonaik” készítőivel és lakosaival. Tény, én ezen az éghajlaton ennyiféle, azaz ennyi fajta pókot nem láttam. És ennyi számút sem, mert röptében számolva, nos, úgy abbahagytam 300 egyednél.
Azzal vígasztaltam – pálinka híján -, hogy korábban öreg sváboktól hallottam, hogy Németországban még a legelegánsabb parasztházakban is megtűrik ezeket a lényeket, mi több, el is nevezik őket, mint pl. jobb felső sarok: Ilse, bal felső sarok: Heinz, und so weiter. Ez nem igazán győzte meg, de végüo is közöltem vele, hogy „hüje gyerek, (Ne félj, kis Nemecsek), legalább nem basznak agyon a szúnyogok. Ez ütős érv volt, mert nagy nehezen elszenderedett.

 25. franta — 2010-10-03 11:38 

@franta: Bocs, javítok: „mi több, azt a szürke, hosszú lábút kifejezetten – művészeti szempontból – egzotikusnak tartottam.” HELYETT „mi több, azt a szürke, hosszú lábút kifejezetten – művészeti szempontból – esztétikusnak tartottam.”

 26. szögyi — 2010-10-03 18:09 

@Krux:
1. Én életemben akkor voltam először (és eddig utoljára) vadászni
2. Sok mindennel ki lehet kergetni a világbúl, de ezek között az őz- illetve a szarvaspörkölt (pláne ahogy a párom csinálja)igencsak az utolsó helyeken áll. Jómúltkor megkérdezte az egyik vadász, hogy tarhonyával, vagy tésztával szeretem-e jobban a pörköltöt, éppen őszinteségi rohamom volt és rávágtam, hogy leginkább kanállal….
3. A fent említett esetben a dokibá vezényelt, mivel nekem nem volt se rutinom, se gyakorlatom, illetve az egérterepráróba még a normális esetben is legalább három-négyrét kellett behajtani az „elhullott” vadat (kb. akkora volt a járgány, mint egy normál Suzuki !!!)…
Mikor lent átloptuk a koporsós Mitsuba, akkor már kényelmesen elfért a kisplatón, azzal nem is volt probléma.

 27. sirdavegd — 2010-10-03 20:22 

@franta: ilyenkor szokás még azt mondani, hogy a statisztikák (meg a brit tudósok) szerint az ember évente 8 pókot eszik meg álmában :)

@szögyi: szarvaspörköltöt csak nokedlival, vadas mártásban, áfonyalekvár és némi tramini társaságában…

@krux: első kutyám nekem is vizslaféle volt (pointer), na elegáns stílusa az volt neki. Szarvast életemben egyszer láttam vadon, közvetlen közelről: poroszkálok keróval Kardoskút és Hódmezővásárhely között a pusztában, amikor patadobogást hallok. Na mondom mi ez? A kuvasznak ugye nem ilyen hangja van, meghát nem is ugat. Erre telefondobásnyi távolságon belül kirongyol mellém az útra az antennál állat, versenyt fut mellettem, majd át a szomszédos kukoricásba. Mennyi hús!

 28. Krux — 2010-10-03 22:24 

@szögyi: Leírásod alapján ez egy Suzuki Samurai lehetett. Hát, valóban, abba egy nagyobbacska kannyúl is csak cipőkanállal tuszkolható be. Most képzeld el, ha ez még ráadásul bika lett volna.
@sirdavegd: szarvaspörkölt mellé traminit? Ne máááá!
Hódmezővásárhelyen gímbika? Nem túl gyakori látvány lehet!

 29. sztupi — 2010-10-04 12:43 

@sirdavegd: Tramini !!??? Ejej

Hat vmi jofajta testes voroset.
Pl Bock Ermitage Cuvee vagy Bock Syrah

 30. szögyi — 2010-10-04 13:53 

@sztupi: No, már megint átmentünk gasztroblogba ;) Akkorát kordult a gyomrom, hogy az ablak beleremegett.

 31. sirdavegd — 2010-10-04 13:56 

@sztupi @Krux:
Igen, aha pörkölt, akkor Syrah. A tramini + szarvas elsőre tényleg úgy hangzik, mint amikor összeragadnak a szakácskönyv lapjai. Ellenben abban a nyüves kis tiroli kulipintyóban nem találtam semmi finomat a borlapon, csak egy remekbe szabott Traminit. Szóval a bor finom volt, meg a szarvas is. A némileg édeskés vadas mártás, meg a valamiért mellé rakott áfonyalekvár ellenben egész jól áthidalta az ordító távolságot.

 32. sirdavegd — 2010-10-04 14:09 

Na a blogmotor az enyémet is megette.
@sztupi @krux: igen, a pörkölthöz nekem is alapbeállítás a Syrah. Pontosabban Syrahhoz a pörkölt.
A pörkölt + tramini egy trioli faluban esett meg. Igaz, hogy úgy hangzik, mintha összeragadtak volna a lapok a szakácskönyven (lásd tejszínhabos epres babgulyás), de a szarvashoz mellékelt vadas mártás és az áfonyalekvár tök jól áthidalta a különbséget. Illetve nem volt rendes vörösük se. Illetve három napja már blaufrankischon éltem és akartam valami mást is.
Szóval a tramini jó volt, meg a szarvas is. De attól még elismerem, hogy hasonlóan perverz dolgot műveltem, mintha lekváros kolbászos kenyeret ettem volna :D

 33. Titan89 — 2010-10-04 18:19 

@Krux:

Tiboru rábólintott:)

Mesélj a fegyver a fegyverrel szemben esetről;)

 34. Eugenie Danglars — 2014-04-19 22:32 

Remek poszt és szórakoztató kommentek. Még mindig le vagyok maradva, de kitartóan olvasok. :)

A fenti állatos sztorihoz egy adalék: apámék vágtattak kifelé pár éve Némethonba egy munkára egy kivénhedt céges kocsival. Este volt, fáradtak is az urak. Egyszer csak a soför meg fater lányos zavarában felkiált, mert az utolsó pillanatban kerültek ki egy elöttük átszaladó özet. A seggét még így is elkaptàk, szerencsétlen jószág ki is repült az árokba. A férfiak megörizték lélekjelenlétüket, az egyikük már elö is csattintotta a kését, hogy várjanak már egy kicsit, hadd vágja le az egyik combját, megcsinálják, milyen finom lesz. Apa szólt rá az istenbarmára, hogy gondolkozzon már, mi lesz, ha meglátják öket, vagy ha megtalálják a német huszárok másnap a megcsonkított dögöt… Végül elpucoltak a helyszínröl.

 35. tiboru — 2014-04-27 21:24 

@Eugenie Danglars:

Az egész őzet be kellett volna tenni a csomagtartóba, oszt igyekezni valami biztonságos ország felé :-)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.