208. – Hadtápbevetés 1.0

Szögyi katonai karrierje szépen indult, de – amint azt látni fogjuk – sajnálatos módon egy kisebbfajta döccenőt szenvedett. A friss sorállományú katona első hadtápbevetése emlékezetes fizikai munkával, továbbá egy még emlékezetesebb autózással és ivászattal írta be magát a Göncruszka környéki településtörténészek aranykönyveibe.

Elérkezett az a perc, amikor a katonai főiskolán (fegyelmi okokból) átsoroltak hallgatói állományból sorállományba; innentől a törzsosztály létszámfelettijeként kerültem nyilvántartásba. Az első egy-két hetem arra ment el, hogy megpróbáltam felderíteni, mit is kell akkor egyáltalán itt most csinálni, de különösebb eredményre nem jutottam. Reggel feltápászkodtunk, elmentünk reggelizni, aztán sunnyogtunk délig, akkor ebéd, utána meg sunnyogás tovább addig, amíg el nem mentek a tisztek. Este meg ki a városba, ha nem felejtettük el megíratni a könyvet, akkor azzal, ha nem volt könyvünk, akkor anélkül.

Ebbe az állóvízbe dobott követ Bézolika (mondjuk a srácot a fogdán ismertem meg), aki azzal a hírrel jött, hogy lehet menni valami rakodási melóra. Mondtam neki, hogy írasson már be, mert tényleg rámfért volna már valami kis mozgás.

Oké, akkor négy főnek tartott délután egy fatörzs valami eligazítást, amiből én csak annyit jegyeztem meg, hogy hajnali kettőkor indulás, azért hunytam is előtte egy picikét. Setétben le az épület elé, öregcsepel platójára fel, szunya bevág tovább, majdcsak szólnak, ha megérkeztünk.

Valamikor és valahol azért csak felébredtünk, kukkolunk kifelé; az hamar leesett, hogy valami hegyek között járunk, aztán Bézolika visít fel, hogy ez az ő kis fatornyos falucskája (vagy város, egyszóval Mád volt), akkor most már kezdett érdekelni a dolog, hogy mibe is csöppentünk. Végül egészen Göncruszkáig rongyoltunk el, ott gépjárműről, akkor mit is kell most itt pakolászni?

A képlet egyszerű: itt egy pince, abban van pár(száz) zsák krumpli, az fel, rá a Csepelre, oszt’ utána átkocog a járgány Göncre, mert ott van vasútállomás, krumpli be a vagonba, érthető? Naná, de akkor először is kellene valamit enni, nehogy már éhgyomorra kezdjünk el dolgozni. A háziak egyből kapcsoltak, megkérdezték a vitéz urakat, nem-e kívánunk fogyasztani a méltán híres gönci barackpálinkából egy-két kupicával? Azért egy katona ilyen kihívástól nemigen szokott megfutamodni…

Megtörtént a bemelegítés, akkor nyomás le a pincébe bameg, ott meg durva hideg van, na akkor futásban fel a zsák krumplival, bevág a Csepelre, nyomás vissza. Azért úgy félplatónál megálltunk, hogy szusszanjunk egy kicsit. Akkorra már azt is kiderítettük, hogy azért ez a tájék még éppen beletartozik a tokajhegyaljai borvidékbe, nincs-e véletlenül kéznél egy pohárka borocska? Volt. Akkor beborozgattunk, második lendülettel televágtunk a Csepelt, rongyolás át a vasúthoz. Vagon megvan, krumplinak gépjárműről, vagonbabe, háááát igencsak elveszett a vagon belsejében az a pár zsák krumpli. Vakartam erősen a fejemet, hogy ha egy kocsival ez csak ilyen kevés, mikorra fogjuk mi telesz@rni ezt a vagont..? Elképzelhető, hogy a klasszikus önszívatás esete forgott fenn, amikor úgy döntöttem, hogy eljövök ide?

Vissza Ruszkára, most egy másik háznál álltunk meg, no akkor megkóstoljuk az itteniek pálinkáját is, meg akkor ne menjünk már tiszteletköröket, hozzák inkább egyből a borospoharakat is.

Határozottan kezdett jobb kedvünk lenni. A mostani félplatós szusszanásnál még egy kis szalonna-kolbász is előkerült a kamrából, nonémá’, kezd egyre jobb hely lenni ez a Göncruszka. Mikor átcsattogtunk a vasúthoz, meg is állapítottuk, hogy kb. ez az a sorrend, amit a továbbiakban rendszeresíteni kellene. A harmadik háznál már a fatörzs se fordult el, amikor bemelegítettünk; meg is beszéltük vele, hogy akkor ez a menetrend jó lesz, mikor mi átdzsalunk vagonírozni, addig sétáljon át a következő házhoz és tisztázza ezt az ottaniakkal.

Ahogy a nap meg az alkoholszint emelkedett, már nem is nagyon fáztunk. Egyrészt mert a levegő is melegedni kezdett, másrészt meg fényes nappal sikerült úgy bebaxxnunk, hogy még az eget is nagybőgőnek néztük, onnan meg már mindegy volt nekünk. Nem számoltuk precízen, hogy hány fordulót tettünk meg, de ha csak tízet saccolok, akkor is minden háznál legalább két pohár pálinka, meg két-három pohár bor, szóval ez már igencsak emberes teljesítmény volt részünkről.

Igaz, ki is hajtottuk magunkat tisztességgel, de igencsak távol állt tőlünk a színjózanság fogalma. Olyannyira, hogy mi lepődtünk meg a legjobban, amikor a késődélutáni, vagonnál történő megjelenésünkkor meredten konstatáltuk, hogy ez a vagon, bizony ám meg van telve, mi meg itt vagyunk egy megrakott teherautóval, amit még ide be kellene valahogy szuszakolni. Azért megoldottuk, de istenbizony hordósan kifelé hajlott a vagon oldala. Vissza a seriffhez (akkor már így szólítottuk), hogy akkor mi a helyzet; mondta, hogy még buggyantsuk meg a Csepelt, mert egy kocsival akkor hazaviszünk, hogy legyen mit enni annak a beles bandának Szolnokon.

No, ezt már kicsit szelídebb tempóban viteleztük ki, főnök is bement dumálni a háziakhoz, mi meg elszopogattuk a tornácon felejtett pálinkásüveg tartalmát. Pálinka elfogyott, állni már nemigen bírtunk, a sofőrt zargattuk, hogy menjen be szólni a seriffnek, hogy jön vagy nem, mi itthagyjuk, mert már kezdett setétedni is. Végre-valahára csak kiette a fene, a háziaktól még búcsúzóul két üveg pálinka, meg egy kisebbfajta kanna bor is kificcent. Oké, akkor valószínűleg jó utunk lesz hazafelé is, különösen, hogy a krumplik mélyén már kialakítottunk egy jó kis fészket. Még gyorsan pisilni-kakilni akinek kell, mert hazafelé nem fogunk megállni, aztán csapjunk a lovak közibe.

Hát mi is belecsaptunk gyorsan a lecsóba, az egyik üveg pálinkát már a szomszéd faluig megittuk. No és mivel természetesen tudtuk, hogy nem szabad, egyből ránkjött a pisilhetnék. Azért mégiscsak nem illene már tíz kilométer után megállítani a kocsit, akkor valahogy oldjuk meg: fészekből ki, hátsófalhoz oda, szerszám elő, kilógat, ahogy annak rendje és módja. Kapaszkodni azt kellett nagyon erősen, mert azért a hegyvidéki utakon elég kevés az egyenes szakasz, a sofőr meg Ferjáncz Attilának képzelte magát, hiába üvöltöztünk előre, hogy nem krumplit viszel b…meg, mert de.

Még az anyagcserefolyamattal voltuk elfoglalva, amikor beütött a menykő, beértünk valami faluba. Nadehát ha egyszer megindul, akkor azt már az istennek sem szabad elcsavarni, legfeljebb láthatják a falusi menyecskék, hogy mit hagytak ki, de csajok helyett egy kikerülő manőverrel egy biciklist mentett meg a fittipaldink a kivasalástól. Ürge először felnéz az égre, aztán megrázza a fejét, akkor ránknéz, szem elkerekedik, és egy akkorát perecelt az árokba, mint a nagykabát (ha még fordult volna kettőt, akkor már elérte volna az ólajtófokozatot is). Nézünk egymásra: te ba’meg, kutya legyek, ha ezt nem hugyoztuk fülbe!

Örömködés megvolt tovább, nemsokára csapra ütöttük a boroskannát is, de az valami rettenetes poshadt mosogatólé ízt produkált. Bézolika, mint hegyaljai ember azt javasolta, hogy öntsük ki a fenébe az egészet (a kiherélést megúszta), de mi, a többiek letorkolltuk, hogy katonának csak kétféle bor létezik: van bor, vagy nincs bor. Ha meg nem kérsz belőle, az a te bajod, több marad nekünk.

Mondjuk lehet, hogy mégsem kellett volna azért meginni, mert hiába alakult ki addigra az M61 mintájú katonai bádoggyomrom, amibe már szinte bármit bele lehetett önteni veszély nélkül, ez a bor igencsak meggyötörte. Nem csak az enyémet, mindannyiunkét. Gyógyításként akkor gyorsan elkezdtük elfogyasztani a másik üveg pálinkát is, aminek az lett az eredménye hogy a további hazaút már csak annyiról szólt, hogy akkor most éppen melyikünk hasal a krumpliszsákokon, hol fejjel, hol alsótesttel az út fölé kilógva, a többiek meg fogják a bentmaradt végtagjait…

35 hozzászólás

 1. Adani — 2010-10-04 09:20 

A van bor vagy nincs bor ismerős főiskolás csóró kollégistaként is így álltunk hozzá. Ha nincs pénzünk jóra akkor jó a 2 littyós olcsó kannás hígítóízű Cimbora, Tesco gazdaságos kólával.

De azért létezik olyan, h mise bor. Amit még mi se iszunk meg.

 2. _Nyuszi — 2010-10-04 10:58 

Szögyi, ez nagyon jó volt! :)
Hangosan röhögtem! :)
(Hihetetlen, hogyan lehet ennyi pálinkát meginni…)
„mert hiába alakult ki addigra az M61 mintájú katonai bádoggyomrom,”
Nohab mozdony? :) Neked is van zuhanyzód a hasadban? :)

 3. Adani — 2010-10-04 12:05 

@_Nyuszi:

Jaja Nohab mozdony. A katonagyomor meg sztem olyan mint a kollégista gyomor, mindent befogad és mindig. A kollégisták is úgy gondolkodnak, h akkor kell jól telezabálni magad mikor lehet, mert ki tudja mikor eszel ismét ilyen jót. Enni-inni akkor kell amikor van mit és minél többet.

Vagy ahogy mondani szokás kénem ég 2 máj és még 4 vese és akkor már bírná mindenki a piálást.

Vagy a májadat majd tehervonat viszi haza. :)

 4. Libero — 2010-10-04 12:08 

Az én gyomrom meg olyan, mint a gumicsizma: nem engedi be a vizet…

 5. szögyi — 2010-10-04 13:47 

@_Nyuszi: Húha, ezt jól elbaltáztam mentségemre legyen mondva hogy nekem is kedvencem a turcsiorrú.
Helyesen 61M lenne, mivel a honvédségnél ez azt jelentené, hogy 61 mintájú, azaz ebben az évben „találták fel”. Mint ahogy a zöld gyakorló szabványmegnevezése, is 65 mintájú gyakorlóruha, meg a többi ilyesmi….

 6. sirdavegd — 2010-10-04 14:05 

Tök jó poszt!
Amikor megláttam Mád nevét, tudtam, hogy ebből még nagy durvulás lészen :D Igazából azt csodálom, hogy így meg tudtatok rakni egy vasúti kocsit krumplival.
Gyakorló országúti kerósként mostmár tudom, mire lehet jó még a sisak :) Engem eddig max teherautóról potyogó makói hagymák találtak fejbe :D

 7. Donna Anna — 2010-10-04 17:38 

@Adani: Azt hittem, a misebor jó, mert abból a pap sose ad a gyülekezetnek, megtartja magának…

De basszus, ezt végigröhögtem. Egyszer ki kéne adni ezeket a sztorikat összegyűjtve, könyvben.

 8. tépegető szexkavátor — 2010-10-04 18:19 

@szögyi: mint egykori „dísz” katona, arra azért emlékszem az A/1-ből Pécs Á-ból, hogy egy katonatársunk valakije egy ásványvíz- és dühítőpalackozóban dolgozván, az akkori hosszúnyakú üvegbe töltött Olympos (v. mi a redva)”narancslé” üvege félig vodkával-és/vagy CS-vitaminnal, félig a sárga halállal töltve gyári kupakkal érkezett a laktanyába, több példányban. Simán átjutott az ellenőrzésen, bontatlan volt és a színezék maitt továbbra is jó sárga, ugye. Más tészta, hogy az alu kupakok zárószalagja letéphetetlen volt, no nem csak ezeken a butéliákon, hanem en bloc, mindenhol – még a kabaré is foglalkozott a témával. Maszekok gazdagodtak meg a külön gyártott üvegnyitó eszközökön. Dobozos üdítő még nem létezett akkoriban errefelé. De mi legyőztük az álnok kupakokat. Mi meg igen vidámak voltunk látogatás után :)) Áldottuk a bajtárs kedves rokonát, sztem Matuzsálemet lekörözi életkor ügyben.

 9. hungaryhonvéd — 2010-10-04 18:34 

=)
„…hiába üvöltöztünk előre, hogy nem krumplit viszel b…meg, mert de.”

Jómagam nem piáltam sorosként, máskor is csak ritkán, de sok konzervet letoltam…

 10. Titan89 — 2010-10-04 19:33 

Hatalmas poszt!:D

Hétfőn mindig sikerül egy humoros posztot olvasnom:)
Ezzel csak egy baj van rendszerint ez előadáson történik. A tanár meg furcsálja, hogy minek örül ez a gyerek reggelről ZH után:D

Gratula Szögyi még egyszer!:)

 11. Krux — 2010-10-04 21:19 

@Titan89: Bakker! Hétfőn reggel nekem is van órám! A különbség az, hogy én az asztal fiókos oldalán vagyok! FurcsáLLni két „lö” betűvel illik!!!

 12. Adani — 2010-10-04 21:38 

@tépegető szexkavátor:

Van mód az original narancs italok feljavítására is, a bulizó ifjúság is ismeri a trükköket, ha pl. a fesztivál területére kell piát becsempészni. Dobozos tetrapakkos csomagolású narancs italt is fel lehet szúrni egy injekciós tűvel, a narancsot leszívni vele félig majd vodkát tölteni bele. Tuti használtál Katonaországban is, bontatlannak néz ki rá van írva,h narancslé, kinek tűnne fel? Gyakorlatilag bármit bele lehet tölteni injekciós tűvel, mert a tetrapakkos keresztül nem látszik mi van benne. Ugyanígy lehet Colás pillepalackot is feljavítani, vörösborral, bontatlannak látszik, színre is kóla, sokszor beválik.

 13. Titan89 — 2010-10-04 22:02 

@Krux: Igen már régebben is olvastam ,hogy Te a katedra mögött ülsz:)
Esetleg a KRF tanszékét gyarapítod?:)
Utólag is gratulálok a Szamár őrvezető lánya című poszthoz. Abba a helyzetbe nagyon bele tudtam magam élni;)

U.I.:Nem hiszed el, de 1 percig gondolkoztam, hogy írják helyesen.. Végül rágugliztam (ugye az ember legjobb barátja) és kidobott Világgazdaság, SG és egy rakás politikai cikket egy „lö”-vel.
Aztán most szomorúan veszem tudomásul, hogy a barátok is tévednek:(

 14. Nisoria — 2010-10-04 22:05 

@_Nyuszi: @szögyi: Aztanemjóját! Ne basszunk mááá’ szekéren, ha van szabadjegy is! A Szögyi által imádott „Turcsiorrú”, meg a Nyuszi nagy kedvence, a Nohab (NOHAb – General MOTORS) számomra egy szarrakás. A színészkirály halálában szerepet játszott. Az -„a bizonyos dolog” – 1976. év júniusának elején történt (5., vagy 6.??? már nem emlékszem). M61 – 005. Latinovits Zoltánt gázolta halálra. Azon a napon volt életem első utazó szolgálata. Olvastam az L.Z. haláláról szóló eseménykönyvet!
Nyuszi! Az avataron jelent neked valamit? Beosztott gépem volt.

 15. Violette81 — 2010-10-05 07:03 

@Titan89: Így van, így van, két „lö”-vel! Őszintén szólva furcsálltam is volna, ha Kruxi ezt megállja szó nélkül :).

 16. hazitroll — 2010-10-05 07:48 

@Adani: A misebor jó. Vagy te másra gondolsz.
@_Nyuszi: Egyébként egyszerű ennyi pálinkát meginni: közben az ember mozog, doglozik, meg kolbászol. A pia akkor alattomos, ha ülve fogyasztják, és utána hirtelen meg kell indulni. De te ha jól tudom, gépész vagy, ezt tudnod kéne :)

 17. Violette81 — 2010-10-05 08:42 

@Nisoria: 1976. június 4-én halt meg.

 18. tépegető szexkavátor — 2010-10-05 09:10 

@Adani: na ja, de mikor én voltam sorkatona korú csikó, dobozos dühítő nuku (tán fel sem találták még?), no meg az eldobható injekcióstű-fecskendő sem járta még, legfeljebb a Kútvölgyiben, az egyenlőbb eftásak kezeléséhez.Még általánosaságban főzéssel-gőzöléssel sterilizálták a cájgot. Nem mindig sikerrel. Infektológusok mesélhetnének róla. Maradt a palackozós rokon áldásos közreműködése a preparáláshoz ugye.De legalább fejlődik csomagolástechmika, nehogy az ifjabb katona-generáció elvonási tünetekbe haljon bele időnek előtte. :)

 19. tépegető szexkavátor — 2010-10-05 09:11 

@tépegető szexkavátor: általánosaságban= általánosságban akart lenni. A kávé még csak most kezd hatni, sorry vagyok.

 20. Adani — 2010-10-05 09:11 

@hazitroll:

misebornak a koleszban a legótvarabb borokat hívtuk, volt olyan, ami szőlőt sose látott, de olyan savanyú meg festékhígító szagú volt, h még kólával felöntve se ittuk meg. Erre mondtuk,h az misebor, mert MI SE isszuk meg.

Aki edzésben van az simán megiszik jó sok páleszt is pláne ha ahogy mondod munkában van.

Szüretelés közben is képesek egyesek embertelen mennyiséget bepuszilni úgy,h fel se tűnik. Eleve ha kocsmatúrán van az ember és mindenhol csak egyet iszik aztán megy tovább simán abszolválja.

Apropó szüreti mulatság. Ezt muszáj leírnom jó történet. Volt egy legény, aki a kelleténél jobban berúgott így fogták és lefektették az ott lévő kis faviskóba mondván majd kijózanodik, sötétítő függöny ráhúzva aludjon csak. Közben el is feledkeztek róla. Néha magához tért egy pillanatra ekkor a mellette lévő boroshordóból merített egy bögrével és ettől ismét álomba szenderült, ez ment vagy 2-3 napig addig ki se józanodott. _Aztán mikor elfogyott a bor vagy kicsit jobban magához tért konstatálta,h h a hétvége elmúlt menni kell dolgozni, ezért irány a busz és beesik a munkahelyére a főnöknek magyarázkodva,h hát szüreten voltam kicsit berúgtam ezért késtem ennyit. Erre a főnök: Na, de 3 napig mégis hol voltál?

 21. hazitroll — 2010-10-05 09:56 

@Adani: Na így még nem hallottam miseborról :) Jóbarátom – zalai – viszont mesélt a zalai guggolósról, ami nekem akkro újdonság volt. Ez az annyira szar bor, hogy inkább guggolva elosonsz a szomszéd kerítése alatt, nehogy behívjon egy pohárkára.

 22. szögyi — 2010-10-05 10:31 

@tépegető szexkavátor: Öreg pingvin, te is idetaláltál? Már azt hittem elvesztél. Lesz valami a közös projektünkből, vagy toljam be tiborunak a cuccokat?
@Adani: Első feleségem hegyalji lány volt (még most is az), szőlősgazda apóst kaptam vele. Az, hogy végig kellett kóstolni az összes hordóját az naná hogy alap, aztán az egy-két-hároméves törkölyét is, huhúúúú….
Két szüretet éltem meg abban a családban, mondjuk maga a szüret az elég szolidan telt, mert előző hétvégén ketten mentünk fel apóssal a szőlőhegyre előkészíteni a dolgokat, na az volt az, ami mindkét esetben nagyon súlyosan végződött. Röhögtem is az öregen, hogy nekem legalább az anyósom az, aki ennyire oszt minket, de neked meg a feleséged!

 23. Adani — 2010-10-05 10:35 

@hazitroll:

Pálinkával ismerős ez a guggolós pálesz. Székelyföldön főleg, ahol decis kiszerelésben isszák és mindig meghívnak egy körre mindenhol és illetlenség visszautasítani. A végén már a füleden jön ki annyira nem kívánod és vagy berúgás a vége vagy kiköpöd ha nem néznek oda pl. a szobanövényre. decis kiszerelést naponta többször inni egy igazi kerítésszaggatóból hát embert próbáló feladat.

 24. Krux — 2010-10-05 12:52 

@Adani: Kemény fizikai munka közben valóban észrevétlenül le tud csúszni a törköly. Vagy jó évtizede már, hogy olyan időben lettem beosztva egy szüreten puttonyosnak, amikor éjjel fagyott, de nappal meg csak annyira melegedett fel, hogy a felső két centi olvadt meg. Mivel ez nem az alföldi homokon történt, hanem a zergebaszta vidékünkön, erősen szenvedtünk a puttonyos kollégával, aki akkor még hivatásos katona volt, napjainkra már nyögdíjas. A házigazda egy darabig nézte a szenvedésünket, aztán kitett az útvonalunkra egy üveg törkölyt. A szüret végére ketten meg is ittuk. @Titan89: Egy kohómérnök barátom mesélte, hogy egy tanácskozáson az előző évi eredményekről volt szó, és mivel szorgalmasan jegyzetelt, le akarta írni azt a szót, hogy „tavaly”, de volt biztos magában. Jobbra nézett, ott „tavaj” volt, balra meg „tavaly” Ezek után úgy döntött, hogy inkább kiírja az évszámot.
@Violette81: Na, Kruxi még nem voltam… Már a becenevet is becézzük? :-)))

 25. Adani — 2010-10-05 14:21 

@Krux:

Nagymuter mondta, h még mikor dolgozott egy nem túl eszes kollégája legépelt egy jelentést, pedig tudták róla,h pocsék helyesírása van, h ugyan nézze már át. Alig volt benne olyan szó, amit helyesen bírt írni a kötőszavakat leszámítva. Szélesség két l-el hosszúság egy sz-el. A fix szót viszont helyesen le tudta írni talán egyedüliként ezt. Nagymuter meg közölte vele,h javítsa ki a fix-eket ksz-re. Aztán mikor megint vitte nem értette miért röhögik harsányan körbe. Aztán úgy behülyítették, h végül elhitte,h a taxi-t ksz-el kell írni a tyúkszart meg x-el. :)

„avaly”, de volt biztos magában. Jobbra nézett, ott „tavaj” volt, balra meg „tavaly” Ezek után úgy döntött, hogy inkább kiírja az évszámot.”

Mint a szakállas rendőrviccben mikro jelentést diktál az olvasni tudó rendőr az írni tudónak:
Egyik kar félig a lefolyóban, a láb a kocsi alatt a leszakadt fej a járdaszegélyen.
-Te milyen j a járdaszegély?
– ööööö (Félrerúgja) akarom mondani az úttesten.

 26. Violette81 — 2010-10-05 14:49 

@Krux: a Kruxi egyszerűen a Kruxnak a becézése.
Aztán most látom, rákattintva az adatlapodra, h a becses neved: Kruxenhaben. A haben-t még értem is (mindig is jó voltam németből (is) :)) de, h mi az a Kruxen… Bár, most látom, google barátunk segítségével, h a kruxena egy faj. A Kruxen meg annak a férfi változata? Etimológiailag a név immáron levezetve… Hát, mindig is tudtam, h egy zseni veszett el bennem :D!

 27. 68nyara — 2010-10-05 15:27 

@Krux: Kruxika :-) Hogy fokozzuk a hangulatot:-)

 28. 68nyara — 2010-10-05 15:29 

@Adani: Magyartanár kedvenc mondata általánosban: Folyjon a munka!

 29. Adani — 2010-10-05 15:50 

@68nyara:

Hajjaj, meg a beljebb kijjebb szavak, meg az, h kisebb-et egy s-el kell írni mert csak. Meg, h az egy-es szavakat is egy gy-vel kivéve az eggyel-t, mert egyelni a répát szokás. A másik , ami megmaradt általánosból a fiók jegyezzétek már meg, h vessző nélkül nem lehet hogyozni.

 30. lamiki — 2010-10-05 19:14 

Zeg-en a laktanya mögött volt a szőlőshegy. A gazdák konzervért, piszkos lukas zokniért és használt gatyáért is adtak „minőségi” bort, aminek a színe néha a citromlére ütött. Ha a kék linóleumra ömlött belőle, fehérre marta. Volt, hogy négy körlettársam egy ötliteres műanyag kanna bort nem bírt meginni kb. négy óra alatt, pedig akit megláttak megkínáltak belőle. Máskor ez a mennyiség, kicsit jobb minőségből, fél óráig sem tartott.

 31. anr96 — 2010-10-05 22:29 

@lamiki: Ezt a nagybátyám is mesélte, szerinte legjobban a kulacs tisztításra volt alkalmas, mivel hófehérre marta a belsejét. Igaz ez Lentiben volt.

 32. sziba — 2010-10-05 23:15 

Nagyon becsapósak tudnak lenni ezek a kannás-flakonos okosságok. Egyszer kínáltak meg „bor”-ral. Á, mondom csak megkóstolom. Nem volt 1 deci, amit megittam belőle és az íze se volt elviselhetetlen, persze nem tudtam belőni a típusát. Másnap egész nap fájt a fejem, pedig nem volt front. Nyilván valami péti leányka lehetett. Na az volt az első és – remélem – az utolsó kalandom bizonytalan eredetű borral.

 33. Pubi a professzor — 2010-10-06 07:22 

@_Nyuszi: Csak egy apróság: A Magyarországra gyártott NOHab-oknak soha nem volt zuhanyzó sem a gyomrában sem, az orrkamrában. Ha voltál már ilyen mozdonyon tudhatod, hogy milyen kicsi ott a hely, még megfordulni sem nagyon lehet, nemhogy zuhanyozni!
Amúgy jó a poszt! Gratula!

 34. Adani — 2010-10-06 08:33 

@sziba:

Én a Tesco-s vodkával jártam egyszer hasonlóan. Gyakorlatilag pont az történt, amit a Tesco Titok könyvben is leírtak, pár korty belőle és még be se rúgtál ,de már másnaposnak érzed magad. A vodkához semmi köze nincs, még Molotov koktélként is jobban működne.

Videó:
http://www.youtube.com/watch?v=FWATkXK9V-Y

Főiskolásként ittunk olyan bort Traubival, amit a videóban még a csövesek is kiöntenek, mondván ihatatlan. Akkor még a mindegy milyen csak ártson és olcsó legyen volt a jelszó.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.