277. – Tatárszentgyörgyi móka

Bedrock kolléga közel húsz éve intett búcsút a Honvédségnek, de az olyan emlékek, mint a gránátdobás, a lövészetbiztosítás vagy a menetgyakorlatok, a mai napig élesen élnek benne. És ezzel az érzéssel – többen vagyunk itt rá tanúk – abszolút nincs egyedül…
 

Egerben voltam valami katonaféle ’92-’93 környékén a csapatfelderítőknél. Pár sztori eszembe jutott a blogot olvasgatva.

Túl voltunk az eskün, megvolt az első lövészet. Jön a gránátdobás. Az öreg katonák ijesztgették a népet véres történetekkel az előző gránátgyakorlatokról. Természetesen kamu volt mind, de azt elérték, hogy – ki jobban, ki kevésbé –, de mindenki tartott egy kicsit a dobástól.

Kiértünk a gyaktérre, ahol három önkéntest kértek, aki – miután gyorsan eldobta a magáét – a dobókörzet körüli dombokon foglal el figyelőállást és vigyáz, nehogy idegen tévedje a terepre.

Eldobtam a gránátot, nem volt semmi gond. A betonfedezéktől olyan 20-30 méterre volt egy vaslap, emberalak-sziluettre vágva, az volt a célpont. Hiába dobtuk pár méterre a közelébe, a gránát nem tett benne kárt. Én már egy domboldalról figyeltem a többiek dobálózását, egy ideig minden rendkívüli esemény nélkül, amikor egyszer valaki telibe találta a célbábut. Pontosabban pont a talpához dobta a gránátot. No, ezt azért már nem bírta a vasdarab és kiszakadt a helyéről.

Lassított felvételként van előttem, ahogy – szép lassan forogva – felemelkedik olyan 40-50 méter magasra. Mindenki tátott szájjal, csendben követte tekintetével a röptét. Amikor a vastábla a parabolapálya tetején járt, valakinek eszébe jutott, hogy az bizony le is fog esni…

Ekkor volt ordítás, volt para rendesen. A domboldalról figyelve őket láttam, hogy úgy néztek ki, mint egy felbolydult hangyaboly. Szerencsére majdnem ugyanoda esett vissza, ahonnan a gránát kitépte. De azt a 2-3 másodpercet szerintem senki nem feledi, aki részese volt az eseménynek.

Többnyire haszontalanul, de eltelt az 1 év nagy része, amikor a leszerelésünk előtt jött a hír, hogy Tatárszentgyörgyön gyakorlat lesz. Mindenkinek, még az olyan öreg, iszapszemű rájáknak is mint én. Hogy őszinte legyek, nem voltunk feldobva, hogy a leszerelés előtt két héttel még gyakorlatozhatunk. Az idősebbek biztosan emlékeznek rá, hogy ebben az időben elég feszült volt a pálya a déli határvidéken. Az egri felderítők folyamatosan adtak szolgálatot a határon. A gyakorlat célja a határfigyelésre felkészíteni az állományt, különböző szimulációkkal.

Kitelepülés előtt zászlóaljszemle az alakulótéren. Mindenki felszerelését átnézték; akinek kopott, szakadt cucca volt, azt újra cserélték.

No, ettől lettem igazán boldogtalan, mert a surranóm már ki volt szakadva 1-2 helyen. Nálunk az volt a szokás, hogy bevonulás után egy Kraz kereke elé pakoltuk sorba az új surcikat, az pedig párszor átment rajtuk, rendesen betörve így az új bakancsokat.

Szóval én új surci kaptam a régi szakadt helyett, bárhogyan tiltakoztam. Tudtam, hogy vége lesz a lábamnak, mert pár 40 kilométeres menetgyak is be volt ígérve…

Úgy is lett. A leszerelésre cafatokban volt a lábam. Brrr…

Egerből Tatárszentgyörgyre vonattal ment a zászlóalj. A kábé 140 vasúti kilométert 1, azaz egy teljes nap, vagyis 24 óra alatt tettük meg!!! Ha egy veréb átrepült a sínek fölött, a szerelvényt már meg is állították. Kicsit zsúfoltan voltunk, de elszórakoztattuk magunkat :-)

A gyakorlat arra jó volt, hogy 6-7 napig tényleg katonának éreztem magam. No nem az alakizás, ordítozás, hanem a szimulációs gyakorlatok miatt. Több lőszert lőttünk ott el fejenként, mint egyébként több év alatt. Volt egy olyan gyakorlat, ahol egy rádiós, egy rpg-s és a rajparancsok együtt mozogtak előre a terepen, folyamatosan küzdve le a felbukkanó célokat.
A rajom rádiósa az R107-et már unta egy kicsit, mert két, egész napos menetgyakon is cipelte a lövészet előtt. Neki úgy volt kényelmes, hogy teljesen lazára engedte a hevedert, azt hiszem, hogy még bele is toldott. A lényeg, hogy majdnem a dereka alá ért a kábé 20 kilós kis rádió. A feladat az volt, hogy hárman együtt előre mozogtunk, majd cél felbukkanásakor „harchoz!” helyzet, azaz hasravágni magunkat és fekvő pozícióból kell leküzdeni a célt. Ahogy a rádiós cimbi a cél megjelenésekor tempóból hasra vágtam magát előttem, szintén lassított felvételként van előttem, ahogyan az R107 kis késéssel követi a mozgását és úgy tarkón küldte Agy honvédet, hogy nemhogy fegyverhasználatra nem volt képes, hanem felállni sem. Kellett pár perc, amíg magához tért. De ezután szorosra húzta a hevedert.

Ezen lövészet másnapján a századom egy PSZH/BTR lövészetet biztosított. Párosával és egy R107-tel lepakoltak minket a lőtér körül, hogy idegen ne bóklászhasson be. Nekem ez laza pihi volt, mert volt egy kis pálinkánk és pár könyvünk. De másnap, ahogy összeszedtek minket a többiek, arról sztoriztak, hogy ki milyen felszerelést cserélt a helyiekkel piára. Volt, akinél gyakorló, gyalásó, molinó, stb. hiányzott, s mindez a leszerelés előtt pár nappal. Akinek nem volt raktáros haverja, arra jó sok cuccot ráhátékáztak…

De végül is utólag mégsem bánom, hogy nem lógtam meg a sereg elől. Bármilyen fellengzősen hangzik, onnan számítom magam felnőttnek.

Bizony ráférne az én fiamra és kortársaira is…

19 hozzászólás

 1. Wendiii — 2011-08-05 08:32 

Az utolsó mondatban nagy igazság van. Többször elméláztunk már mi is a cimborákkal, hogy jó lenne visszahozni, természetesen nem ugyanolyan színvonalon, mint amilyen akkor volt, amikor felfüggesztették a sorkatonaságot…

 2. Adani — 2011-08-05 08:45 

A HTK-t azért sokan meg tudták úszni. A legjobb írás a Rutin féle Army Report volt 1995-ből. Ott lazán feltörték a selejtraktárat és onnan lopkodták össze, ami hiányzott, ill. amit emlékbe haza akartak lopni.

 3. Bigjoe(HUN) — 2011-08-05 09:50 

Én leszereléskor a kanálgépet kicseréltettem egy újra, majd közöltem, hogy kifizetem és jön velem haza.
Akkor és ott hülyének néztek (szerintem az MN&HÖR legjobb eszköze), manapság a Mil.shopok kínálják – szerintem- drágán a hobbystáknak.

A Faterkám amikor visszaadta a ruháit a derék(vastag)& nadrág (vékony) szíját fizette ki, és ha lehet használja.
Sokkal különb, mint a multiknál kapható egyéb szíjjak.
Viszont már nem szép, pecázni azért nagyon jó.

A párom lakásrendezéskor megtalálta a kincstári alsómat (téli & nyári zoknimat, meg a piros keretes atlétámat)!!!!!!!!!!!
Volt nevetés a gatya méretén, színén.
Végül is a barna szín elgondolkodtató.
Bíztak a képességeinkben?

 4. Adani — 2011-08-05 10:47 

@Bigjoe(HUN):

Barna szín. :) Szerintem sejtettek valamit, biztosan előrelátó dolog is volt néha. :) Elvégre voltak biztos olyanok is akik nem voltak jó barátságban higinéiával és nem voltak igényesek.

 5. vega2 — 2011-08-05 11:21 

@Bigjoe(HUN): Nagy nehézségek árán sikerült szereznem kanálgépeket. HM 1981 E.

 6. Krux — 2011-08-05 12:00 

Kanálgép, derékszíj, zokni, stb. nálunk a kantinban kapható volt. Leszerelés előtt a többség be is spájzolt belőle. A derékszíj a mai napig a vadászruházatom elengedhetetlen részét képezi, és szerencsére még átéri a pocakomat:-)))

 7. Libero — 2011-08-05 12:38 

@Krux: Nem felvágásból mondom, de nekem van egy eredeti szovjet(!) sorkatonai széles derékszíjam, ’87-ből, amit a mai napig hordok. Annyi a dolog szépséghibája, h nem az eredeti szovjet címeres csat van rajta, pedig mekkora retrófíling lehetne…Egy régi haveromtól kaptam, aki már egy saját készítésű krómozott csattal látta el, h hova lett az eredeti csat, máig sem tudom.Btw két kanálgépem is van, de azokat piacon vettem.

 8. Bigjoe(HUN) — 2011-08-05 14:06 

A ruházattal kapcsolatban: amikor a lábam mérete elérte az apámét (42) lenyúltam a surranóját. (abban jártam túrázni, ja és a rocker körökben még menő is volt)
Kétcsatos kivitel, belül bőrrel bélelt. Leadta a tartalékos motyójával együtt (nem vehette meg, sajnálta is).
Nekünk a HŐR-ben egycsatos, béleletlen jutott. Talán szerencsére, nem új volt.
Viszont a használt volta miatt tartottunk a láb gombától.
Kitenyészettünk egy megoldást, deóval belefújtunk, majd tűzet neki, szépen kiégett a gáz, meg a spóra.
Így nem lett a lábam gomba.
És egyszer sem törte fel a topogómat!!!!
(azt hiszem)
Viszont elég viseltes volt, kb: olyan, mint amit sokkal később apróért lehetett venni, a szárán kilyukasztva.

Figyelem a Bocskaisok topánját, hát ez a topogó már más világ.
Ha ezt nyomjnák a Kraz alá, nem tom milyen hatással lenne az álagára.

 9. Bigjoe(HUN) — 2011-08-05 14:11 

@Krux:
Egy távoli galaxisban….
Egy okos viccem miatt egy munkatársam a csatos felével tanított tisztességre.
Ja, a széles szij csatos részével.
Rendes nyomokat hagyott rajtam.
Viszont a tréfa megérte, mindenki jót röhögött.
Miután rommá vert a munkatárs, Ő is röhögött.
Csak én nem…

 10. szögyi — 2011-08-05 14:49 

@Krux: Nekem a párszor elátkozott és megáldott (bocsi) pécsi A/1-ből volt komplett étkezési felszerelésem. Mármint mély- lapostányér +salátás. Mindez acélbúl, nem pléhbő. Drága öcsém k..ra örült amikor hazafuvaroztam,mert akkoriban ment valami túratáborba, utána meg élménybeszámolt hogy mennyien irigyelték őt.
Mikor ő volt „katona” félévig, na, az már tényleg szanatórium volt ahogy elmondta….
A kanálgép meg normális helyen alapfelszerelés, vagy nem?? Az egész MN-ben az volt az egyetlen használható dolog.
Mikor eccer voltunk Kegléden valami magasabbegységszintű vetélkedőn, talpig kimenőben, a konyhaügyeletes őrmester totál ki volt akadva, hogy még étkezési felszerelés (vagy valami ilyesmi volt a hivatalos neve) sincs nálunk? Leoltottuk hogy mi ide nem kajálni jöttünk, hanem nyerni, utána meg elpicsáztak minket ebédszünet után a helyiek…. Úgy mintha nem tudták volna előre a kérdéseket.

 11. csaszi55 — 2011-08-07 07:16 

A kanálgép a nadrág jobb oldalán levő zsebben parkolt nálunk. Úgy combmagasságban. Tisztjeink úgy oktattak bennünket, hogy ott az egyéni sugárvédelmi vagy felmérési eszköznek a helye van. Volt valami ilyen a Magyar Néphadseregben?

 12. Rókakígyó — 2011-08-07 17:21 

Na… 3 bejegyzésről is lemaradtam… erősegészséges elftássak!

Tiboru elvtárs! Fenyegeti még a munka réme? Asszem egy picikét csökkent a veszély…

 13. Hőrsofőr — 2011-08-07 20:49 

Kanálgép, barna álcaruha, zöld terepszínű sportcipő, trikolor-os fehérzokni, kimenő ing leszerelő zászlónak módosítva mind jött velem haza.

Ui.: tiboru Köszi hogy van újra blog !!!

 14. ZöPö_ — 2011-08-08 10:34 

Kanálgép kapható volt a kantinban, én kettőt is vettem, az egyiket sajnos odaadtam hülyehavernak, amikor ő volt sorállományú és elvesztette a kincstárit. Aztán az enyémet is elvesztette. :-/ A másik még megvan, most éppen a melóban használom, azt senki nem akarja/meri lenyúlni tőlem. (A rendes kanalam-villám állandóan „kölcsönvették”.) Derékszíj sajnos nem volt, pedig arra nagyon hegyeztem. Leszereléskor nem mertem „elkérni”, annyira fostam a balhétól (ahogy azt az egyik itteni posztban meg is írtam), pedig nagyon fájt érte a szívem.

 15. Flogger — 2011-08-08 21:00 

Kanálgép, surranó, mikádó, derékszíj… Ezt hordtátok haza,mi? Bezzeg a műbőr kimenőcipő meg a műszálas zokni nem kellett. Ejj, gyermekeim…

 16. Szalacsi_Dezső — 2011-08-09 11:14 

@csaszi55: „az egyéni sugárvédelmi vagy felmérési eszköznek a helye”
Erre rendszersített tokban az atombomba elleni injekció helye lett volna.
Nem röhög, tényleg volt ilyen.

 17. Bigjoe(HUN) — 2011-08-09 18:16 

@Hőrsofőr:
„zöld terepszínű sportcipő” ???
Nekem eleinte mintha fehér lett volna, sőt a sport zokni trikolorja sem rémlik, csak a szürke és árnyalatai.
Lehet, hogy ezt is kiverték a fejemből…

Kék HŐR& MN bemelegítő?
Az elején azzal az „él” szerű képződménnyel…
A hideg rohangál a 47-es lábaival a hátamon, ha eszembe jut.

Apropó, miért volt KÉK??
Hiszen minden zöld, barna, fehér, vagy fekete volt, mért pont ez lett kék?
Mért nem trikolor?

Tisztelt SZAKÉRTŐK, kérem segítsenek: Miért kék volt az MN&HŐR „mackója”???

 18. Hőrsofőr — 2011-08-09 20:59 

@Bigjoe(HUN):
Sőt most már bevallhatom a terep tornacsukát még későbbiekben is hordtam.
Miért kék volt az MN&HŐR „mackója ?

Kék maciruci / szabadidő ruha./
Szabadidő ~ boldogság / Boldogság kék madara /
Tolcsvai ” Csak egy kék színű virág” ~ Összetartozás szimbolikája
” Kék bolygó / föld / ~ Béke

Annó a háborúk is szüneteltek az olimpiák alatt, vagyis béke volt. Az olimpia az sport esemény.Ha sportolsz / kék maciruciban/ akkor béke van.

Tehát KÉK = BÉKE !

Vagy ! Fogalmam sincs miért volt kék :-) !!

 19. vén betyár — 2011-08-10 06:55 

@Szalacsi_Dezső:
Igy igaz!
Igaz, hogy 67-69-ben még nem volt külön zseb a nadrágon, de a szimatszatyor külön kis rekeszében volt 1 db műanyag-csőben lévő üvegfiola tűvel, ezt összetörve kellett volna önmagunknak beadni atom- vagy gáztámadás esetén / után?, helyette?, előtte?/.
Atropin Sulfiricum, ha jól emlékszem…:)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.