Szögyi történeteinek két (olykor-olykor) visszatérő alakja ma külföldre látogat, hogy a szélesebb béketáborba is elvigyék a magyar katonatiszt-palánták baráti (és kicsit sörszagú) üdvözletét.
A srácok átestek – na nem a ló túlsó oldalára, hanem az államvizsgán, ezt azért illene valamivel megünnepelni. Különösen, hogy ez időben június végén volt, innentől kaptak egy utolsó nagy szabit, mert augusztus 20-ára már szerveztek nekik egyéb programot is ;)
Az igaz, hogy nem államvizsga után, hanem már előzőleg elkezdték szervezni, ami abból állt, hogy Nagyjózsi (mint rendőrpalánta) az apja révén sikeresen szervált két leharcolt és leselejtezett járőrkocsit a borsodi rendőrség állományából. Zsigulikat, mert akkoriban azok voltak a járőrkocsik; el lehet képzelni milyen állapotban, ha már a yardoktól is kiselejtezték. Nem faxniztak vele túl sokat, lekapták róluk a szirénát meg kirámolták a rendőri felszereléseket, aztán odalökték a fiúknak, valami csavarral még az R-es rendszámokat is rajtukhagyták. Nos, ezzel a két rozogánnyal mentek el hatan a bolgár tengerpartra, egy utolsó ereszdelahajamat partit tartani kéthetes időtartamra.
Az út szervezése a honvédségi őrszolgálat mintáját követte, azaz egy ember vezet, egy mellette ül, a harmadik meg a hátsó ülésen eldögölhet, így biztosítható, hogy mindig akad vezetésre képes egyén mindkét kocsiban.
Aha, ahogyan azt előzőleg elképzelik.
Mert az nem volt beleszámolva, hogy az első benzinkutas megállásnál nemcsak benzinből, sörből is feltankolt a banda. Onnantól kezdve még idehaza bíztak az R-es rendszámok által jelentett védelemben, mikor meg átlépték a román határt, akkortól megfogadták hogy csak akkor állnak meg egyenruhásnak, ha lőnek utánuk. Végül azért csak elértek egy menetben a bolgár tengerpartra, ahol tenger, kemping, napfény, SÖR és SÖR és SÖR, amúgy meg csajozni akartak. Mivel a főiskolán volt orosz nyelvoktatás, bízva abban, hogy a bolgár is valami ilyen szláv nyelv, reménykedtek hogy megértetik magukat. Ez kb. úgy csapódott le, hogy a büfés már a második nap értett magyarul, az első hét végén meg már beszélte is a nyelvet, legalábbis a vulgárisabb kifejezéseket, a következő hét folyamán pedig már az akcentusát is levetette.
Ez a két hét, amíg ott voltak a fiúk, úgy vonult be a bolgár homok történelmébe, mint a magyarba a tatárjárás. Az egész kemping egyöntetűen felsóhajtott, amikor egyik nap úgy döntöttek, hogy meglátogatják valamelyik közeli várost, de az állásban Ludmilla és Szerénke (így hívták a két autót – pardon: Zsigulit) nagyon megszokta a dolognélküliséget, és az első tíz kilométer után egyik a másik után megadta magát. Két járgány, meg hat frissen végzett üzemmérnök, a bolgár út mentén olyan legózást vitt véghez, hogy a végén már abban se voltak biztos, hogy nincs-e valamelyik Zsigában hat henger, a másikban meg csak kettő, míg végül a nagy kibóklászás azzal végződött hogy estére megviselt állapotban de üzemképes autókkal vergődtek vissza a kempingbe, majd belátták, hogy ezekkel a járgányokkal már jobb lenne spórolni a visszaútra.
A továbbiakban aztán már csak a kemping belső felhozatalát riogatták, no meg teljesíttették a büféssel az ötéves tervét, egészen addig, míg el nem érkezett a visszaindulás időpontja. Érzelmes búcsú, a most már magyarul jól beszélő büfésnél alapos feltankolás és uzsgyi hazafelé. Maga a hazaút többé-kevésbé eseménytelenül telt el, egészen addig, amíg Szerénke a nagy román éjszakában egyszer csak csatt, és döc-döc-döc, nomiafene történik itten, úgy látszik oszlik a verda. Helyzetfelmérés, a jobb hátsó kerék valahol az árokban; ezt – itt és most – nincs olyan ember, aki megtalálja. Az ügyet bonyolította, hogy ez a Pisti-Levi-Nagyjózsi csapat pont hátul ment a konvojban, a Ludmilla-legénység meg nem nagyon vette észre, hogy eltűnt mögülük a társuk, és valami félóra múlva kezdték el hiányolni őket. Visszafordul, gyors konzultáció, végül megállapították, hogy van ugyan néminemű tartalékalkatrész a csomagtartóban, de komplett hátsó féltengely az egy szál se. Tartalék opció, hogy megvárják a reggelt, a másik kocsival bemennek valami városba, és megpróbálnak alkatrészt szerezni (mivel pénzük az szinte már semmi), de rövid kupaktanács alapján végül úgy döntöttek, hogy akkor most inkább átcuccolnak az egyszem megmaradt közlekedési eszközbe. A setét román éjszakában Szerénke szétkap, amire esetleg még szükség lehet, rendszám és egyéb azonosítók le, hatan, meg két csomagtartónyi cucc (sátrak, hálózsákok, stb.) bezsúfol a maradék Ludmilllába, és heveny imádkozások, hogy a megzakkant technika kibírja hazáig.
Kibírta. Végül a szabadság utolsó napján éjfél előtt pár perccel estek be a főiskolára, összeszakadt állapotban, civilben, és másnap elkezdték az alaki felkészülést, hogy augusztus 20-án a Magyar Néphadsereg büszke és felelősségteljes tisztjei lehessenek… ;)
6 hozzászólás
1. Bigjoe(HUN) — 2011-11-16 08:24
Ó, azok a drága 1200 Zsigák, miket tudtak azok..
Bár érdekes, hogy a hátsó tengelyt hagyta el, én inkább „a talpas” törését vártam.
Ja, hogy fértek be Ludmillába?
2. Adani — 2011-11-16 09:09
@Bigjoe(HUN):
Érdekes lehetett pláne csomagokkal, de hát én is láttam, hogy Kispolszkiba is sikerült hatan bezsúfolódni, egymás ölében is ültek. Egy másik haver meg eskü alatt mondta, hogy ő ült hetedmagával Trabantban is, vagyis összesen nyolcan és még a rendőrök is lemeszelték őket, a rend éber őre meg mikor meglátta, hogy kicsit sokan vannak azt mondta, hogy akkor mindenki kiszáll és ha az általa meghatározott fél perces normaidő alatt mindenki képes visszaszállni akkor nem találkoztunk és büntetés nélkül mehetnek. Sikerült. Igaz később azért bevallotta, hogy a Trabiból az anyósülést kiszedték, így már hihetőbb volt.
A Zsiguli kapacitása meg ahogy egyes etnikumokat elnézed valóban majdnem végtelen, hiszen gondolom ti is láttatok már olyat, hogy megáll a piros kockalada valahol tele etnikummal és szállnak ki belőle, de annyian, hogy csak lesel, hogy már vagy hatan vannak, de még mindig szállnak ki a Zsigából.
3. Bigjoe(HUN) — 2011-11-16 09:11
@Adani:
A Trabiban nekem a 7 ember első üléssel együtt meg volt.
Szerencsére én voltam a driver:)
(17-18 évesen első autómban beszálltak az oszt.társak)
4. szögyi — 2011-11-16 10:09
@Bigjoe(HUN): A pontos diagnózist nem állították fel mert gyakorlatilag tökig sem láttak és nem csak a fény hiánya miatt. Az a fix tény, hogy megszabadultak egy keréktől, és kerékagy sem volt a kocsi alatt.
Unokatesóm nyári éjszakán Varnyúval át egyik faluból a másikba, helyi erők jeles képviselője lemeszel, na szálljanak csak ki. Kimásztak vagy négyen, amikor sapka hátratol, hogy b…ssza meg, hányan vannak abban a kocsiban. Laci tesó bemutat, nézze meg főnök mostmár csak öten, nem annyi van engedélyezve???
5. Kelempájsz — 2011-11-23 14:26
Nálunk egy alkalommal az őrsparancsnok 19 főt látott kiszállni a 6 személyes GAZ-ból. Úgy üvöltött, mint akinek a kukiját becsípte a fogaskerék, pedig nem is látta, hogy korábban két srác szállt le a motorháztetőről, és -ha jól emlékszem- még a hátsó lökhárítón is álltak ketten.
Üdv: Kelempájsz
6. Etniez — 2011-12-01 19:05
Ezekhez képest kispályás vagyok, 9 felnőtt volt egy régi S Merciben :)
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.