Van néhány olyan történetem, amelyek (terjedelmileg vagy tartalmilag) önállóan – szerintem legalábbis – nem állnák meg a helyüket, de így egy csokorban talán… Mindegyik lenti eset nagyon mélyen megmaradt bennem; melyik ezért, melyik azért. Megpróbálok időrendben haladni a történések közt. Mindegyik történet kőszegi – írja Nedecz, majd elénktárja a szóbanforgó négyszálú csokrot.
1.) Kethelyben voltam szolgálatban 20-04-ben. Az egyik első szolgálatom volt Kőszegen, ráadásul úgy november vége felé. Hideg volt, szokatlan szélcsend, derült holdas éjszaka. Már éjfél körül járt az idő, a szolgálat fele eltelt, mikor feltámadt a szél. Meleg szél volt… A hidegben kifejezetten jólesett. Lassan erősödött és úgy egy óra múlva felhőt hozott magával, mely az Írottkő felől jött gyorsan a város felé. 
Dörgött és villámlott. Azelőtt nem láttam ilyet ebben az évszakban, tátott szájjal néztem. Ahogy a felhő beborította a várost, a hold besütött alá és látni lehetett, amint a hó szakad belőle. Hózivatar volt…
Csodálatosan szép volt.
2.) Valamikor január végén, szintén egy kethelyi (ezúttal 00-08-as) 
szolgálatban történt. A szolgálat vége felé jártunk. Hajnalodott. Metsző hideg nyugati szél fújt, nagy hó borított mindent. Mindketten nagyon fáztunk – mindenki tudja, hogy hajnalban van a leghidegebb –, próbáltunk valami fedezéket keresni a szél elől úgy, hogy a szakaszunkat is belássuk. Sikerült valami árok- vagy gödörfélét találni az út mellett, tele száraz fűvel, viszonylag hómentesen. Odatelepedtünk térden, egymásnak vetett háttal és – mintegy belefáradva a fázásba – csendben figyeltünk.
Nem sokkal később, a szemem sarkából a bokrok közt mozgást vettem észre. Kintről befelé,
igen szokatlan irányban. Figyelni kezdtem, de akkor még nem láttam többet. Megnyugodtam, hogy csak a szél játszott velem, s elfordultam. Pár pillanattal később, szinte az orrom előtt, kevesebb mint két méterre tőlem, egy hatalmas és gyönyörű róka lépett ki a bozótból, minden 
hang nélkül. Nekem akkor egy – szerintem teljesen ideillő – gondolat villant át a fejemen: hol van a Kis Herceg?
Meghallhatott valamit, mert megállt és szimatolt, de rossz szele volt. Csodálhattam pár pillanatig, aztán lassan és méltósággal elsétált a rendszerút túloldalán. Szólni akartam a társamnak, de nem tudtam megszólalni, annyira lenyűgözött a látvány.
3.) Április elején már nagyon jó idő volt. Egy 20-04-es szolgálatban voltam Csempészúton. Kiértünk a szolgálati helyre, leváltottuk az elődeinket, elhelyezkedtünk és rádión bejelentkeztünk.
A rádió telepei ki is lehelték ezzel a lelküket.
Egy olyan sráccal voltam párban, aki egy idő után enyhén idegesíteni kezdett a folyamatos kappanhangú beszédével. Nem beszélgetett velem, hanem inkább monologizált, ráadásul minden hülyeséget… Hiába kértem, nem hagyta abba.
Éjfél körül már arról ábrándoztam, hogy fejbeverem
a fegyveremmel. Ábrándozás közben a nyakamat megnyújtva felnéztem az utcai lámpára, s rögtön rájöttem, hogyan fogok csendet teremteni.
A lámpa fényében rengeteg denevér repkedett összevissza; gondolom, a bogarakból kajáltak. Tudtam, hogy a társam fél tőlük. Felálltam az álcában és kavicsokat meg egyéb hasonló dolgokat kezdtem keresgélni. Találtam is párat, majd egyesével feldobálgattam őket a levegőbe.
A denevérek rá-rácsaptak egyikre-másikra, társam közben meg csak beszélt és beszélt és beszélt… Pár dobás után az egyik egész közel repült az álcához.
Ekkor csend lett… Én a sötétben vigyorogva leültem a tuskóra, majd az utolsó néhány követ még feldobtam a levegőbe. Na, ezt nem kellett volna…
Az egyik denevér gondolt egyet és – a fejemtől tán egy méterre – húzott el, 
egyenesen bele az álcába, mondhatni a társam irányába. Ő reflexből hanyatt vágta magát, a bocskait az arcára húzta és a kezeivel – meglehetősen Mr. Bean jelleggel – hadonászni kezdett. Engem a visítófrász meg a röhögőgörcs keveréke öntött el, s emiatt érdekes csukló-nyerítő hangokat hallattam. Ezen meg a társam kezdett el röhögni. A denevér ahogy jött, úgy el is ment, mi meg röhögtünk magunkon.
Aztán – végre valahára – csend lett…
4.) Hörmannforráson történt, egészen pontosan 1993. május 9-én, dél körül, objektumszolgálatban. Gyönyörű tavaszi (vagy inkább koranyári) idő volt. 
Kint ültem a betonon, a kapuoszlopnak háttal támaszkodva, s élveztem a jó időt, miközben járt az agyam a leszerelés körül. Négy napom volt még…
Valahogy sajnáltam mindent otthagyni… Addigra már biztos voltam ebben az érzésben, amitől korábban azért kissé megrémültem, ugyanis maradhatnékom volt. Nem kicsit, nagyon…
Bent a körletben a társam magnózott, én hallgattam a fenyőket a szélben. Nagyon békés volt minden. Egyszer csak, mikor kinyitottam a szemem, a surranómon ülve 
egy mókust pillantottam meg. Eléggé megdöbbentem hirtelen, de nem mozdultam. A mókus hosszan nézett a szemembe, majd a „kezével” megérintett a surranóm felett és lassan elsétált.
Akkor úgy éreztem: na, most köszönt el tőlem ott minden…
45 hozzászólás
1. kelempajszmadar1 — 2012-04-03 07:35
Köszönet, Bajtársam, ez nagyszerű kis csokor volt, valóban! A kelempájszmadaras kép is remek. Igen, mi, határőrök nem csak ott éltünk a természetben, hanem magunk is részei voltunk.
Sajnos, a szolgálat nem mindig volt ilyen idilli, és volt komoly kockázata is (legalábbis az én időmben). De azért egy darab ott maradt az én szívemből is. No meg a fiatalságomból is.
Határőr kézszorítással: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
2. nedecz — 2012-04-03 14:36
Örülök,hogy tetszett,Bajtársam! Mindig szerettem a természetet,de a Határőrségnél szerettem meg igazán…Kőszeg és Sopron környéke,valamint az Őrség az ország legszebb részei.
Már akkor is ezt gondoltam,de most már még inkább azt mondom,hogy sokkal szegényebb lennék,ha nem lettem volna ott.
3. muki — 2012-04-03 09:46
Köszi !!!!Szép történetek,és azonnal tolonganak az én emlékeim is soha nem felejtem el azokat az időket -persze nem is akarom-.
Kethelykapu :szoli: csendes nyugodt éjszaka egy öreg fánál ülve a hátamat neki támasztottam szinte a fa részévé váltam. Teltek az órák .És egyszer csak
tompa ütés a vállamon majd a térdemen.Nem emlékszem .hogy azóta is így megijedtem volna „azt hittem lefegyvereznek” vagy Karl May -on felnőve a torkomat vágják el a fa mögé osonva.De a következő pillanatban a halina csizmám előtt egy szép mókus „mint a képeden” a fejét vissza fordította
és szinte „mondta” csak én vagyok.Majd egy másik fa törzsén felszaladva eltűnt a szemem elől.A szolgálat végére állt helyre a pulzusom.
4. Bigjoe(HUN) — 2012-04-03 12:56
Hasmenéses eset is lehetett volna.:)
Egy posztban korábban leírtam, hogy a Denájnál szolizó/heverő Szőke komámat letámadtuk.
Ő is kapkodta a levegőt.:)
5. muki — 2012-04-03 10:24
Nem értem,hogy őrsiként te Hörmannon is szolgáltál?
Vagy az EJR-felszedése után Kőszeg 1, Hétforrás,és Hörmann egy szolgálati hely lett.
Kelempájsz bajtárs .: mi akkor MJCS- sek úgy gondoltunk Hörmann-ra
akár egy tibeti kolostorra ami el van zárva a világ elől.
Valahogy ismeretlenül is felnéztünk rátok Na nem csak azért mert magasabban voltatok.Volt valami megfoghatatlan varázsa. Én sajnos soha nem voltam Hörmannon.Hétforrásnál voltam a portyáim alatt.A portya nagyon szuper szolgálat volt különösebb megkötések nélkül járhattam a hegyet.
egy-két löket tartozott bele az útban szolgáló járőröknél.
6. nedecz — 2012-04-03 14:42
Nem,én kőszegi voltam.Hörmannon és Hétforráson csak objektumot őriztünk.Sajnos már csak…
7. kelempajszmadar1 — 2012-04-03 10:42
Hétforráson is szolgáltam 3 hónapig, onnan szereltem le. A legjobb a lovasportya volt, mert azt csak jó időben csináltuk (a lovakat kímélték). A pacik már tudták, hogy hol lehet vágtázni, vezényszó nélkül is nekiiramodtak. A nyomos szolit is kedveltem, mert az is olyan meneteles volt. Általában a portyák jók voltak, mert mozgott az ember, de sajnos legtöbbször szakaszra jártunk ki, ahol egy helyben kellett dekkolni sokáig.
De sajnos az időjárás nem mindig kedvezett (hogy finoman fejezzem ki magam). No meg az SZ100 sűrűn gondoskodott éjszakai programról, pihenő helyett.
Viszont a Kőszegi-hegységet alaposan megismertem. Bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
8. shark — 2012-04-03 11:53
Üdv mindenkinek!
Érdekes, amit írtál Kelempájsz bajtárs…
Nekem a mai napig is eszembe jut a leszerelés reggele.
Addig a napig alig vártuk, hogy magunk mögött hagyjuk az egészet és újra civilek legyünk.Én a magam részéről, amikor felültünk az IFÁ-kra ugyanúgy voltam, mint Te: rendesen sajnáltam otthagyni az egészet.A bajtársak, a légkör….Nem véletlen, hogy két évvel később berukkoltam még három évre és jónéhány volt bajtárssal a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Bajtársi üdvözlettel: Cápa( korábban extörm.)
9. Bigjoe(HUN) — 2012-04-03 12:53
Üdv!
Nedecz:
Az mit jelent, hogy Csempészút? Itt hordták be a szajrét?
Érdekes jószág az ember. A bevonulás előtt nagyon vártam a behívót, a végére nagyon vártam, hogy leszereljek. Később meg hiányzott a csapat, stb.
Az utolsó bent eltöltött hónapban kaptunk egy új szolgvezt (Harkály), fűzte az agyam, hogy maradjak bent. Voltam a fsulin is szétnézni, hogy hőr tiszt lennék, de már betelt a létszám, azt javasolták álljak-bocs-üljek be nyúl tüzérnek, vagy valami hasonlónak.
(erre mondja most a párom, hogy ha orvoshoz megyek kérjek rá valami gyógyszert, nehogy szövődménye legyen)
Cápa:
Az IFÁ-k a hatáSvadász IFÁ-k voltak, vagy a roncsok?
All:
Nem mintha zavarna, de kezdünk túlsúlyba kerülni HŐRileg.
Hova lettek a „gyíkok”, ejék, nyulak?
10. nedecz — 2012-04-03 15:08
A Csempészút nevű szolghely, itt volt:
http://kepfeltoltes.hu/120403/GoogleF_ld_k_p_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Az észak felé induló kis földút mellett volt.Volt a régi,attól két méterre jobbra egy hatalmas fa alatt a fára szerelt TBK csatival,körbevéve egy halom bozóttal meg álcaképpen betűzdelt fenyőgallyakkal.(Annyira nem látszott,hogy a kerületes löket Nivával egy alkalommal vagy négyszer elment előttünk,a végén már ÜCS lámpával.Nem láttak meg,pedig be is álltak mellénk a végén.Előbújtunk,megkönyörülve rajtuk végül…)
Az új az úttól a képen balra,az átkelő felé volt talán 10 méterre,egy a domboldalban kialakított állásban.(Ami szerintem egy világháborús reteszállás része lehetett.Erre utal az is,hogy a dombtetőn egy kimélyített teknőben volt a járőr pk nappali szolghelye,ahol tisztán látszottak még a futóárkok maradványai is.A dombtetőről belátható volt a 87-es út egészen az Okmányosig,és az Sz-100 hídig.Gyakorlatilag nappal bármilyen mozgás észlelhető volt ott kifelé.)Éjszaka ott kuksoltunk.Ott volt a korábban megírt elfogásom is.
11. buksitizedes — 2012-04-14 12:00
Nálunk is volt Hermesen Csempészút szolgálati hely. 10-es volt a tájékozódási pont száma, ha jól emlékszem… :)
12. tiboru — 2012-04-03 23:39
„Nem mintha zavarna, de kezdünk túlsúlyba kerülni HŐRileg. Hova lettek a “gyíkok”, ejék, nyulak?”
Ezt a kérdést én is feltettem magamnak. Ráadásul a legújabb szerzőnk (akinek április 13-án kerül sor a bemutatkozó posztjára) is határőr volt…
13. nedecz — 2012-04-04 06:28
:) :D
14. Wendiii — 2012-04-04 06:49
Én olvasom a blogot, és hamarosan küldöm a levélben jelzett igen hosszú írásomat, de váratlanul tanfolyamra vezényeltek, és nem volt időm képeket leszedegetni a sztorihoz.
Kérek engedélyt jövő héten elküldeni. :)
15. tiboru — 2012-04-04 08:23
Engedély megadva, jó tanulást :-)
16. kelempajszmadar1 — 2012-04-03 13:26
Nem magam kerestem, hogy ott legyek. De ha már ott voltam, gondoltam, vágjunk jó képet a dologhoz, úgyis letelik, a nap nem dobja le az ékszíjat. Aztán jöttek a kalandok, a bajtársak, együtt voltunk jóban-rosszban. Leszereléskor volt nagy sírás-rívás! El kellett szakadni a legjobb cimboráktól.
Csempészút nálunk is volt, az Asztal-kő közelében levő ösvényt hívtuk így. Manapság az Apostolok fája található erefelé (a fa akkor is megvolt, csak nem volt kirándulóhely). 12 bükkfa nő ki egy tőből, elég látványos.
Sok erdei ciklámen nyílott a környékén tavasszal, picik voltak, de olyan igazi illatozók. A körletbe tettünk belőle egy kis csokrot, érezni lehetett az illatát, ahogy az ember belépett. Különösen a kutyás körletben volt jó, mert egy kicsit elvette a kutyaszagot. A hegyi őrsökön más volt a világ, mint lenn az emberlakta helyeken.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
17. Bigjoe(HUN) — 2012-04-03 15:53
Kelempájsz tizedes!
Olyan természeti szépségeket írsz, hogy csak pillogok.
(12 bükkfa egy …)
Erdei ciklámen a körletben, hát ezt nevezem.
Nálunk egészen más fajta növény volt a körletben, a gomba.
Főleg 2 típus (a latin neve nem megy, persze Kelempájsz tizedes Te lehet, hogy ezt is tudod ):
A penész és a láb gomba.
18. nedecz — 2012-04-03 15:16
Azt hiszem,azért vagyunk itt arányaiban sokan Határőrök,mert a Honvédségnél az embernek egyszerűen nem voltak olyan mennyiségű és minőségű kalandjai,mint nekünk…(Négy évet lehúztam ott,tudom.Kivétel persze van,de arányaiban-sajnos-nem sok…)
Ott az emberekkel-eltekintve a kivételektől,amiket olvasgathatunk itt,szerencsére-,sok minden nem történt,eltekintve az őrszolgálat unalmától és a berúgásoktól.(Mondom,láttam…)
Én ott,mikor meséltem a Határőrségről,megkaptam sokszor,hogy örömkatona voltam.(Meg azóta is sokszor…) Azt hiszem,aki nem került annó egy hasonló helyre,az nem is értheti ezeket a dolgokat.
Hogy más fórumok derék 18 éves trolljait ne is említsem már…
19. kszabo — 2012-04-03 19:26
Azt csak hiszitek, csak nincs kedvük irkálni róla. Az erdőben sok-sok kis katonai bázis lapult, ahol időnként még a Kisherceg is előfordult
http://szkaresz.blog.hu/2011/09/07/a_kisherceg_es_az_orkatona
és az emberek egymásra voltak utalva. Ilyen takarékmotoros monstrumokon szállítani hegyi szerpentineken http://www.csepel-sziget.hu/wordpress/files/teherauto/d705.htm nem egy örömteli emlék. Az ilyen egységeknél szolgálni és azokat kiszolgálni kemény munka volt. Természetesen a természet szépsége sokat tett az elviselhetőség érdekében és mi is igyekeztünk jól érezni magunkat.
20. nedecz — 2012-04-04 05:43
Ha megnézed azt,hogy-míg létezett-a Határőrségnél mennyien szolgáltak és ehhez viszonyítod a HM létszámát,akkor nagyon elbillen a mérleg a második felé.
Ehhez képest itt kevés a HM-es sztori…
Írjál Te is!
21. shark — 2012-04-03 19:02
Bigjoe!
Legfőképp a roncsok voltak, amivel a külső őrhelyekre is vitték az állományt.
Nekünk abban az időben már Rába H9-eseink voltak, de a leszerelés napján egy a határon volt, egy lefelé tartott,egy pedig készenlétben volt, úgyhogy a 95/3-as
HatáSvadász állomány IFÁval szerelt.
22. Bigjoe(HUN) — 2012-04-04 10:43
Shark!
Volt olyan őrIFA amelyiknek az padjait darabokra törték, a vasaláson, a deszkák maradványain, vagy a földön a málhazsákon tudtunk csak ülni.
Mivel zömében külső szolit nyomtam, így volt részem a roncsokon ülni, persze nem értettem, hogy mért pont azokat küldik a városba+ az OPK-ra amelyiket inkább a bontóba kellett volna küldeni.
A szakadt ponyvásakat mindig akkor küldték, ha esett az eső:)
A hatáSvadász IFÁk viszont már a luxus teteje volt, ha Tőletek kaptunk gépet, akkor az állagmegőrzés és/vagy az ellenőrzés miatt HT is jött, persze mint gkpk.
Ja, szereléskor olyan IFA is volt a gépparkban amin ülve nem is lehetett utazni, a padoknak csak a nyoma volt meg, vagyis a fém váz. Ponyva és padok nélkül mentek le a moszira.
A Kresz meg nem érdekelt senkit.
23. Bigjoe(HUN) — 2012-04-04 10:50
Shark!
Bocsi, kisbetűvel írtam a HatáSvadászt elnézést, siettem.
Az egyik közösségin megvan Palczer, Fróna, Boró, stb. láttad?
Boró rendesen HM-s lett, talán előbb ernyős, most valami „PR fogás”. (bocsi)
Irigylésre méltó dolga van.
24. shark — 2012-04-04 11:45
Bigjoe!
Emlékszem a roncsokra, felháborító volt.
Ha az I-s közösségire gondolsz, akkor szerintem Fróna és Palczer az ismerőseim között van.
Hogy Borónak mennyire van irigylésre méltó dolga…a Határőrség logója van a vállára tetoválva…nem biztos, hogy díjazzák a HM-nél :)
25. Bigjoe(HUN) — 2012-04-04 12:55
Levél ment, remélem neked.
26. shark — 2012-04-04 14:26
Levél jött, nekem, válasz ment, Neked.
27. ludens2 — 2012-04-03 19:55
Jó volt olvasni a történeteket! Még sok ilyet!
28. Estván — 2012-04-03 22:48
Határőr bajtársak! Vannak még nyulak, igen, csak mostanában nem igazán jut idejük a billentyűzet püfölésére. :( Sajnos most egyetlen írásom sem nyaral Tiboru vincseszterén, de ahogy lesz rá kapacitásom, behozom a lemaradást! ;)
Addig is egy (hivatásos) határőr szösszenet: az illető ht. tts.-ként egyszemélyes járőr szolit látott el. Unalmában a pisztolyával játszadozott (mármint azzal, amit munka után le kell adni a fegyverszobában, nem pedig a „gyári tartozékkal”). Valahogy sikerült csőre húznia, ha meg már csőre húzta, akkor az elsütés is összejött. A váratlan lövéssel „megsebesítette” az épület egyik ablakpárkányát.
Onnantól kezdve Párkány Lajosnak hívták kollégái.
29. kelempajszmadar1 — 2012-04-04 06:35
BigJoe: nem csak cikláment, hanem gyöngyvirágot is tettünk a körletbe. Télen meg szalonnát akasztottunk ki a fára a madaraknak. Egyszer kitettem egy olajos halat meg egy vajat az ablakközbe. Másnapra a fél vaj eltűnt, rengeteg apró csőrnyom mutatta, hogy a cinkék megtalálták. A halat is megpróbálták kinyitni, de az nem sikerült nekik, csak a dobozon volt sok kis horpadás. Ma sem értem, honnan tudták, hogy a lezárt dobozban kaja van.
A penészek és a humán patogén (betegségokozó) gombák ismerete egészen más tudomány a mikológián belül (mycos=gomba, logosz=tudomány, görög). Azokról nekünk csak nagyon érintőleges ismereteink vannak. Volt ugyan róluk egy-két ismeretterjesztő előadás, vetített képekkel, hát mit mondjak, némelyiktől felállt a szőr a hátamon. Randa egy betegség! De mi az erdei gombákkal foglakoztunk.
Nekem egyszer -még a Hörség előtt valami fél évvel- iszonyúan viszketett a kukacom. Majd leszedtem a helyéről, véresre vakartam, kínomban elmentem a munkahelyemen a bőrgyógyászhoz. Ott ült az asszisztense, egy fiatal kis csajóca, akivel előző nap táncoltam a KISZ-klubban. A doki bácsi mondta, hogy vegyem elő, megnézi. Mit tehettem? Elővettem. A lánykában volt tapintat, leszegte a fejét, és belemélyedt a papírokba. Aztán a doktor bácsi közölte, hogy gomba nőtt a kukucomon, adott valami löttyöt viszketegség ellen, meg kenőcét a gomba ellen, és pár nap alatt rendbe jöttem. Nem tudom, milyen gomba volt, annyi biztos, hogy nem galóca. De megjegyzem, eléggé megkínzott. Ma sem tudom, hol szedtem fel.
Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
30. Bigjoe(HUN) — 2012-04-04 10:34
„A gombás kukachoz”:
Egy távoli galaxisban……..volt egy koma aki töltött állapotban a vizelést az erdő szélén oldotta meg, mivel szégyellős volt (éjjel 01-kor az erdőben) ezért beljebb ment a fák közé, és leengedte a felesleget.
Másnap reggel a kukacon ott figyelt egy hatalmas kullancs, nem is akár hol, hanem a kukac végébe, a legérzékenyebb részbe kapaszkodott bele, szívta a cucott a srácból.
A koma megijedt, elment az akkori SZTK-ba, sorban állás a kartonozónál,majd elsuttogta – szó szerint.- hogy: egy kullancs van a péniszem végében. És ha lehet akkor egy doktorhoz küldjön be, ne egy doktornőhöz, mert nagyon szégyellős vagyok-mondta.
Az adminisztrátor adminisztrált, majd mosolyogva elküldte az egyik rendelő elé várni.
A koma ott ült a sarokban, és várt.
Behívták, persze az asszisztens nő volt. A koma vörösödött, kínosan érezte magát.
Mi a panasza?- kérdezte a doki.
Doktor úr nem lehetne kiküldeni a nővérkét, mert nagyon kínos problémám van. A doki pislogott majd a nővért elküldte kávézni.
Na, most már mondhatja.
És a komám elmondta, hogy:
Bementem az erdőbe pisilni….. és reggelre, de már akkora mint egy borsó szem….. az asszonynak sem mondtam meg, mert….
Na akkor tolja le a gatyát.
Letolta.
A doki feltolta a szemüveget, csóválta a fejét.
Majd felállt, elhúzta a függönyt és átkiabált a szomszéd rendelőbe:
Jöjjenek csak medikák, ilyet még nem láttak.
A szomszéd rendelőből 8-10 csinos, fiatal medikus lány jött át, körbe állták a komát és végignézték ahogy a doki kiszedi a kullancsot a kukacból, majd magasra emelve mutatja:
Szivós kis dög mi?!
31. szkv — 2012-04-04 10:33
NEKEM A TERMÉSZET MINDEN FORMÁJA, LEGYEN AZ SÍKSÁG, DOMBSÁG, HEGYSÉG. MINDEGYIKNEK MEG VAN A MAGA SZÉPSÉGE, DE HOZZÁTARTOZIK AZ A KELLEMETLENSÉG IS AMIKOR A SZÉPSÉG MELLET MEG MUTATJA HOGY „GONOSZ” IS TUD LENNI.
Nekünk HATÁRŐRÖKNEK megadatott hogy, a belszolgálat kivételével, a szolgálatot a természetben töltöttük el, annak minden szépségével és nehézségével.
Szép volt mert a szabadban, a természet „lágy” ölén,teltek a szolgálat olykor keserves percei. De kemény is tudott lenni, főleg a viharok és mikor a Tél tábornok hadaival is megkellet küzdeni.
Számomra és főleg füleimnek nagyon kellemes érzés amikor tavasztól őszig a madarak dalolását, méhek zsongását lehet hallani.
Számomra eljött az az idő hogy beutazhatom a Magyarország azon tájait amit eddig nem sikerült.
32. Bigjoe(HUN) — 2012-04-04 10:44
Urak!
Minden leszereléskor volt rendőri biztosítás?
Vagy ezt ki kellett érdemelni?
33. Rókakígyó — 2012-04-04 10:48
nálunk volt. Gondolom akkor mindenképp amikor nagyobb csapat szerelt.
34. szkv — 2012-04-04 11:34
Szerintem nem kiérdemlés dolga volt a Rendőri biztosítás, csupán a leszerelők hozzáállása volt a törvények megbontásához.
Én ugyan nem tudok olyanról, (De nem jelenti aszt hogy nem volt, kerületieknél előfordult.) hogy a HATÁRŐR aki a Határon szolgálta ki az idejét, hogy olyat cselekedett amelyért a hatóság „látókörébe”kerüljön és a Bal 2 „szálloda” lakója legyen.
35. kelempajszmadar1 — 2012-04-04 10:52
Szkv: már írom a posztot, amiből kiderül, hogy a belszolgálat is kikapta a maga részét a kinti időjárás örömeiből. Alkalmasint mindegy volt, hogy kinn van-e az ember, vagy benn.
BigJoe: A kullancs nálunk is belement egy Tülök nevű cimbi répájába, de nem a végébe, hanem az oldalán találta el. Tülök este a zuhany alatt trágár szavak kíséretében kiszedte saját maga. Én nem szedtem fel egyet se a két év alatt, de a kutyákban volt, kiszedegettük belőlük és poroztuk őket.
Ja, igen: van kukacos gomba, és van gombás kukac is.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
36. szkv — 2012-04-06 18:33
Kelempájsz:
Kukacos gomba,Gombás kukac:Vajon kinek kell.
Egyiket sem lehet „élvezni”.
37. szkv — 2012-04-07 07:26
A kukacos gomba ehetetlen, a Gombás kukac hasznavehetetlen,.
38. szkv — 2012-04-06 08:27
Egyik alkalommal egy róka miatt már ötödik riadót hajtottuk végre. Az egészben az volt a legbosszantóbb hogy szinte megvárta az üldöző csoportot, mint aki a riadó végrehajtási időt akarja ellenőrizni. Az Ű.Cs. pk dühében kijelentette, ha még egyszer ki kell menni végette akkor lefogja lőni.Mivel eszt a „fenyegető” kijelentést Vuk nem hallotta, ezért újra beadta a jelzést. Vesztére, mert a „fenyegetést”, vagyis a kijelentést tett követte és ezzel a rókának véget ért a földipályája.
39. szkv — 2012-04-06 11:50
Mivel külön oldal nincs a jó kívánságoknak, ezért itt kívánok valamennyi Bajtársnak, fegyvernemre tekintet nélkül, KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET.
Hölgyeknek a ruhája, Fiuknak a torka ne maradjon „szárazon”.
40. szkv — 2012-04-07 14:43
1976 húsvét hétfő: Szolgálatba készül az egyik járőr. A hivatalos felszerelés mellé az előzőnapi „HAZAI” élelemet (Félsonka, 30 db főtt tojás, kenyér, csak a pálinka és a bor hiányzott)) is bepakolták a járőr „tarisznyába”. Eligazítás megtörtént, irány a kijelölt szakasz és a feladat végre hajtása.
Szolgálati hely elfoglalása után rögtön neki kezdtek a „Hazai” elfogyasztásának, amely időnként az „éber” figyelésre is kihatott.
Jó étvággyal fogyott a „Hazai” mikor a „löket”, jó étvágyat kívánva megállt mellettük.
Járőrtárs megszólal, köszönjük csak az a baj hogy nem lesz elég a szolgálat végéig.
41. kszabo — 2012-04-13 14:56
Egy kis böködés az emlékek előhozására az 1960 -70-es évekről: A csatolt kínai nyelvű térkép http://lazarus.elte.hu/hun/maps/hun-chi.jpg szerint Magyarország nem csak Ausztriával határos:) Balassagyarmat- Sátoraljaújhely részt, nem őrizte senki? Esetleg a román határ átjáróház volt anno?
A kocsmában hallottakat nem idézném, írjon aki ott volt. Üdv
42. kelempajszmadar1 — 2012-04-19 09:07
Én azt hallottam az ott szolgáló srácoktól, hogy ott is volt határsértés. A malacok meg a libák átmentek, a gazdájuk meg értük ment és visszaterelte őket. Bizonyára azért nem büntették meg a gazdákat, mert segítették a Határőrség munkáját: nem kellett a katonáknak ténykedni a malacokra meg a ludakra.
Üdv: Kelempájsz tizedes
43. pacika — 2012-04-18 20:18
Nagyon szép hej lehet .Sajnos nem ilyen szép helyen voltam de az is egy erdő közepén volt .gyorsan megtanulta az ember megkülönböztetni a hangokat ,az éjszakai neszeket .
44. kelempajszmadar1 — 2012-06-01 10:42
Kedves Nedecz Bajtárs!
Küldtem Neked egy e-mailt, de a gép visszadobta. Lehet, hogy megváltozott a címed, és nekem csak a régi van meg. Légy szíves, dobj át nekem valamit, hogy tudjam az új címedet.
Fel szeretném hívni a figyelmedet az alábbi könyvre:
Hushegyi Róbert: „Határőrök voltunk -ami a történelemkönyvekből kimaradt”. Nem tudom, ismered-e ezt a könyvet, ha nem, akkor valószínűleg érdekelni fog (elég nehéz letenni).
Válaszodat várva bajtársilag üdvözöl: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
45. nedecz — 2012-06-01 15:13
Köszönöm az ajánlót Bajtársam! Rá is keresgélek rögtön! :)
Az a helyzet,hogy a Te mailcímed -is-elszállt nálam egy „szép” napon…
De megadom itt a „spamnyelő” címemet,írj oda,onnan megadom az igazit. :)
ned@freemail.hu
Köszönöm!
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.