342. – Egy film születése

Újabb színfolt (és nem is akármilyen!) a Milstoryblogon: kameraservice kolléga egy saját készítésú, közel félórás filmet küldött a szerkesztőségnek, melynek rövid történetét a lenti „Folytatás” linkre kattintva olvashatjátok – no és természetesen megnézhetitek a szóbanforgó alkotást is.

És persze (az operatőrrel és a rendezővel együtt) én is nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

1998 1989 szeptemberében vonultam be sorkatonai szolgálatra, Taszár repterére. Az első rostánál, amikor megkérdezték, hogy ki mivel foglalkozott eddig, én bediktáltam, hogy egyik szakmám operatőr; bár akkor még nem is mertem arra gondolni hogy itt valaha képen kívül kamerát látok. De alig egy hét után hívattak a parancsnoki épületbe, egy bizonyos G. Sándor alezredeshez. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy ki ő, de azonnal – és majdnem ölben – vittek hozzá. Majd amikor a segédtisztje kis híján kezét-lábát törte, hogy mihamarabb bejelentsen, akkor derült ki számomra, hogy ő a mindenható politikai tiszt.

A komcsikat már akkor sem komáztam túlságosan és ez sokak számára nyilvánvaló volt. Elkezdtem rendesen azon gondolkozni, hogy vajon kinek mit mondhattam az elmúlt napokban. De hogy ne szaporítsam tovább a szót: az ales rendesen kikérdezett, hogy eddig mit csináltam; felvázolta, hogy ő az új szelek embere és arra gondolt, hogy én írhatnék az alakulat életéről egy forgatókönyvet, amiből később egy filmet készítenék.

Na – gondoltam -, fasza, vége a szívásnak, de ő kikötötte, hogy kizárólag szabadidőmben végezhetem ezt a feladatot, és tőlem szeretné megtudni azokat a dolgokat is, amikről senki sem beszél. Tehát ő arra gondolt, hogy általam tudná meg, mi történik egy századnál, vagyis hogy szivatják a katonákat.

Ekkor szartam be teljesen: ha ezt úgy leírom, ahogy ténylegesen mennek a dolgok, akkor nekem a századnál annyi, ha viszont megtagadom, akkor a poltiszt végez ki. Gondoljátok el: egy hete sem voltam a seregben, mit lehet tenni… Sok választásom nem volt, mert már írta is egy füzetbe, hogy ne baszogassanak, mert neki kell ezt a parancsot teljesítenem.

Ide kattintva nézhetitek meg a filmet!

És akkor jött egy fordulat: azt mondta, három hónapot kapok, hogy neki leadjam a forgatókönyvet, viszont két hetem lesz arra, hogy leforgassak egy filmet a saját kiképzésünkről. Minden technikát és teljes támogatás megkapok a seregtől és tulajdonképpen azt csinálok, amit akarok, de esküre készen kell lennie.

Nos, a film elkészült határidőre, de akkor jött a következő fordulat: titkos (?!) minősítést kapott az elhárítóktól… Hogy miért, azt a mai napig nem tudom megérteni. Aki megnézi, próbálja eldönteni maga. Bár egyszer kikerült a páncélból és benevezték a Kecskeméti Katonai Filmfesztiválra, ahol második helyet szerzett, de erről nekem, illetve a készítő társamnak csak jóval később lett tudomása.

A filmet – leszerelésem előtt – kalandos úton tudtam megszerezni egy rossz VHS kópián, s mostanra sikerült nézhetővé tenni egy digitális felújítással.

A továbbiakban megírom, hogy mi lett a sorsa a forgatókönyvnek és operatőrből hogyan lettem őrkatona.

51 hozzászólás

 1. Merlyn — 2012-04-10 07:45 

„1998 szeptemberében” „mindenható politikai tiszt”
Ez most tuti?
De tutira tuti? :)
A sztori mindenesetre érdekes. A filmbe még csak belesasoltam, a zene bejön. Tisztára nosztalgia feeling. Megnézős.
Gratula a poszthoz.

 2. wazelin — 2012-04-10 09:02 

A videónál ott van, hogy 1989-es a film, gondolom elírták véletlenül.

 3. tiboru — 2012-04-10 10:57 

Jogos, szerintem is elírta a szerző, s én sem vettem észre :-)

Javítva.

 4. Estván — 2012-04-10 09:31 

Gratulálok a filmhez, nem kevésbé a kópia kalandos megszerzéséhez! Akár egy évtizeddel előbb vagy később vonult be az ember, mozzanatról mozzanatra mindenkivel ugyanez történt, ez egy időtlen dolog :) (illetve nálunk már a civil gúnya bezsákolása és az ünnepélyes eskü már nem történt meg, utóbbit sajnálom is). Azt hiszem, az első posztomban írtam meg, hogy nálunk a laktanyakapu dimenziókapuként is működött: kint 2000. májusa, bent meg dübörög a Kádár-Czinege éra :)
Ez az az állomány volt, akik elvtársként vonultak, bajtársként szolgáltak, úrként szereltek, vagy az 1-2 évvel később lehetett?

Az eskütételnél 25:05-nél csak nem maga a Legenda, Farkas Berci bácsi?

 5. Rókakígyó — 2012-04-10 16:29 

1989 júliusában meghal Kádár.

 6. Estván — 2012-04-10 20:23 

Persze, de a laktanyák levegőjét évtizedekkel később is az ő és az egykori miniszter nevével fémjelzett korszak szelleme lengte be, legalábbis én így éreztem.

 7. wagnoder — 2012-04-10 16:43 

Nagyon jó megfigyelő vagy igen mi még bevonuláskor elvtársaztunk, majd jött a bajtárs és a végén uraztunk.
Ja és mi voltunk az utolsó vonulás akik teljes egészében lehúzták a 18 hónapocskát az utolsó napig.
Üdv.

 8. Rókakígyó — 2012-04-10 17:57 

mindez már történelem. Akkoriban volt némi esélye egy magyar-román összetűzésnek, ezt csak utólag tudtuk meg, de az idegesség jól érződött… Czinege ekkor már nem volt miniszter, sőt semmi más sem.
Én 1989-ben szereltem, júliusban, akkor még szigorúan elvtársazás volt, de már őrizhettünk volna orosz laktanyákat.

 9. Estván — 2012-04-10 20:04 

Kétszer annyit voltál katona mint én :) Utánatok már egyből a 12 hónaposak jöttek, vagy fokozatos átmenet volt?

 10. wagnoder — 2012-04-10 20:40 

Én 1989 Augusztusi vonulás voltam és a Novemberiek is velem szereltek.
Ők már kaptak három hónapot, de az igazsághoz az is hozzátartozik hogy az utolsó három hónapban már nem zsoldot hanem fizetést kaptunk.
Olyan 6000Ft körül az viszon jól jött mindenkinek.

 11. zolcsi67 — 2012-04-10 22:45 

OFF

Üdv, Surranótárs!

ON

 12. zweitakt — 2012-04-10 09:42 

Király a film. 1:1 mutatja a magyar honvéd kiképzését. Hát ezért titkosították!
Anno dacumál nekünk azt az okítást adták, hogy az „ellen” gyakorlatilag mindent tud a honvédség felszereléséről, létszámáról, de egyet, a legfontosabbat nem tudja: Mi van a katona fejében, milyen kiképzést kapott valójában. No, erről nem beszélhetnek senkinek! Muhaha….
No a titkot megtartottam!…
Bár a titkolózás inkább annak szólt, hogy a MH-nek jobb volt a híre, mint amilyen volt valójában a harcértéke a gengszterváltás/nato-csatlakozás felé menetelve. Ha eljár a szánk, kiderülhetett volna a turpisság…..;-))

 13. Rókakígyó — 2012-04-10 16:16 

A zene eredetileg is ez volt? Teljesen jól be van téve az időbe… Pl a Vincze Lilla lemez pont 1989-ben jelent meg, mert én is a laktanyában hallottam először ezt a számot. A többi zene is abban az időben ment. A Danubius még németül volt, a körletben volt egy megbuherált rádió, ami kb 300 W-tal tudott szólni, ezt kihasználtuk mindig. Bömbölt a Danubius, németül…. einhundert fünf komma fünf megahertz.

 14. wagnoder — 2012-04-10 16:39 

Csá igen a zene teljesen újrakeverve de századmásopercre vagyis frémre lett újra rakva csak már nem analog mono hanem digi stereó

 15. Rókakígyó — 2012-04-10 17:59 

És a parancsnokság ezeket a zenéket kérte? Vagy ez saját alkotás?

 16. wagnoder — 2012-04-10 20:06 

Mint írtram a cikkben szabad kezet kaptam a filmhez ezért nem szóltak bele.
De most jut eszembe hogy egy helyen mégis változtattam a az eredetihez képest, a végén az eskünél a himnusz részlet után egy mostani Republic nóta került be.
Eredetileg ott a Bánk Bán Hazám Hazám volt de az már akkor is elütött a többitől ezért utólag kikerült a filmből.

 17. Rókakígyó — 2012-04-10 16:19 

A Napoleon Boulevard lemeze 1988-as. Júlia nem akar a földön járni…

 18. szkv — 2012-04-10 18:31 

Gratulálok a filmhez.
Nekem tetszenek a vissza emlékezések, függetlenül attól hogy nem saját elhatározásból kerültem a HATÁRŐRSÉGHEZ.
Ahogy múltak az évek és változtak a követelmények úgy alakult át a katonaság.
Nem akarok hivatkozni arra hogy „bezzeg a mi időnkben”, mert minden kornak megvolt a sajátossága és hogy mit, miért, hogyan követeltek meg a szabályzatokból arról nem a sorozott állomány tehet.
A fegyelemről csak annyit hogy a film elején, amikor a bevonulókat kísérő tiszt
kigombolt zubbonnyal száll le a buszról számomra az egy kicsit meglepő jelenet.
Kelempájsz bajtárs nagyon jól tudja idézni, már oly sokszor megemlített Haynau „elvtárs, a fegyelem megszilárdítása érdekében tett intészkedéseit.

 19. Hőrsofőr — 2012-04-10 19:37 

Köszönet a remek moziért.
Azóta sem esett olyan jól a hazai rántott csirkecomb, mint annó az eskütétel után. És ott minden szülő büszke volt a „gyermekére”.
Számomra nagyon kellemes emlék marad mindörökre !!!!

 20. wagnoder — 2012-04-10 20:09 

Hát igen akkor apró dolgoknak is örültünk.
Na meg a két nap kimenő, egy hónap után.

 21. szunditj — 2012-04-10 22:05 

Mi csak pár óra kimaradást kaptunk. Tatáról fél év alatt csak két hétvégét lehettem otthon, péntek 15.30-tól vasárnap 21.30-ig.

 22. Bigjoe(HUN) — 2012-04-10 20:07 

Nagyon király! Ismerős dolgok.
A kék „mackó” a „piroskeretes” atléta, stb. mind, mind emlékezetes dolog.
Köszi a filmet.

A felmosást elég rosszul csinálták kicsit csíkos maradt a folyosó, persze az elején senkinek nem ment tökéletesen:)

A kellemetlen reggeli torna…..mi az a alakuló tér kavicsán csináltuk , a felülés és fekvőtámasz esetén volt a legrosszabb, és persze az esőben.
Eskü előtt már volt lőgyakorlat? Mintha nálunk nem lett volna, bár nem tudom.

Igazából kár volt ezt a filmet titkosítani, szerintem a kom.zmus legsűrűbb idejében sem tartalmazott olyan dolgot ami veszélyes lett volna az országra nézve.
Bár a kék „mackó” biztosan elgondolkodtatta volna a Nato-t.

 23. Estván — 2012-04-10 20:27 

A bundeswehr melegítő is kék ;)

Ja az is vicces, amikor a srácok a barakk előtt bokszolják a bakancsot, az egyik madár meg akkor jön ki a seprűvel felverni a port :)

 24. szunditj — 2012-04-10 20:43 

Nálunk már az alapkiképzésen volt lőgyakorlat. 9 db. lőszert kaptunk, ebből hármat céltáblára (el sem találtam), hatot pedig rövid sorozatokkal (!!!!) bukó-mellalakra kellett lőni. Öt lövésből lelőttem, a megmaradt skulót le kellett adni. Gránát csak gyakorló volt. Az egész katonaságom alatt ennyit lőttem összesen.
A gázkamrában levetették velünk a gázálarcot, többen úgy rosszul lettek a tömény könnygáztól, hogy cipelni kellett őket kifelé menet. A kiképzők meg jókat röhögtek rajtunk.
Az egész alapkiképzésen tulajdonképpen takarítani tanultunk meg és felkészülni a további szivatásokra a századoknál. Mindez ’85 elején Tatán, a hadosztályközvetlen híradó zászlóaljnál.

 25. szunditj — 2012-04-10 21:07 

Az is jó poén volt, amikor az újoncoknak bemutatták a laktanya haditechnikáit a lőtéren. Alakzatban felsorakoztak a kiképzőszázadok -az ezredtől és a zászlóaljaktól, több száz ember-, aztán lőttek mindennel ami volt, pisztolytól a T-72-ig. A hátul állók nem is láttak semmit. Akkoriban fegyverezték át a tatai ezredet T-55-ről T-72-re, dübörögtek fel-alá előttünk. Ez a része érdekes is lehetett volna. De utána bemutatták, hogy milyen az, amikor a T-72-es ködösít. Elrobogott a sorok előtt úgy, hogy felénk nézett a kipufogócsöve. Mindent betakart, több száz ember alakzatban fuldoklott a dízelfüsttől.

 26. szunditj — 2012-04-10 21:56 

Így visszaemlékezve a híradó-zászlóalj rádiós századánál eltöltött időre (R-142-es rádiós kocsin, ha ez mond valakinek valamit), tulajdonképpen nem csodálkozom, hogy mindent titkosítottak, amit nem a hivatalos propaganda része volt.
A teljes zászlóalj soha nem tudott volna kivonulni, a technika egy része mindig szervizben volt. Ha több kocsi ment egy gyakorlatra, a bent maradt kocsikból cseréltük át a használható rádiókat és felszerelést. A HDM tartalék gyakorlatilag használhatatlan volt, ősidők óta csak alkatrész-bányának használták.
A tisztek és tiszthelyettesek zöme masszív alkoholista volt. Többségük TSZ-es, vagy gyorstalpalón előlépett tiszt, néhányan a pásztorkutya értelmi szintjén. Az egész zászlóaljnál mindössze 4-5 Zalkát végzett fiatal tiszt volt, ők még szakasz-parancsnokként, akik értettek is a rájuk bízott technikákhoz, ők tartották a szakmai oktatásokat. Amikor nem hallotta senki, gyakran beszélgettünk arról, hogy ennek a társaságnak a vezetésével ha egyszer tényleg háborúba kellene menni, az maga lenne a káosz és tragédia.
Ez volt a valós helyzet a tatai központú 15.-ik harckocsi-hadosztály -az egyik legnagyobb elsőlépcsős magasabbegység- híradó-zászlóaljánál. De amennyire átláttuk a többi ezred és közvetlen alakulat helyzetét, ugyanez volt a többieknél is.

 27. zolcsi67 — 2012-04-10 22:43 

Miután felszárogattam nosztalgikus könnyeimet…

Szóval 1989 február-1990 augusztus, az utolsó 18 hónapos vonulás, és ahogy a kolléga fentebb jelezte, elvtársként vonultunk, bajtársak voltunk, és úrként szereltünk le. A Republic kivételével minden szám ismerős abból a másfél évből, és igen: a német nyelvű Danubius rádió is. Az Angyalbőrben 1-2 jelenetében azok a katonatársaim is szerepeltek, akik Budaörsön, a Vasváriban kaptak 3 hónap rádiórelés (cikloida) kiképzést, és utána jöttek hozzánk, Mezőfalvára, a kukoricás közepébe.

A jóember meg – fogadjunk – parancsra ment pont akkor és pont oda sepregetni.

 28. Estván — 2012-04-10 23:00 

A Vasvári az, ami a repülőtérrel szemben van, sín vezet a kerítése mellett? Azon a kerítésen dobiztak ki-be az angyalbőrös fiúk? Nem is olyan rég (néhány éve talán) jártam benn, most ipartelep, egy nyomdában volt ott dolgom.
Mezőfalva meg ha jól rémlik, lérak, és Sárbogárd testvére volt?

 29. zolcsi67 — 2012-04-11 09:59 

Igen, az az! Egy gyerekkori jóbarátom is volt ott katona, az esküjén jártam is bent, meg néha látogatni (egy évvel előbb vitték, mint engem), hogy szokjam a légkört :-)))

Mezőfalva: a sárbogárdi ezred alá rendelt légvédelmi osztálycsoport. Nálunk alezredes volt a laktanyapk., és egyéb, az alárendeltséget tükröző finomságok. Előnye, hogy új laktanya volt (1985-ben vagy 86-ban épült), ezért nem voltak igazán nemes hagyományai a szívatásnak, és a statisztikára is vigyáztak, csak a nagyon elvetemülteket csukták le. A fogdaőr volt a világ legunalmasabb szolgálata.

 30. Estván — 2012-04-12 17:10 

Akkor jól emlékeztem, hogy Mezőfalva megszűnése után kaptunk onnan pár hivatásost Fehérvárra (az M betűben voltam biztos, meg abban, hogy Sárbogárddal egy „cég” volt).
Sárbogárd még Mezőfalva előtt szűnt meg, de Lérak szakképzettségű (ht. őrm.) barátom jóval a bezárás előtt is már csak őrpk. vagy felvezető szolgálatot adott, közvetlenül a nóta vége előtt meg ő is pakolta a vagonokat. A technikát, amire az iskolában kiképezték, pedig nem sokkal később kivonták.

 31. zolcsi67 — 2012-04-12 21:43 

Madocsa is Bogárdhoz tartozott, meg Szabadszállás (bár az nem M betűs).

Tudsz mondani HT-neveket, hátha ismerősek? Köszi.

 32. Estván — 2012-04-12 23:09 

Hát 2000 körül történtek ezek a dolgok, nem tudom mennyire esélyes. A barátom Kálmán őrm., akkor nagyon fiatal volt még. A két hivatásos, akik átjöttek a századunkba: Demeter tőrm. és valami Salagdi vagy Salagvárdi vagy Salagvári vagy hasonló nevű szds. talán őt ismerhetted még fiatal hdgy. korából :)

 33. zolcsi67 — 2012-04-14 17:42 

Valamiért a rendszer nem hagy az utolsó hozzászólás UTÁN írni, remélem, így se lesz nagy káosz…

Salagvárdi hadnagy, igen: már öreg katonák voltunk, 1990 júniusában került Mezőfalvára a főiskola után. Nagyon jó, szinte baráti viszonyban volt velünk. Példa: akkor jöttek be a dobókockás-lapozós kalandjáték-köyvek, nagyon sokszor leült velünk játszani.

A fiatal hadnagy, és a sok „öreg rája – sz*rik rája” szimbiózisa.

 34. Estván — 2012-04-15 22:38 

Attila a keresztneve, ugye? Hozzánk század pkh.-nak jött, de én nemsokára leszereltem, aztán hallottam, hogy átvette a bandát, mert eredeti (na jó, második) „apánkat” áttették más beosztásba, vagy ilyesmi.
És az is való igaz, hogy a kopter hadnagyokkal könnyű volt jóban lenni.

 35. zolcsi67 — 2012-04-16 17:30 

Attila, igen.
Az öreg iszapszemű rájákról azért süt(ött) a hely- és hadseregismeret, míg a kopasz hadnagyok (bármennyire is katonai), az iskolapadból szabadultak. Szóval tulképp mi voltunk ott otthon :-))) Ha nem békeidők járták volna, mondhatnám, hogy mi már szagoltunk puskaport :-)
Rajta kívül még egy frisscsillagost kaptunk a századhoz, az viszont nagyon bunkó volt.

 36. borni — 2012-04-10 22:55 

Gratulálok a videóért!
Nagyon sok emléket hozott a felszínre.
A legfélelmetesebb számomra, hogy a videót nézve esett le a tantusz, hogy szinte még gyerekek voltunk ebben a korban!
Tehát az MH állt sok alkoholista hivatásos tisztszerűségből, zömében működésképtelen technikával, és rengeteg sorállományú gyerekből! :)
Amúgy a legtöbb értelmes tisztnek megvolt a vészterve egy esetleges háború esetére. Erről beszélgettem egyszer egy unalmas THÜ szoliban a velünk levő törzsel!

 37. kelempajszmadar1 — 2012-04-11 07:01 

Üdv a Bajtársaságnak!
A film nagyon tetszett, sok dolog jutott eszembe róla. De az, amit olvasok itt a kommentekben, elszomorító: hova züllött le ennek a nyomorult országnak a hadserege?
Egyik haverom, aki úgy 10 évvel utánam volt katona (szintén előfelvételis, mint a hozzászólók többsége) mesélte, hogy a technika nagyobbik része náluk is üzemképtelen volt. A HDM tartalékot ők is alkatrészbányának használták, pedig ami ott volt, annak „pöccentésre indulni kellett volna” (ezek az ő szavai!). Ezzel a „katonasággal” szemben még a lándzsás, fakardos bozótnégerek is eredményesen vették volna fel a harcot. Úgy tűnik, a pápuáknál, az új-guineai erdőben is magasabb szintű volt a fegyelem és a hadrafoghatóság.
Szomorú.
Maradok üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 38. Bigjoe(HUN) — 2012-04-11 20:23 

Még jó, hogy nem láttál minket.
Számotokra elképzelhetetlen dolgokat csináltunk.
A Ti időtőkben szerintem a kötél kijárt volna nekünk.

 39. kelempajszmadar1 — 2012-04-12 06:50 

Amint láttam, úgy 10 évvel utánam a sereg teljesen szétzüllött. De a sorállomány inkább csak leszarta. Rosszabb volt, hogy a parancsnokok úgy viselkedtek, mint a társadalom söpredéke, tisztelet a kivételnek. A nagy főnökök meg loptak, mint a szarka, sundám-bundám, lásd az olajezredesek ügyét, amit persze máig is titkolnak. Nem kár az ilyen intézményért, inkább az a kár, hogy nekünk igen sok pénzünkbe került.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 40. zweitakt — 2012-04-12 12:56 

Ismét egyet kell értsek, Veled, Mókus Bajtárs!
Amikor a KK-ban feküdtem, a többi srác a kórteremben hajmeresztő dolgokat mesélt, 95-ben, amikor nálunk, az újpesti Pertőfiben vasfegyelem volt. De az is csak egy darabig. Erről is mesélek, már készül a cikk. Hogy milyen nehéz úgy elöljárónak lenni, ha az ember kezéből elvesznek mindent, amivel irányíthatna, de a felelősség az övé. Ha semmit sem tud tenni, akkor marad a belesz@rok. Így járt a honvédség színe-java. Köszönet a felső vezetésnek…
E témában érdekes még a Scudos Árpapi blogja is..

 41. szunditj — 2012-04-12 17:33 

Hagy kérdezzem meg illő tisztelettel, hogy mi ez a „Scudos Árpapi blogja”? Mert így (és variálva) hiába írtam bea keresőbe.

 42. szkv — 2012-04-12 13:16 

Bajtársam egyetértek veled és a ma a politikusok szájából oly gyakran elhangzó és „divatos” kifejezésre hivatkoznák: AZ ADÓ FIZETŐ ÁLLAMPOLGÁROK pénzét herdálták, hordták el magukénak.
de csak aszt ami számukra érték, a többit meg hagyták lepusztulni.
Sajnos ez alól HATÁRŐRSÉG sem kivétel.
De szerintem az ilyen dolgokat ne itt vitassuk meg.
Egyébként sem megyünk vele semmire.

 43. szunditj — 2012-04-12 18:15 

Kicsit elkanyarodva az eredeti témától, vitába szállnék néhány hozzászólóval. Szerintem egy 18-20 éves ember azért már nem tekinthető gyereknek. Nálunk több olyan is volt, akinek családja, gyereke volt, néhánynak kettő is. (nem abból a népcsoportból, de ebbe ne menjünk bele) Számomra a legrosszabb példa az USA hadserege. Pl. a repülőgép-hordozók legénységének átlagéletkora 19 év. A többi fegyvernemnél is így van. Egy 18-20 éves ember még nem vehet otthon cigarettát vagy sört, de arra megfelel hogy puskával a kezében, vagy tankban ülve elküldjék pl. Irakba háborúzni. Ha jogilag még nem nagykorú valaki, akkor hogyan lehet alkalmas arra, hogy kiképzés után nagy értékű, bonyolult technikákat kezeljen, vagy embereket ölve harcoljon és ha kell meghaljon vagy megnyomorodjon azért a hazájáért, ahol otthon még pl. nem szavazhat?
De pl. ha valaki elvégzi a tisztiiskolát, akkor (ha sehol nem bukik meg) 23 évesen már szakasz-parancsnokként 20-30 katonát irányít, éles helyzetben akár ezek élete is múlik a döntésein. Vagy egy sorállományú is lehet pl. rajparancsnok, anno Tatán ez két-három tankot és személyzetét jelentette. Most akkor gyerek vagy nem?
Még egy érdekesség. A falklandi háborúban a legfiatalabb brit katona 17 éves volt. (mellesleg Martin Tait tengerészgyalogos, mielőtt megpróbálnának megcáfolni) Hogy hogyan került oda azt nem tudom, de elvileg még középiskolába kellett volna járnia.

 44. szkv — 2012-04-12 19:14 

Hajdanán, most már lehet így nevezni 1972–1974 között forgattak filmet a HATÁRŐRSÉGRŐL, melynek címe Ének a végekről.
Szintén a bevonulástól a leszerelésig nyomon követték a kettő év főbb eseményeit.
Ha jók az emlékeim, hat részes sorozatból tevődött össze.
1975-ben megismételték az akkori Mtv-1-en. Azóta nem hallani róla. Lehet hogy „szigorúan titkosították” valakik részére.
Az lett volna igazán izgalmas jelenet, amikor este takarodó előtt felvettük a hálóinget, melyet „buzi” köntösnek is neveztük.
A szervezetünkben termelődött gázok könnyedén távoztak, főleg amikor már az ember derekáig felcsúszott.
A filmben bemutatott gázkamra gyakorlatot nézve, mintha csak mi lettünk volna ott.
Nekünk is sátor volt felállítva, de nem a laktanya udvarán hanem kint a gyakorló téren. (szünösei lőtér melletti réten).
Egy főtőrzs tartotta akit csak bűzbogár becenéven emlegettek.
Minden fokozatot végig csináltattak velünk.
Esőnek a gázálarc teljes egészében rajtunk volt, de a „gaz” ellenség ellőtte az összekötő gégecsövet, lecsavar majd a szűrőszelencét rácsavar az álarcra.
De a „gaz” ellenség a szelencét is eltalálta ezért lekellet venni. Most már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik hogy vizes ruhát tettünk az álarcra.
Következő mozzanatban hát nem egy ág „kiszakította” (Itt lett volna érdekes aszt mondani hogy eszt is a „gaz” ellenség lőtte ki) az álarcot ezért lekellet venni, na innentől a takony a nyál, a könnyeink képesztek egy undorító egyveleget. Ekkor a sátorban vagyis a Gázkamrában, a zűrzavar lett „úrrá” és az első adandó alkalommal elhagytuk (Valószínű hogy még idő előtt) a sátrat.
Szerencsére nem kellett meg ismételni.

 45. szunditj — 2012-04-12 19:38 

Szerény véleményem szerint a hadsereg züllése mind a mai napig töretlenül folytatódik. Ennek régen sem a kötelezően bevonult sorállomány (kezdeti) hozzáállása volt az oka, ezt sok európai ország példájával lehetne alátámasztani.
Sokkal inkább az alkalmatlan tisztek – tiszthelyettesek, az értelmetlen feladatok, a gyakran lepukkant és elavult technika. Számomra dühítő volt, hogy amikor a katonák csuklóztatták, szívatták egymást (mindenki volt kopasz – gumi – öreg, ki ilyen, ki olyan), a hivatásosok, még a poltisztek is, csak vonogatták a vállukat mondván, hogy ez a katonaélet velejárója, ezen mindenki átesik, később majd ti is ezt fogjátok csinálni. Ha elromlott valami oldd meg, ha kellett valami szerezz vagy lopjál, ha akartál valamit menjél bárki máshoz mert engem nem érdekel. Ilyen közegbe kerülve a sorkatonák is előbb-utóbb közönyösek lettek, „öreg vagyok, beles..rok” volt a mondás. A lényeg hogy ne csinálj semmit, abból baj nem lehet, akkor nem ba…gatnak és rendszeresen hazamehetsz eltávra. Pár hónap után a kezdetben még érdeklődő katonák többségét is más már nem érdekelte.
A hivatásos állományt pedig a sorállomány nem érdekelte. Legyen meg a statisztika, a gyakorlatokon ne bőgjünk le és ne legyen balhé, mert akkor a magasabb parancsnok lejön körülnézni. És főleg ne szondáztassanak. Amikor az egyik ügyeletes tiszt részegen elesett a laktanya szolgálat-átadáson, a hadosztály-ügyeletes inkább elfordult hogy ne lássa, pedig látszott az arcán hogy személy szerint mélyen undorodik az ilyenektől.
Azért (pláne ezek után) meg kell említenem, hogy találkoztam szakmailag felkészült, a hivatásukat komolyan vevő tisztekkel is. Sajnos velük ritkábban, bár gondolom más alakulatoknál, pl. légvédelem, légierő, műszakiak, stb. más volt a helyzet. Azt el kell ismerni, hogy a Honvédség -még ha nem is volt az a rettenetes haderő, aminek hivatalosan mutatták- többé-kevésbé működött.
Manapság sem látom rózsásnak a helyzetet. Minden misszióra hónapokig kell felkészíteni az egyébként kiképzett katonákat. Irakban és Afganisztánban a kézifegyvereken kívül szinte mindent az USA hadsereg adott kölcsön. Bemondják a hírekben, hogy vettek négy (!) -igaz korszerű- terepjárót. Minden katonai beszerzésnél a katonák véleménye van a sor végén, az számít a legkevésbé, hogy ők mit tartanának alkalmasnak (Gripen, Mistral, stb.). Tavaly volt az első év, hogy a pilóták már majdnem annyit tudtak repülni, mint a NATO ajánlás. Előtte volt akinek csak húsz óra jutott, ami éppen arra elég hogy ne zuhanjon le. Van tíz elavult szériájú T-72-esünk, de csak azért, hogy kiképzésen ne a múzeumba kelljen menni, ha a tankokról van szó. Van egy ütegnyi vontatott tarackunk. 14 harci repülőgépünk, ami tulajdonképpen nem is a miénk. A katonák fizetése szánalmas, csak a missziós pótdíjak érnek valamit. A kiképzés rendszere elavult, nem alkalmas folyamatos fejlődésre. Túl sok a főtiszt és a tábornok, a törzs és a csapatok más-más világban élnek. Egyébként az egyik blog kapcsán már beszélgettünk erről, talán Afganisztán, vagy valamelyik „különleges”.

 46. Estván — 2012-04-12 21:12 

Kiegészíteném: jópár afganisztáni fényképen M4 karabélyokat látni. Az is a sajátunk volna? Mert itthon mindenhol az AK-korszerűsítést zengik.

Illetve a FÉGarmy körüli problémák miatt ugye megszűnt a P9RC gyártása. Ha „elfogy” a meglévő készlet, mi lesz kiadva helyette? Rendőröknél pl. újra lehet látni PA-63-at, ráadásul régi honvédségi VILÁGOSBARNA tokban :)

 48. Bigjoe(HUN) — 2012-04-12 21:38 

pontosan

 49. tiboru — 2012-04-12 23:58 

Hát igen, a 22 ezres Magyar Honvédségnek mostanában úgy 65-70 tábornoka van. Beszéltünk már arról úgy másfél-két évvel ezelőtt, hogy az amerikai tengerészgyalogságnál (200.000 fős állományról beszélünk!) a tábornokok száma 80 főben van (törvényben!) maximálva.

 50. Bigjoe(HUN) — 2012-04-12 21:37 

A háborúhoz 3 dolog kell:pénz, pénz és pénz.
Meg olyan hülye emberek akik háborúzni akarnak.

 51. szkv — 2012-04-14 07:06 

Igen a háborúhoz pénz, pénz, pénz kell, és „elmebeteg” politikusok akik gerjesztik, és másokat küldenek a harcokba.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.