416. – Ki nyer ma a Kiliánon?

A közszolgálati rádió főadójának legendás komolyzenei vetélkedője 1969-től 2007-ig volt megkerülhetetlen viszonyítási pontja a magyar nyelvterületen élő (óhazai és határokon túli) rádióhallgatók déli programjának. Saját tapasztalatból mondom: ha tehette, még az is meghallgatta, akinek prioritási listáján a komolyzene elég hátul helyezkedett el. Csapos barátunk egy régi adásra mereng vissza: közel negyven évvel ezelőtt történt a Kiliánon…  

Annó, amikor az URH (fiatalabbak kedvéért: FM) rádióról inkább a rendőrség jutott eszünkbe, és kis hazánkban a középhullámú (AM) Kossuth és Petőfi rádiók mellett még csak egyetlen (kísérleti) URH műsor létezett, volt egy közkedvelt, élő rádiós vetélkedő. A Kossuthon a déli harangszó és a hírek után először csak budapesti helyszínekről, majd később vidéki városokból is megszólalt aKi nyer ma? Játék és muzsika tíz percben” szignálja. A mindig szép számú vetélkedni vágyók közül naponta sorsolással választották ki azt a két (egy fő és egy tartalék) játékost, aki öt kérdést kapott a klasszikus zene, illetve az operairodalom témaköréből. Rövid zenei részletből kellett felismerni a zeneszerzőt, és lehetőleg az idézett mű címét is.

Volt a századunkban egy srác (nevezzük IG-nek, mivel nem hatalmazott fel neve közlésére); klasszikus antikatona, aki több nyelven (köztük eszperantóul) is beszélt, s már akkor nagyon tehetséges zenész volt. Szívattuk is szegényt rendesen, és élveztük a zenei sztorijait.

Valamikor 1975 tavaszán a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tiszti klubja volt a „Ki nyer ma?” élő adásának helyszíne. A fakultás parancsnoksága először két hivatásos tisztnövendéket akart indítani játékosként. Valószínűleg közben rájöttek, hogy zenei ismereteik hiányosak lehetnek, mert külön megkérték IG-t (parancsba adták neki?), hogy jelentkezzen. A műsorvezető így egy hivatás tiszti hallgatót (mint főjátékost) és IG tartalékos tiszti növendéket (mint tartalék játékost) mutathatta be. A hallgatókkal jó haverok voltunk, miközben folyamatosan rivalizáltunk. Azokra a kérdésekre, amiket a főjátékos nem tudott megválaszolni, a tartalék felelhetett.

Az első kérdésnél IG barátunk mentette a Kiliánosok becsületét, a játékszabályok szerint fele pontszámért. A negyedik kérdés előtt a kultúros tiszt (a műsorvezető szeme láttára) kis papírlapot csúsztatott a hallgató főjátékos kezébe, aki azt követően vágta a válaszokat a még hátralévő kérdésekre.

IG összetört, napokig nem tudta feldolgozni, hogy őt, mint antikatonát folyamatosan leb***ták, parancsnokai hülyének tartották, az eredményét pedig – amikor tényleg kiemelkedő tehetséget tudott felmutatni – elcsalták. A pontot az i-re a politikai foglalkozáson (ilyen is volt) tették fel, ahol a politikai helyettes úgy magyarázta meg a történteket, hogy a Kilián hírnevének megőrzése miatt nem győzhetett egy antikatona tartalékos. A nyertes hallgató becsületére legyen, másnap átjött és bocsánatot kért.

IG-vel hosszú évek óta nem találkoztam. Nemcsak saját műszaki szakterületén ért el komoly sikereket, hanem egy nemzetközileg elismert szimfonikus zenekarunk vezető művésze. A napokban olvastam, hogy március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikereszttel tüntették ki.

5 hozzászólás

 1. szogyi — 2013-04-09 09:11 

Broááááfff…. abban eddig is biztos voltam, hogy a reptéri kis-HEMO sok mindent látott és átélt, de hogy még egy ilyet is????? Szerintem komoly kulturális sokkot élhettek át a jelenlévők.
Maga a történet viszont ékes példája annak, hogy egy katonatiszt (itt ugyan még csak jelölt) nem érthet mindenhez. DE ! mindenre kiképezhető!
A helyszín ugyanott, időben egy kicsit később, zeneileg is némi eltéréssel:
Harangozták hogy valami rockegyüttest szerveztek le egy hétvégi fellépésre ugyanoda a reptéri tisztiklubba, érdekelte a francokat sem, hiába gyaktatott bennünket az akkori kultúrtiszt, hogy menjünk meg reklámozzuk, inkább a hazamenetel, no meg az otthoni barátnők izgattak minket. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy hétvégén ügyalt ad az a szakaszunk (a frrrrancba…). Szombat délután eligazítás, hogy ilyenkor még pisilni is csak teljes menetfelszerelésben, minimum párosával hogy riadó esetén tudjunk röpülni, meg ami ilyenkor szokásos, másodévesként már nagyon zokon esett nekünk. Este vacsora után szolgálat mint fába szorult féreg ügyalriadót üvölt, fegyverszoba rácsára felkenődünk, hogy te hülye ha riadó van, akkor miért nem nyitottad ki, ááá, ez nem riadó, csak sorakozó. Naajók…anyját az ÜTI-nek hogy szórakozik velünk, rá két percre megjelenik, hogy elvtársak helyzet van a tisztiklubban. Ja, tényleg ma van a koncert, és? Kevesen vannak ezért ezúttal teljes létszámmal kivezénylem az ügyeletes alegységet, tombolni! Gyakorlóban, surranóban (még szerencse hogy málhazsák nélkül) így parancsra kénytelen volt részt venni a társaság egy Bikini-koncerten…

 2. krux — 2013-04-09 15:44 

@szogyi: Bakker, nektek a Bikinit kellett hallgatni parancsra, nekünk meg ’80-ban a pártkongresszusról készült összefoglalót kellett nézni a tévében, szintén parancsra.

 3. szogyi — 2013-04-10 12:15 

@krux:
Tévénézés parancsra az nálunk is volt. Amikor megkrepált Brezsnyev, már előre dörzsöltük a kezünket hogy akkor egy nap lógás, mert a temetés napján biztos azt kell néznünk, no meg utána a kötelező gyász, nehogy már akkor előadásokat tartsanak nekünk ;) Erre semmi. Bele is írtam a spiclijelentésbe, hogy nem adtak lehetőséget a hallgatói állománynak méltóan megemlékezni a békeharc jeles képviselőjéről ;) Azt a röhögést, amikor felolvastam…. Aztán ez Csernyenkónál megtörtént, békésen átszunyáltuk az egészet, utána meg alig vártuk hogy kimehessünk a városba, megünnepelni a halotti tort…
Ja, még a Brezsnyev hír volt jó… Békés egész évfolyamos előadás a nagyelőadóban. amikor egyszer csak felpattan B. hallgató, és jelenti Teknős őrnagynak hogy meghalt Brezsnyev! Nagyméretű kérdőjel előbukkan, hogy mi??? Jelentem most mondta be a rádió, hogy meghalt Brezsnyev… Előadáson!

 4. daneel — 2013-04-10 21:01 

Bár ez nem katonatörténet, de ha már volt szó zenéről és Brezsnyev halálhírének bejelentéséről, nekem a következő történet jutott eszembe.
Az Orionban dolgoztam, amikor bejelentették a rádióban Brezsnyev halálhírét. A kollégám nyugdíj előtt álló szaki volt aki szerette az operákat, így munka közben is sokszor egy-egy részletet dúdolgatott. Amikor elhangzott a bejelentés, a KISZ-titkár és pár nyalóka megrendülve vette tudomásul. Tovább dolgozva, egyszer csak egy általam is ismert dallamot dúdolgatott a kollégám. Sajnos nincs lehetőség hogy „eldúdoljam”, úgy lenne az igazi, de a szövege a következő: „Meghalt a cselszövő, nem dúl rút viszály!” Amikor megkérdeztem mit dúdol nem is emlékezett rá, teljesen öntudatlanul választotta épp ezt. Freud biztos örült volna, ha hallja!

 5. bezdedi — 2013-04-17 12:57 

Kecskemét, hangár, MIG 21 lokátor sorszerelőként jómagam is Brezsnyev, majd alig egy esztendővel később utóda temetési szertartását néztem társaimmal együtt. Tudjátok, akkor volt vicc, hogy a nyugati államfők hogyan köszönek el egymástól Seremetyevon: Jövőre, veled, ugyanitt… Egyébként nagyon jó fej idősebb hivatásosokkal dolgoztunk együtt a műhelyben. Volt két fiatal polgári alkalmazott, két sorkatona, meg a bácsik. Mindenkit bácsiztunk. Soha nem szúrtak ki velünk, tényleg szeretettel voltak irántunk, amiben tudtak, mindig segítettek. Volt egy alhadnagy sporttisztünk is a századnál, na őt akkor sem bácsizhattuk volna, ha olyan idős, mint a főtörzszászlós Laci bácsi, vagy az őrnagy főnök. Ő alhadnagy elvtárs volt, s azzal próbált a csúcsra kerülni, hogy minél több kiváló és élenjáró katonát tud felmutatni az egységnél. Hajtott minket, ahogy csak birt.
A HEMO tv-n egyetlen egyszer vezettem egy Fele sem igaz műsort. Vágó Istvánnak volt annakidején játéka ez a tévében. Máig nem tudom, hogyan sikerült az ezredparancsnokot megfűzni egyik válaszadónak a háromból. Arra emlékszem csak, hogy rettentően meg voltam illetődve. Részint tv-ben soha nem szerepeltem, ez meg élő adásban ment, másrészt meg csak a nagyfőnök volt az, aki hol igazat mondott a feltett kérdésre, hol meg füllentett. A kiskatona játékosoknak kellett kitalálni, mikor mond igazat, mikor nem. Túl gyorsan lezavartam az adást, és folytatása sem lett. Így utólag kicsit sajnálom.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.