436. – Rezi

A Magyar Néphadsereg legendás kiképzőbázisáról már többen írtak, s most Janicsár barátunk is csatlakozik a névsorhoz. Szokása szerint nem ereszti bő lére a mondandóját, de – amint azt már észrevehettük – hangulata bizony van az írásainak. Lássuk, milyen emlékei vannak tehát a Rezin (Reziben?) eltöltött három hétről.  

1984 november, Rezi. A kiképzőbázis a Keszthelyi-hegységben van, helyesebben volt, mára nyomai is alig maradtak. Ez a három hét volt a legkeményebb az egész év során, de nem mondhatom, hogy erről vannak a legrosszabb emlékeim. A környezet sokat jelent, márpedig itt végig erdőben vagyunk, a fák még nem hullatták le a leveleiket, a reggelek csípősek ugyan, de a nappalok kellemesek. Itt semmi sunnyogás, könyörtelenül végig kell csinálni a kora reggeli tornát, egy szál ingben, aztán akadálypálya, löszfalmászás, függőhídfutás, sziklamászás, drótkötélpálya-építés és -használat, a különféle csomókötési módszerek elsajátítása, rengeteg menetelés, egy-egy lövészet. Állandó felszerelésünk kiegészül a jégcsákánnyal. A drótkötélpálya különösen bejön, harminc méteres magasban zúgunk át az egyik oldalról a másikra.

Hatalmas barakktermekben alszunk. Ekkor még komolyan veszem, hogy közgazdász leszek, s valamilyen fura oknál fogva a laktanya könyvtárából Keynesnek a pénzről és a kamatról írott főművét hoztam magammal. (A könyvtár egyébként meglepően jó!) Persze alig jutok vele valamire, sem megfelelő előismereteim, sem időm, sem nyugalmam nincs hozzá; arra viszont alkalmas, hogy némi kételyeket ébresszen bennem aziránt, hogy a közgazdaság-tudomány valaha is érdekelni fog.

A századparancsnok elemében van, hivatásos rambó, szemmel láthatólag élvezi az egészet. Ebből adódóan aki egy kicsit is odateszi magát, az nála be is vágódik. Aztán egy nap ebéd után útnak indulunk, az egész zászlóalj (a két „harcoló” század). Tele gyomorral, bár könnyű menetfelszereléssel. A helyünk az oszlop végén van, ami azért szar hely, mert időnként meg kell lódulni, s futni kell. Fölfelé. Megyünk, megyünk. Még mindig fölfelé. Előre nézek: az oszlop eleje egyre magasabban van, a látvány lehorgasztó. Kezdek kidőlni, ketten tényleg ki is állnak. Hogy a fenébe lehet ebben a hegységben ennyit kapaszkodni? Ma arra tippelek, hogy a teli gyomor–szindrómáról volt szó (s persze arról, hogy délelőtt egyszer már kifáradtunk). Mindenesetre mire fölérünk, nagyjából készen vagyok: a lábaim ólomnehezek, szinte tőlem függetlenül mozognak, illetve nem mozognak. Persze mások is így vannak ezzel; ezt a menetet még hónapokig emlegetjük.

Ehhez képest a zárómanőver, a „megkerülő osztag” fedőnevű hadművelet már semmiség. (Hogy mit kerültünk meg, ma sem tudom, talán Zalaszántót? Az biztos, hogy erdőn, mezőn, tanyán, patakon, árkon és bokron át mindenütt jártunk.) A legrosszabbul a drótkötelet cipelők jártak (kellett hozzá vagy egy tucat ember), a fák között összevissza kanyarogva botladoztak. Nekem a szokásos felszerelésen kívül csak egy kötélcsomó van a vállamon, a súly túl nagy, a löszfalon nem bírok vele fölmászni, szerencsére a századparancsnok int, hogy kerüljem meg.

Az egyik este háborúsdit játszunk. Már nem emlékszem rá, mi volt a feladat, csak arra, hogy egyik társammal lopakodunk az úton, folyton fürkészve az út menti fákat, gyakorlatilag már teljes sötétségben. Egyszer csak fölugat egy géppisztoly, látom a torkolattüzet (vaklőszer volt persze, ennek ellenére maradandó élmény, amikor az ember látja, hogy rálőnek), erre hasra vágom magam; a fák közül kilépő B. főtörzs diadalmasan deklarálja, hogy le vagyunk lőve; Én erről nem vagyok teljesen meggyőződve, de fölöttessel az ember ezügyben sem vitatkozik. Számomra véget ért a háború.

10 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2013-07-16 10:27 

Igen. Rezi más világ volt. Mi nem, de az öregek voltak ott kiképzésen. Nekik is tetszett a hely, meg érdekesek voltak a feladatok. Ez egy kicsi értelmesség volt az egy év konstans abszurdisztánban. Ha így telt volna az idő, akkor tényleg hasznát vehette volna mindenki a szolgálatnak. Kicsi adalék: a században időnként filozófiailag is felmerültek kérdések, amihez mindenki hozzá tudott szólni. Pl: a hideg víz nélküli forró víz a jobb vagy a meleg víz nélküli hideg. Ez a Rezi kiképzésen lett ellenőrizve, ott ugyanis volt olyan, hogy csak forró víz volt. Ez a rosszabb. Senki nem fürdött és jól tette.

Még egy hegyi kiképzéses sztori, amit személyesen hallottam és rögtön Rezi jutott eszembe. Egyszer beszélgettem a nulla német tudásommal egy német bácsival, aki a hidegháborúban a bajor alpokban volt katona úgy, hogy síkvidékről származott. Mesélte, hogy ott az szolgálat azt jelentette, hogy minden nap reggel felvették a menetfelszerelésüket, felmentek egy baromi magas hegyre, majd este le. Nem tudta megszokni és végig utálta ezt a gyakorlatot.

 2. whitebeard — 2013-07-16 10:50 

Egy régebbi hózzászólásomból schmittelve:
Rezi az MN 1sz kiképző bázisa volt. Hegyi harcászatot oktattak. Itt kellett volna megtanulni, hogyan kell az osztrák erődrendszert leküzdve tüzelőállást elfoglalni a Pó völgyében ☹ . (Erőszakos átkelés az Alpokon). Azóta is eszembe jut ha Klagenfurt és Tarvizio között megyek.

 3. whitebeard — 2013-07-16 10:55 

Drótkötélpálya-építés és -használat 1978 nyarán:
A Zpkellenőrzésre érkezvén a gyakorlatra, lazának találta a kötelet, és megspanoltatta, majd az egyik hiv őrm-el kipróbáltatta. Az eredmény érdekes volt. A célnál két katona (a szd legerősebb, legsúlyosabb egyénei) egy kettős kötéllel lassították ill. fogták meg az érkezőket. No a spanolás után az örmi olyan sebességgel érkezett meg , hogy a két cca 120 kg-os legénnyel feltörölte az érkezési területet, majd felkenődött a sziklára mint egy WD rajzfilmben. Napokig nem volt jókedve.

 4. szkv — 2013-07-16 19:47 

@whitebeard:
Rezi és az Alpok hasonlat olyan, mint nekünk egy órán keresztül tartani az őrsöt egy esetleges páncélos támadás ellen.
SZKV BUCSU

 5. whitebeard — 2013-07-16 23:27 

Nekünk a „megkerülő osztag” scenárió előtt felvázolták, hogy ez egy valós helyzet. ” A 70-es években néhány tábornok civilbe öltözve feltérképezte az Alpok erődrendszerét.” – hangzott az eligazítás – ” ennek alapján építették fel az xy csúcson az erődöt, amit szemből nem lehet elfoglalni csak megkerülni…..”
Nos megkerültük, elfoglaltuk :). No tüzérség, no légi támogatás.
A 90-es évek elején döbbenten bámultam ezeket az erődöket – már amelyiket észrevettem – Klagenfurt és Tarvisio között. Gépesített lövész felszereléssel (Pszh, RPG, Amd) csak az a kérdés maradt: hány másodperc alatt halunk meg a támadás megkezdését követően.

 6. stokkur — 2013-07-17 13:38 

A 80-as évek végén töltöttem családommal Reziben egy hétvégét a katonai táborban az akkori parancsnok vendégeként, még néhány civil család társaságában. Nekünk is lehetőségünk volt kipróbálni a kötélpályát. Felmásztunk úttalan utakon a várromhoz, ahol „hősiességünk” jutalmaként a parancsnok helyettese finom borral kínált bennünket, majd egy kellemes sétaúton visszavezetett a táborba. Este embermagasságú hasábokból rakott tábortűznél sütöttük az előre nyársra készített szalonnát.
Csak azért meséltem el, mert nőként eleve akkor láttam először közelről egy katonai tábort, és végig volt egy ” el sem hiszem, hogy itt vagyok” érzésem. Tény, nagyon kellemes hétvége volt,szép emlékként maradt meg, de a kiskatonák szerintem a pokolba kívánták bennünket.

 7. 68nyara — 2013-07-17 15:14 

@stokkur: Hát, nem csodálom, hogy melegebb éghajlatra…ez így utólag is elég, hogy is mondjam csak finoman, felháborító! :-))))

 8. ratesz — 2013-08-10 08:55 

Nem kizárt, hogy Faterom volt a hivatásos katona, akinek próbálni kellett a megspanolt kötelet… :-)

 9. hungaryhonved — 2013-09-11 15:09 

@Rókakígyó:

Forró víz elméletet alátámasztom! Győrben az Arrabonánál, napjainkban csak forróvíz(!) van a vizesblokkokban, télen-nyáron, még a WC-kben is…
Tényleg nem nagy élmény alá állni, pláne ha kint is igen jó az idő… Szhelyen anno meglepő módon ezt kulturáltan lehetett szabályozni, mindig volt elegendő meleg- és hideg víz, ellenben a mai divattal, az elb@#… keverő-nyomógombos-atómata izékkel, melyek vagy ezt vagy azt produkálják az inputnak megfelelően…

De rájöttem közben, hogy miért van ez így: nálunk jellemzően csak hideg(langyoska) víz van, ergo így kijön a netto, tisztálkodásra optimalizált, kellemesen használható fogyasztási víz össz MH szinten, igaz, néhány száz km-es távolsággal…

 10. janicsar — 2016-04-19 19:46 

korabeli fotók – január óta elérhetők
http://www.honvedelem.hu/nagykepes/haggya_logva_nagykepes_galeria

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.