464. – A kommunista hadsereg és az angol nyelv

Mai, évadkezdő posztjával a Milstory végre kilépett a nemzetközi színtérre! Régi barátunk és szerzőnk, Optika kolléga ugyanis nemrég indított egy blogot az angol nyelv tanulásával kapcsolatos élményeiről. Aki tud angolul, kérem látogassa és ossza meg. A nyelvtanulással összefüggő régi emlékek felidézése a szerző eszébe juttatott két apró szösszenetet, amelyek a Magyar Néphadseregben történtek meg vele. Ez a bejegyezés angol változatban (nem szó szerinti fordítás) az említett blogon már meg is jelent.

Mint a korábbi bejegyzéseimben (az angol nyelvű blogban) említettem, az 1986-ban teljesített érettségim és a főiskola 1988-as megkezdése között kalandos életem volt. Az érettségi után megkaptam a behívómat, hogy egy évig a Magyar Néphadseregben teljesítsek szolgálatot. Ráadásul a lakóhelyemtől meglehetősen távol eső laktanyába vittek. Hogyan kapcsolódik a kommunista hadsereg és az angol nyelv? Elmesélem.

Az első nap a seregben nagyon ijesztő volt. Számos könyv, film született már a témában. Úgy gondolom, hogy a helyzet mindenhol hasonló. Ijedt kopasz fickók, kárörvendő öregkatonák és üvöltöző tisztek. Azt mondják, hogy az idő még a legrosszabb emlékeket is meg tudja szépíteni. Hát, nincs az az idő, ami széppé tudná varázsolni a hadseregben töltött első napom emlékeit. Szerencsére az első napot követő többi már nem volt olyan szörnyű.

Visszatérve az első napra, léteztek arra vonatkozóan szabályok, hogy a katona mit tarthat magánál. Természetesen a könyvek az engedélyezett kategóriába estek. A cuccaimat számos alkalommal átnézték. Volt nálam néhány vékony angol könyv, hiszen már akkor is szerettem az angolt. Az angol könyveim nem élték túl az egyik ellenőrzést. “Katona! Mi a faszt képzel maga? Nem szabad olvasnia ellenségeink nyelvén! USA és Nagy-Britannia? Ők maguk az ördög! Ezt jegyezze meg! Optika! Ezt hazaküldi az istenbassza meg. Erre semmi szüksége nem lesz.” A könyveimet haza kellett küldenem.

Természetesen később a könyvek visszakerültek hozzám, a laktanyába. Senki sem bánta, ha angolt tanultam a seregben. Igaz, erre nem sok szabadidőt hagytak. Egyedül az őrség alatt, az őrtoronyban tudtam nyugodtan tanulni. Persze ez tilos volt, de kit érdekel?!

A dolgok lassan változni kezdtek. Olyan események történtek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Például ha valaki nyelvvizsgázni akart, engedélyt kapott rá, néhány nap szabadsággal kiegészítve. Meg is kérdeztem a századparancsnokot, hogy hazamehetnék-e angol nyelvvizsgát tenni. “Katona! Maga szerint az angol idegen nyelv? Igen?! Akkor ne kérdezzen hülyeségeket. Menjen haza, vizsgázzon le és mutassa be a bizonyítványt.

Jelentkeztem középfokú nyelvvizsgára, aminek a sikerességére akkor semmi esélyem nem volt, de legalább két részletben 7 napot otthon lehettem. Megpróbáltam a vizsgát, ami középfokon persze nem sikerült, de bizonyítványt kaptam a sikeres alapfokú nyelvvizsgáról! (Az akkori szabályok szerint ez lehetséges volt.) Nagyon jó! Megmutattam a bizonyítványt a parancsnokomnak. “Katona! Dicsőséget hozott a laktanyának, ezért megérdemel 7 nap jutalomszabadságot!

Az angol változatot Tiffany nézte át, aki Albanyban (New York, Egyesült Államok) él, skype-on tart órákat. A következő megjegyzést tette:

Köszönöm, hogy lefordítottad és megosztottad angolul is ezt a történetet. Élvezettel olvastam a személyes és történelmi beszámolót arról az időszakról, amit a Magyar Néphadseregben töltöttél. Akik ezt a történetet olvassák, az angol a második nyelvük, próbálják lefordítani angolra azokat a rövid történeteket, amelyeket korábban megírtak. Ez nagyszerű mód az angol nyelv gyakorlására, amikor éppen nincs kivel angolul beszélned és fejleszteni fogja a képességeidet.

Viszlát!

35 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2014-01-17 09:35 

A csaj csinos, de mi köze a történethez? Mármint a megjegyzése:)

 2. krux — 2014-01-17 10:17 

Na végre feltámadott a blog! Már kezdtem kétségbe esni, hogy Tiboru a tél végét várja…

 3. Bigjoe(HUN) — 2014-01-17 10:43 

Hiányzott a blog. A legrosszabbra gondoltam.

7 nap jutiszabi…….
Én egyszerre 30 napot kaptam.

Amikor már nem akartam bent lenni, akkor mindig a tanulással értem el a kimaradást.
Megyek a Bólyaira jelentkezni Hőr szakra (de csak a tüzéreknél volt hely)
ez sokszor bejött.
A másik nagy dobás:
Lelkiismereti okokra hivatkozva kértem kimarcsit.
(kicsi lelkem nem bírta a bezártságot)

 4. optikazegg — 2014-01-17 11:00 

Üdv!

Köszönöm azoknak, akik átlátogattak az angol változatra. :) A statisztika szerint majdnem 30 látogatóm innen érkezett oda.

Tiffanynak valóban nincs köze a történethez. Az angol blog bejegyzéseit mindig átnézi egy tanár és fűz hozzá egy kommentet. A milstorys poszt, az tulajdonképpen valamilyen részben vendégposzt, mert ha nem is szószerinti fordításban, de egy másik blog tartalmát veszi át. Ez esetben pedig hű akartam lenni ahhoz, hogy az angol változat kb. hogy néz ki, ennek pedig része a tanári kommentár. És ki tudja? Hátha valaki egy amerikai tanártól akar venni angol órákat skype-on.
Részben a bejegyzésem az eddigi munkásságom folytatása it.

Hoppá! Most jutott eszembe egy harmadik eleme a Magyar Néphadsered vs. angol nyelv ügynek.
Akkoriban sok emberrel leveleztem. Jöttek mentek a levélváltások oda-vissza USÁ-ba és Angliába. A behívásom nem akasztotta meg ezeket a levelezéseket. Továbbra is érkeztek a levelek, amelyeket a szüleim továbbítottak, de ez időnként jelentős csúszást jelentett. A leveleket pedig a kimaradások alkalmával dobtam be a postaládába. Később pedig elszemtelenedtem. A leveleket a századszinten dobtam be a többi levél közé és a laktanyabéli postai címemet adtam meg. Volt olyan, amikor véletlenül 3 levél érkezett egyszerre (2 az USÁ-ból, 1 Angliából). Levélosztáskor a századpk nem is hagyta szó nélkül: “Optika! Maga az egész NATO-val levelezik?”.

Köszi!

 5. janicsar — 2014-01-17 17:48 

Happy New Year, stílszerűen. Látszik, hogy máris nagyobb az érdeklődés.
S akkor a témához: nyelvvizsgára eltáv? jutalomszabadság? Ilyesmi még csak meg sem fordulhatott a fejünkben. De tény, hogy igyekeztünk mi is valamit legalább ismételni, mert nagyon tartottunk tőle, hogy az egyetemen teljes leégés vár ránk (s valóban, az ottani emelt angol csoportba túlnyomórészt lányok kerültek, meg talán három vagy négy fiú, közülük egyedül én voltam előtte katona, szóval nem volt véletlen az előzetes aggodalom). Volt egy Ausztráliából hazatelepült tápos, perfekt angolos, ő korrepetált minket, segített például a kultúrszobában (mert hát ilyen is volt) elhelyezett hifitoronyból áradó popzene-szövegeket értelmezni. De az efféle luxus csak a holtidőszakban volt hozzáférhető, s aztán a lelkesedés is alábbhagyott. Elfásultunk. Viszont a német is érdekes volt: ment az ORF a nagyfolyosón, a túlnyomó többség egy árva szót sem értett belőle, de azért bámulta. Volt azonban egy öregkatona, annak meg otthon egy keletnémet felesége, szóval ha jó kedve volt, odaállt a tévé elé, s szimultán fordította a műsort… Ráadásul ő volt a század ingyenfodrásza is, még minket, kopaszokat is egyszerű kérésre megnyírt…

 6. orvezeto — 2014-01-17 19:30 

Végre, végre, lehet posztolni meg kommentelni!

Angol nyelvből nekem is van 2 alapfokú vizsgám, amit azért kaptam, mert nem sikerült a középfok, de ez már a katonaság után volt. A középfokot 20 évvel később ugrottam meg, nem volt könnyű.

Az én generációm az orosszal volt “elfoglalva”. Volt egy gimnáziumi osztálytásram, aki a természettudományokban hihetetlenül tehetséges volt, de az oroszt gyűlölte, persze azért mindig átengedték, pedig voltak olyan betűk, amiket nem ismert. 1983-84 között – Optika elődjeiként – együtt voltunk tápos katonák Zalaegerszegen. Egyszer összefutottunk az alakulótérnél, látom, a kezében egy orosz nyelvtan könyvet szorongat. Hitetlenkedéssel vegyes érdeklődésemre elmondta, hogy úgy hallotta, hogy ha az embernek van középfokú nyelvvizsgája oroszból, akkor az egyetemen ( az ő esetében a Műszaki Egyetem, de ma valahogy másképp hivják) nem kell oroszt tanulni. Ő ugyan utálja az oroszt, de nem szertné majdan azzal tölteni az értékes egyetemi éveket, a katonaságnál meg van rá idő. Le is vizsgázott belőle.

Optika kollégát a mi időnkben – a “NATO” leveleivel együtt – elvitte volna az elhárítás, de 86 után már enyhült a helyzet.
Üdv: Őrvezető

 7. krux — 2014-01-18 13:04 

@orvezeto: Ez akkoriban valóban így volt. A mi ucsítyelnyicánk azonban volt annyira laza és jófej, hogy közölte velünk, aki oroszból lerakja az alapfokot, az tetszése szerint járhat más nyelvórára, ő meg beírja neki minden szemeszterben oroszból az ötöst, csak az indexet kell bevinni. Meg is tartotta a szavát. Másodéves koromban leraktam az oroszt és onnan kezdve szabad voltam.

 8. optikazegg — 2014-01-18 17:22 

@orvezeto:

Az enyhülést valamilyen szinten folyamatosan éreztük. pl. az első szabinál (1986. október) még ráírták a szabis papírra, hogy “Civil ruha viselését és gépjárművezetését megtiltom!”
Utána már nem.

Egy srác erre megkérdezte, hogy repülőt vezethet-e. Ugyanis vitorlázórepülő klubba járt. A parancsnak azt hitte, hogy szemtelenkedik a fickó és majdnem visszavonta az engedélyt. Aztán némi magyarázat után hazamehetett és nem tiltotta meg a repülővezetést. A VÁP amúgy sem nagyon ellenőrzött fenn a levegőben. :)

 9. orvezeto — 2014-01-19 20:47 

@optikazegg:
Ez – mármint a civil ruha viselésének kifejezett írásos tilalma – meglep. A mi időnkben fel sem merült, hogy lehetne civilben járni, így aztán csak akkor került szóba a szabis papír meg a civil ruha viselésének problematikája, ha kifejezetten engedélyezték a katonának, hogy civilben járjon. Én pl. még el is lettem volna az egyenruhával, de a nylon ing és a kimenő ruházathoz rendszeresített műanyag cipő viselése nagyon súlyos volt.
Egyszer a VÁP-ok menet közben kiabáltak rám a Latviából, hogy ugorjak ki a zsebemből és több VÁP-os afférom is volt, így aztán ha lehetett, rábeszéltül az szd.pk.-t, hogy írja rá a szabis papírra, hogy engedélyezi a civil viselését. Rendes volt, legtöbbször engedélyezte.

Őrv.

 10. szogyi — 2014-01-20 09:13 

Boldog és szép oroszórák…. ma is elücsörögnék egy páron. Na nem a nyelvtanulás végett…..
Ahogy összeszámolom, engem összesen 11 évben keresztül idomítottak vele, mégsem mentek semmire. Eközben kicsúszott egy négyes ! orosz érettségi (fogadtunk egy láda sörbe, igaz csak kettesről volt szó), a katonai főiskolán egy erős hármas évvégi jegy, és a tanárképző főiskolán egy jeles záróvizsga. Pedig addigra már teljesen elfelejtettem oroszul.
Az egyik vizsgáról kijövő csajtól kértem el a puskáját, bemegyek, tétel elő, sorszám alapján megvan a puska, leírom róla (akkor még ismertem a cirill betűket), elmondom, a tanárnő kérdezett valamit, mondom DA. Megint kérdezett valamit, megint DA, Jó ötös, mehetek ki. Utána csak rákérdeztem egy olyantól aki bent volt hogy mi is történt odabent. Kiderült hogy a várost mutattam be, aztán a tanerő megkérdezte, hogy messze a várostól a Sóstógyógyfürdő. Ez volt az első DA. Utána meg hogy ugye öt kilométerre van? Ez meg a második.
Szoktam mondani hogy vannak olyan tárgyak, amelyeket a vizsga után abszolút és végérvényesen elfelejt az ember, na ez volt az egyetlen olyan tárgy, amit már vizsga előtt elfelejtettem.

 11. krux — 2014-01-20 10:19 

@szogyi: Mindenkitől elnézést kérek, ha már írtam volna, de kívánkozik ide egy olyan oroszórás sztori, amit nem hinnék el, ha nem lettem volna jelen. Elsős korunkban az orosztanárunk a lektorátus akkori vezetője, G. J. volt. Félév végén a szokásos feleltetés zajlott. Nem is volt ezzel semmi gond, de volt egy olyan társunk, aki levelezőn érettségizett, ott meg nem tanulták az oroszt. No, ezt a srácot a tanárunk tolmács segítségével feleltette! G. J. feltette a kérdést oroszul, a srác haverja lefordította magyarra, a srác megválaszolta megyarul, majd a haverja lefordította a választ oroszra. A végén kapott egy kettest, arra hivatkozással, hogy egyetemen idegen nyelvből senkit nem buktatunk meg…

 12. janicsar — 2014-01-20 12:09 

Az egyetemen nem tanultam már oroszt. Elvileg kellett volna, de a tanulmányi és vizsgaszabályzatban találtunk – és éltünk ketten-hárman vele – két passzust: 1. két nyelvvizsgával rendelkezőnek nem kell oroszból vizsgázniuk; 2. az oroszt ráér legkésőbb a negyedik évben fölvenni. Úgyhogy töröltettük az indexből, s negyedik év elején bemutattuk az egyetemen szerzett második nyelvvizsgát.
Ami még érdekes, s részben on-topic: az első évben kötelezően előírták a “Honvédelmi ismeretek” c. tárgyat. A volt katonák azonnal föllázadtak: egyszerűen bejelentettük, hogy nem vagyunk hajlandók vizsgázni ebből. Ment a huzavona, míg végül a tanszék (talán úgy hívták, hogy a “Védelemgazdaságtan”) engedett: beírták automatikusan a jelest minden volt bakának. Nagy győzelem volt ez és nagy elégtétel látni, amint a lányok meg a sunnyogós fiúk készülnek a vizsgára! De persze ehhez kellett a Közgáz viszonylag liberálisabb légköre is. Nektek nem volt ilyen tárgyatok??

 13. krux — 2014-01-20 18:39 

@janicsar: Hogy a kézigránátba ne lett volna! Méghozzá katalógust tartottak minden órán és a katonaviselteknek sem volt felmentés. Az akkori főkieges ezredes tartotta, valami hihetetlenül “magas” szinten. Érzékeltetésül annyit, hogy amikor – emlékezetből – felsorolta a NATO-tagállamokat, akkor nem jött ki neki a végén az előre bejelentett szám. Mi már néhányan menet közben röhögtünk, mert valahogy úgy volt a felsorolás, hogy: “…BeNeLux államok, Hollandia,…” Máig nem értem, hogyan lehetett egy ekkora barmot egyetemi katedrára engedni…

 14. orvezeto — 2014-01-20 21:24 

Bizony, volt ilyen, bár nálunk ( ELTE) nem volt annyira durva, hogy még katalógust is tartottak volna. Ellenben mindenkinek kellett ZH-t írni belőle, viszont lehetett segédeszközt használni. ( Volt talán jegyzet belőle, abból írtuk ki.)

Az orosszal meg az volt a baj, hogy ideológiai alapon kötelező volt, rossz könyvekből tanították – máig emlékszem egy olvasmányra, ami arról szólt, hogy mi történt tegnap a termelőszövetkezetben (szelszkohozjájsztvennij kooperatyív) – az ucsityelnyicák sem voltak a legjobb arcok, és, még ha valaki esetleg meg is szerette, az sem jutott vele semmire, mert a Szovjetúnióba lényegében csak az IBUSZ-szal lehetett beutazni. ( Ma sem sokkal könnyebb, egyébként.)
Én, aki nem gyűlöltem a nyelvet zsigerből ( anyám is ucsítyelnyica volt) viszont odáig jutottam, hogy a KGST Egyesített Atomkutatóintézetének kultúrházában (Dubnában, az ő fogalmaik szerint Moszkva mellett) műsorközlő lehettem, midőn kis úttörőcsapatunk színes összeállítással kedveskedett a tudósoknak.
ŐRv.

 15. szogyi — 2014-01-21 09:37 

@krux:
B+ ez olyan volt, mint a vadnyugaton a colt, ez a tolmácsos vizsga üti még az ászpókert is!!!
Na itt hagytam abba… én itt gyaktatom az agyam, hogy valami élvezhetően tálaljam a sztorikat, erre jön valaki, és akkorát villan mint lepke a lámpafényben…

Katonai ismereteket nekünk is tanítottak civilben, be is próbálkoztam hogy nem-e lehetne-e, de a tanár azt mondta hogy több vesződséggel jár a felmentés elintézése, mint ha megírnám a beszámolót, de órára nem nagyon fontos bejárnom, na ebben meg is egyeztünk. Aztán amikor a beszámolón fél óra alatt írtam három oldalt, a mellettem ülő csaj úgy nézett rám, mintha UFO lennék.

 16. krux — 2014-01-21 10:48 

@szogyi: Szegről-végről még földid is volt minkét srác. Asszem Mátészalka, de lehet, hogy Fehérgyarmat. Már nem emlékszem. Egyébként G. J. iszonyú jó fej volt. Korábban írtad már, hogy jártál nálunk. Sanszos, hogy elsétáltál a bronzba öntött képmása előtt. Egy alkalommal két évfolyamtársamnak halaszthatatlan innivalója támadt a Városház téren a Tokaji borozóban. Amikor bementek, akkor látták meg, hogy G. J. is ott áll az egyik könyöklőnél, és nem feltétlenül málnaszörpöt szopogatott. Lányos zavarba estek, hogy most akkor mi legyen. Aztán kikérték a pohár borukat, köszöntek az öregnek, és félrehúzódtak. Pár perc múlva az öreg megjelent egy liter borral, meg három pohárral, és megkérdezte, hogy szabad-e csatlakoznia…

 17. szogyi — 2014-01-21 14:05 

@krux:
Hej, azok a jó kis szakestek felétek…. ami a legszebb példája az irreverzibilis folyamatoknak, mert olyat még nem láttam hogy egy aljas lerészegedés spontán módon átment volna szakestbe…

Mikor már dolgoztam, egy tavaszi délután nem busszal mentem haza, hanem sétálva, és elvitt az utam a “Kultúra” posztban megénekelt Eszti néni kocsmája előtt, erre ott áll a fél foxi-maxi (marxista-leninista) tanszék. Odaléptem, hogy ez most mi? Mondta a tanseg, hogy a másik fele az bent van, csak ők már kiszorultak, de amúgy tanszéki ülést kezdtek el tartani és nagyon besütött a nap a terembe…

 18. krux — 2014-01-21 19:18 

@szogyi: Órát már én is tartottam a Rock-Wellben, de tanszéki értekezletet még nem. Ismerve a csapatomat, csak egyszer kellene egy halvány utalást tenni rá…

 19. optikazegg — 2014-01-22 13:46 

Civil ruha szabi alatt? Enyhülés jele: 1986. októberben a viselésére vonatkozó kifejezett tiltás rákerült a szabis papírra. (Más kérdés, hogy otthon figyelembe vettem-e a tilalmat. 1986. karácsony szabi. Ekkor már nem írtak rá semmi ilyesmit, hanem szabadon viselhettük a civilt otthon szabi alatt (tehát egy amúgy is létező gyakorlatot engedtek immáron). Kimenőruhát mindössze a laktanyából hazafelé, majd a laktanyából visszafelé kellett viselnünk.

Más:
Aki ráér kattintson rá az új bejegyzésemre.
http://challengeoflearningusenglish.blogspot.hu/2014/01/american-english-university.html

Köszönöm szépen a nagyszámú kattintást! Eddig a pillanatig egész pontosan 200 kattintás érkezett innen a blogomra. :)

 20. optikazegg — 2014-01-22 22:36 

Új bejegyzés az USÁ-ban töltött 4 hónapomról. 1. rész

http://challengeoflearningusenglish.blogspot.hu/2014/01/my-american-life-part-one.html

 21. orvezeto — 2014-01-23 20:43 

@optikazegg:

Én próbáltam nem figyelembe venni a civil ruha viselésének tilalmát, de az akkor még aktív hivatásos apám leparancsolta rólam a farmert. Összejöttünk páran a gimnáziumi osztályból, akik épp sorkatonák voltunk, a többiek – civilben – rajtam röhögtek.

 22. pilotax — 2014-01-24 08:44 

@krux: Ehhez mint volt díszelgő mit szólsz!?
http://www.szon.hu/parades-a-bangkoki-hadsereg/2462752

 23. krux — 2014-01-24 11:31 

@pilotax:Szívhattak, mire betanulták. A szélső emberekre hárult a legnagyobb feladat. Ismét egy példája a katonák értelmetlen feladatokra történő felhasználásának.

 24. orvezeto — 2014-01-25 08:10 

@krux:

Igen, de szeretjük nézni.

( Gyér vagyok és nem bírom idemásolni a netes hivatkozást, de ha beadod a Youtube-nak, hogy “Farkas Bertalan fogadása az űrutazás után”, biztos találsz rajta ismerősöket, ha még nem láttad a videót.)
Üdv: Őrv.

 25. krux — 2014-01-25 10:46 

@orvezeto: Köszi, ismerem. “Viszonylag” sok az ismerős… :-) (gyakorlatilag mindenki). Magamat is megtaláltam rajta, de felismerni arcról sorkatonát nem lehet, mert csak messziről vagyunk felvéve. Egyébként meg nem volt nehéz, mert az első sorban álltam. Az egész ciriburi pont egy állományváltásra esett. Az öregek már leszereltek, így két századból kellett kiállítani a zászlóaljnak megfelelő formációt. Az ilyen alkalmakkor még az írnoknak is be kellett szállni. Történt itt egy édes jelenet – emlékeim szerint korábban már megírtam – a Himnusz alatt az akkori szovjet filmhíradó operatőre pont tőlem másfél méterre térdelt le, hogy csináljon alsó kameraállásból egy pár másodperces vágóképet. Ez még önmagában nem is lett volna baj, de a felvevőgépe valami olyan iszonyatos dübörgő hang kiadásával indult meg, hogy a tőlem jobbra álló társam elkezdett – visszafojtottan ugyan, de azért jól hallhatóan – röhögni, amit aztán többen követtünk.

 26. kelempajszmadar1 — 2014-01-27 14:04 

Üdv és BÚÉK az egybegyűlteknek!
Jaj, a régi orosz órák hangulata úgy megcsapott a fentiek olvasatán, hogy el kell mesélnem a saját kalandomat. Igaz, még jóval a katonaság előtt történt, kölyökkoromban, de maradandó élményt hagyott bennem, amit most megosztok Veletek.
Szóval úgy kezdődött, hogy volt valami Szása Tüskévics nevű cselovék, akinek egy partizán adott egy gránátot, és amikor jöttek a faszisták egy tankkal, Szása odab*szta (a mi tanulmányaink szerint odadobta) a gránátot, ami felrobbant és megölte a fasisztákat, de megölte a hős fiút is. Ebből aztán kerekedett olvasás, felelés, kis röpdolgozat, nagy ZH, meg minden. Én egyik barátomról másoltam a házi feladatot. Géza valahogy így írta -persze cirill betűkkel- hogy aszongya: “partizana granata atta cselovék” stb. Nagyjából érthető volt, kivéve az “atta” szót. Hosszan törtem rajta a fejem, mire rájöttem: Géza barátom nem tudta oroszul, hogy van az “adta” szó, leírta hát magyarul, csak cirill betűkkel és az ő sajátos helyesírásával. Én se tudtam, hogy van az “adni” oroszul, se jelenben, se múlt időben, leírtam hát én is magyarul, csak cirill betűkkel, igaz, legalább helyesen: “adta”. Ági néni, a tanárnő (nem mellesleg a húgom osztályfőnöke) látta, hogy a leckém kilóra megvan, nem is vette észre a dolgot, megúsztam. A módszer tetszett, később már magam is önállóan alkalmaztam.
Ezek után történt, hogy az “alatt” szóval kellett írni 10 mondatot egyes számban, 10 mondatot többes számban. Amúgy elég cinkes voltam már oroszból, nem akartam még több karót, így elhívtam egyik haveromat (nem a Gézát), és a konyhában, a hokedlin nekiláttunk, hogy megírjuk a házit. Már volt a pad alatt radír, a füzet alatt ceruza, már vagy nyolc mondat kész volt, mire kimerültünk: nem tudtunk több példát felhozni, mi lehet még ilyen “emeletes” dolog -trágárságot mégsem írhattunk. Végül mondom a barátomnak, írjuk azt, hogy “a föld alatt ürge van”. Na jó, de hogy van a föld meg az ürge oroszul? Nem tudtuk. Sebaj, van már elég sok jó mondat, csak megússzuk ezt is, írjuk le magyarul, de cirill betűkkel. Oké, de az oroszban nincs “ö” meg “ü”. Ez se legyen gond, megoldottuk, végül a mondat valahogy így sikeredett, hogy “Fjold pod jurge”, meg többes számban: “Fjold pod jurgi”.
Ó, Bajtársak, nem fogjátok elhinni: pont ennél az ürgénél került rám a sor! Ági néni először nem értette, aztán mikor elmondtam neki, odament az osztálynaplóhoz és beírt még egy karót, akkorát, hogy a vége kikandikált a lapok közül. Az osztály eközben dőlt a röhögéstől, otthon pedig zord atyám első kézből értesült mindenről a húgom által, így ismét hullott néhány makarenkói a becsületben -később- megőszülendő fejemre.
Hát így történt. Nekem az orosz nyelvről mindig ez jut eszembe. Egyik legjobb barátom oroszból szokott verseket fordítani magyarra, meg magyar verseket is oroszra és ezeket különféle irodalmi esteken is elő szokták adni, no meg több fordítása is megjelent nyomtatásban itt is, ott is. Leningrádban -akkor így hívták- végzett, később Moszkvában kandidált, tehát tud oroszul -nem rosszul. Amikor elmeséltem neki ezt az ürgés kalandot, nem hazudok: annyira nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak.
Bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 27. orvezeto — 2014-01-27 20:53 

@kelempajszmadar1:

Én korántsem tudok annyira oroszul, mint Kelempájsz bajtárs barátja, de az én könnyem is kicsordult.
Arra is figyelemmel, hogy a “Fjold pod jurgi” magyar megfelelelője: föld (van) van az ürge alatt.
Ági néni legalább a kreativitást díjazhatta volna…

Örvezető

 28. orvezeto — 2014-01-27 21:05 

@krux:

Hát, igen, a jó öreg szovjet technika.
Egyszer apám hozott egy grillsütőt a GUM-ból. ( Fiataloknak: a moszkval Állami Áruház)
Hogy minek, arra nem volt túl sok ésszerű magyarázat, mert itthon is lehetett kapni. Hacsak az nem, hogy a katonák a szögletest viszik, a kereket meg gurítják.:-)
Kb. másfélszer nagyobb volt, kétszer olyan nehéz és háromszor olyan hangos, mint egy bármilyen, nem szovjet grillsütő, viszont vagy 15 évig sütött ezerrel, bár egynél több grillmadár a méretei ellenére sem fért bele.
VIszont, amikor végleg tönkrement, baltával(!!) kellett szétverni, mert a csavarhúzó meg a kalapács meg se kottyant neki.
Őrvezető

 29. orvezeto — 2014-01-27 21:06 

@orvezeto:

Önkorrekció: természetesen a kereket viszik és a szögletest gurítják.

 30. sargarigo — 2014-01-28 11:37 

1988 körül lett meg a Rigó utcai középfokú angol vizsgám, és akkor ezt (is) pár napon belül be kellett jelenteni (és mutatni) személyesen a kiegen. Ekkor már kb két éve megkaptam az otthoni gyakorló ruházat csomagot meg az állandó behívót, amin az szerepelt addig, hogy a mittudoménmelyik közeli falu általános iskolájába kell azonnal bevonulni, ha a felszólítást bemondják a Kossuth Rádión. A kieges főtörzs elmondása alapján valami elektronikai javítóbázis lett volna ott.
A nyelvvizsga bejelentés után elég hamar jött a felszólító levél, hogy jelenjek meg a kiegen az állandó behívó cseréje céljából. Amikor ezt átvettem, az volt ráírva, hogy az n-edik számú fogolytábor lenne ez, és tolmács lennék majd ott. (Polkorrekt megnevezése a smasszernek.)
Szóval ennyire magabiztos volt a sereg, még arra is gondoltak, foglyokat fognak ejteni, ha arra kerülne sor.

 31. optikazegg — 2014-01-28 15:17 

Orosz záróvizsga kalandok.

Állítólag az alábbi eset orosz főiskolai záróvizsgán esett meg. Egy versenyző küzdött nagyon a görbülő jegyért és azt a feladatot kapta mint utolsó utáni mentőkérdés, hogy ragozza el azt a szót hogy “собака”. (kutya)

A páciens el is ragozta: я собаку, ты собакешь, он,она собакет ….

Akinek van némi emléke oroszból az látja, hogy a delikvens a kutya szót, ami főnév, igeként sikeresen elragozta.

Szóbeli érettségi

Szintén az utolsó utáni mentő kérdés. A tanár kezébe vesz egy tollat és megkérdezi az izzadó versenyzőt:

– Что зто?
és a válasz:
– Да, зто что.

A tőlem fiatalabbak kedvéért akik már nem tanulták Puskin anyanyelvét, vagy kelempájsz elv-bajtárs-úr kedvéért lefordítom.

– Mi ez?
a válasz:
– Igen, ez mi.

 32. dafko54 — 2014-01-28 21:33 

Szervusztok . Azok , akik napjainkban erősen tartanak a hatodik X felé , vagy már túl vannak rajta és már “hetvenkednek” / Kelempájsz Határőr ebben az esetben nem valószínű , hogy jó példaként szolgálna – kivételesen / ( jó még , csak az első lépéseket teszik meg ebben a tartományban ) volt részük az orosz nyelv rejtelmeinek “hathatós” elsajátításában tudvalevőleg teljesen szabadonválasztott alapon . Még középiskolában a tagozatos idegen nyelv mellett is kötelező volt az orosz nyelv ( 1972-ben még ez a rendszer működött ) . Ez milyen szinten valósult meg az egy más dolog . Üdvözlettel.

 33. kelempajszmadar1 — 2014-01-29 08:05 

Üdv, Bajtársak!
Kedves Őrvezető! Igen, Ági néni méltányolhatta volna a kreativitást, de valszűleg azért adott karót, mert nyelvtanilag tényleg rosszul írtuk: fjold pod jurge=föld az ürge alatt. Mire ezt megtudtam, már késő lett.
Daragoj Optikazegg Kolléga! Ez a kutya-ragozás nekem nagyon tetszett, kis híján leestem a székről. Végül mi lett a taggal? Megkapta bélást ezért a remeklésért? Az a “Sto eta? Da, eta sto!” egyik haverom elmondása szerint náluk is megtörtént -több, mint 40 évvel ezelőtt.
Jómagam csodával határos módon mentem át oroszból. Ági néni beírta a naplóba a karót, de egyelőre még csak ceruzával. Én pedig, amolyan “minden mindegy” hangulatban (lásd: Karinthy Frigyes: A bukott férfi) papírhernyókat hajtogattam a padon, teljesen nyíltan. Tudtam, hogy a fater szíjat hasít a hátamból, ha meghúznak. Igaz, ő sem tudott jobban oroszul, mint én, de mindig azzal jött, hogy nekem nincs más dolgom, tanuljak.
Ági néni elkezdte feletetni azokat, akiknek bizonytalan volt a jegye. Azt hitte, hogy nem figyelek, ezért időnként, amikor a felelő megakadt valamiben, rám reccsentett, hogy folytassam. Szerencsére csupa nyelvtani szabályt kérdezgetett, azokat pedig tudtam. Már vagy ötször történt meg ez, amikor az egyik felelő nem tudta a múlt időt. Ági néni megint lecsapott, de én elmondtam hibátlanul (l, la, lo, li). Erre Ági néni tűnődve megszólalt: “úgy látom, te azért többet tudsz az egyesnél, mégis megadom neked azt a kettest!” -és a naplóból a cerkával beírt karót kiradírozta, aztán tollal beírt nekem egy szép talpast. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Ági néni el, a banda (vagyis a haverok) fürtökben lógtak a nyakamban: ölelgettek, gratuáltak. Én pedig megkönnyebbült lélekkel mentem ki a szünetre. Azt is elfeljtettem, hogy matekból még hátra van egy meccs, ami szintén ki volt élezve.
15 évvel később osztálytalálkozó volt a Budapest Körszállóban, eljött Ági néni is, és az osztálynaplót is elhozta. Kinyitottam a nevemnél, és még ott voltak a radír foszlányai is a lapok között. Képzelhetitek! De én azóta is tudom, hogyan fejezzük ki a múlt időt az oroszban.
No de mára ennyit. Továbbra is maradok határőr üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.