Első főszereplőnk itt is a katonák, a második pedig a testvéri fegyveres testület, azaz a rendőrség. Majd jön a harmadik is, de azt a maga idejében – folytatja a színesebbnél színesebb mozaikkockákból álló történetfolyamát szögyi.

A keceli haditechnikai parkban látható a történet egyik főszereplője, aki pedig semmit nem csinált, azaz a 8202-es MIG-21-es. Kecskeméten leselejtezték, a park tulaja megvette, és egy péntek éjszaka el is indultak vele Kecskemétről Kecelre. A kijáratnál centizik, centizgetik a gépet hogy kiférjen a kapun, valahogy úgy tűnik, nem ilyenre szabták a kijáratot ja, hát kéremszépen a gépek nem itt szokták elhagyni a repülőteret. Kicentizés megvolt, rendőrök beállnak a konvoj elejére, és akkor indulhat a menet. Már döcögnek egy ideje keresztül a városon, amikor P. kolléga, aki a gépben ül, egyszer csak aktivizálja magát. Beleszól a rádióba: „Főnök, futó, hajtómű, rendben! Kérek engedélyt felszállni!”

P. kollégát még a civil reptérről ismertem, akkoriban őróla lehetett volna megmintázni a nyugalom no meg az alacsony vérnyomás szobrát. Örök érvényű esete volt, amikor az MZ-jére régóta tervezgetett áramvonalas szélvédő alapanyag esett az ölébe, egy lepottyant Kamov helikopter formájában. A kávézaccból kiszedte a meglehetősen épen maradt jobboldali plexit, alig két nap alatt ki tudta forgatni olyan szögben, ami már megfelelt áramvonalidomnak. Ki is szabta, majd alig egy hét alatt kifundálta a felfogatás módját is. Úgy döntött, hogy a biztosabb tartás érdekében nem csak sima átmenő csavarral fogja fel, hanem magába a plexibe is vág menetet, mert hát ugyebár a nagy sebességnél fellépő óriási szélerők…

Precízen kifúrogatta a megfelelő helyeken a felfogó lemezeket, aztán hozzápasszította a plexidarabot, és jöhetett a nagy attrakció, a menetfúrás a plexibe. Menetfúró elő, faggyú bőséggel, két derékszöggel megtámasztva a fúró, egyes fokozat, kettes, majd a hármas, jó, egy lyuk elkészült. Aztán a második, majd a harmadik, el egészen a nyolcadikig (nem volt kispályás). Amikor megvan az utolsó lyuk is, és odáig ér, hogy belepörgeti a hármas fokú menetfúrót (a készremunkálót), belemegy szépen végig, vissza, aztán még egyszer bele, és mint a dugóhúzót pukkkkk…. kihúzza. Az elég szép számú nézősereg (hiába, ha fusi van, az mindenkit érdekel) vérmérséklettől függően vagy hanyattvágta magát a röhögéstől, vagy a fejét fogta. P. kolléga szemléli-szemléli a kezében lévő menetfúrót aztán amikor már minden zaj elcsitult, megjegyzi: Lehet hogy mégis nyolcas csavarokkal kellene megfogni a hatos helyett.

Amúgy meg a mezőgazdasági repülés tönkremenése után keveredett el a katonai világba, hogy épp ott és épp ő volt a gépben, az a későbbikben csak jól jött. Már kifelé tart a városból a konvoj, ahogy ilyenkor lenni szokott, rendőrök előremennek, lezárják az útkereszteződéseket, a szembejövőket elterelik, MIG áthalad, és akkor elengedik a forgalmat. Péntek éjjel, kocsik szinte alig, akik meg beleesnek, azok számára sem túl sok a várakozás, egyre jobban megy ez itt most mindenkinek. Már a 44-es úton járnak, kifelé a városból, amikor a Halasi úton egy buszmegálló elé áll be a két rendőrautó keresztben, hogy a szembejövőket a buszmegállóba terelje be várakozni míg a MIG elhalad. Nos, itt lép be a történetbe a harmadik fegyveres testület képviselője, aki mintegy mellesleg főszereplő is. Egy vadász. Nem vadászni volt, hanem vadászvacsorán. Kocsival!

Mivel én is vettem már részt pár vadászvacsorán, meggyőződéssel vallom, hogy aki oda kocsival megy, az vagy elmebeteg, vagy antialkoholista. Az addig oké, hogy kint az erdőn-mezőn kell egy kis lélekmelengető a vadászembernek, meg állítólag a célzás is biztosabb egy-két feles után, de ez ami az általtam látogatott vadászvacsorákat jellemezte… azelőtt már én is úgy voltam, hogy le a kalappal. Általában az első távozók hajnali 3 felé próbáltak meg lelépni, a személyes rekordom olyan 6-fél 7 körül volt, de abban az évben állítólag 10 felé vetettek véget a mulatságnak, mert az étteremnek délben normál üzemmódban már nyitnia kellett.

Ez a vadász is erőteljesen a célzóvíz hatása alatt állott. Bízott abban, hogy éjszaka, kis forgalomban, nehogy már pont őt állítsák meg a rendőrök, meg a szerencséjében. Erre feltűnik előtte két rendőrautó, amelyik keresztben áll az úton, és egy yard lámpával körözve mutatja neki, hogy álljon le a buszmegállóba. Először index ki, de erősen f.sik hogy mi lesz itt, majd mielőtt megállna, egy életem egy halálom, padlógáz és átsüvít a két záró kocsi között. Hátrapislog, nem fordulnak utána, akkor ezt még megúszhatja, még nagyobb padlógáz, hogy hamar hazaérjen. Yardok rádión hátraszólnak, hogy gáz lesz, illetve már van, a konvoj vagy két kilométerrel hátrébb óvatosan elkezd húzódni az út jobb szélére, hogy ha jön ez az ámokfutó, akkor legalább elkerüljék. Vadász látja, hogy még egy-két rendőrautó, elmegy mellettük, aztán szemben egy bazi nagy vontató, de még elfér mellette, elsurran, de amikor már egy repülőgép jön vele szemben – átfut az agyán, hogy azért ennyit nem ittam! – akkor már tényleg nincs más hátra, mint hogy térdre imához. A gép mögött haladó rendőrautó vezetője felméri a helyzetet, azért bármilyen kis gép is a 21-es, elég magas, szemből egy Peugeot, az meg nagyon úgy néz ki, hogy elfér a szárny alatt, ha minden „jól” megy, akkor átfütyül a szárny alatt, és a rendőrautóval lesz itt frontális csattanás. Aztán beüt a csoda…

A kis Peugeot mint egy kamikaze, belerongyol a MIG balszárnyáról lelógó póttartályba. A tartály átszúrja a szélvédőt, a sofőrülés üléstámláját, aztán a hátsó ablakot… Paff, vége. Nincs ember, aki ezt túlélje. A társaság egyemberként megkövülve bámul, sok szónak egy ilyen helyzetben nincs is helye. Aztán nyikorogva nyílik a kocsi ajtaja, és valaki kimászik, és fut mint a nyúl. No, azért ha utána nem is lőnek, de futnak, hamar megvan, és már megint Szent Maligán csodatette, illetve ateistáknak részeg ember szerencséje, egy karcolás se esett rajta (akkor még). A hab a tortán, hogy a sofőr nem volt bekötve, így a csattanás elől le tudott feküdni a két első ülésre, de hogy utána honnan képzelte hogy el tud futni?

P. kolléga megszemléli a helyzetet, aztán megint önként benyomja a rádiót. „Főnök, találatot értem el! Lőttem egy kocsit.”. A pattanásig feszült idegeknek ez az egy mondat volt ami már csak egyedül hiányzott. Ittas vadász ezáltal megmenekül attól, hogy egy-két dolgot kiszedjenek belőle (elsősorban a fejéből), a röhögés végeztével a rendőrök nyugodtan ültetik be a járőrautóba, és viszik be a fogdába.

Az meg már tényleg nonplusultra, hogy az út másik végén, amikor a konvoj Kecelre ért, akkor ott is egy rendőrök által hajkurászott autó fordult be szembe a karavánnal, de az meg tudott állni. Tanulság? Lehet hogy pont a péntek éjjel nem az ideális ilyen manőverek végrehajtására.