Kiderült ám, hogy BigJoe barátunk tollából még egy rövid sztori lapult a merevlemezemen, úgyhogy egy vonónyival a félezredik poszt előtt gyorsan ezt is közreadom. A történet helyszíne továbbra is az egykoron szigorúan titkos nemzetbiztonsági ojjektum Csévharaszton, amit hős határőreink őriztek és védtek, roppant eredményesen.

Csévharaszton a 21-es őrhelynél egy igen korszerű lövészárok volt előre kiásva, keletkezése a múltba vész. Abból az okból készült a gödör, hogy ha megtámadják az NBH-t – mert a Felüljárók szerint bizonyisten előbb-utóbb meg fogják –, akkor az őr a lövészárokból viszonozza a tüzet.

Persze egy árok sok minden másra is jó.

Történt egy holdvilágos éjjelen, hogy a század egyik hívatásos őrmije (aki korábban ezen a századon volt sorkatona és nagyon dörzsölt volt; népiesen mondva nagy fonógép volt) fogott egy UAZ-t, majd a váltással kiment lökni. Az őrök persze értesítve lettek, hogy megy a váltás. És ment minden szépen a maga rendjén, amíg elértek a fent említett őrhelyhez. Az őrmit a váltás maga nem igazán érdekelte, inkább az őrhely körül keresett némi „buktató anyagot”, azaz őrbunda, rádió, walkman, párna-paplan, hűtőszekrény, tévé, videó, asszonypajtás, stb.

Az UAZ lámpafényében megtörtént a váltás, az őrpéká szemmel keresi a löketet, de nem látja. Aztán mégis, a földből kiemelkedik egy kéz, egy tányérsapka, egy fej, majd egy egész ember. Az UAZ rugózása (a benne a röhögéstől fetrengő katonáktól) hangosan vinnyog, a kocsi lámpájának fénye össze-vissza ugrál. Az őrmester kimászik a lövészárokból, majd – erősen káromkodva – bepattan az UAZ-ba és utasítja a sofőrt: irány a század! A váltás a kocsiban csendben van, már nem mernek röhögni. És ez a legrosszabb: némán önuralmat gyakorolni, miközben csorog az ember szeméből a könny, nem mernek az aluljáróra (értsd: őrmester úrra) nézni.

Az autóút majdnem eseménytelen, azonban a katonák érdekes szagot fedeznek fel a levegőben:

– Te voltál? Melyik fingott? Ki sz*rt be?

– Ki lépett bele valamibe?

Az őrmi hátraszólt: kuss legyen ott hátul! Amikor megérkeztek a századra, az aluljáró elrohant az irodájába, a srácok meg egymásnak estek: ezzel meg mi van?! Közben bementek az őrszobába, de már mindenki röhögött. Elterjedt a híre az esetnek, ment telefonon, szóban. Mindenki az őrmesteren nevetett.

Mert az történt, hogy az 21-es őrhelyen a Kuplungos nevű srác volt a korábbi őr, és hát a gyomrából némi az átlagostól talán hígabb végtermék kívánt eltávozni, de mint tudjuk, katonáéknál nehezen adják az eltávot. Főleg őrségben. Nem akart váltást kérni, a belei meg nem akartak várni. Tűrte, tűrte, szorította, de a harci helyzet az harci helyzet: ugrás a lövészárokba és kitárazott, márminthogy alul. Alaposan telerakta az árok alját, majd a produktumot átadta a természeti erőknek, kimászott és továbblépett az esemény felett.

Szerencsétlen őrmesternek meg esélye sem volt átlépni, mert egyenesen beleesett. Később mindenkit megszívatott,  aki azon az őrhelyen volt, na de ki bánta ezek után..?