Troppauer barátunk folytatja a mesélést ott, ahol a múltkor abbahagyta:
Ahogy végigolvastam a kollégák történeteit, szép lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán nem mindenhol voltak annyira sötétek a tiszthelyettesek, mint nálunk Szegeden. Persze itt se mindegyik volt az, de azért akadt egy-két díszpéldány. Most egyikükről lesz szó, nevezetesen Bandi törzs elvtársról, a nevet megint nem írom ki. Nem tudom, most mivel foglalkozik az életben, de ne bántsuk, ha nem muszáj – bár rászolgált.
Ő volt a szolgálatvezetőnk, és ahogy már az időnk elején közölte velünk, „a szolgálatvezető a század anyja, bazdmög, érti, hö?” Ez volt a szavajárása, magázott, de a „bazmög” szót kötőszóként használta, és állandóan megkérdezte: „Érti?”
„Kissé” alkoholista volt, értsük ezalatt, hogy reggel már általában piásan jött be. Jaj volt nekünk, ha ő volt a szinten a napos tiszt, kijutott a jóból ilyenkor. Egy kis mitugrász ember volt, talán kisebbségi érzés is munkált benne, a fene sem tudja. Mindenesetre hamar rájöttünk, hogy messze a leggenyább a századnál.
Az első sztori már az eskü előtt megtörtént. Egy szép vasárnap délután napos tisztként időzött, mikor egyszer csak sorakozót vezényeltetett. Behívta a fodrász haverját a városból, és kiadta, hogy mivel mindenkinek hosszú a haja, mindenkinek meg kell nyiratkozni.
A haver (fejenként 10 Ft-ért) szépen sorban mindenkit megnyírt a szakaszparancsnokiban. Gondolom, tintázni kellett a kis mellékes. Aztán egyszer csak egyik társunk kitalálta, hogy ha lúd, akkor legyen kövér: kopaszra. Bandi törzs bőszen helyeselt: Ez a beszéd katona, nem köll itt szarakodni, bazmög! A hátralévő összes katona kopaszra borotváltatta a fejét, persze én is pont köztük voltam. Jó bulinak tartottuk. Vettünk a kantinban golyónyalókát, tiszta Kojak szakasz lettünk.
Hétfőn reggel hatalmas balhé volt század sorakozón. Ki mondta maguknak? Miért csinálták ezt? Hogy képzelik? stb. A századparancsnokunk teljesen ki volt bukva. Eskü előtt egy héttel. Mint kiderült, ekkoriban ki volt adva, hogy nem szabad kopaszra nyíratni a kiskatonákat. Mit szólnak a szülők, stb. Valaki még panaszt tesz. Mi persze rögtön mondtuk, hogy a Bandi elvtárs nyíratott meg mindenkit, ő helyeselte, sőt. Zászlóaljdiszkón kihirdették, hogy meg lesz fenyítve, aki ezentúl kopaszra nyiratkozik. Hogy Bandi barátunk mit kapott, nem tudom, de hogy ettől fogva még jobban utált minket, az tuti.
A szakaszparancsnokunk, Josi főtörzs, szintén nem volt egy nagy elmebajnok, de viszonylag emberséges módon bánt velünk. Úgy volt, hogy vele megyünk népgazdasági munkára. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy megbetegedett és Bandi törzsőrmester jön helyette. Szerencsére másodikként még egy vagány, rendes őrmester jött a másik zászlóaljtól, aki ráadásul már beadta leszerelési kérelmét, így neki kevesebb volt hátra, mint nekünk.
A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban egy kis majorban helyeztek el minket. Volt egy kis bolt ott, az étkezde, meg egy kocsma. Ugyanaz a házaspár csinálta, 12-16 óra között a bolt, 16-20 óra között pedig a kocsma volt nyitva.
Bandi megtiltotta a kocsmába járást, persze ő mindig ott volt. Csütörtökön hazament, utána Rudi volt velünk, az őrmester, akkor szabad volt sörözni, sőt. Megszokott vezényszó volt: „Irány a kocsma, lépés indulj!„
Hatalmas sáros rész választotta el a kis körletünket a kocsma-bolt-étkezde épületegyüttestől. A Csepelünket hajnalonként a szakasz tolta ki sokszor a dagonyából. Legszebb napjaink egyike volt, mikor Bandi részegen beleesett a sárba. Még a tányérsapkájáról is csepegett a latyak. Sok mindenért kárpótolt minket az a látvány.
Egy alkalommal elkapott minket valahogyan Bandi a kocsmában. Ötünket. Kiállított a szakasz elé a sárba, majd kihozta a szolgálati szabályzatot és azt mutogatva ordította: „A katona nem ihat, mert mindig képes kell legyen a haza védelmére. Érti? Bazmög! Elbaszta, nem megy haza! Bazmög!” Eközben ő maga természetesen be volt rúgva, mint a disznó. Nem tudom, voltatok-e már így, de iszonyatos röhögőgörcs fogott el minket e barom produkciója láttán. Hátratolt tányérsapkában, lila fejjel, a piros könyvet lobogtatva üvöltözik, mint az állat. Minél jobban röhögtünk, ő annál jobban ordított és fenyegetőzött. Szép kis pozitív visszacsatolás. Aztán egyszer csak megunta, legyintett, és visszament a kocsmába.
Nekünk meg az áldott jó kocsmáros (Józsi bácsi) a hátsó ajtón adogatta ki a csatos üvegbe csapolt kőbambikat.
Egyszer munka közben odajön hozzám Bandi: „Ide figyeljenTroppauer, bazmög! Tudja maga meddig embör az embör. Bazmög?” „Jelentem nem tudom.” „Na figyeljen jól, bazmög! Az embör az addig embör, amíg embör. Érti bazmög?” Máig nem tudom ezt hova tenni. Volt még egy ilyen mondása, odajött és azt mondta: „Troppauer, ismeri a grillcsirke elméletet? Csak lassan forgatva, apránként bazmög!” Fogalmunk sincs, mi járhatott az eszében, miközben ezeket a bölcsességeket mondogatta.
Egy napon aztán megérkezett ide is a fodrász. Mindenki nyiratkozzon meg, ez a parancs. Mi, a kopaszra nyírtak ezt most kihagytuk, hiszen még mindig csak 1 centis hajunk volt. A fodrász haver bemószerolhatott, hogy nem voltunk mindannyian, mert sorakozó lett másnap, és oltári lebaszás. „Maguk mind mennek a futira. Elbasztákbazmög. Parancsmegtagadás!” „De hát egy centis hajunk van, törzs elvtárs!” „Nem számít bazmög, a parancs az parancs.”
Hát ez a fickó jutott nekünk – mostohaanyának. Volt még sok esetünk, de már így is hosszúra nyúlt a szöveg. Egyszer még nagyon lebaszták miattunk, de ez megér egy külön posztot.
Egyszer egy bajtársam beszólt neki: „Bandi elvtárs, ne szidja az anyámat, én sem szidtam a maga kurva anyját!” Jellemzően le se esett neki, hogy mi is volt ez.
Néha kapus volt, ÜTI-H soha, pedig más törzsőrmesterek szoktak adni. Ott is gecizett, nem volt jó olyankor kimenni vagy bejönni. Ahogy múlt az idő, egyre kevesebbet foglalkozott velünk, aludt a raktárban, mi meg kerültük, ahogy tudtuk. Anyánkat…
P.S. Körülnéztem a neten és érdekesség, hogy a majorból, ahol a népgazdasági alatt laktunk, mára ifjúsági military-tábor lett.
19 hozzászólás
1. mityu — 2016-01-13 09:54
Nálunk a kanizsai reptéren alkoholista volt mindkettő (mármint a helyettese is). Azzal akasztottuk ki a zászlóselvtársat, hogy nem szerette hallani a „növekedésgátló” szót… :D :D (Aki nem tudja mi az a növekedésgátló, jelentkezzen csellóra!) :D Még rá is tettünk egy lapáttal, amikor hozzátettük, hogy Németh zls et. dehiszen működik, maga sem nőtt nagyra… :D Volt mikor Ka.Ü.-sként stázsáltam, s nálam szeszesital tiltott bevitele a laktanya területére bukott meg a szolgálatvezetőnk… :O :D
Sorkatonaságom alatt háromszor töltöttem csőre az AMD-t, az egyik a szolgálatvezetőnk kérdésére, miszerint: – Katona! Maga miért nem borotválkozott basszameg?! – :D
Előzménye az volt, hogy szinte azonos időben kellett volna őrséget váltanom (őrparancsnokként), kantint nyitnom-csuknom a hozzegykávét-üdítőt-lófasztudjamit kívánalmak miatt, no meg a beretválkozás azon a napon kimaradt az életemből. Valahogy fontossági sorrendben egészen hátra sorolódott… :D
Ebbe a helyzetbe kérdezett bele a zászlóselvtárs, válaszul egyszerűen AMD-t előre vettem a hátamról, csőretöltöttem és csak annyit kérdeztem: „- Van-e valami óhaja még zászlós elvtárs?”… No nem volt őszinte a mosolya… :D
2. Bigjoe(HUN) — 2016-01-13 10:20
@mityu:
Ez kemény!
3. troppauer — 2016-01-13 10:24
Borotválkozáshoz:
Nálunk volt egy srác, ha reggel megborotválkozott, délre már szőrös volt, olyan erős volt a szakálla. Őt állandóan basztatták.
Josi főtörzs rendszeresen elsütötte a poént – saját kulturális szintjét jellemezve:
„Katona, maga olyan szőrös, hogy mingyá pinának nézem azt megbaszom!”
Nem lehetett öröm…
4. Bigjoe(HUN) — 2016-01-13 10:29
Á Szolgvez!
Az ÖregBig mesélte Szentesről:
Tél volt, és még hideg is.
A körletben X katonára 1 db olajkályha, adott olajnorma.
Fáztak rendesen, pláne akkor amikor egésznap kint „játszottak” a jégen. (robbantottak)
Amikor szóvátették, egy vállraántás volt a válasz.
Kiszúrták, hogy a szolgveznek van egy olajkályhája a szolgvez irodában, ahova sosem megy be, mert minidg koborol valahol, (L)optikai úton van.
Az Öreg+ 2 haverja lenyúltálk a szolgvez iroda kulcsát (pecsét okosan kinyit, majd vissza tesz :) ) és egy este átvitték a körletükbe a kályhát.
Valami szakértő megoldotta a füst kivezetést (erre nem emlékszik, hogyan történ), míg mások a telephelyről „kölcsönöztek” némi gázolajat-vagy ami volt.
És fűtöttek gazdagon.
Megoldották
5. Bigjoe(HUN) — 2016-01-13 10:39
A KIK-en Boroviczény A. volt a szolgvezünk, szerettük.
Kemény volt, de emberként bánt velünk.
Lővészet előtt az irodájába hívott minket, és olyan holmikat mutatott amiket célnak használt. Majrékupak, golyóálló mellény-amit átlött
.
Amikor elkerülrtünk a KIK-ről, He-mann egy rajzot (ez egy komoly művészi alkotás egy fatáblára, Turult/Sast rajzolt, ami erősen hajazott a HŐR logóra) adott Boronak a szakasz nevében.
Boro megköszönte, és kirakta az irodája falára.
Boro ma is aktív bár más területen szolgál.
https://milstory.blogrepublik.eu/2011/08/12/279_granatdobas/
6. komojtalan — 2016-01-13 12:20
@mityu: Akkor engem ott le is lőttek volna. Nekem elég erősen nő a szakállam, de volt egy hétig sem borotválkoztam, akkor is csak azért mert már én éreztem zavarban magam, egyedül szakállasan :-). Amúgy is 24 szolgálat, 24 „pihenő” -nél csak 2 naponta lehet borotválkozni. Érdekes már akkoriban is 24-48 volt a rendes munkánál, nálunk nem számított, igaz cserébe elég nagy lazaság volt.
7. kelempajszmadar1 — 2016-01-14 07:26
Újonc koromban nálunk a szolgálatvezető egy őrvezető srác volt. Nagy volt a hangja, meg nagy f@sz is volt -a szó jó értelmében. Egy évvel előttem szerelt le, és amikor én is leszereltem, kijött a vonathoz. Neki akkor már vállig érő haja volt, és föladott a vonatablakba egy üveg pálinkát. Tényleg jó srác volt, ettől függetlenül. Később találkoztam más szolgvezekkel is, de nekem nem voltak olyan rossz tapasztalataim velük.
8. janicsar — 2016-01-15 10:03
A szolgálatvezető kedvenc kérdése nálunk ez volt: „Hun az állomány??”
Azaz mi.
Úgyhogy az utolsó, ami vele kapcsolatban eszünkbe juthatott, az az „anya” kifejezés.
Különben az alapkiképzőben még nem volt rendfokozata, csak a beosztása. (Jellemző, hogy elsőlépcsős helyen sorállományú volt a szolgvez a századoknál). Úgyhogy az antantszíjat már hordta, de csillag nélkül. Viszont kínos lett volna „honvéd elvtárs”-nak szólítani, úgyhogy nála kivételt kellett tennünk és „szolgálatvezető elvtárs” dukált neki. Pár hétre rá persze megkapta a három csontot.
Azt viszont el kell ismernem, hogy Reziben ő volt a csomókötések bajnoka. Sziklamászásnál rendszerint ő volt fent a biztosító. Máig sem tudom, honnan értett hozzá, mert amúgy a nem túl hegyes-völgyes Hajdúságból jött. Akarom mondani: gyütt.
9. troppauer — 2016-01-15 11:35
@janicsar:
Akkor tulajdonképpen a mi törzsünknek ez egy renfokazatához képest alacsony beosztás volt? Mondjuk, nem csodálkozom, ismerve a manuszt.
10. szogyi — 2016-01-15 11:37
Örülök hogy tiboru atyánk újra megtalálta ezt a blogot.
Ez az „Irány a kocsma..” de sokszor elhangzott szolnoki hallgató korunkban. Amikor este éppen nem volt mit tennünk, csak döglöttünk a körletben, egyszer csak valaki felveti hogy na? egy sör a Netovább-ban? Általában legalább tíz másodperces gondolkodási idő kellett ahhoz hogy összeverődjön a társaság, lehúztunk, kapun ki, és akkor hangzott el ez a vezényszó ;)
A reptéri kis-HEMO (tisztiklub) úgy volt megépítve, hogy a színházterembe volt a laktanyán belülről is bejárás, ott tartották meg a szokásos hétfői délutáni poltájokat. A külső bejáraton meg az éttermi részt lehetett közvetlenül megközelíteni, ahol esténként előfordultak kemény elhajlások, de mivel az gyakorlatilag a laktanyán belül volt ezeket bele se számoltuk a kocsmatúrákba.
Hétvégi eltávok után hétfőn még a fű se nő, ebéd környékén már szinte mindenkinek szivacsos lett az agya az előadások után, és akkor sorakozó, és felhangzott a megváltó vezényszó, „Irány a HEMO, lépés indulj!” Na, ilyenkor jelentőségteljesen bólogattunk, csak a poltájra mentünk. Aludni ott is lehetett…
11. janicsar — 2016-01-15 14:00
@troppauer:
A három csillag csontból volt, úgy értem, műanyagból. Szakaszvezető, nem ftrm.
12. Wendiii — 2016-01-15 21:02
Ez akár a mi kecskeméti szolgvezünkről is szólhatna az újonc zászlóaljból. :)
Délelőtt 10 felé már ő sem nagyon tudott egyenesen állni a lábán, de az ordibálás az ment. Jól kiegészítették egymást az szpk-val, a fene a modorukat.
Ők voltak a katonaidőm rossz emlékeinek a kétharmada.
13. drbumburnyak — 2016-01-16 01:37
Üdv mindenkinek!
Én szerencsére az efféle állatoktól megmenekültem. Szabadszálláson egy igazi jóindulatú szolgvez.-ünk volt aki amellett, hogy baromi kövér és baromi kedélyes ember volt, csak olyan mókákat eszelt ki a szórakoztatásunkra, hogy esőben-szélben az aszfaltozott – tökömtudja már milyen – placcot ami tele volt a lehullott akácfalevelekkel, cirokseprűvel sepertette fel velünk. Namost ha valaki már próbálta ezt a műveletet az tudja, hogy az a nyüves akáclevél úgy letapad, hogy az isten nem sepri fel nedvesen. Kedvenc szavajárása volt a „faszrahúzom úgy, hogy megőrül” és hasonló vidám dolgok kilátásba helyezése. „Úgy megbaszom,bekómál” például. Ezeket leszámítva rendes pasas volt, sőt ha valaki vette a fáradtságot, hogy a képtelenebbnél képtelenebb sztorijait végighallgassa és közben olyan pofát vágjon mintha nem csak elhinné, hanem csodálattal inná minden szavát, akkor egyenesen kenyérre lehetett kenni. Mert a derék törzs bizony megdugta az összes valamire való magyar színésznőt, énekesnőt, illetve – bár akkor még nem volt ismert ez a kifejezés – celebet, az akkoriban sikeres bokszolóink mindegyikét kicsapta már vagy háromszor és úgy általában olyan dolgokat adott elő amikről fogalmam sincs, hogy hogyan képzelheti bárki is, hogy azt elhiszi akár csak egy ember is.
Aztán jött Tata. Na ott ez az egész kb négyzetre emelődött, azt kivéve, hogy én a legelső perctől fogva jó viszonyt ápoltam a szolgvezzel, lévén, hogy nagyjából földik is voltunk, inni mindketten szerettünk – és tudtunk -, na meg én voltam az egyetlen azon az istenverte segélyhelyen aki tudta, hogy mi a dörgés, akkor már pár év mentőzés és némi orvosi egyetem után. A többiek cserépkályha- és kandallóépítő, pék, informatikus, erősáramú villanyszerelő és hasonló tapasztalatokkal bírtak. Sőt volt egy kistársunk aki operaénekes szakon végzett a mit tudom én milyen konzervatóriumban. Őt a derék főtörzs ki szokta állítani az emeletre vezető lépcsőre és énekeltette, amikor én voltam az SH.Ü, Ő meg az EÜ.Ü. Vidám időszak volt.
Azokat az eseményeket leszámítva amikor valamilyen – előttem is ismeretlen okból kifolyólag – kicsit elszaladt vele a ló. Az alábbiakban egy ilyet mesélnék el.
A jóember lényegében bent lakott a segélyhelyen, ott aludt az irodájában minden éjjel – vagy amikor éppen rájött az álmosság. Egy alkalommal békésen szunyókáltam a kis ügyeletesi szobácskámban, az SHÜ.H. – aki egyben ügyeletes mentősofőr volt – pedig az épület emeletén egy üres betegszobában, amikor valami állati, de rettentő üvöltésre riadtam fel. Szerintem alkoholos delírium volt az már, mert a derék ember úgy üvöltött, hogy a prédáját cserkésző berber oroszlán a farkát behúzva rohant volna el a környékről is. El nem tudtam képzelni mi a fasz van, az EÜ.Ü., egy őrmestercsaj is kinézett, hogy mi ez de mondtam neki, hogy inkább csukja be az ajtót, elég ha én halok meg.. és rettegve vártam, hogy mi az isten lesz… de jó egy perc után kivágódott az iroda ajtaja és felhangzott a szózat: „Mayer! A kurvákfaszát, hozzám!”.
Bementem. Bár ne tettem volna. Ott állt az ágyán, egy szál húgyfoltos klottgatyában, a feje vörös volt mint a féklámpa, a kezében egy nagy tubus Piros Arany, amiből a mutatóujjára nyomva festegetett a falra mindenféle krikszkrakszokat. Majd ordítva közölte velem, hogy azonnal főzzek kávét mert én(!!) szolgálatban vagyok és az nekem(!!) jár, na meg Ő maga is inna… Lefőztem a kávét, beszóltam neki, hogy készen van. Majd kijött az asztalhoz, könnyáztatta arccal és a nyakamba borulva elmondott engem a legjobb katonájától kezdve az egyetlen emberig akire ezen a világon számíthat, külön kihangsúlyozva párszor, hogy úgy szeret engem mintha az édes fia lennék és Ő szoptatott volna. Kicsit képzavaros dolog, de hát neki ez nem okozott gondot… Ezt követően ráborult az asztalra és elaludt. Úgy negyed órára. Mert akkor felriadt és üveges szemekkel, újabb negyed órán keresztül ismételgette, hogy „pántasovány, ártamba jártam” – amiről a mai napig még csak elképzelni se bírom, hogy mit jelenthet.
Ezt követően felpattant és az EÜ.Ü. ajtajához botorkált, bekopogott és szerelmet vallott a leányzónak, aki nálam is fiatalabb volt, neki meg egyenesen a lánya lehetett volna. Szerencsétlen kiscsaj a csukott ajtón keresztül kérlelte, hogy menjen és feküdjön le, meg hagyja őt békén, rimánkodtam neki én is, de hiába. Feszt az ajtón dörömbölt és csinálta a csikágót. Aztán hirtelen bement a szobájába és egy kibaszott nagy bökővel jött elő, majd elkezdett fel-alá mászkálni a folyosón mint a ketrecbe zárt oroszlán, esküdözve égre-földre, hogy kiereszti a belét a büdös kurvájának, aztán végez magával is.
Ennél a pontnál már ott jártam, hogy hívom az ÜTI-t, vagy bárkit, csak fegyver legyen nála, amikor a derék főtörzs hirtelen megvilágosodott, az arca kisimult, a szemei kitisztultak, rám nézett és megkérdezte, hogy: „Te Doki, nincs valami piád? Nagy fasz vagy, ismerlek, tudom mindig van dugeszban nálad.”
Hát volt. Szerencsére házi vegyes egy fél liter amit oda is adtam neki. Tíz percig nem tartott, gyorstalpalón lett totálkáros tőle. Úgyhogy az éjszaka további része eseménytelenül telt. Az öreg húzta a lóbőrt az irodájában ahova visszavonszoltam, majd szegény kis őrmesterlányt vigasztaltam és győzködtem, hogy erről inkább egy szót se senkinek. Megfogadta a tanácsomat és a vigasztalás is jólesett neki, mert utána mikor a főtörzs – gondolom szégyenében – inkább már a nőtlen szállón töltötte az éjszakáit, jó párszor adtunk együtt EÜ.Ü. és SH.Ü. szolgálatot, bizony nem kellett kopognom a kislány ajtaján ahhoz, hogy kinyissa nekem :)
Szerettem ott szolgálni…
14. szogyi — 2016-01-16 20:15
@drbumburnyak:
Azannya !!!!
Nincs egy kis időd/kedved ezeket posztosítani? Ezek valami őrült jó esetek amiket eddig is felsoroltál.
15. drbumburnyak — 2016-01-17 13:18
@szogyi:
Végülis, miért ne? Amennyi erővel az ember hozzászólásnak be tudja írni, úgy poszt is lehet belőle.
Csak annyit segítsetek, hogy hova küldjem az írást mert azt igazából nem vágom…
16. krux — 2016-01-17 18:50
@drbumburnyak: Én anno a tiboru013@gmail.com címre küldtem neki. Ha tud valaki hatályosabbat, akkor tegye közzé.
17. Bigjoe(HUN) — 2016-01-18 10:53
@drbumburnyak:
Doktor Úr!
Nagyot röhögtem, köszi!
Szerintem írd le az emlékeidet, tanulságos lesz.
Várjuk a történeteket.
18. bistvan2 — 2016-01-18 14:40
Ez tényleg a század anyja volt, de nem az édes, hanem a mostoha, s abból is a gonoszabbik.
19. lebrac — 2016-01-20 07:40
Ez a század anyja kifejezés sem lehet mai keletű. Sebő Ödön könyvében (Halálra ítélt zászlóalj) is így mutatkozik be a szolgálatvezető őrmester.
Persze ott is megjegyzik, hogy nem vagy valami kívánatos, anyuci.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.