Jó hat héttel ezelőtt megismerkedhettünk Szögyi barátunk két főhősével, a címben szereplő arcokkal, s már akkor sejthettük, hogy a nátriumkloridnak folytatódnia kell (bocs…). Megérzésünk nem volt alaptalan: szerzőtársunk mai posztjában lendületesen folytatja az elbeszélésfolyamot.

Mikor Szolnokon szolgáltam, akkoriban találta fel valamelyik jótét lélek az aerobikot, ami különösebben nem okozott volna törést a katonaember életében, ha élelmes, vállalkozószellemű emberek nem akarták volna kihasználni a megnyíló piaci rést. A közúti Tisza-híd mellett leledzett az akkoriban talán Tiszavirág névre hallgató vendéglátóipari alegység, amely – mivel ártéren épült – magas lábakon állt. Az alatta lévő betonplacc eszményi helynek bizonyult régebben szabadtéri bulik rendezésére, de jelen időintervallumban – pont május volt – a város csinosodni vágyó lányai számára hetente kétszer itt tartottak aerobik-foglalkozást.

Most aki ezt olvassa, gondoljon bele a következő helyzetbe:

Szolgál a katona távol az otthonától és a kedvesétől, amikor a városban heti két alkalommal összecsődül egyszál tornadresszben vagy száz-kétszáz nő egy kis szabadtéri ugrabugrára, akiket ingyen és bérmentve lehet nézni (hááát, a nézés egy kicsit elbagatellizálása a dolognak). Ráadásul nekünk, mint hallgatóknak automatikusan járt 16-tól a kimenő (már aki éppen nem volt fenyítés alatt, de hát ki nem sz..ta le), így aztán nem meglepő, hogy a főiskolások heti beosztásába ez a két délután egy jó darabig fixen beépült.

Közben azért jártunk főiskolára is, aminek voltak olyan hátulütői, hogy egyszercsak beütött a matek kollokvium. Nem teljesen beütött, mert már a félév elején megkaptuk az időpontot, ott nem ám úgy volt, mint egy civil főiskolán, hogy vizsgaidőszak, aztán mindenki variál, hogy mikor menjen, hanem csak úgy menetből egyik nap még szaladgál kint a mezőn az ember feldíszítve mint egy karácsonyfa, másnap meg „szép” ruhába bújik és megpróbálja meggyőzni a docenst az integrál- meg a deriváltszámításban meglévő jártasságáról, a következő nap meg már megint szopja a méteres bránert. Különösen a matek meg amiatt esett nagyon rosszul, mert azt tartotta a főiskolai folklór, hogy aki a matekvizsgákon átmegy, azt már az isten se menti meg attól, hogy katonatiszt legyen.

Személyes megjegyzésként itt közbevetném, hogy igenis, én találkoztam már olyan emberrel, aki minden matek (és egyéb) vizsgán átment, sőt mindegyiken elsőre, UV nélkül, mégse lett belőle katonatiszt.

Szóval lényeg a lényeg, a sétagalopp meg a matekvizsga az annyira különbözött itt egymástól, hogy az utca két oldalán mentek. A docens az ügymenet egyszerűsítése céljából még azt is megcsinálta, hogy akik nem véreztek el az írásbelin, és mehettek szóbelire, azoknak külön kicsoportosította a tételeket, így az első kérdése mindig az volt, hogy na hallgató elvtárs, hanyasért megy?

Naná hogy a 90% azt válaszolta, hogy elég nekem a kettes is, csak görbüljön, akkor az elégséges szintű tételek ezek, ebből tessen választani. Ha tudta a jelölt tökéletesen, akkor jöhetett, hogy akar még ennél feljebb menni? No akkor választhat a következő tételsorból, de mivel ez azt a kockázatot is magába rejtette, hogy ez a lépcső nem csak felfelé vezetett, hanem nagyon könnyen lefelé is, meggondolandó volt. Ha meg valaki magasabban kezdett, és nem vitte át a kezdőmagasságot, akkor köszönte szépen.

No hát ebből azért látszik, hogy nem kis tétje volt ennek a napnak, de valahogy azért csak eltelt, jópáran elvéreztek közülünk, aki meg nem, annak: oltári nagy beb@szásra sorakozó elvtársak! A buszon viszont elkezdenek rángatni, hogy szálljunk csak le a Tiszavirágnál! No, nekem úgy is jó, egy kicsit nyálcsorgatunk, berúgni be lehet még utána is. Bekönyökölünk a kellemesen valamivel derékmagasság fölé érő kerítésre (mert addigra már azt is tettek oda, hogy kényelmesen lehessen legeltetni a szemet), és várjuk az előadást. Ami aztán megjött, de nem úgy, mint ahogy vártuk…

Ugyanis egyszer csak feltűnik az öltözőkijáratban a Pisti/Levi páros! Honvédségi tornafelszerelésben, a pirosszegélyű fehér trikó, kék klottgatya, tornacipő. Ráadásul mindez úgy elméretezve, hogy albérlőt fogadhatnának a ruhájukba, még csak nem is nagyon zavarná őket. Pedig ehhez kellett néminemű kapcsolat (mert Pisti bőven 190 felett járt); hogy honnan a fenéből kerítettek neki akkora göncöt, ami még rá is nagy lett, azt nem tudom. A nézőközönségen halvány derű, a karámban lévő nőkön meg oltári megrökönyödés fut végig, de aztán a vezértyúk elkezdi az ugra-bugrát, tessék fiúk, akkor lehet csinálni, ez nem reggelitorna, hogy elsunnyogjuk! Igaz, ahol a két srác szerencsétlenkedik, körülöttük legalább ötméteres körben egyetlen csaj sincs; ha ezt most azért találtátok ki, hogy közelebb kerüljetek a nőkhöz, akkor ez most nagyon nem jött össze. Aztán amikor háttal fordulnak nekünk, és kiderül hogy a trikójuk hátuljára precízen fel van vasalva a főiskolai matricából a MIG-23-as, köré meg az, hogy „AERO bika”, akkor aztán még az a pár ember, aki addig kibírta két lábon, még az is megadta magát.

Matrica: a kantinban lehetett venni ruhára vasalhatós matricát, amire a főiskola neve volt írva alul-felül félkörben, középen meg vagy egy MIG-23-as vadászgép vagy egy MI-24-es helikopter volt szembenézetből. Mivel a főiskola teljes neve akkoriban „Killián György Repülőműszaki Főiskola” volt, ennyi betűből egy kis kézügyességgel meg ollóval gyakorlatilag bármilyen szöveget ki lehetett hozni.

Az első sokk elmúltával – azért kellett hozzá egy kis idő – aztán fény derült arra, hogy pár nappal ezelőtt egy esti sörözésen került szóba Pistiéknél a matekvizsga, olyan kontextusban, hogy nincs az az isten, hogy ezen átmenjenek. Ekkor ajánlotta fel egyik a másiknak, hogy ha te átmégy, akkor én beállok aerobikozni. Mivel mindketten átmentek, így mindkét jelölt a másik sikere okán kénytelen volt állni a szavát. A ruházat meg egyebek az viszont már az adott nap délutánjának termése volt; hiába, aki egy sikeres matekvizsga után nem érzi úgy, hogy mindent meg tud csinálni, az egy nagyon elveszett ember.

Azt már csak a krónika kedvéért írom le, hogy utána este természetesen istenesen be…, de viszont a Pisti/Levi párosnak ez egy fillérjébe se került, mert olyan jó koraestét okoztak nekünk, hogy ennyit már igazán megérdemeltek.