Wendiii barátunk (a múltkori nagysikerű első rész után, amelyben szovjet és német vasakat vehettünk szemügyre) folytatja a híres oroszországi harckocsimúzeumban tett látogatás dokumentálásának bemutatását. A mai szöveghez csatolt képek tartalmazzák (többek között) a múzeum magyar vonatkozású anyagait is, amit sokan hiányoltak az első részből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Milstoryblog régi szerzője, wendiii barátunk egy jó adag fotóval lepett meg bennünket, amelyeket a kubinkai harckocsimúzeumban készítettek, egy ottani kirándulás kapcsán. A képanyag terjedelme miatt két rendhagyó posztban fogom bemutatni nektek a gyűjteményt. Nézzétek, olvassátok és csorogjon a nyálatok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A kecskeméti laktanya – mint tudjuk – a Légierő bázisa, nem szokatlan hát a repülő ojjektumok feltűnése. De egy repülő lécdarab bizony még a sokat próbált katonák képzelőerejét is megmozgatja – kezdi mai posztját egy olyan erős felütéssel Wendiii, amely még a sokat próbált konteósokat is arra készteti, hogy felkapják a fejüket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Most pedig elmesélem bevonulásom és az első eltáv között eltelt három hét történetét. Mivel megpróbálom szöveghűen visszaadni az élményeket, előre is elnézést kérek a kissé vulgárisabb nyelvezet miatt, bár tudom, hogy ezeket mindannyian át- és megéltük – vezeti fel Wendiii barátunk a mai posztot, s mi csak bólogatni tudunk: bizony, katonaként hallottunk mi cifra dolgokat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Akár dohányosok vagyunk, akár nem, mindannyian láttunk már cigarettásdobozokon mindenféle riasztó feliratot, többek között azt is, ami a mai posztunk címeként szerepel.
Nos, Wendiii kolléga mai posztját olvasva ez a figyelmeztetés egészen új értelmet nyer.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mi magyarok világhírűek vagyunk az újítások és találmányok területén; gondoljunk csak a golyóstolltól a holografikus képalkotáson keresztül egészen Csiccsolináig, akinek – ha minden igaz – a kamerák előtt először sikerült egy óriáskígyóval úgy közösülnie, hogy nem volt szükség síkosítóra.
Wendiii egy olyan magyar találmányt mutat be, amelynek szabadalmi levédése tudomásom szerint még nem történt meg, de (a Magyar Honvédség jelenlegi állapotát szemügyre véve) szerintem erre már nem kell túl sokat várnunk.
Wendiii ismét a második világháborús családi visszaemlékezések számát gyarapítja mai posztjával. A főszereplő újfent egy nagyapa, akinek hidegvére – ahogyan azt látni fogjuk – mindent überelt…
Úgy látszik, a nyár meghozta a családi történetek reneszánszát itt, a Milstoryblogon. Wendiii ugyancsak nagyapjáról mesél, aki azon szerencsések közé tartozik, akik túlélték a második világháborút, pedig nem akárhol teljesítették katonai szolgálatukat…
A jó egy hónapos pihenő után újult erővel és változatlan lendülettel folytatjuk a katonatörténetek közlését.
Mai szerzőnk Wendiii, aki hajmeresztő posztjában arról mesél, hogy milyen érzés újjászületni egy rozzant katonai Csepelen. Elöljáróban csak annyit, hogy megfizethetetlen; a többire – mint tudjuk – ott az Eurocard/Mastercard.
Nyugdíj előtt mindenkin úrrá lesz egy kicsit a „nagy ívben belesz*rok”-érzés. Az ember valahogy szabadabbnak, lezserebbnek és könnyedebbnek érzi magát, s talán olyasmire is hajlamosabb lesz, amire azelőtt nem igazán. Wendiii kolléga mai posztjában két történettel, illetve két őrnaggyal ismerkedhetünk meg, akik hasonlóképpen gondolkoztak.
