335. – A dohányzás halált okozhat!

Akár dohányosok vagyunk, akár nem, mindannyian láttunk már cigarettásdobozokon mindenféle riasztó feliratot, többek között azt is, ami a mai posztunk címeként szerepel.

Nos, Wendiii kolléga mai posztját olvasva ez a figyelmeztetés egészen új értelmet nyer.


Kecskeméten járunk ismét. Ezúttal eredeti
szolgálati helyemen, a lőszerraktáraknál történt egy kissé hajmeresztő dolog. Legalábbis akkori szemmel nézve mindenképp az volt.

Máig nem értem egyébként, hogy miért pont a lőszerraktárakhoz osztottak be, ráadásul sorállományú tűzszerész beosztásban. Ha jól emlékszem, én lehettem az utolsó ilyen beosztású baka a MH állományában, ugyanis néhány héttel előtte történt az a tragikus eset, mikor a várpalotai lőtéren gyakorlat közben rátöltöttek az aknavetőre.

Aki esetleg nem tudná, a rátöltés azt jelenti, hogy nem várják meg, amíg a vetőcsőből kirepül az aknagránát, hanem rádobják a következőt.

A baleset kivizsgálásakor azonban bebizonyították, hogy az őr azért áll a kapuban, hogy be ne menjen a logika, és ennek a balesetnek köszönhetően megszüntették ezt a beosztást. Mivel azonban ekkor már le volt osztva, hogy alapkiképzés után ki hova kerül, így kerültem én a lőszerraktárba (bár egy ideig azzal riogattak, hogy gépész létemre a gyenguszra kerülök eü-katonának. Az őr és a kapu esete, ugye…). Egyébként nem csináltunk semmi olyat, mint a hivatásos tűzszerészek; itt csak annyi volt a meló, hogy raktároztunk, pakoltunk. De azt aztán látástól vakulásig. Mondjuk én érdekesnek találtam ezt az egész munkát, mert a sok leltározás közben azért előfordultak olyan dolgok is, amelyek színesítették az életünket. A legjobb az volt, mikor elvittünk Tápiószecsőre 4 darab Zu-23/2 típusú 23 milliméteres kétcsövű légvédelmi gépágyút, konvojban, az AMD-nkhez öt darab teli tárral (fegyverben nem is láttam ennyi lőszert soha többé; a legtöbb, amit kaptunk egy ezredlövészeten, az három tár volt).

Elkövetkezett azonban 1997 januárja, amikor új élet kezdődött, tehát új leltár is kellett. Két nagyszerű parancsnokommal jártuk körbe a laktanyát. Bátran megemlítem a nevüket, mert talpig becsületes, korrekt katonáknak ismertem meg őket, és ha mindenki ilyen lett volna mint ők, akkor mindenki térden állva könyörgött volna a laktanyák kapujában, hogy hadd vonuljon be. Tehát hatalmas tisztelet Répás István százados úrnak, és Sipos (Cájtung) Zoltán főtörzsnek.

Azért Cájtung, mert mikor megkaptuk a zsoldot, akkor mindig ennyit mondott, és tudtuk, hogy most le kell mennünk az újságoshoz, hogy a pornóújság-gyűjteményét gazdagítsuk.

Velük intéztük ezt az egész mizériát, mégpedig úgy, hogy először a fegyverszobákat néztük át, majd az őrszobát, és végül a lőszerraktárakat. Nálunk voltak a gépkarabély- és pisztolylőszerek, a kézigránátok, hang- és fényjelző gránátok, a Zu-23-asba való 23 milliméteresek, a MiG-29-esek 30 milliméteres gépágyú lőszere, a nem irányított levegő-föld rakéták, és a bombák (a legviccesebb egy láda, teljesen beforrasztott AK-47-es volt). De a leltárba még azt is bele kellett írni, hogy mindezek mennyi és milyen típusú ládákban vannak, tehát tényleg minden részletre kiterjedt.

Már épp a végén jártunk ennek a munkának, amikor hírét vettük, hogy valamelyik másik laktanyából eltűnt egy PA-63-as pisztoly, és hozzá mintegy 300 darab lőszer, ezért a HM minden laktanyát utasított, hogy teljes nagyleltárt kér, az eddigi adatok pedig semmisnek nyilváníttatnak. Hadd ne mondjam, nagyon örültünk. Ráadásul – hogy teljes legyen az örömünk – az ezredpéká bejelentette, hogy jönnek a HM-ből is, hogy ellenőrizzenek minket. Pár nappal később befutott egy dandártábornok (nem tudom ki volt az, de lényegtelen is), saját szolgálati járművével, valamint a sorállományú sofőrjével. Ne kérdezzétek, miért volt sorállományú egy HM-es tábornoknak a sofőrje, nem tudom.

Elindultunk ki a raktárakhoz, ahol az őrség már zabszemmel a seggében várt minket. Szabályosan kiállították az ideiglenes belépési engedélyt a látogatóknak, majd a százados úr, a főtörzs úr és a tábornok elindultak befelé, azzal az utasítással, hogy egyelőre várjunk az őrségnél, majd szólnak, ha kellünk. Kis idő múlva már kellettünk is, ugyanis tábornok úr belátta, hogy mi, sorosok azért vagyunk, hogy pakoljunk. Márpedig minket nagyon alaposan felkészítettek, hogyan kell a rakétákat, bombákat, lőszereket pakolni, és a mai napig büszke vagyok arra, hogy nem történt semmi olyan, ami miatt a tisztjeink bizalma megingott volna bennünk. Olyannyira, hogy voltak alkalmak, amikor ők be sem jöttek velünk egy konkrét épületbe, csak elmondták, hogy mit és honnan vegyünk el, és mennyit. Lehet, hogy nem volt ez teljesen szabályos, viszont azt mutatta, hogy nagyon megbíznak bennünk.

Szóval ballagunk befelé, és ahogy közeledünk az egyik épülethez, döbbenten látom, hogy a sofőr gyerek szájában cigi, és a zsebében kotorászik öngyújtó után! Gondolkodás nélkül vágtam tarkón a srácot, de úgy, hogy kiesett a szájából, majd nekiállt méltatlankodni:

– Mégis mi a fenét képzelsz???

Én pedig válaszoltam:

– Van fogalmad róla, hogy hol vagyunk, te barom? Ez egy lőszerraktár!

A srácon átfutott a felismerés villáma, és holtsápadt lett. Később azért megbeszéltük, hogy tulajdonképpen jobban járt azzal, hogy én csaptam meg, mintha a tábornok vette volna észre, mert abból akár halál, de rosszabb esetben hadbíróság is lehetett volna.

11 hozzászólás

 1. szogyi — 2012-03-16 15:39 

Na ja, a nagyembersofőrje az mindig is egy külön kaszt volt a seregben, meg a civil életben egyaránt.
Gengszterváltás idején az egyik hirtelen felívelő vállalkozó sikerének indoklásául hozta fel azt, hogy a kapcsolati tőkéjét akkor szerezte meg, amikor Farkasbercit furikázta az országban sorállományú katonaként (mármint ő volt sorállományú). Véleményem szerint ez az egyetlen ürge, aki azt mondhatja el magáról, hogy jól megalapozta az életét a katonai szolgálat.

 2. Rókakígyó — 2012-03-16 16:53 

A jóöreg zu23- Mennyi helikoptert leszedtem vele…. a bfbc2-ben_)

 3. SzJoe — 2012-03-17 00:44 

Emberek! Árulja el nekem valaki, mire jó az a nyomorult PA-63 azzal a 10 azaz tíz centiméteres csőhosszal, ami libikókázik a levegőben, ráadásul a lövedék lepattan az autószélvédőről is! Ráadásul még mindig rendszerben van… Még a P9RC is pontosabb nála. Azzal még nekem sem volt akadályom, ellentétben a PA-val. Elnézést a PA-fanoktól, ez kikívánkozott.

 4. kszabo — 2012-03-17 05:59 

Meg kell tanulni lőni vele :) Vaksi századosunk első felállásból(már nem emlékszem hány méter) 9-est lőtt vele, némelyiknek meg üvöltött a 3.-nál a törzsfőnök: bassza oda pisztolyt úgy hamarabb eltalálja! Vadász ismerős anno ifjú korunkban sebzett vaddisznó követésnél használta, és mivel nem hallottuk a halálhírét, sikeresen.

 5. kszabo — 2012-03-17 05:52 

A lőszerraktárban dohányzás tiltása csak hagyomány, sok gyakorlati értelme nincs,
mivel ott szállításbiztos csomagolású anyagok vannak. Vegyi üzem az igen, kis kolléga bepöccentett egy aknafedél lyukon egy csikket. Utána egész nap különítmények pakolták vissza az aknafedeleket. A gyártócégkocsmahírek szerint az aknavető rátöltésgátlós volt, de az csak most ötlött fel bennem, mi van ha fordítva tették be az aknát?

 6. Rókakígyó — 2012-03-17 10:57 

Annyiban tudok ráerősíteni, hogy hazám szolgálata közben egyszer kirendeltek hk lőszer vagonirozásra. Azt kell tudni, hogy egy ládában 2 db szétszedett lőszer volt+faláda, kb 40-50 kilós súllyal (minimum). Ezeket kellett vagonba pakolni 6 láda magasan. A 6. ládát kb 160-170 cm magasan kellett elhelyezni. A pakolászás előtt volt egy hosszasan gyógyuló könyöksérülésem (tanyáztam az betonakadálypályán) és ez folyamatosan gyulladásban volt, jóideig emelni sem tudtam a jobb kezem, ami gyakori ordibálást váltott ki az ismeretlen elöljáróknál. Nem tudtam ugyanis megfelelő sebességgel tisztelegni (eleinte sehogy). Maga a sérülés nem volt látható, így nem értették a folyamatos és ismétlődő függelemsértést.

Mikor már nagyjából rendben volt a kezem, akkor kellett átvonulni Pécsre, ahol a rakodás történt. A feladat nem volt kicsi, mert több vonatnyi vagont kellett megpakolni. A komolyságot mi sem mutatta jobban, hogy ezredesig bezárólag mindenki a vagonok közt volt. Az ellátásunk hirtelen megjavult. Senkit nem szívattak, sőt kifejezetten családi volt a légkör. Valami miatt mindig éjszaka pakolásztunk. Na a 3. vagon legutolsó ládájánál a kezem teljesen beállt, és a másfél méteres magasságból a láda némi csillapítással egyszerűen leesett a földre. A vagon már teljesen be volt pakolva, meg jónéhány mellette is, így nagy durranás lehetett volna, de nem történt semmi, azon kívül, hogy tovább nem kellett pakolnom és ismét nem tisztelegtem néhány napig.

 7. szkv — 2012-03-18 10:33 

A dohányzás és a nyílt láng valamint a szikra komoly tűzesetek okozója lehet.
“Dicső felszabadítóink” sem vették figyelembe a fent leírtakat.
Azon bajtársak akik a vasúton, katonai szállítmány bármelyik formájában részt vettek
azoknak nem kell külön leírni hogy milyen szabályok vonatkoztak a vonatok összeállítására illetve továbbítására.
A Mozdony típusa meghatározta hogy a vonatba hány védőkocsit kell a mozdony után besorozni. Gőzmozdony után kellet a legtöbbet.
Ivánék nem sokat törődve a besorolási szabályokkal a gőzmozdony után másodiknak “nyitott” kocsiban védőtakarásnak kukoricaszár kévéket használva , szállították a harcoló csapatoknak a lőszer után pótlást.
Mozdonyvezetőt és a fűtőt géppisztollyal kényszerítették a gyorsabb haladásra, melynek az lett az eredménye a mozdony igen csak szórta magából a szikrákat.
Ha már szikra van és főleg könnyen gyulladó anyag is rendelkezésre áll akkor abból hamar tűz keletkezik.
Mikor a második kocsi “takaró” anyaga begyulladt ennek következtében a lőszer szállítmány egy része felrobbant.
A széthullott de még fel nem robbant lőszereket a civil lakossággal szedették össze amelynek sajnos halálos áldozatai is lettek.

 8. SzJoe — 2012-03-18 19:07 

D.földváron a II. világháború vége felé történt a következő eset: A Wermacht berendezkedett a városban. A katonákkal együtt lőszer is jár, amit okosan elhelyeztek az egyik temető kápolnájában, mint lőszerraktárban. A katona szereti a tütükét, de a tisztek még annál is jobban, amit szerintem itt nem kell taglalnom… Szóval, a lőszerraktár parancsnoka, egy őrnagy, szivarozott még az altemplomban is, a híd robbantásához betárazott anyag mellett is. Eddig jó. Csakhogy! A két szenvedélyét egy alkalommal oly mértékben kombinálta, hogy a szemtanúk szerint, elképesztő módon beesett a kriptába a küszöbről. A dolog vége egy szűz temető lett kápolna nélkül, emellett előre elkészített naaaaagy gödör a hős felszabadítók leendő áldozatai, köztük rokonaim számára. Még maradványokat sem igen találtak.

 9. adani — 2012-03-19 18:44 

Lőszerraktában bagózni az már igen Darwin díjas cselekedet.

Nem csoda, hogy robbanásszerűen emelkedik a dohányzásban meghaltak száma. :)

Egy offtopik kép beugrott erről:
http://kepfeltoltes.hu/120305/pic40291_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A dohányzás lassan öl ugyebár, de ha gyorsabban akarod véghezvinni akkor a szivárgó gáz vagy a lőszerraktárban rágyújtás segíthet.

Volt általános iskolás fizika-kémia tanárom, aki mellesleg az osztályfőnökünk is volt, rendszeresen rágyújtott a kémia szertárban is, kész csoda, hogy nem robbantotta magára az egészet.

 10. szkv — 2012-03-21 09:04 

A következő eset nem a katonaságnál történt, de megosztom az olvasókkal.

Még abban az időben amikor a vasúton elég gyakori jelenség volt a Gőzmozdony történt egy szerencsés kimenetelű esemény.
A valamikori ÁFOR egyik telephelyére tartály kocsikat kellet betolni.
Mivel a tolatás Gőzmozdonnyal történt, ezért megfelelő számú védőkocsival volt engedélyezve a tolatási művelet.
A lustaság az “nagy úr” tud lenni, főleg olyan embernél aki amúgy is hajlamos rá.
A beosztott lusta volt a a védő kocsikat felvenni a gépre, egyenesen a beállÍtásra váró tartálykocsikra tolatott rá és irány az ÁFOR telep. Szerencsére baj nem történt.
Az eseményt jegyzőkönyv felvétele követte.
Kihallgatás után az illetékes “elvtárs” aszt mondja a beosztottnak hogy egy esetleges robbanás esetén magát egy életre bezárják.
Válasz röviden csak annyi volt: ARRA NEM KERÜLT VOLNA SOR, MIVEL MÁR NEM TUDTAK VOLNA FELELÖSSÉGRE VONNI.

 11. adani — 2012-03-21 15:28 

Abból nem tudom mi igaz ,hogy állítólag egy kőbányai telepen egy nem túl okos szaki nekiállt lánghegesztővel javítani egy tele lévő tartálykocsit. Szép nagy tűzijátékot csinált, és őt is fel lehetett Darwin díjra terjeszteni.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.