063. – Ismét őr, ismét hó

Már majdnem megfeledkeztünk JoeP háziszerzőnkről, aki múlhatatlan érdemként az első posztot jegyezte itt, a milstoryn. Egyszer csak ismét előbukkan, s folytatja a tőle megszokott színvonalú, kicsit filozofáló, kicsit ironikus és nagyon is életszagú történetsorozatát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

043. – Cs-től Sz-ig


JoeP
mai posztjának köszönhetően további élethelyzetek villannak fel a nyolcvanas évek Magyar Néphadseregének hétköznapjaiból. Van itt nyárfagyűlölő benzinkutastól kezdve a bútorszállításon át a sósav alkotó módon történő felhasználásáig minden, mi szem-szájnak, továbbá nyálkahártyának ingere.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

037. – Poltáj

JoeP legújabb történetében a már jól ismert Nyerges őrmester új oldaláról mutatkozik be. Ha hátradőlünk egy félhomályos szobában, felveszünk egy nagyon sötét napszemüveget és hunyorítunk egy kicsit, mintha a vörös diktatúra egyik árokásóját látnánk benne, amint szántszándékkal szabotálja a Néphadseregben kötelező ideológiai továbbképzések menetét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

028. – Egy szép barátság kezdete

Háziszerzőnk első történetfolyamának utolsó állomásához érkeztünk (a közvetlen összegyűjtött előzmények, vagyis JoeP nálunk megjelent katonai életműve ide kattintva olvasható), de a rajongókat szeretném megnyugtatni, hogy tarsolyunkban még lapul ám egy-két hamisítatlan JoeP-féle sztori.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

025. – Bociszem reloaded

Úgy tűnik, JoeP-nek tökéletesen igaza van abban (is), hogy az antikatonák körül a tér és az idő görbületei valóban a legviccesebb helyzeteket képesek előidézni. Mai adagunkban jelentős szerepet kap egy faág, a robbanó gyújtózsinór, valamint a háttérből diszkréten felbukkanni látszanak a szovjet szövetségesek is, elvégre a dicsőséges nyolcvanas években vagyunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

019. – Az önvédelmi bociszem

JoeP önvallomása (hogy ne mondjam: coming outja) folytatódik, az előzményeket itt, itt és itt tudjátok elolvasni. A mai rész egyik-másik megállapításával nem feltétlenül értünk egyet (előre látom például, hogy a szerző által használt „mindent betöltő agresszív debilitás” kifejezés vitára fog ingerelni pár egykori továbbszolgálót), de összességében ismét csak valódi gyöngyszemet görgethetünk a képernyőn.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

009. – Gyalásó és Ki Mit Tud?

Örömmel jelentem, hogy JoeP olvasónkból sikerült további sztorikat kipiszkálnunk. A mai eresztés egy kis fizikai munka felidézésével kezdődik, hogy utána az intellektuális és művészeti kihívásoknak történő katonás megfelelésről essék pár szó. Talán nem lövöm le a poént, ha spoilerezek egyet és elárulom, hogy a szerző mindkét területen fényeset alakított.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

001. – Az igazi magyar atom

Hála istennek, jönnek a sztorik rendesen, már vagy tizenöt figyel a gépemen, sorára várva.

Az első ebben a sorban JoeP olvasónké, aki hozzájárulását adta, hogy blogjából átemeljek két történetet. Ez a „nagyon első” sztori itt a blogon  – és mint ilyen, külön köszönet JoeP-nek azért, mert megtörte a jeget!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….