Már majdnem megfeledkeztünk JoeP háziszerzőnkről, aki múlhatatlan érdemként az első posztot jegyezte itt, a milstoryn. Egyszer csak ismét előbukkan, s folytatja a tőle megszokott színvonalú, kicsit filozofáló, kicsit ironikus és nagyon is életszagú történetsorozatát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP visszatér, ráadásul úgy, ahogy csak a legjobbak tudnak. A legjobbak, akik a Trehány, Puha – És Olykor Nevetséges – Diktatúrában még azt az előjogot is megkapták, hogy díszőrséget állhattak a legkevésbé találó nevű nemzetközi proletárünnepen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP mai sztorija egy egynapos kopasz és egy ÜTI-szerepben fellépő főtörzs egymásra találásának, valamint egy becenév születésének története, ami nem rossz teljesítmény egy – a szerzőtől szokatlanul rövid -, mindössze 450 szavas elbeszéléstől.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP mai posztjának köszönhetően további élethelyzetek villannak fel a nyolcvanas évek Magyar Néphadseregének hétköznapjaiból. Van itt nyárfagyűlölő benzinkutastól kezdve a bútorszállításon át a sósav alkotó módon történő felhasználásáig minden, mi szem-szájnak, továbbá nyálkahártyának ingere.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP legújabb történetében a már jól ismert Nyerges őrmester új oldaláról mutatkozik be. Ha hátradőlünk egy félhomályos szobában, felveszünk egy nagyon sötét napszemüveget és hunyorítunk egy kicsit, mintha a vörös diktatúra egyik árokásóját látnánk benne, amint szántszándékkal szabotálja a Néphadseregben kötelező ideológiai továbbképzések menetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Háziszerzőnk első történetfolyamának utolsó állomásához érkeztünk (a közvetlen összegyűjtött előzmények, vagyis JoeP nálunk megjelent katonai életműve ide kattintva olvasható), de a rajongókat szeretném megnyugtatni, hogy tarsolyunkban még lapul ám egy-két hamisítatlan JoeP-féle sztori.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy tűnik, JoeP-nek tökéletesen igaza van abban (is), hogy az antikatonák körül a tér és az idő görbületei valóban a legviccesebb helyzeteket képesek előidézni. Mai adagunkban jelentős szerepet kap egy faág, a robbanó gyújtózsinór, valamint a háttérből diszkréten felbukkanni látszanak a szovjet szövetségesek is, elvégre a dicsőséges nyolcvanas években vagyunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP önvallomása (hogy ne mondjam: coming outja) folytatódik, az előzményeket itt, itt és itt tudjátok elolvasni. A mai rész egyik-másik megállapításával nem feltétlenül értünk egyet (előre látom például, hogy a szerző által használt „mindent betöltő agresszív debilitás” kifejezés vitára fog ingerelni pár egykori továbbszolgálót), de összességében ismét csak valódi gyöngyszemet görgethetünk a képernyőn.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP katonatörténetének következő állomása – a szerzőtől immáron megszokott stílusban – mélylélektani vetületekkel is rendelkezik. Ugye emlékszünk a már-már lovagregénybe illő találkozásra a főnökével? Ha nem, ide kattintva eleveníthetjük fel az előző részben foglaltakat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP barátunk nagy sikerű elbeszélésfolyamának következő felvonását olvashatjátok a lenti “Folytatás” link után; a gyengébb memóriájúak ide kattintva eleveníthetik fel az előző részt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel jelentem, hogy JoeP olvasónkból sikerült további sztorikat kipiszkálnunk. A mai eresztés egy kis fizikai munka felidézésével kezdődik, hogy utána az intellektuális és művészeti kihívásoknak történő katonás megfelelésről essék pár szó. Talán nem lövöm le a poént, ha spoilerezek egyet és elárulom, hogy a szerző mindkét területen fényeset alakított.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Itt van JoeP második története is, amelyből kiderül, hogy szerzőnkben a mélyenszántó elmélkedésre és a frappáns megfogalmazásokra való hajlam igen mélyen gyökerezik, hiszen – nagyon bölcsen – azt írja: „a seregben az embert vagy szopatták vagy szopatott”.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hála istennek, jönnek a sztorik rendesen, már vagy tizenöt figyel a gépemen, sorára várva.
Az első ebben a sorban JoeP olvasónké, aki hozzájárulását adta, hogy blogjából átemeljek két történetet. Ez a „nagyon első” sztori itt a blogon – és mint ilyen, külön köszönet JoeP-nek azért, mert megtörte a jeget!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
